Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-06-23 / 25. szám
3 SZINÉR V A RALJ A A szatmári törvényszék nyári szünete, a nyári szezon beálltával kezdetét veszi a törvényszéken a bírák szabadsága. Határidejét dr. Papo'czy Gyula törvényszéki elnök a következőkben álla pitja meg: Balogh József táblabirói címmel s jelleggel felruházott kir. törvényszéki biró részére juhus 13-től augusztus 23-ig és okt. 13—20-ig. Dr. Némethy József bíró július 6-tól augusztus 9-ig, október 12—18-ig. Hegedűs Gyula biró julius 14-től augusztus 24-ig. Szűcs Lajos biró julius 6-tól augusztus 16 ig. Ifj. Péchy Aurél julius 23 tói augusztus 23-ig. Rozgonyi Viktor biró julius 6-tól augusztus 19-ig és október 12—18-ig. Balás János biró julius 27-től szeptember 6-ig. Knoll Béla biró julius 27-től szeptember 6-ig Dr. Paál István bíró julius 13-tól augusztus 13-ig és október 12—19-ig. Leitner Emil biró junius 30-tol julius 27-ig és október 12—j8-ig. Jeney Sándor biró julius 6-tól augusztus 9-ig és október 12—18 ig-. Dr. Visky Sándor julius 13-tól augusztus 23-ig. Dr. Berényi Antal biró julius 6-tól augusztus 8- ig és szeptember 1 —5-ig, Füzessy Árpád biró augusztus 1-től szeptember 11-ig. Riedl Gyula biró julius 6-tól augusztus 14-ig. Székely Eduárd albiró julius 27-től augusztus 30-ig és szeptember 21—27-ig. Dr. bélegyházy Kálmán albiró augusztus 9- től szeptember 9-ig. A láposvölgyi vasút. A lápos- völgyi vasút kiépítése immár teljesen befejezett dolog. Teleszky pénzügyminiszter levélben értesítette L. Bay Lajos országgyűlési képviselőt, ki a vasútépítésnek egyik legagilisabb mozgatója volt, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a vasútépítési és üzletberendezési tőkéjének részbeni beszerzése céljából kibocsátandó elsőbbségi részvényeknek 85 százalékban megállapított árfolyama a pénzügyi viszonyokra való tekintettel leszállittassék és 80 százalékban állapíttassák meg; valamint biztosította a vasút részére a bányakincstár érdekeltsége cimén kilátásba vett 300.000 korona hozzájárulást. A pénzügyminiszter e döntésével a vasút ügye végleges megoldást nyeri s annak kiépítéséhez mielőbb hozza is fognak. A böjti fegyelem enyhítése. A magyar püspöki tar előterjesztesóre X. Pius pápa megengedte, hogy az u. n. kántorbőjtök szerdáin a buseledelek tilalma Magyarországra nézve megszűnjék. Azonban ezeken a napokon továbbra is csak egyszer szabad a felnőtteknek teljesen jóllakniok. Megengedte továbbá a pápa, hogy a jövőben, ha böjti napokon szabad felmentés következtében húst enni, ugyanannál az étkezésnél szabad hús- és halételt enni, a m eddig tiltva volt. A magyar feminizmus múltjáról. Máday Andor svájci egyetemi tanár érdekes kultúrtörténeti kutatásairól számol be abban a cikkben, mely „A Nő“ c. feminista folyóirat iegujabb számában , a magyar feminizmus múltja“ cimén megjelent. Takáts Évának, a XVIII. század végén élt kiváló magyar asszonynak irodalmi munkásságát, a nők felszabadítását és a jobbágyság helyzetének javítását célzó agitátorikus működését ismerteti e cikkben. Gerő Ödön cikkében foglalkozik a radikális part állásfoglalásával a nők választójogával szemben. Annie Furuhjelm íinn országgyűlési képviselő pedig a Nők Választójogi Világszövetségének tiz éves fennállása alkalmából irt e számban hosszabb cikket a világszövetség működéséről. Dr. Dienes Valéria folytatja a „Nő értékéről“ irt tudományos essayjé. Glücklich Vilma pedig a római kongresz- szusról számol be két cikk keretében. „A Nö“ e számában Lord Lyttonnak, az angol férfíliga elnökének arcképét is közlik abból az alkalomból, hogy az angol lordok házában a nők választájogára vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásainál nagyszabású beszédet mondott a nők választójoga érdekében. Charlotte Perkins Gilman regénye és a Nőtisztviselők országos egyesületének közleményei egészítik ki az érdekes folyó- ratot; Mutatványszámmal a lap kiadóhivatala (Budapest, Mária Vaiéria-utca 12.) készséggel szolgál. Előfizetése egy évre 5-rr kor., félévre 2 50 kyrone. A borpiac. Egy érmelléki laptársunk ezeket irja aborpiacról. Szőlősgazdáink között alig van egy-keitő, kik ne panaszkodnának a szőlő idei terméshozamára. Üres a tőke, rosszul fakddt a venyige s ami van is, silány. Az egymás utáni két rossz termése után a harmadik -- az idei — se igér ehat sokat. Még majd 5 egész hónapválaszt el a szürettől s megbízható köz gazdasági tudósítások már is arról adnak hirt, hogy a borpiac az idén is siralmas képet fog mutatni. A készlet nagy, a fogyasztás minimum, aminek oka a keresethiány és a rossz gazdasági viszonyokban keresendő. Amerikai humor azokról, kik a lapok előfizetési dijat nem fizetik pontosén Egy amerikai lap nagyon elkeseredett afölött, hogy az előfizetési pénzeket felszólítás után sem küidték be. Elkeseredé- ) sének ilyen formán adott kifejezést: „Hátralékos előfizetőinkhez I Az az ember, aki a nyakán levő szemölcsöt inggombnak használja, — aki takarékosságból éjjelre meg- állitja as óráját, hogy ne kopjék, — aki a tinta spórolása végett az i betűre pontot nem tesz, — aki az édesanyja sJját beveti azért, hogy búzát teremjen az mind elsőrendű gavallér ahhoz képest,: aki lapunkat 2—3 hóig elfogadja s az előfizetés ideén egy számot azzal a megjegyzéssel küld vissza, hogy nem fogadja el!“ A vasúti fülkék függönyeit mint írják elveszik. Az állami vasutak igazgatósaga közelebb el fogja rendelni, hogy a vasú i fülkéknek a folyosó felóli ablakáról a függönyöket távolítsák el. Ezt az intézkedést azzal indokolják, hogy erre a gyakori tolvajlások éz rablások megakadályozása végett van szükség, az utazó tolvajokat ugyanis vasúti kalauzok a lefüg- gönyözetlen ablakon keresztül jobban megfigyelhetik, bármely pillanatban megleshetik. A bőbeszédű feleség. Aa, utcán találkozott két munkás. — Éppen most találkoztam a feleségeddel — mondta az egyik. — Hol? — A piacon. — Mit mondott ? — Nem szólt semmit. A másik sóhajtva jegyezte meg: — Akkor nem a feleségem volt. „Zongoravsárlóknak nem keő a fővárosba fáradniok ! Kitűnő referen ciákkal rendelkező zongoratanár és szakértő 10 korona honorárium utólagos beküldése ellenében zongorát választ intézetek, magánosok, részére, cserél, vagy eladásra közvetít a fővárosban. Ezen a módon sok pénz és idő takarítható meg. — Teljes garanciavállalás minden irányban ! Cim megtudható a „Géniusz“ kiadó- hivatalában . Budapest, VII. Lövölde-tér 1 sz. Válaszbélyeg, CSARNOK. Magyar sors. Budapesten egy érdekes, jóságos arcú örökké fiatal öszember tűnt el az utcákról, kávéházakból, vendéglőkből, mulatókból, L e c h n e r Ödön, Budapest Lechner bácsija halkan és csöndesen, minden feltűnés nélkül kilépett az élők sorából. Nem keltette fel betegsége iránt az ország érdeklődését, nem foglalt le hasábokat a lapokból, hanem délben rosszul lett, az esti lapok jelentették, hogy haldoklik és estére már betelt egy tipikus, tökéletes magyar sors. Szegény Lechner bácsi egész az utolsó hetekig az örök mosoly prototípusa volt. Mindig mosolygott, volt valami csöndes, fájd resignáltság a mosolyában, amelyhez semmiféle, valóban semmiféle alapja nem volt, Mert Lechner bácsival azon a hosszú 68 éven keresztül, amit e szomorú földön átélt, nagyon kevés olyan dolog történt, ami mosolyra indíthatta volna. — Csupa fájó emlék, csupa Magyarországra és a magyar viszonyokra jellemző szomorú dolog az, ami vele történt. Lechner volt az, aki a legnagyobb, volt a magyar élők között, aki tökéletesen ismert minden stílust és aki minden stílust át tudott itatni lelke melegével, szereteté- vel, hitével. Lechner teremtette meg — épitészeti nyelven szólva — a magyar formanyelvet, azt az épitési módot, amely magyarosan, minden más stílustól elütöen tudta megalkotni az épitészeti remekeket. Lechner találta meg ezt a formanyelvet és Lechner tökéletesítette is. A magyar építőművészet a legszegényebb az összes magyar művészeti ágak közül. Semmi invenció, semmi művészet nincs abban, amit a magyar építőművészet terén és ez a protekció. Klikkek alakultak a magyar építőművészeiben, rokonsági szempontok játszanak közre minden nagyobb munkánál s Lechner sem a klikkekben, sem a protekciókban nem volt részes, tehát nem is kapott semmiféle munkát. Az az ember, az a nagy művész, akinek alkotásai diszei az országnak és ezeknek az alkotásának csodájára jártak a világ építőművészei, az az ember formálisan nyomorgott és abból a pénzből élt, amit barátai juttattak neki. Szomorú magyar sors az, hogy aki hatalmas palotákat épit, annak egy kis egyszobás lakásban kell összehuzódnia. Szomorú magyar sors az, hogy egy igazi, nagy, elismert tehetséget protekciós emberek tudnak valósággal agyonnyomni, Szomorú magyar sors a Lechner Ödön sorsa. Hogy ő nem panaszkodott soha, hogy ö maga mindig és mindenen mosolygott, az még szomorúbbá teszi ezt a sorsot. És amig ilyen szomorú lesz Magyar- országon a tehetségek sorsa, amig nagy embereinknek mindenfelé a protekció hid- jával kell küzdeniök, addig ez ország sorsa sem lesz kevésbé szomorú. Lányok és a házasság. Gaston Deschamps, az ismert francia iró nemrégiben egy felolvasást tartott, amelyben egy leánygymnasium igazgatónőjének a gyermekekhez intézett körkérdéseit, illetve az azokra adott feleleteket ismertette. A kérdésekre a gyermekek nagy határozottsággal és komolysággal feleltek. Az első kérdés ez volt „Férjhez akar menni ? ‘ A válasz egyértelműig ez volt : „Igen!“ sőt egy kissé nuancirozoít válasz is, amely igy hangzott: „Oh igen!“ A második kérdés: „Ha olyan embert kellene férjnek választani, aki nem tetszik Önnek, inkább nem menne férjhez?“ Ismét egyhangú volt az igenlő válasz. A harmadik kérdés igen komoly volt, célja az volt, hogy a lányok kedélyállapotát megvizsgálja. A kérdés a következő volt: „Mit akar: a férje szellemi tekintetben Ön felett, Ön alatt álljon, vagy egyenrangú legyen Önnel?“ Itt már eltérők voltak a válaszok. Húsz leány maga felett álló férjét kívánt, hat leány vele egyenrangú!, de egy sem kívánt alatta állót. — Akar-e gyeteket?— volt a következő kérdés. Huszonegy lány felelt igennel,, kettő nemmel felelt. „Miért akar gyermeket?“ kérdezie tovább az iv. „Mert szereti ?“ Nyolc igen volt erre a válasz. — „Mert női kötelesség?“ Erre négy helyeslő válasz jött. Tizenkét leány azonban összekapcsolta a kettőt és igy felelt: Mert szeretem a gyermekeket és mert kötelességem. Arra a kérdésre, hogy kedvtelésből, vagy kényszerűségből választottak-e hivatásukat, csak hat felelt azzal, hogy kedvtelésből, a többi mind kényszerítve volt rá. De mind megegyeztek abban, hogy csak függetlenségüket akarják tanulmányaik révén megszerezni. Végül még egy igen karaktén sztikus kérdésre kérlek választ. Arra, hogy miképen akarnak érintkezni a fiatalemberekkel és az egyhangú valasz az volt: Baráti módon. Főmunkatársak: dr. Katona Sándor és dr. Kaba Tihamér.
