Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-06-30 / 26. szám
Tizenegyedik évfoly TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. árak:""Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Négyedére 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fiilén. LlJ-iis—- a Nyilttér soronkint 50‘ fillér.-o MEG J ELENIK MINDEN K EDDEN. Felelős szerkesztő : ,j FABIAN I S T \7 A N. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési díjak a „Őzinérváraljá“’szerkesz- tőségéhez Szihérváraljira küldendők. Hirdetésehet mérsékelt árakon közlünk. Gyermekvédelmi ügyosztályok. (A fiatalkorúak felügyelő bizottságának akciója.) Azok között a hatalmas, nagy eszmék között, amit a társadalom- tudomány, ez a fiatal, de progressiv bölcsleti irányzat felszínre vetett s beledobott a megvalósításra megérett feladatok forgatagába, egy sincs, ami annyira mélyreható, következményeiben és hatásaiban oly nagy- értékű lenne, mint az embergcndozás eszmélye. A sokáig lenézett, az eiebb lekicsinyelt, majd rettegett szociális irányzat bőven termette az ideákat, amik közül soknak a megvalósítása ma is csak álom, de néhány, az erős ellenáramlatok dacára, már szerencsére révbe ért. Ezek között a révbe jutott ideák között az embergondozás eszméje az, melyet legmelegebben karol fel az állam és a társadalom, talán azért, mert ősztönszerüleg megérezték, hogy a kérdés megoldásának további halogatása a fennálló ren et fenyegeti összeroppanással, — belátják, hogy az összes társadalmi betegségek között ez veszélyezteti leginkább az egész szervezetet. A gyámügyi törvény megalkotásától a gyermekvédelmi törvények életbeléptetéséig közel egy negyedszázad telt el anélkül. hpgy.v ezen a téren figyelembe vehető előhaladás történt volna. Az 1901. évi XXI. t.-c. korszakos alkotás ugyan, mely az egész kulturvilág elismerését megszerezte Magyarország számára, de a gyakorlati élet alig tíz esztendő atatt már is feltárta fogyatékosságait. Ennek a törvénynek föerőssége annak az igazságnak a felismerése, hogy az állam legértékésebb kincse az emberanyag, mit ápolni, védeni, gondozni kell; annak az igazságnak a felismerése, hogy az államnak, a társadalomnak a legnagyobb ellensége, veszedelme szituén az ember, aki elhagyottan, elhanyagoltan, a lelki és szellemi gondozás hiányában nő fel, soha nem érezve af szeretet melegét, soha sem tudván szabadulni az előítéletek súlyos bilincseitől. De nagy gyengesége a törvénynek, hogy túlságosan sokat vár a társadalom támogatásától s a mai kor igényeinek már meg nem felelő, elavult gyámügyi törvény reformját egyidejűleg meg nem valósítja. Nálunk a még igazi társadalmi tevékenységet szórványös, de annál elismerésre méltóbb kivételtől eltekintve, csak a középosztálytól lehet várni. Ám a mi középosztályunk szegény, — tuíság9san lekötik a megélhetés gondjai s ezek gátolják, hogy inten- zi vitással fejthesse ki a azt az altruistikus tevékenységet, amire egyébként kedve és képessége lenne. Másrészről a régi gyámügyi törvény, ha a hatóságok azt s csakis azt követik zsinórmérték gyanánt, nem nyújt biztosítékot arra, hogy valóra is legyenek válthatók azok az ideálok, amik az 1901. XXI. t.-c. megalkotásánál a törvényhozó előtt lebegtek. Az embergondozás, a gyermekvédelem terén a társadalomnak csak ellenőrző, támogató, útbaigazító, segítő szerepet szabad jnttatni, ha azt akarjuk, hogy a rábízott szerepet jól is töltse be. Viszont a komoly munka, a vezetés, az irányítás, szervezés, főleg a végrehajtás az államhatalomra s illetve annak szerveire vár. Ezek a szervek elsősorban a gyámhatóságok. Ám, ha az „SZlNÉRUÖRflMfl“ tfiRCMA A baba. — Itta: Goda Géza. — Kis szalon egy városligeti villa földszintjén. A nyitott ablakon forró nyáresti levegő árad be. Minden három-négy percben hallatszik a villamos csengettyűje. A távolból zsibongó hangok szűrődnek a levegőben, Odabent egy zöld ernyővel letakart villamos lámpa félig világítja meg a falon függő Krisztus képét, melynek ^hallgató, nagy kék szemei látszanak. Csend, A hintaszékben egy hófehérarcu fiatal asszony ül, keze az ölébe hanyatlott. Vele szemben egy férfi. Az asszony (fáradtan): Aki szeret, hisz. A férfi: Tudom. Ez a: a nagy frázis, melylyel maguk, asszonyok oly sok érvet agyonütöttek már, s melylyel az áll- hatatlanságukat bizonyították. Az asszony: Azt hiszem, kedvesem, rossz szót használt. Hűtlenséget akart mondani. A f é r f i: Azt. Az asszony (bánatosan): Megint sért, megérdemlem. Az olyan asszony, akinek múltja van, nem számíthat az önök hitére. Ahhoz, hogy múltja legyen az' embernek, férfinak kell lennie. Az asszonynak nem lehet múltja, és ha mégis van, nem hiszi senki, hogy tiszta a jelene. A férfi: Ne olyan elvontan, Elza. j Néha úgy tetszik, hogy maga nem önmagá- ; ból beszél, hanem valami nagy könyvből, melyben elméletek vannak az asszony- hűségről, a szerelemről, a múltról, jövőről, térről és időről. Maradjon csak a dolognál. Az asszony: Ha úgy tetszik. A férfi: Nem bizalmatlanság, édes Rlza, csak szereleor- Bocsásson meg, de . . . Az asszony: Gyanúsít? No jó! Van ok rá. A férjem eltaszitott magától. Mikor hozzá mentem, gyermek voltam még, 16 éves. Csacsi. Igazán mondom maganak, hogy még az esküvőm előtti éjszakán is arról gondolkoztam, hogy ezentúl én pa- i rancsolok a cselédnek és azt főzetek, ami nekem tetszik. A férfi (mosolyogva): Hitet tenne I rá, hogy másra nem gondolt? Az asszony: Azt hiszem, másra is. Igen. Nem vagyok hipbkrita és úgy mondom, ahogy volt. Valami sejtelemszerü gondolatok zsongtak bennem arról, hogy mi a szerelem, és hogy mi a gyönyörödé a fődolog nem ez volt. Hitemre mondom, hogy a cselédek volt a fődolog. A f é r f i: De azóta. Istenem, azóta magából asszony, lett, sőt.>. több : elvált' asszonyAz asszony: Köszönöm. A férfi: Igen, lássa, én azt hiszem hogy mikor egy asszony elvált asszonnyá lesz, több mint egy egyszerű hűtlen asz- szony, akinek nincs bátorsága, hogy elváljék az urától, vagy elég könnyelműsége, hogy sikeresen titkolja bűneit! Az asszony:' Most azt hiszi, hogy védelmez, pedig ócsárol. Azt gondolja, hogy valami nagy férlias erő, nyiltszivüség, bátorság, hősiesség van az olyan asszonyban, mint én vagyok. Téved. Én is polgári erényekben nevelődtem. Egyszerű, hétköznapi erkölcsökre tanított az anyám. ' A férfi: S ezért nem. Az asszony: S ezért nem leszek a magáé A férfi: Édes Elza. Az asszony hátrahajlik a székben és csendesen himbálja magát, aztán egy percig csend van. mialatt á férfi feláll és a hintaszék mögé lépve, egyet lendít rajta. Az asszony: Nem. A férfi’: Édes.1 Az asszony (csendesen, hosszú szüneteket tartva): Nem . . . nem . . A férfi: Szeretem. Az asszony (hátraforditja a fejét,' aztán megsimitja a férfi kezét): Én is. A fér fi: Nagyon szeretlek. Elza, ha tudnád, milyen nagyon, de őrültsé'g . . . hihetetlen őrültség. Az asszony (feláll s az ablakhoz siet): Ne bánts. (Folytatás a 3-ilc oldalon.)
