Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)

1914-07-14 / 28. szám

Szinérvaralja, 1914. Julius 14. — 28. szám Tizenegyedik évfolyam 8 s/imüuiuuv 314TH1C ** \ v-: ■■ * -jr-* TÁRSADALMI, Q AZD ASÁQI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árakEgész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre I korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyiltfér soronkint 50 fillér. MEGJELENIK MI N O E N K E D DEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesz­tőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Kasztok. Az indiai népeknél, annak idején kasztokra oszlottak az emberek. Aki­nek az apja kereskedő volt, annak kereskedőnek kellett lennie, ha még olyan kedve is lett volna valamely más pályára. A festő gyermekének, ha semmi tehetségesem volt is, festő­nek kellett lennie. Az államhivatalnok fia államhivatalnok lett, az orvosé orvos, az ügyvédé ügyvéd és igy tovább az összes foglalkozási ágakon végig. Ez annak idején volt az indiai népeknél, a modern emberek pedig elitélték úgy a törtenetkőnyvekben, mint mindazon fejtegetésekben, me­lyekben a kasztokról s a kasztrend­szerekről szólották. Az emberek tehát, a modern korban élőket értjük alatta, elitélik a kasztrendszert. Mert amiként azt ékesszólóan magyarázzák, — ezáltal útját szegik a természetes fejlődés­nek, megakadályozzák azt, hogy ki-ki tehetsége szerint érvényesüljön s azt az ágát a munkálkodásnak vigye előbbre, amelyre természeténél fogva leginkább hivatott s amelyhez a leg­nagyobb fogékonysággal vonzódik. Az emberek tehát elméletben elitélik mindazt, ami a kasztrendszerrel ösz- szefüggésben áll, elitélik, mert belát­ják annak káros hatását. S ime mit látunk a gyakor­latban ? I A kereskedő fiát, ha az a szí­nészi pályára vonzódik, — tegyük fel példaképen — szeges korbácscsal veri mindaddig, mig csak le nem mond erről a hóbortos ábrándról s nem áll kötélnek, hogy ő is, miként apja, nagyapja, ükapja a rőffel mérje azt, amit a modern technika vívmányai előállítanak. A tanár fiából tanárt farag. S ha az illető véletlenül egye­temi tanár, akkor egyetemi tanárt. A miniszteri tanácsos fia miniszteri hivatalnok, a szobrász csemetéje szobrász. A festő fiából, sőt még a leányából is festőt farag, a színész gyermeke természetesen nem lehet más, mint színész. Az orvos, noha minduntalan kárhoztatja hivatása hát­rányait, végeredményképen orvosnak képezted ki gyermekét, mert hát a biztos kenyér mégis csak biztos SZIWÉRUfíRfiLDft“ CfiRCfiJfí Reggeli eső. A kék reggel langyos esőbe mosdott, És most a barna, téli fü között Szénaillat s földszag úszik kövéren, S az uj füvek zöldje kiütközötl. Most feketék a lemosott fatörzsek, Kérgük száz árkán langy viz fut alá, És mintha minden szin tele torokkal Nevetve a nevét kiáltaná. A szemhatár messze-messze kitágult, A föld fehér tüllpárát tereget, A langy eső mily szép fényesre mosta A sárga napot s halványkék eget. Bársonybőrü, friss, drága test a reggel, Einyul a kék ég s barna föld között, Megfűrdött a fehér felhők vizében S a nap selymébe megtörülközött. Kemény Simon. Szép volt. Akárhány fiatal leány van, aki száz­szor boldogabbnak érezné magát, ha a szemöldöke egy kissé szőkébb volna, vagy az arca pirosabb, üdébb szint mutatna, esetleg az egyik ujjún keletkezett szemöl­csöt valami módon eltávolithatná, szóval azt a parányi szépséghibát, mely szerinte elcsúfítja, megsemmisíthetné. Mert a nő sze­mében a teljes boldogság egyedüli biztosí­téka a tökéletes szépség. Hogy pedig a nőnek ez a feltevése igen sok esetben ellentmond a mindennapi élet tapasztalatainak, akárhány szomorú példa bizonyltja. Gyakran előfordul, hogy igénytelen, rut leányok idővel boldog család­anyák lesznek, azok pedig, akiket valamikor az udvarlók egész serege rajongott körül, mint elhagyott öreg anyókák, leány pártá­ban halnak meg. Sőt olyan is van. akinek egyenesen az volt a tragikuma, hogy szép­nek született. Ha megengedik, elmondok egy esetet. A közönség éber figyelemmel hall­gatta a fiatal járásorvos felolvasását, aki a kaszinó' vendégeinek már több élvezetes estét szerzétt érdekes előadásával. Kérték, hogy mondja el az esetet. Az orvos, aki épen a női szépségről értekezett, már bánta, hogy igy eitert a tárgytól, de mert felkeltette hallgatói figyel­mét, hát csak belekezdett: kenyér marad s orvosra mindenütt szükség van ezen a világon. Mi ez hát tulajdonképen? Nem a régi, a lenézett, lecsepü'lt kaszt­rendszer? A kasztok szerint beosztott emberiség? Minek szidjuk, minek ócsároljuk hát akkor azt, amit min dennap megcselekszünk s miért hival­kodunk haladásunkkal, szabadság- szeretetünkkel s más egyéb hasonló frázisokkal ? Kiket akarunk megté­veszteni ékes dikciónkkal, miket a kadedrákon s nyilvános fórumokon elszavalunk? magnnkat, vagy má­sokat? Minek mondunk olyanokat, amiket magunk sem hiszünk s minek áltatjnk magunkat? Ezek a kérdések most a leg­aktuálisabbak, mert hiszen az iskolák befejeztével gyermekeinket valame­lyes pályára küldjük, hogy megél­hetésükről s jövendőjükről eleve gondoskodjunk. S ilyenkor kell leg­inkább meggondolni azt, hogy tulaj- donképeu mit is faragjunk belőlük ebben a nyomorúságos világban. Bizonyos, högy nem állhatunk oda s megkérdezve a fiatal, tapasztalatlan gyermeket, mihez érez hajlandóságot Alig volt még hét esztendős a kis Rózsika, amikor az édes anyját eltemették. Az apja egyideig szótlanul, szomorkodva viselte az özvegység fekete fátyolét, mint aki már végkép lemondott a világ gyönyö­reiről. De úgy félesztendőre a temetés után meggondolta magát és elhatározta, hogy megnősül. — Feléje sem néznék az asszonynép­nek, ha fiúgyermekem volna -— mondogatta az ismerőseinek — dehát egy leányt bajos volna anya nélkül fölnevelni. Aztán az ölébe vette az aranyhaju szőke babát és kérdezte tőle: — Ugy-e szeretni fogod az uj mamát kicsikém ? — Igen! Nagyon fogom szeretni — felelt a kis leány gépiesen, — mindig szót fogadok neki. Az ismerősök is biztatták, hogy jól teszi, ha megnősül, hát még inkább kedvet kapott. De úgy gondolta, hogy ha az első feleségét szerelemből vette el, a második asszony megválasztásánál tekintettel lesz a pénzre is. Úgy számított, mint minden özvegy ember. A gondtalan, nyugodt élet csábította inkább, mint a szerelem varázsa. No meg hát a fő ok a kis leánya nevel­tetése volt. Ennek a számításnak az lett a követ­kezménye, hogy egy meglehetősen vagyonos fiatal özvegy asszonyt kéretett meg, akiről még az ellenségei sem mondhatták volna 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom