Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-06 / 19. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre I koron* 50 fillér. Egyes sz^m ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. Felelős szerkesztő : fAbiAn is tv An. MIC J E LEN IK MINDEN KEDDEN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény ét küldemény vala i int az előfizetési dijak a „Szinérváralja" szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon hősiünk. Hol az igazi jótékonyság ? Ha valakiről és valamiről el lehet mondani, 'akkorf a vidéki sajtóról ugyancsak tiszta lelkiismerettel lehet állítani, hogy önzetlenül áll minden közügy szolgálatában. De éppen ilyen bámulatos a sajtó önzetlensége a közjótékonyság szolgálatában is, amidőn hasábljait anyagi ellenérték nélkül bocsátja a jótékony jellegű intézmények szolgálatára, -- sajnos, — igen sokszor elismerés nélkül. Ebben a nagy önzetlenségben azután igen sokszor nincs is sok köszönet, hacsak az nem, hogy íaz ólombetűk publicitása révén egyesek az egész vidéken mint a jótékonyság nemtői lesznek ismeretesek Pedig ha a dolgok mélyére tekintünk, sokszor talán nem is szabadna az újságírónak tolla hegyére venni az ilyen elismerő szavakat, melyekkel érdemetlenül tüntet ki valakit akkor, amidőn áldozatkészsége valami parányi összegecskével megnyilvánult valamely jótékony cél érdekében, mert hiszen ilyen esetekben mindig mérlegelni kellene azt a körülményt, hogy a hozott áldozat arányában áil-e az adományozó anyagi képességeivel s nem-e csak azért vetette oda azt a részéről lényegtelen összeget, hogy a nagy nyilvánosság előtt szerepelhessen? Az igazi jótékony lelkeket legtöbbször nem a ’ sajtó hasábjain keresztül szokás megismerni. Ismerünk és tudunk egyeseket, akik életükben erejüket csaknem meghaladó módon áldoznak és áldoztak a,közjótékonyság oltárán, de cselekedeteiknek nyoma sem maradt a hírlapi kolumánkon. Viszont ismerünk azután igen sok felebarátot, akinek a nevével minduntalan találkozunk valami jelentéktelen jótékonysági kalanddal kapcsolatban. Az országos jellegű jótékonykodás terén valami rmszticizmus veszi körül az úgynevezett «Vöröskereszt* és «Jösziv» cimü egyesületeket. Állítólag mindkettőnek az élén igen-igen nagy emberek állanak, de működésűkről, terveikről és eredményeikről közönséges halandó alig értesül. A «Jösziv» egyesület mégcsak megjelenik itt-ott nagyobb adományokkal, ha valamely országos csapás ér egy vidéket, de a legutóbbi háborús idők alatt olyan sokszor emlegetett «Vöröskereszt >-egyesületnek az ország közönsége normális viszonyok között ugyancsak semmiféle működés-eredményeit nem látja. Csodálatos dolog az, hogy a magyar helyi sajtó is legtöbbször az előkelő helyi-bizottságok vezetőinek felkérésére a legnagyobb készséggel és örömmel áll ezen egyesület propagálására rendelkezésre, soha nem fordult azonban az egyesülethez felhívással abban a tekintetben, hogy ez az egyesület békés időkben is hallasson magáról, necsak az adományok elfogadása és nyugtázása^ körül, de a rendelkezésére álló hatalmas tőkék forgalomba hozatala s ezzel a 'nép- segélyzés és népegészségügy szolgálata érdekében is. Nem lehet ugyanis elhallgatnunk azt a körülményt, hogy a magyar «Vöröskereszti-egyesület e téren az egyes A „SZIMÉRUÁRALM“ EÁRCÁ3A. A hozomány. Irta: Alfréd Cavoret. I. — Hányszor ismételjem még, hogy ne légy olyan barátságos Alfréddel szemben ! — De kérlek mama ... — Ismétlem, hogy csak hozományodra vadászik, — mondta határozott hangon a tisztességben megőszült gondos anya. — Ugyan mama, hogy tételezhetsz föl róla ilyesmit, — válaszolta Catherine, miközben duzzogva az ablak felé fordult és leste, hogy vájjon nem halad-e az utcán a kedves fiatalember, akinek tiszta, nemes szándékát a gyanakvó mama ennyire félreértette. — Gyermekem, neked még sejtelmed sincs az életről; nem ismered a férfiak önzését, nem tudod, hogy inkább az erszényükkel, mint a szivükkel szeretnek és hogy valamennyien csak üzletet kötnek a házassággal. — Meglehet, hogy igazad van, de azt biztosan tudom, hogy Alfréd kivétel a többi közül. — Gondolod ? Ilyenek vagytok ti, mai lányok !_Egy pillanat allatt lángra lobbantok és[már az első találkozásnál* meg szeretitek a fiatalembert, ha látjátok, hogy szőke haja, elegáns alakja és gondosan kivasalt nadrágja van. Tapasztalásból tudom, hogy éppen a kivételekben csalatkozunk leginkább. Alfréd könnyelmű ember, szereti a fényűzést, nagy igényei és ennek megfelelő adósságai vannak és mindezeken felül közönséges, prózai lélek — Ebben már nincs igazad mama! Sőt éppen az a hibája, hogy tulérzékeny és regényes hajlamú I Nézd csak azt a csokrot, amelyet ma küldött... Csupa értékes, illatos virág és sok pénzbe kerülhettek I — Ezeknek az árával is adós maradt és valószínűleg ezt is a hozományodból akarja kiegyenlíteni. — Látom már, hogy ellenszenved rémképeket fest és igazságtalanságod ellen hiába küzdenék1 — Ne beszélj ilyen éretlenségeket; nem vagy már gyermek, komolyan szembe kell nézned az élettel. — De én nem akarok komoly lenni, — zokogott Catherine keservesen. — Nem kell azért pityeregnil Tarto- gast a könyeidet a házasságra, ott nagyobb szükséged lesz rájuk. Egyelőre azt tanácsolom, hogy tanulmányozd Alfréd jellemét és győződjél meg, hogy méltó-e a szerelmedre ? — Azt hiszem, már eléggé megismertem, — válaszolta dacosan a leány. — A férfiakat sohase ismerhetjük meg eléggé. Én a javadat akarom, gyermekem, mert megérdemled, hogy az erényeidért és ne csupán a takarékpénztári könyvedért szeressenek 1 — Alfréd még nem is kérdezte, hogy van-e hozományom ? Pedig a házassághoz pénz kell... az igények megnövekszenek, a vágyak szárnyat ötlenek ... — Mindamellett nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy leányomat bárki is csak pénzért szeresse és hogy meggyőződjünk Alfréd szerelmének valódiságáról, egy kis komédiát kell előtte lejátszanunk . .. — Komédiát ? Tehát szóval azt akarod, hogy megcsaljam ? — Dehogy 1 Egyszerűen azt mondjuk majd, hogy bankárunk bukása által elvesztettük vagyonúnkat és most szükebb körülményekre szorítkozunk. Kijózanítjuk tettetett takarékosságunkkal és sírunk, jajgatunk előtte szánalomra méltó helyzetünk miatt és ha mindezek ellenére tovább is ragaszkodna még hozzád, akkor elismerem, hogy derék, becsületes^ fiú és nem tagadom meg tőle kezedet. Én nem akarom, hogy illúziókkal lépj a komoly házaséletbe ! — Nem bánom, hát beleegyezem a komédiába, mert meg vagyok győződve, hogy Alfréd szerelme kiállja a próbát és te magad nyújtod majd át neki a babért — a takarék könyvecske alakjában ! — Gratulálok naiv hiszékenységedhez, de azt kikötöm, hogy természetesen kell játszanod a nyomor és nélkülözés szerepét. Bevezetésül már holnap soványabb ebédet készítek és meghívjuk Alfrédet vendégül. — Ugyan mama, — az ételekkel nem kell takarékoskodni. S-v
