Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-22 / 17. szám
Szinérváralja, 1913. Április 22 — 17 szám Tizedik évfolyam sziuiiwmm TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. mm Előfizetési érák: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény vala nint az előfizetési dijak a „Szinérváralja" szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetésehet mérsékelt árakon közlünk. öngyilkosságok. Vojnich és Spitzer, Koronghy és Hajnik, ez a kétszer két név hosszú ideig divatos és emlékezetes lesz e- gész Magyarországon. Emlékezetes lesz, mert ez a kétszer két név körülbelül pontot tesz a magyarországi gentry élete és működése mögé. A gentry, vagyis a magyar nemesi középosztály nagyrahivatott osztály lett volna az uj Magyarország történetében.Nagy tehetségüfiai voltak, nagy tradíciók szárnyain emelkedhettek az uj generációk,“nagy feladatot tölthettek volna be. A gentry nagy feladata a vidék, Magyarország vidékének a szellemi gazdasági, politikai fejlesztése lett volna. Dolgozni, munkálni kellett volna, a gentrynek és ha ezt megtette volna igazán &z a nemzet- fenntartó elem lett volna, amelynek magát még ma is tartja. De ma jogtalanul tartja annak. Mert a mai vidéki életet már nem a gentry tartja a vállain. A gentry ma már csak a társadalmi életben szerepel, mert néhol van még pénze, néhol meg igen uriasak az allűrjei. A társadalmi életet még mindig a gentry kormányozza, de a vidéki életnek olyan köreiben, ahol dolgozni, munkálni kell, már a getnry tevékeny részt nem vesz. Csak még a vármegyeházak sötét szobáiban, szűk folyosóin uralkodik a gentry. De hogy uralkodásának milyenek az eredményei, azt a vidéki lapok közigazgatási panaszai elég élénken tárják fel. A gentrynek dolgozni kellene. Hiszen elszegényedett, egyébből, mint a munkából már nem élhet meg, hacsak az egész életet nem akarja váltókra épitsni. De úgy látszik, akarja. A gentry ma már nem tölti be azt a nagy hivatást, amelyet neki származása, pozíciója kijelölt volna. Elszakadt a napi élettől, nem törődik a munkával és haladással, egy szűk gondolatkörben és látkörben mozog, amely apró ki- csinyességgekkel foglalkozik és nem látja meg a nagy feladatokat. Egy-egy vadászat nagyobb örömöt okoz a gentrynek, mint bármilyen korszakalkotó törvény végrehajtása. Így nem is lehet egy ország közéletét vezetni és a gentry le is tűnt a vezető helyekről. Mindenütt uj nemesek, uj generációk, uj osztályok állnak az elő térben és ezek dolgoznak, mig a gentry csak nézi őket. A gentry teljes és végleges de- generálódását mutatja az a két kettős öngyilkosság, a mely az utóbbi időkben megtóttefftT-Az ^egyik Vojnich és Spitzer öngyilkossága szomorúan mutat rá arra, hogy a gentry légkörébe került zsidó fiatalember is, akiben pedig faji természetnél fogva igen nagy önfentartási ösztön Avan, menynyire átveszi a gentry elbusulását és elkedvetlenedését és életuntságát. A másik öngyilkosság, amelyet a fővárosban követett el Koronghy Dénes és Hajnik Pál, egy szóban, egy végzetes, nagyszóban csendült ki; s ez aszó: Unatkozom . .. Két fiatalember, jómódú gentry- gyerek egy átdorbézolt éjszaka után nyugodtan, bátran, de részegen me- dinált tud inni azért, mert unatkozik, mert már ettől az élettől nem tud várni semmit, mert egész egyszerűen fl „SZHIÉRMRfll)3fl“ táncom. Újra otthon. Novella. Irta: Fényes Samu. Sohase hitte volna, hogy ilyen tehetetlen az érzései irányában .. . Érzések 1... hát érzett még valamit elvált ura iránt ? Legfeljebb haragot, — nem, még azt se, csak valami olyan neheztelést, mint aminőt olyan ember iránt érezünk, aki a lábunkra taposott. A lánya kezét megkérték és bár a gyermeket Magda nevelte, tartotta, — leá- ayuknak a hozományt is ő fogja adni, — a gyámság, a törvény valamely érthetetlenül ostoba intézkedésénél fogva azonban mégis az apát illeti. Az okmányok, apai beleegyezés stb. dolgát restelte elintóztetni az ügyvédjével — aztán meg ... Nem akarta magához sem kéretni. Hálószobájában az ágy fölött ott függött még mindig az ura képe. Restelte volna, ha meglátja ott. Csak később jutott eszébe, hogy hiszen erre lett volna jó kifogása. A gyermekek kedvéért kell a falon tartania a képet, mert ha meg is szűnt a férje lenni — de nem szűnt meg a gyermekek apja lenni. Miért nem akarta hát, hogy volt férje látogassa meg ? A hálószoba ajtaja különben is be van zárra, hogy lehetett volna alkalma oda lépni? Nem akarta magának bevallani, hogy voltakép ő volt kiváncsi férje otthonára. Már hat év óta váltak el. Ennyi idő alatt csak belehelyezkedik egy másik nő a férfi ^életébe és ha belehelyezkedik, hát az nyomát is hagyja a lakáson. Hátha azt a nőt magát is ott! találja Hisz válásuk előtt is egyre féltó- kenykedett Magda. Az igaz, hogy férje oly ügyes volt, hogy soha semmiféle nyomot sem hagyott, soha nem csak rajtakapni nem lehetett, de még voltaképen gyanúba se hozni senkivel, de az köztudomás szerint nem jelent semmit. Magdának férje hűtlenségére elóg bizonyítók volt, hogy rajta kívül egyáltalán van még nő a világon. Kiváncsi volt, — a véletlen is kedvezett neki. Mikor szivdobogva belépett — miért dobogott úgy a szive ? — takarítónő azt mondta, hogy a nagyságos ur nincs itthon, de egy negyed óra múlva itthon lesz. Magda várt a szobában. No]a takarítónő, ugylátszik, csak címzetes hivatalnoknak tekintette magát, mert különben a rendetlenség, a parkett, a por iszonyú vádbeszédet tarthatott volna ellene. De ilyen volt ő mindig. Írni sem úgy irt, mint más, hogy seépen kivesz egy iv papirt, teleirja, gondosan elteszi a fiókba, azután ha kedve tartja újra elővesz egy iv papirt és igy tovább. Három hetes Írásai, papirnyelvek, könyvek, hamutartó rendetlenül egymáson. Az asztalon voltaképen egyetlen tenyéryni hely sincs, ahol irni lehetne. Evégből a legkülönfélébb tárgyakat össze kellett tolni az asztal szélére. Persze ez első mozdulatnál lehulltak és a fűidről kellett felszedni, azaz, hogy felszedni sem volt szabad, hát épen a regényvázlat, vágyj egy novella. Ilyen volt mindig egész álló életében, mennyi vesződ- sége is volt vele Magdának, milyen nehéz élete is volt mellette! És most is ilyen az az ember. Áz Íróasztal egészen olyan, mint tegnap hat éve volt már. Nem is állhatta meg, természetes ösztöne feltámadt, elkezdte rendezni az Íróasztalt, mint régen. A könyveket s az írásokat nagyság és forma szerint. A tentatartót kimosta. Ami nem illett az asztalra, azt a fiókba tette. Természetesen most is nyitva minden fiók. Az egyikben még pénz is van. No ebből megdézsmálhatott a takarítónő. Ha már nyitva a fiók, hát kutatni kezdett az írások között. Nagy, mély fiók, lehetett benne nehány száz levél, irás, szerződés, kézirat, számla. Pontos átnézésére kellett volna vagy három nap, de a Magda keze az első percben ráakadt a három női kézirásu levélre, ami a fiókban volt. Asszonyok ilyesmiben valóságos lángelmék. A levelek nem mondtak semmit, gyanú, semmi más, ilyeneket^ ő máskor is elfogott már, de nem jelentősek, ... azaz, hogy... az egyik 23 éves, akkor még nem is ismerte, a másik az ő idejéből való, már annak idején csinált mialta patáliát. A harmadik — a tegn ,pi keletű, de inkább koldulni látszik valamit. Ámbár az az ember olyan könnyelmű, hogy szép szóval is el lehet szedni az utolsó garasát... és az ilyen kolduló nők rendesen csinosabbak a kelleténél és nem hogy koldulnának, hanem ők az adakozók...
