Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-30 / 40. szám
40 szám (2) 1913 Szeptember 30 Nem egészen uj az a kívánság és fönt a belügyminisztériumban már egy évtizede foglalkoznak intenziven ezzel a kérdéssel Javaslatot javaslat után készíttettek. Tisztviselők egyesületei föliratoztak, határozati javaslatokat és törvénytervezeteket nyújtottak be, de az ügy kellő lépést előre nem tett. Nem tett azért, mert a vidéken még mindég uralkodik a copf, Báró Peré- nyi Zsigmond államtitkár, aki hivatalba lépésekor már programmszerüen foglalkozott a közigazgatás reformjával, a vidéki rendőrség, a körjegyzők államosításával egy ponton megakadt. Tudniillik a törvényhatóságok autonómiáján, amelyre megyéink és városaink féltékenyen örködnek. j Amikor a minapában egy újságíró a belügyi államtitkárnál érdeklődött a közigazgatás államosítása felől, br. Perényi e kérdésre, ‘'hogy milyen irányban történik az autonómia fejlesztése, ezeket mondta: „Tervbe van véve, hogy a jövőben sok olyan ügy, amelyben eddig a végső szót a belügyministerium mondotta ki, ezentúl magában, a törvényhatóságban jogérvényes befejezést nyerhessen, vagyis a törvényhatóság határozata ezekben az esetekben nem igénylené a miniszteri jóváhagyást. Ezenkívül tervbe van véve a „járásbizottság“ szervezése. Ennek a bizottságnak, amely mintegy közbeeső forum lesz a képviselőtestületek és vármegyei közgyűlés között, hatáskörébe lennének utalv a akulturális, az iskola-, az utügyek és ezenkívül a látunk semmit csak amikor már ^hozzászokik a szemünk a homályossághoz. Gamon leült a fűre, egészen Iva mellé és megfogta annak kezét, félénken fogta meg, mintha attól félt volna, hogy durva erejevel talán megsértheti. Iva egészen kábult volt, úgy érezte, mintha fejét mázsás kövek nyomnák, miniha két csontos ököl szorítaná össze halántékait és mintha testének minden n szét m gyón megvertek volna. Igen gyenge volt és annyira levert, annyira hijjan az akaraterőnek, hogy nem tudta magát elhatározni a szólásra és engedte, hogy az óriás magához vonja a kezét cirógassa sima bőrét és még akkor sem sikol- tott fel amikor érezte, hogy a szorítások mind erősebbek, mind kíméletlenebbek lesznek és hogy az az ember, aki mellette ül kezd nagyon vörösödni, mélyeket és nagyokat sóhajtani. Iva most nem tudott ezzel sem törődni, miként nem tudott semmivel, mert mindent nagyon szürkének, nagyon egyformának talált, nem érzett semmi után vágyódást, még Kereh után se. Valami leverő, bénító fájást érzett belsejében és most már csak pihenni szeretett volna olyan nyugodt pihenéssel, mint a halál. Mert Ivában már fellázadtak a vágyak, haragosan kitörtek belőle és most azért volt szomorú. Azért nem bánta, amikor az erős Gámon egészen magához vonta, rőt fejét szép arcához szorította és ajkát kereste. Azonban mikor érezte a perzselő melegségben a kígyó hidegségét, mégis megborzadt és amikor érezte, hogy gyenge testét a mozdulatlanságig láncoljak meg a vaskarok, szabadulni szeretett volna. — Eressz Gámon eressz... SZINÉRVÁRALJA községek költségelőirányzatának és zárszámadásainak felülvizsgálata. Ezek a községi előirányzatok és számadások eddig jóformán csak számszakilag lettek felülvizsgálva; maga a megyei közgyűlés legtöbb esetben en bloc végzett a községi számadásokkal. A jövőben a járásbizottságnak lesz a feladata a községi számadásoknak behatóbb felülvizsgálása. A járásbizottság tagjai ugyanis, ismervén a körzetükbe tartozó községeknek ügyeit, nemcsak érdeklődéssel viseltetnének azok iránt, hanem közvetlen tapasztalataik alapján behatóbban is tudnák mérlegelni a községek igényeit és szükségleteit.“ Tehát mégis történik valami ezen a téren. Nem sok. Csak egy terv. A járásbizuttság v szerezése ugyan még nem lehet betetőzése a teljes reformnak, de mindenesetre egy olyan fokozata ez az előrehaladásnak, amit örömmel kell a további fejlődés érdekében üdvözölni. Az időpontra vonatkozólag természetesen még nem lehetett nyilatkoznia az államtitkárnak és bizonyos, hogy jó néhány év múltán lehet csak szó a törvény teljes ke- resztülviteléről. Egyelőre várjuk be a teljes konszolidáltságot, a nyugalmat, az üzletek rendes menetelét, a pénzpiac megjavulását. Majd csak azután lehet szó a vármegye rnegrendsza- pályozásáról. H I 11 E ív Lapunh t. járatóit az utolsó évnegyed beállta alkalmából hérAz óriás nem válaszolt, csak még erősebben szorította őt magához. — Nem ertelek Gámon.,. Mit akarsz tőlem ?... Miért szorítasz, mier őlelsz ?... Azt tudod, hogy nem szeretlek, hogy Kereh asszonya vagyok, azt tudod, hát miért szorítasz ? .. . Gámon nem válaszolt semmit, mert nem is hallgatott Ivára. — Kerehet szeretem, csak Kerehet, mert ő az én uram; téged pedig utállak Gámon... Erre a rut Gámon felkacagott, kegyetlen, durva hangokban kacagott fel. — Vajha utál vagy szeretsz, az mindege, mert csak egyformán szép feher a bőröd, gömbölyű \a karod, piros az ajkad- nekem pedig ez kell.. . Nem a szó, ami mondja, hogy szeretsz, hanem a tested kell... É.ited e Iva ? Iva bizony nem értette és nagyon nagyon csodálkozott azon, amit hallott, hirtelen, valami éles nyilaló szúrást érzett a szivében, hogy felszeretett volna jajdulni, sírni szeretett volna, keservesen zokogni — És talán nem is szeretsz, amikor igy ölelsz, mintha szeretnél; talán nem is szeretsz. .. Gamon most még vadabbul kacagott, hogy Iva nagyon megrémült és félt tőle. — Tanultam ijjat vetni, nyilat faragni, tanultam ravaszul csatát nyerni, fenevadat megejteni, — de szeretni, arra nem tanított meg a főnök ... A szerelem az semmi !... Fehér bőröd van, amit én megcsólok, piros ajkad van. amibe én beleharapok — ez van, de szerelem?... Mi az ?... Az semmi l... juh, hogy a háfraléhohaf rendezni és az előfizetést megujitani szí- veshedjeneh. Kinevezések a törvényszéknél. A király Morvái Károly vizsgálóbírónak az Ítélőtáblái birói cimet és jelleget adományozta, Leitner Emil kir. ügyészt pedig kir. törvényszéki bíróvá nevezte ki. Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Balezer György nagybányai állami főgimnáziuini rendes tanárt a Vili. fizetési osztály III. fokozatába léptette elő. Irnoki kinevezés. Az igazságügyminiszter Becske Sándor, mátészalkai járásbi- rósági dijnokot a nagybányai járásbírósághoz írnokká nevezte ki. Uj lap Stafmáron. Szatmári Est címen hetenként Kétszer megjelenő független politikai újság jelent meg Szatmáron szeptember 20-an. Felelős szekesztője Dr. Nagy Vince. Előfizetési ára vidékre évenként 12 korona. Az eddig megjelent lapszámok az ügyes szerkesztésről s pontos hírszolgálatról tesznek bizonyságot. Nyomása szép. Uj laptársunkat testvéri szeretettel köszöntjük és hosszú életet kívánunk neki! Papcsere. Koller Béla, mátészalkai lelkész sajat kérelmére Viskre küldetett helyettes lelkésznek. Az igy megüresedett mátészalkai plébánia ideiglenes adminisztrálásával Molnár Károly mszigeti segédlelkész bízatott meg. — Segédlelkésznek Márama- I rosszigetre Bártfai Kálmán felsőbányái káplánt küldte az egyházmegyei hatóság. Címváltozás. A szatmárvármegyei jegyzők hivatalos lapja eddig „A Vármegye“ cimet viselte. Most közkívánatra nevet cseléit laptársunk. „Szatmármegyei Hírmondó“ lett belőle. Műkedvelő előadás. Nehéz időt élünk, annyira, hogy minden fillért meg kell néznünk,skétszer meggondolni, mielőtt kiadnánk. E gazdasági válság megakaszt minden j vállalkozást, meghiúsít minden nemes törekvést. Tíz esztendeje működik csendben, minden feltűnést kerülve, minden tekintetben közönségünkhöz alkalmazkodva a Rongyos Egylet; ez egyesület, mely teljesen a község jószivü lakosaira van utalva, a legfőbb jövedelemről a Rongyos-bálról mondott le a múlt farsangon, hogy ebben is alkalmazkodjék közönségünkhöz, hogy ne fokozza pártfogó ink kiadását. Iva most már egészen kiesett a bénultságból, a félelem, a meglepetés kidobta onnan. — Es te ölelsz engem akkor is, ha nem szeretsz és még akkor is, ha utálsz ? — Nem utállak, mert szép vagy ... Inkább kivánlak . . . — És te ölelsz akkor is, ha én utállak téged ?. . . — Ölellek mert te szép vagy, kívánatos vagy és hogy mit gondolsz, mit érzel belül, azzal nem törődöm, mert én csak egyformán azt érzem, hogy kivánlak... és enyémmé teszlek . . — Nem, nem Gamon . . . nem ... az nem lehet 1. . . Iva erőtlenül vergődött és Gámon tette, amit mondott. Mögöttük pedig ekkor Kereh állott. Mindent egyért. Az Oraonok nagy tüzet raktak és oda belehajitottak mindent, ami a legkedvesebb volt nekik mert igy hoztak áldozatot a haragos Brahma-istenneK, aki a legvitézebb fiaikat vagatta le, véres, kemény csatákon, a Tipperahok áltat. Szomorú gyászdalt énekeltek az elhunytakért, akiket nagyon megsirattak. Nem fogadkoztak, nem esküdtek bosszút, mert az Oraonok békeszerető emberek voltak és okosak, akik nem akartak több vért ontani. Meghozták áldozatukat Brahmának, hogy fordítsa el felőlük haragos tekintetét és ne háborítsa őket nyugalmas életükben. *A füst karikák pedig szépen, szabályosan, egyenletesn szállottak az eg felé, ami azt jelentette, hogy az isten kien- | geszteiődött, meghallgatta kérésüket. Pedig
