Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-25 / 13. szám

13 szám (3) SZÍNÉRVÁRALJA 1913. Március 25 csíny falum temploma hivó harangja meg- kondulna a bádogos toronyban. Én pedig sietnék, erősen sietnék, hogy el ne késsem, mert a legénykék már bizonyára mind ott vannak a Deák-dombon, a torony ajtajában és nézik a harangot huzó nagyobb legény­kéket. Gyűlnek, gyülekeznek a nénémasszo- nyék, bátyámuramék, a pántlikás, simára fésült hajú leánykák. Mindenkinek a kezé­ben imádságos könyv, fehér zsebkendő a könyv mellett s virág a kezűkben. Olyan szép a husvét-vasárnap ! A nagy utcát már tegnap végigseper­ték. Ki ki a háza előtt, mert nagy ünnep van. Urunk feltámadása. A mészáros is borjut, ökröt, juhot vágott. Ma mindenki húst eszik, talán bort is iszik, akinek mód­jában van. A templomban szépen prédikál a tisztelendő ur, sok tömjén-füst száll fel és a nap sugara bemosolyog a színes ab­lakon : — Alleluja ! Alleluja ! . . . Holnap pedig öntözni fogunk. A pati­kában vettünk őt erős krajcáron rózsavizet, de annak olyan édes szaga van, hogy az ember reggeltöl-estig egyebet sem tenne, csak szagolná. De mégsem teszi, mert akkor ki megy az ereje, az illata. Szép fehér rongygyal be kell kötni a száját nz üvegnek. Varró tűvel három lyukacskát kell szúrni a rongyon, hogy egyszerre csak há­rom cseppecske szaladjon ki. Egy piros to­jásért elég három csepp rózsavíz. Sok leány, sokszor kell három csepp!... No hiszen lesz piros tojás. — Hát még az írott tojás. Az ám valami Micsoda gyönyörűséges figurák, tulipánok, cirádák vannak a piros tojásra írva. Ezt mind ember keze csinálta. Mennyiféle rajz! se szeri se száma a figuráknak. Balázs Márton, kézdivásárhelyi polgá­ri iskolai igazgató összegyűjtött 858 dm.: írott tojást egyetlen székelyvármegyében; Háromszékben, s ezeknek irása mind más, meg más. Minden falunak volt hajdanában egy-egy tojásiró embere, asszonya. Husvét előtt hetekig nem csinált egyebet, mint irta a sok szép tojást. Azok a tojások pedig nem is voltak mind pirosak, hanem ki sár­ga, ki barna, ki piros ki fekete. A vadalma fahéjból és leveléből, a zöld dióhéjból, a kökörcsvirágból, a zsódinából, az eperfa­héjból és bingolyóból csupa sárga festéket főztek, ha a zsódinához timsót tettek, lett az élénk piros szinü festék. A lencséből csináltak kékszint. Aztán ott volt a cserfa­héj, a sáfrány, gubacs, berzenceforgács, fuxia,... Értették a régiek a módját a fes- tékcsinálásnak. A tojásokat pedig nyersen Írják, azután főzik a pirosító, meg sárgitó lében. Előbb jön a rámázás. Nagy gondo­san beosztják a tojást, hogy a figura jól jöjjön ki. Ez a ráma fehérvonallal történik. Azután jön a cifrázás. A tojás íráshoz min­denek előtt kell: kondér, ebből eresztik finom csövön az olvasztott viaszt a tojásra Kell egy likacsos fakanál, ezzel veszik ki a tojást a vizböl; drót ristély ezen melegí­tik, vagy szárítják a tojásokat; egy darab zsíros rongy, a megszáradt tojásokat ezzel fényesítik ki. Ebből az írott tojásból nem kaptunk mi kis tacskók, mert ez drága ajándék lett volna három csepp rózsavízért, meg egy versikéért. Csak a nagy legények kap­tak : azok sem mind, sem mindenütt. Mi csak kétkrajcáros fanyeíübicskával próbá.­fuk a tojáson a figurákat vakargatni de, a tojáshéja eltörött és a figura félbemaradt. Sok minden maradt félbe. Úgy hallom, a tojás irás se divatos már manapság az én kicsi hazámban. A tojásirók meghaltak és a gyermekeik már nem tanulták el ezt a mesterséget. Azt mondják az emberek, hogy ma napság rengeteg sokat tanulunk Én azt hiszem, ugyanannyit felejtünk is. Hány apró rigmust tudtam én hajda­nában karácsonyit, húsvétit, aprószentekre valót, adventi és pünkösdi rigmusokat, egyik szebb volt a másiknál, s ma csak egy-két töredék-sorra emlékszem. Pedig akkor min­den versért tojást, kalácsot, főtt perecet kaptam a nénémasszonyéktól. Egy csomót hamarosan összeszedtem ezek közül a rigmusok közül: íme : Azt hallottam, hogy e háznál Van egy lankadó virágszál, Szagos vízzel megöntözöm, Úgy feléled, csupa öröm. Mert hát itt a feltámadás. Készült-e sok piros tojás ? Husvét ünnep emlékére, Keresztények’ örömére. Adjon Isten mennyből áldást, Köszönöm a szives látást. * * * Ajtó megett állok, Piros tojást várok. Ha a párját nem adják, Estig is itt állok. ■í­H: & Tudjátok-e ti Lányok, Miéit jöttem én hozzátok? Hogy a tojást pirosat Párossággal adjátok. Hogyha nem igy adjátok, Csuromviz lesz szoknyátok. 458 szám !9l:t vógrh. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881 évi LX. t.-c. 102 ^értelmében ezennel köz­hírré teszi, hogy a budapesti 8—10 kér. kir. járásbíróságnak 1910 évi Sp. IV, 1223/3 számujvégzése következtében Dr Boros Lajos budapesti ügyvéd által képviselt Országos Központi Kitelszövetkezet javára 190 korona s jár erejéig 1910 évi december hó 16-án foganato itott kielégitési végrehajtás utján lefoglalt és 7d0 koronára becsült következő ingóságok u m. tehén, ló, szekér, széna nyilvános árverésen ladatnak. Mely árverésnek a szinérválaljai kir. járásbíróság 1913 évi V. 880/6 számú végzése folytán ] 9O korona tőkekövetelés, ennek 1908 évi április hó 14 napjától járó 7 szá­zalék kamatai egyharmad százalék valtódij és eddig összesen 75 korona 60 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig Tartolc községben adósok házánál leendő megtartására határnapul 1913 évi április hó 9-ik napjának délutáni 4 órája határidőül kitűz étik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly inegjgyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881 éviLX. t. c. 107 és 108 §-ai értelmében készpénz fizetés mellett a legtöbbet Ígérőnek szükség esetén becsárou alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingó­ságokat mások is le és felülfoglabatták és azokra kielégitési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881 óvi LX t. c. 120 § értelmében ezek javára iselrendeltetik. Kelt Szinérváralján, 1913 március hó 9. Kádár Árpád kir. bir végrehajtó. 241/1913 tkvi szám. Árverési hirdetményi hivonaf. A színéi váraljai kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy a Koroknay Károly szinérváraljai ügyvéd által képviselt Szamár vármegyei Takarékpénztár r. t. vég­rehajtatnak Vajda Gábőrné SchÜd Flóri, özv. Schild Pálné sz. Jonucz Anna alsóhutai lakosok mint Schild György ismert örökösei és Dr. Hadady La,os s/atmárnémetii ügyvéd mint az ismeretlen örökösök ügygondnoka végrehajtást szenvedő elleni ügyében a iMarosán János szinérváraljai lakos utóaján­lata folytán a 8201/1912 sz. alatt 1200 K tőkekövetelés, és annak 1911 évi szeptember bó 1 napjától járó 6 százalék kamatai, 6K 20 fillér óvási 1/3-ad százalék váltódij, 154 korona 68 fillér perbeli 37 korona 35 fillér végrehajtási, valamint ö8 korona 30 fillér árverési már megállapított és a még felme­rülendő költségek' kielégítése végett az 1908 évi XLI. t.-c. 27 §-a alapján a szatmárnémetii kjr_ törvényszék, a szinérváraljai kir. járás- bíróság területén lévő Óhuta községben fekvő az óhutai 70 sz. betétben A. I. 280, 281, 282,633, 1009, 10]0hrsz. ingatlanokra (báz 8 ö.i. sz, a. udvarral, kert, szántó a beltelekberi, szántó az I. és II. fordulóban, rét a Il-ik fordulóban) 809 korona kikiáltási árban elrendelte. Az árverés megtartására határnapul, 1913 évi május hó 2-ik napjának d. u. 1 órája, helyéül pedig Óhuta községházát tűzi ki azzal, hogy az ingatlanok az alábbi kor­látozással az átóajánlatot tett összegen azaz 2090 koronán alul eladatni nem fognak, és hogy utóajánlattevő ajánlatához akkor is kötve marad, ha az árverésen meg nem eienik és ha a megtartandó árverés netán megsemmisittetik és ujjabb árverés rendel­tetik el, abban az esetben pedig ha az utóajánlatnál magasabb ár nem igértetik az ingatlanok utóajánlattevő által megvetteknek lógnak kijelentetni. Tekintettel arra, mikóp az elárvere­zendő ingatlanokra C. 2 alatt özv. Schild Pálné sz. Jonucz Anna javára szolgalmijog ezt megelőző rangsorban a C. 8, 10 alatt végrehajtató javára 1200 K erejéig zálogjog van bekebelezve, a kir. jbiróság az utóaján­latra tekintettel 12090,K-ban állipitjameg azt az összeget, amely a szolgalmijogot megelőző jelzálogos követelések teljés kielégítésére elegendő, s kimondja, hogy amennyiben az ingatlanok oly árban adatnak el a szol­galmijog fenntartásával, mely a szolgalmi­jogot megelőző tehertételek teljes fedezete szempontjábólösszoget megüti, úgy az árverés a szolgalmiiogot nem érinti, ellenkező esetben az árvei-ós hatálytalanná válik s az ingatlanok a kitűzött napon a szolgal­mijog fenntartása nélkül elárvereztelek. Árverezni szándékozók, kivéve a vghn, 21 §-aiban említetteket, tartoznak az ingat­lanok becsárának 20 százalékát készpénzben vagy az 1881 évi LX t.-c. 42 §-ában jelzett árfolyammal számított óvadékképes érték­papírban a kiküldött kezéhez letenni vagy bíróságnál történt előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszol­gáltatni. Az, aki a kiáltási árnál magasabb ígéretet tesz, ha többet Ígérni senki sem akar, köteles a Vghn. 25 §-ában foglalt jogkövetkezmények terhe alatt nyomban a kikiáltási ár százaléka szerint megállapított bánat pénzt az általa ígért ár ugyanannyi százalékig kiegészíteni. Vevő köteles a vételárat három egyenlő részletbe és pedig az elsőt az árverés jogerőre emelkedése napjától számított 15 nap, a másikat ugyanazon naptól számított 30 nap, allat a harmadikat ugyanazon nap tol számított 45, nap alatt. az árverés nap jától szamittot 5 százalékos kamatokkal e- gyütt az 1881 évi dec 6-ikán kelt 39425 1. M. sz. a kelt rendeletben előirt módon a szinérváraljai kir adóhivatal mint biroi letét pénztáimal lefizetni. A bánat pénz az utolsó í’észletbe fog beszámíttatni. Szinérváralja, 1913 évi január 16. Petneházi s k. kir. aljbiró, kiadmány hiteléül. Szupkay tkvezető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom