Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-01-06 / 1. szám
szám 1 (2 SZINÉR VÁRALJ A vagy látványos mulatságoknál intenzivebben gondoskodjunk azokról, akik nem ünnepelhetik mulatsággal a farsangot és akik nemcsak ebben az időben böjtölnek, hanem nélkülöznek egész éven . át. A Szegényekre gondolunk és ha már az ő felsegélyezésük orvé alatt mulatunk, akkor segélyezzük is fel őket alaposan. Kevesebb kiadással, kevesebb fényűzéssel is ugyanazt érthetjük el, amit nagy luxussal. A báli rendezőknek szól ez a strófa. Ne pazaroljanak sokat elegáns táncrendekre, ne a legdrágább termeket béreljék és ne fejtsenek ki olyan fényűzést, amely ebben az esetben a nélkülözök rovására megy. Legyen a jelszó az idei farsangban a takarékosság és a biztosak lehetnek a rendező urak a felöl, hogy ez a fáncolók publikumának helyeslésével fog találkozni Karácsonyi ünnepély. A helybeli I. számú állami óvodában kedvesen zajlott le december hó 23-án az óvodások karácsonyestélye. A táncteremnek is beillő nagy tágas termet zsúfolásig megtöltötte Szinérváralja előkelő közönsége. Három órakor a csöpp Benedikt T^ella kezdte meg az ünnepélyt, hangos, értelmes karácsonyi üdvözlőjével. Utána Irinyi Sándorné óvónő mesélt a szeretetröl a gyermekek és közönség érdeklődése mellett. Meséjét ragyagó szemmel, nagy figyelemmel haigatták a csöpp gyermekek, s bizonnyal felfogadták, hogy ők sohase kerülnek a roszgyerme- j kék fekete könyvébe. Meséjét a gyermeki lélek ismerete, s a gyermekek szeretete sugallta s a felnőttek is örömmel hallgatták. Ezután a felállított színpad függönyei szétnyíltak, s ott láttuk Irinyi Margitkát, - mint nagymamát, karosszékben, főkötővel, kezében kötéssel, kihez kis unokák jöttek karácsony estére. Unokák voltak. Lábas Iván, Láng Tibi, Benedikt Béla, Löwinger Róza, Kató Juliska és Kalniár Bözsi. Kövid, igen kedves társalgás után a nagymama közölte unokáival, hogy ha jók lesznek, az angyalok hozzájuk is eljönnek, s nekik is hoznak karácsonyfát. j A kis unokák áhítattal imádkoztak, mire gyönyörű fényben, hófehér ruhában, hófehér szárnyakkal, fejükön arany koronával, hat angyal jelent meg s mindenik hozott egy-egy aján- ' dékot. Az angyalok szerepét: Báthy Zsófi, Kuba Reené, Vas Piroska, Kur- tuc Valér, Neumann Bözsi és Katz Elza töltötte be, kedves jelenség volt, s az angyalkák ügyesek, gyorsak, szépek, helyesek, szóval enni valók voltak. Mig az angyalokba hozott ajándékokat letették, az alatt az‘unokák az »Az angyal sereg földre szállt“ cimü éneket énekelték, amely után a nagymama és unokák között folyt tovább kedvesen a társalgás Ezután az angyalok »Dicsőség mennyben az Istennek« kezdetű ének éneklésével elvonultak, s mig a ben- gáli fény lassan kialudt és a kis unokák örvendeztek az angyalok ajándékának,azalatt ^gy árva gyermek jelent meg a színen, kinek ajószivü unokák minden ajándékot odaadtak. Az árva gyermekek Marosán Jósikaszemélyesitette, az ajándékokat elérzékenyüive köszönte meg s nagy hatással, érzéssel szavalta el: »Áldja meg az Isten» c. kedves versikéjét Ezután a függöny legördült s az óvo^ azt mwuita, hogy most már én vagyok a fogó, megcsókolt és eltűnt előlem, messze, egy fa mögött, és én csak néztem egy darabig almodon és reszketőn, távolról csodás kacagások hegedültek felém, körülnéztem, hogy kit kéne megfogni, de nem láttam senkit, egyedül álltam a nagy tündérkertben, csak messze fák között csillantak meg a leányok fehér ruhái, de én nem tudtam rávenni magamat, hogy oly messze fussak. Ott álltam csak és minden nagyon csendes lett körülöttem és egyszerre, közel közel hozzám, felzokogott valaki/odanéztem, a fűre borulva egy tündérlány sirt: az, aki megfogott engem, zokogott és zokogását valahol fenn egy gordonka kisérte. Néztem: — Hát itt is lehet simi ? — de nem szóltam, mert rámnézett, a könye csupa gyöngy volt és amint ráhult egy a fűre, ott pompás virág nőtt : az illata kábított és belengte a kertet, mint kis szobámat Jolán parfümje. Olyan szomorú volt az arca, hogy a szivem összeszorult. Elhagyott mindenki —zokogott a föld- redölten, pedig jól látta, hogy ott álltam mellette és azt is láthatta, hogy szólni szerettem volna, csak nem birtam. Pedig akkor tudtam volna beszélni, olyan szépen, ahogy soha, senki, el is gondoltam, hogy mit mondanék neki: vigasztalónak, a lelkem lett volna abban a beszédben, szegény, halvaszületett, soha nem látott lelkem, c miért }s nem tudtam beszélni, e szegény, siró tündérlány azt várta és mikor látta, hogy nem tudok, bárhogy szeretnék szólni hozzá, odamenni, mikor látta, hogy nem tudok, zokogása elcsendesült és kisirt virágai között, mint maga is egy nagy liliom, meghalt. Meghalt, a szeme lecsukódott és én, feloldódtam a varázs alól, hozzámentem ráhulltam, csókoltam és hegedültem: — 0, minek is jöttem ide, a halált fönn is mindennap látom : én halok meg fáradtan naponta, egyedül, elhagyottan, mint te. fehér liliom ez aranykertben; miért kellett éreznem, hogy a fáradt sirót senki, még en sem, tudja megnyugtatni és miért kellett látnom, hogy a tündérkertben is van ezért elhagyott halál ! O, szánlak, szép tündérlány. te fogtál el engem a játékban, megcsókolták, ó, szánom magamat, hogy meg kellett halnod, mert nem tudtalak megvigasztalni. Én is meg szeretnék most halni gyöngyvirágaid között, igy, testedre omoltan, kábultan. Csak egv fehér liliom volt alattam és lázas szememből kibuggyantak a könyek. Föiriadtam. — Ki vagyok ? — gondolkoztam. — Élek — e ? Szomorúan láttam, hogy igen, az ágyamon feküdtem, köröttem bus éjszakai szobán reszkette«, az ablakot megrázta a a szél és a szememből lassan hulltak a könyek. 191 3 január 6 dások imára tett kezekkel mondották el: »Imádkozzunk gyermekek« c. kis imát, melynek elhangzása után a másik teremben megszólalt az angyalok csengője, kitárult az ajtó s gyönyörű 4 méteres gondosan megrakott csillogó karácsonyfa várta a gyermekeket. Leírhatatlan öröm volt a gyermekek arcán a szép fa látásán, s nem tudták elfolytam az öröm kitörését s egymásnak mutogatták, ni ló, cukor sb. A felnőtteknek is oly kedves volt e jelenet, hogy könnyezésig meghatva örvendeztek gyermekeik örömén. Néhány ének és vers után, kö- j vetkeze t a várva-várt kiosztási Minden gyermek kapott édességet, játékot, s nagy örömmel dicsekedve, mutogatva, hogy mit kaptak, hagyták el a szülőik kíséretében íiz óvodát. Igen szép volt az ünnepély s nem találunk szavakat az óvónő gyönyörű munkájának méltányolására. Az a türelem es fáradságot nem ismerő munkásság, mellyel a szép ünnepélyt előkészítette, a sikerben, a szülők nagy érdeklődésében s a jól teljesített munka édes érzésében találja jutalmát. * A 11. számú állami óvadábn minden dicséretre érdemes gyönyörű karácsonyfa ünnepélyt tartott Pujda Margit óvónő deczember hó 21-én. Ez óvódába többnyire román ajkú gyermekek járnak s igy alkalmunk volt megfigyelni az óvoda munkájának eredményét, mely várakozáson felül szép volt. A helyiség kicsiny volt az érdeklődő közönségnek, úgy hogy szorosán egymáshoz állva tele volt a két szobá. A feldiszitett és minden jóval megrakott karácsonyfa elé való felvonulással kezdődőit az ünnepély. Egy kis gyermek kezdte meg értelmes szép kis üdvözletével az ünnepélyt. Ezután következtek a legszebb versek, párbeszédek, énekek: „A kis Jézuska ki e napon született, karácsonyi ének, karácsonyi játék kilenc gyermek által elő adva, versek, párbeszédek és befejező ima.“ A csöppségek hangosan, értelmesen, elfogultság, és félelem nélkül adták elő mondókáikat, mindnyájunk igaz gyönyörűségére. Kedves kötelességei teljesítek, midőn az óvoda vezetőjének szép munkájához, s nagy sikeréhez a közönség őszinte elismerését csatolhatom_ Domokos Istsán. • • Úgy beosztás a szín érváraljai kir. járásbíróságnál az 1914-ik évben A., ügyvitel. 1., Sziláágyi Tihamér vezető kir- já- rásbiró : az elnöki és igazgatási teendőkön kívül ellátja azon sommás perek elintézését, melyekben az alperesek neveinek kezdőbetűje A — tói bezárólag J — ig terjed (Sp I alatt), — ezenkívül ellátja az anyakönyvi kiigazítási és egyezségi eljárási a vonatkozó ügyeket, nemkülömben a kir. közjegyző helyett ennek távolléte, vagy akadályoztatása esetén teljesítendő cselekményeket és az ujjitott sommás perek egy részét; 2., Dr Székely Farkas kir járásbiró:
