Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-04 / 45. szám
45 szám (2) 1913 November 4 akarunk felemlíteni. Franciaországban 1895-ben a részvényekbe elhelyezett tőkék 3G°/0-ot hoztak maximálisan elsőrangúan garantált papírokat tételezve fel,) mig ma ugyanazon tőke ép oly jó papírokba elhelyezve 40°/o-ot hoz, ami 5"/„ emelkedésnek lelel meg. Más országokban ez az emelkedés kisebb, de 30% átlagot nyugodtan felvehetünk. Tehát a nagytőkésnek a 15%-os termék --érték- emelkedést leszámitva, 15°/. plus-sza maradt, amelyből ha a luxus célokra való költekezés 10% emelkedést mutat is, még mindig 5 /„-kai kedvezőbb a helyzet mint 20 év előtt. Ily módon a pénz azonban ismét megdrágult és ezt az általános gazdagodás sem ellensúlyozza eléggé. A pénz drágasága pedig természetesen ismét a másik osztályt terheli, amely igy viseli: a termékek drágaságának, a modern élet luxusainak és a pénz drágaságának terheit. A mértékadó körök minden törekvésének oda kell tehát irányulnia, hogy ezen terheket lehetőség szerint csökkentse, illetve a tőkétien osztály vállairól legalább részben leemelje és a kapitalistákat terhelje vele. (Docteur). II 1 K E K Sprenger Ferenc, 'kir. segédtanfelügyelőnek a király a tarífelüg3^elői ci” et és jelleget adományozta. E nagyon örvendetes hirt mi nem regisztrálhatjuk száraz' n, minden megjegyzés nélkül. Köztudomású, hogy Sprenger az 5 kiváló munkásságával, melyet a felső, illetékes körök is élénk figyelemmel kisértek, va óban rászolgált arra, hogy már régebben kinevezzék tanfelügyelővé. Ez meg' SZÍNÉK VÁR A L J a is történt volna, ha ő nem ragaszkodik Szatmárvármegyéhez. E vármegye neveltje Sprenger, itt Szinérváralján élte életének legboldogabb napjai:, a mi egészséges levegőkben nevelteti egyetlen kis liát, itt temette el szivének felét s épen ezért semmiértsem akart megválni Szatmárvármegyétől. Hogy most legkedvesebb vágya teljesült, ő utána mi, szinérváraljaiak örvendünk legjobban s őszinte örömmel üdvözöljük Sprenger Ferencet! Nem sürgős az adótiszti állás betöltése, úgy átszik, a pénzügyminisztériumnak. Nyolc évTjta üresen áll a S ékely Endre felfüggesztésével gazdátlanná lett adótiszti állás es a minisztérium még ma sem nevezte ki az uj adótisztet. Lehet, hogy a minisztériumnak nem nagyon fáj a szive emiatt, de a közönség, mely az adóhivatal tájékát nem mindig szerelemből keresi fel s amely joggal kívánhatja, hogy ügyeit gyorsan és pontosan intézzék el, legenyhébben szólva, csodálkozik ezen a hanyagságon. Intézkedést kérünk. Pályázat. A Szaniszló községben rendszeresített községi aljegyzői aliásra november 10-én lejáró pályázat van hirdetve. Jegyzőválasztás. Bagoly Sándor, volt szatmárudvarii segédjegyzőt, Bagoly Albert volt szatmárgörbedi, jelenleg pestmegyei gombai tanító fiát a pestmegyei Ináncs-Ka- kus községbe jegyződé megválasztották. Igazgatói megbizaUsok. A vallás es közokt. miniszter Papp Gyula áll. tanítót a nagynyiresi, Bozsó Istvánt a patóházai, Gu- lyássy Győzőt a nagypeleskei, Fóris Mihályt a krasznaszentmiklósi, Mokk Istvánt a sza- mosdobi, Vass Károlyt a hagymásláposi, Gnandt Istvánt a nagysikáriói, Szórán Andrást a somkutpataki, lile Pétert4az avas- ujfalusi állami iskola igazgatásival évi 200 korona élvezete mellett megbízta. Uj theológiai tanár. A dunamelléki ref. egyházkeruleti közgyűlésen dr. Kovács J. István szatmári ref. lelkészt a budapesti theologian szervezet filozófiai tanszékre akadémiai rendes tanárnak választották meg. Járvány. Siródtotfalu községben a vörhenjr járványszerüleg fellépett. A községet zár alá helyezték. Elfogott kivándorlási ügynökök. A vámfalui csendőrség elfogta Markovics Márton és Bernáth Mihály vámfalui lakosokat, akik l fejenként 500 koronáért három avasi gazdát kis '.öktettek Amerikába. Eltűnt gyermek. Dolhai Imre és Újvári Etelka szinéi váraljai lakos ^szülők Sándor nevű 4 éves gyemeke múlt hó 30-án eltévedt és azóta a szülők sémái hirt nem kaptak a gyermek felől. A gyermek október hó 30-án nagybátyjával, Biró Lajos, szinérvá- raljai lakossal az Avasujvárosi ut felé eső szinérváraljai határba a Berenás dűlőbe indult reggel dolgozni. Délután 4 órakor a gyermek elhagyta nagybátyját azzal, hogy ő egyedül haza tér szüleihez. A gyermek szüleihez haza nem tért, sem pedig eza ideig holléte felöl “hirt nem kaptak. Aki tud a gyermek hollétéről, értesítse 'Szinérváralja község elöljáróságát. A gyermek személy leírása: Neve Dolhai Sándor, kora 4 éves vallása református, növése közepes, termete kövér, zömök, arca gömbölyű, arc színe barna, orra, szája rendes, szeme fekete, szemöldöke fekete, haja sötét gesztenye barna, ruházata egy hamu szinű szürke szoknyából és egy kopott zöld szinü posztókalapbóf állott, lábbelije nem volt. Szerencsétlenség az állomáson. A debreceni vasútállomáson a szatmári 1712. személyvonat vontatásánál Fekete János fékező oly szerencsétlenül került az ütközők közé, hogy teljesen összelapitották. Azonnal meghalt. Csalódni emberi dolog, de nem okvetlenül kell. Ha e névre „Réthy“ figyelünk, úgy nem csalódunk, hanem eredeti pemetefü- czukorkat kapunk 60 fillérért, még pedig egy kedvelt régi magyar háziszert, mely köhögés, rekedtség és hurutos báutalmak sok ezeres etében oly kitünően bevált. Postán bérmentve küld 5 clobozt 3,koronáért az egyedüli készítő : RÉTHY BÉLA gyógyszerész, Békéscsaba. Magyarország közgazdaságának vezér- fórfai. Ilyen czimen nemsokára érdekes és a maga nemében igen eredeti munka hagyja el a sajtót, A Danubius Kereskedelmi r.-t. (Budapest, VI, Szondy-utcza 93.) kiadásban megjelenő mű az ország közgazdasági vázlatainak vezetőit mutatja be életrajzok és arcképek változatos, élénk sorozatában. Minthogy e műnek nemcsak szakirodalmi, hanem informatív jellege is lesz, a „Magyarország közgazdaságának vezérféifiai„- ban hü tükrét találjuk hazánk közgazdasági és hiteléletének. Joggal számíthat e mű a legszélesebb kereskedelmi és pénzügyi körök komoly érdeklődésére, mert anyagát gondos körültekintéssel nagyobbára a helyszínén gyűjtjük összes, haragszik a lovára is, meg az emberekre is,-— A nőkre nem, Marianne, a nőkre I nem ! Különben ki mondta ezt önnek ? — Senki. Mintha megbeszélték vo’na, sétáltak a kerten át a mezőre — amely Marianne ruháját úgy átnedvesitette, hogy lehúzta a vállait — és az erdőbe. Marianne azon gondolkodott, nem fogja-e Hög végre megkérni a kezét. Harmincéves j volt és egyedül ez a férfi tetszett neki úgy, ! hogy beleszeretett. Három teljes hónapon i keresztül próbálta őt megnyerni, tréfával, csipkelődéssel és közömbösséggel magához I kötni. Nagyon félt. hogy a férfi elunja magát és sok éjszakán át állott az ablaknál és terveket s’zőt, hogyan fogja másnap őt le- j billincselni. A vidék minden férfiját a kas- \ télyba hivatta, hogy iránta való hódolatát Hög jelenlétében mutassbe és csakis kellemetlen nők vették körül. Megpróbálkozott gőggel és a rabszolganő hódoló alázatosságával — de most már szinte fáradt volt. És mégis a férfiért élt, és hitte, hogy a férfi tudja és megingott biztosságában. Levelek és gyökerek között lépdeltek, a harmat arcukba freccsent és lépteik olyan hangot adtak, mint a felrebbentett madarak zaja. Hög arra gondolt, mit tenne a lány, ha most itt a sötétben magához vonná és azután hagyná elmenni. Gyűlölte, nagy, fénytelen szemeit, fénytelen haját, fénytelen kezét, mindezeket a színeket, amelyek a halvány kankalinhoz voltak hasonlók. De a lány kacagásában valami forró kívánás volt, ami a férfit izgatottá és vágya- kozóvá tette. A lány didergett. A föld egészen át volt itatva a nedvességtől és úgy tetszett neki, mintha körülötte fent és lent, fehér gőzök kavarogtak volna, A férfi hallgatásától megzavarodva ment félénken, mintha egyedül lett volna. Ha az megállt, ő is megáit, ha az megindult, ő követte. A nagy tisztásra léptek ki. A hold kereken és fénylőén úszott az égboltozaton, mintha a levegőn keresztül közeledne, sü- iyedne mindjobban. Marianne Höghöz fordult, szemei könyben úsztak. — Utazzék el, Hög! A férfi mosolygott: — Marianne, a szemed nagy kankalinhoz hasonlít, bőröd halvány, mintha a ver ereidben aranyból volna. Hajad illatos, mint a nedves moha, járásod könnyű és ravasz, mint a rablóé . . , mit akarsz még ? A lány megértette a gúnyt és a szivébe szúrt a fájdalom, menekülni szeretett volna. De a férfi azt hitte, hogy a hóditás nagyon könnyű lesz. Magához húzta a lányt és ránézett szemeivel, amelyek ép oly nedvesek voltak, mint az övéi és a szerepét szerető színes meggyőződésével beszélt hozzá. Nem hiányzottak emlékek, melyeket segítségül vehetett s épp úgy beszélt a lányhoz, ahogy sok másnak bes zélt. A lány csöndesen megnyugodva sirt, mint egy kis gyermek, aki már túl van a félelelmén. A férfinak kedve támadt, hogy a lány arcába nevessen, mert el akarta "űzni ezt a neki kínos hangulatot. Hirtelen azonban magához tért a lány, abbahagyta a sirást és örvendő pajkossággal mondta: — Tudod, ki volt nálam, mikor énekeltem, — azért feszitettem ki a töviságakat — Öve Pallsgaard ! Az ostoba már másodszor kérte meg a kezemet és én gondolkodási időt kértem holnapig, csak holnapig. És ha ma te nem vennél el, holnap az övé lennék. Hög nagyon jól tudta, hogy a lány hazudik, mikor azt mondta, hogy Palsgaard mellette ült az éneklés közben, de hogy megkérte a kezét, az lehetséges, az igaz. Mikor hazaértek, a ház üres volt, az ajtók ki voltak tárva és mindenütt égtek a lámpák Az apa már valószínűleg lefeküdt, miután hiába várta a lányt vacsorára. Magányosan ettek, anélkül, hogy a szolgának csengettek volna. Azután a Zongorához álltak, mind a ketten. % — Hol is ült hát Palsgard ? A lány elvörösödött és zavartan mutatott egy székre a pálmák mellett, — Hallgass rám Marianne, — szólt a férfi — nincs egy szavam, egy Ígéretem, amelyre te támaszkodhatnál. És ha most azt kérném tőled, — vagy könyörgök érte — hogy maradi velem a mai éjszakán. Akarnád, mernéd, gondolkozás nélkül, feltételek nélkül ? Marianne féloldalról nézett rá. — Akarnám. És ha , Palsgaard a jegyesed, kérte volna ezt, mit feleltél volna neki ? Arculütöttem volna. És ehhez az emberhez férjhez menté! volna. Marianne.
