Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)

1914-01-06 / 1. szám

Szia érváralja, 1914.

január 6. — 1. szám

*

izén egyedi k évfolyam

TÁRSADALMI, QAZDASÁQ1 ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. ■Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkiirt 40 fillér. MEGJEUENIK MIN D E N K ED DEN.

Felelős szerkesztő :

fAbiAn is tv An.

A lapra vonatkozó mindennemű közlémény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon köslfink.

Farsang.

A tél szórakozásai között még nem áll első helyen a sport; a ród- lizás, a korcsolyázás és a szabadban való hancúrozás hólabdákkal. A tél töszórakozása] mégis csak a] kályha köré, meleg termekbe, fényes parkettekre szorítkozik. A tánc istennője üli szezonját ezekben a hónapokban, ekkor szövődik a legtöbb szerelmi esemény és ilyenkor lendülünk egy kis vigasságra. A farsang az ötletes és ötletlen mókák évadja. Szelíd, és kicsapongó mulatságok hetei ezek, feledjük ilyenkor a létnek minden gondját, küzdelmét és ez jól van így be- í rendezve a természettől. Olyan általános, olyan régi farsangi szokás, hogy bizony az ókori bacchanáliák, 'amelyek ugyan szüreti időbe esnek, bizonyára már utódjai és pedig késői utódjai valami ős mulatozó intézménynek. Mert amig emberek élnek és éltek a földön, addig; mindig volt ok arra, hogy önfeledten köszöntsünk néhány jó napot a tobzódó mulatozás jegyében.

A tavalyi farsang szomorú farsang volt, noha a feledésre és a bánat elnyomásra több okunk volt, mint emberemlékezet óta bármikor. A múlt esztendőben még a balkáni háború réme fenyegetett, tartalékosainkat behívták katonai szolgálatra, majd minden családnak köze volt ahhoz a nagy kérdéshez: háborúba indulunk-e a Balkániakkal ? vagy béke lesz a nagy készülődés után. De a nehéz várakozás, amely sokkal nyomasztóbb annál, mintha háborúba indultunk volna, ez megbénitotta akaraterőnket és még a mulatságra sem volt semminemű kedvünk.

Bizonyos, hogy ez az esztendő kárpótolni fog amult év hiányaiért és most már, hogy a pénzpiac némileg javulni kezd és hogy hozzáértő emberek határozottan állítják, hogy a jövő rrár csak jobb lehet és semmi esetre sem rosszabb a mostani helyzetnél, most ki fogjuk tombolni magunkat és részt kérünk azokért is, amiket a tavaly elmulasztottunk.

De azt hisszük, hogy egy intő szó nem lesz ártalmára mindazoknak akik mohó falánksággal vetik magukat majd a farsang mámorába. Gondolják meg, hogy még nem olyan

boldog ez ország, hogy el lehessen feledkezni azokról, akiknek még az sincs módúkban, hogy elfeledtessék mámorban gondjaikat. Hiszen a legtöbb mulatság a jótékonyság orvé alatt folyik, ezzel mintegy dokumentálni akarjuk azt, hogy érettek vagyunk s dacára ennek a kis férecsu- szanásnak még mindig van bennünk ideálismus annyi, hogy legalább ilyenkor nem engedünk önzést és haszonlesést a közelünkbe. Vagy talán azért csináljuk mi ezt a jótékonyság leple alatt, mert valami bűntudatot érzünk, hogy addig, mig mi mulatunk, a kültelekén sir és fenyeget és jajveszé- kel a nyomor. Bárhogy is van, azért mégis^ megérdemeljük azt, hogy a farsangot szórakozással és a szokottnál élénkebb mulatsággal töltsük el. Álszenteskedő az, aki azt mondja, hogy csak bőjtöljünk és ne szórakozzunk. Di a szórakozást lehet bizonyos korlátok között tartani, de viszont lehet elfajulni hagyni is. A közép utat minden okos ember megtalálja.

Azonban fontosabb ennél a kérdésnél az, hogy a jótékonycélu báli

R „SZINÉRUflRAliJA“ CARCftifi.

Sápadások.

Irta : Korvin Ottó.

Amikor délelőtt megérkeztem Álomországból, (még küzdők s biztatom magam: Fiam aludj, még szorítom le a szememet, még állítom az agyamat, de mégis) kinyitom a szememet — olyan, olyan idegen köröttem minden: a lámpa halott és a roló résén jövő világosság ébresztgeti az ájult képeket a falon és én vagyok a legidegenebb.

Hát felébredek, hát kezdődik a másik élet: a rosszabb, csúnyább, kegyetlenebb. Álomország, ott jobb mindenki hozzám. A hajamra teszik a kezüket. Megsimitanak. Megcsókolnak. S délelőtt, ha felébredek, arra kell gondolnom, hogy most majd a hajamhoz azért nyúlnak, hogy megborzolják. Azért simítanak, hogy behasitsák körmükkel az arcomat és azért csókolnák, hogy elvegyenek engem magamtól.,Elhagynak. Temetés nélkül fogok feküdni. És nem lesz hangom, hogy sírjak.

Hát felébredek. Köhögés ráz meg. Elnézem : vér, az enyém, megreszketek, a szomszédban telefon cseng és valamerre egy bánatos cseléd nótáz. Vagy tán csak a nótája bánatos.

Gondolni akarói'' : Jo ánrá ián és a

többi nőre. Előveszem a tárcámat, egy képet nézek: valaki nekem adta, hogy, ha szomorú vagyok, megnyugtasson. Leejtem a képet s már el is felejtem, köhögök és gyűlölöm a szobámat.

Gyűlölöm a szobámat, mely lassan ébredez, a szék árnyéka nyújtózkodik és a diván ’ lomhán fekszik a földön, fáradtan szunnyadt, mert most bus ölelésemmel nem háborgatom. Az Íróasztalon fehér papírok vannak szétszórva. Mi is az? Igen. Éjjel valami nagyon szépet akartam és hozzá is fogtam, de, emlékszem, ,hirtelen sírni kezdtem és már nem tudom, hogy miért.

— Jó volna, fiam, felkelni, az ágyat megnyugtatni, valamit csinálni, sétálni . . .

Fölriadtam,

— Ki van itt ? — kérdeztem, de nem feleltek.

Itt vagyok ? — szóltam újra, megreszkettem és a könnyeim kibuggyantak lázas szememből.

— Itt vagyok ? — kérdeztem magamat és kezemmel végigsimogattam az arcomat, mely nedves volt és hideg.

— Ki vagyok ? — gondolkoztam. A kezem a nyakamra hullt és körülfogta. A szememből könyeim ömlöttek és nem láttam semmit.

Nem láttam semmit, mert éjszaka volt, az ágyamon feküdtem és Álomországból jöttem meg, sápedtan, mint egy tikkadt

vándor az árok-.zél:

Nagy tündérekről álmodtam, arany és ezüstlevelü fákról és a virágoknak olyan illatuk volt, mint az asszonyoknak.

Beléptem a kapuján.

Valamelyik fán egy madár kezdett énekelni és én ráismertem, hogy amit énekel, az Mendelssohn. És távolról a párja felelt neki halvány Chopin-etüdökkel és amikor a koncertnek vége volt, az arany és ezüstlevelek összecsengtek és én olyan zajtalanul léptem, mintha csak a lelkem lettem volna.

A nap sütött, sugarai olyanok voltak, mint egy szőke lány haja és átlátszó njja- immal bele is akartam nyúlni azokba, mint a Jolán hajába tegnap, amikor fehér szobában kibontotta.

Finom, törékeny tündérlányok közé léptem, végigcsókoltak és én megszépültén lerogytam előttük a fűre. Csittitgattak : egy sirós gyerek lettem, olyan, amilyen igazán sose voltam ; finom, törékeny tündérlányok közt megszépültén a földre rogytam és megtisztultan a szemem ragyogni kezdett.

Fogócskát akartunk játszani. Kiszámoltuk szépen, hogy ki lesz a fogó: egy lány lett: csak annyit tudok még róla, hogy szőke volt a haja és nagyon hosszú, amikor utánam futott, úszott mögötte és ezüst levelek hulltak rá és az illata olyan volt, hogy meg kellett csacsi rs-HáV.tám állnom.

Megálltam es c- : .;■> i. M gc_- kok «i