Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-07 / 2. szám
Szinérváralja, 1913. Január 7. — 2 szám _____Tizedik évfolyam TÁ RSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szim ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fábiAn istván. ;A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény vala int az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szlnérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon höslfinh. A pénzpiac javulása. Ri hiite volna, hogy még valaha megérjük? Szinte lemondtunk már arról a reményről, hogy a velünk örökös hadilábon álló pénz barátságosabb arcot fog mutatni. Sutba a lanttal, .amelyen eddig csak szivetrengető jeremiádokat pengettünk ! Hadd szóljon egyszer vig nóta, hogy az elcsüggedt kedélyek derűsebbé, vidámabbá legyenek! A nagy bankokban felgyülemlett, összehalmozódott a pénz, — a pénz, melynek rejtekhelyét mi, szegény, boldogtalan halandók hiába firtattuk, hiába kutattuk. Most már tudjuk, hol tartózkodik. De nemcsak tudjuk a hollétét, hanem — úgy biztatnak — személyesen is szerencsénk lesz hozzá. Mert a nagy bankok, azzal egy idejüleg, hogy elárulták, miképp készpénzállaguk motanában kétszer-há- romszor akkora, mint máskor volt, egyúttal nemeslelküen kijelentették, hogy az eddigi fogolyt immár — hitel alakjában — szabadjára fogják ereszteni, más szóval a szoros zár alatt őrzött pénz immár körútra fog indulni az emberi társadalom széles rétegei közé. Lesz tehát megint papírpénzünk, aranypénzünk, s nem is fogunk válogatni közülök, mindkettőt egyforma melegséggel fogjuk keblünkhöz szorítani. Nincs ugyanis semmi okunk, hogy az ércpénzt többre becsüljük a papírpénznél, mert ugyanaz az indok, amelyik a bankokat nemeslelküségre indította, egyúttal teljes egészében helyreállítja a papírpénznek — ha mindjárt csak a nép legalsóbb rétegeiben — kissé megingott hitelét is. Az igy kedvezően megváltozott helyzet okát ismeri mindenki. A háborús veszedelem valószinüsége csaknem teljesen elmúlt. A^pagy lidércz- nyomás, mely elfojtott az országban minden élénkebb lüktetést, megszűnt, és egy szebb, egy boldogabb jövő perspektívája tárul föl előttünk! Még nem állunk ugyan azon a ponton, melyen túl már nem fenyeget veszély; még nem nyújt a helyzet teljes, zavartalan megnyugvást ; de a boldogulás biztató jelei minden téren mutatkoznak, — mutatkoznak különösen a bankok elhatározásában, mely ezúttal a javulás legjobb fokmérőjének tekinthető, mert a pénz ö hatalmasságával a részvényeseik osztalékait féltő bank- igazgatóságok mindenkor csynyján, túlzottan óvatosan szoktak bánni, s ha már ök is kinyitják a bugyellári- saikat — ha nem ijednek meg a trezorokhoz nyúlni, mint hogyan több mint másfél év óta olyannyira húzódoztak ettől, — akkor biztosra vehetjük, hogy most már uj, kedvező aera fog közgazdaságunk részére kezdődni, ami egyéb iránt abban a^másik örvendetes előjelben is nyer megerősítést, hogy a tőzsde, elismerve külpolitikai helyzetünk jobb- rafordulását és honorálva a bankok pénzkínálatait, épp oly, sőt talán még nagyobb hirtelenséggel veri föl az értékpapírok árait, mint azokat rövid néhány hét előtt a háborús veszedelem baisse-sülyesztőjébe rántotta le fl „SZINÉRUflRALÜA“ tfiRCMfl. Éljünk az idővel! — Uj évi elmélkedés. — A szerencse minden eszköze közölt az idő bölcs felhasználja a legbecsesebb és oly’"kincs, melynek javunkra fordítása leginkábbáll hatalmunkban. Semmisem bizo íyosabb az éleiben, mint az, hogy az elvesztegetett perc örökre viíSzahozhatatlan. Pedig az idő pénz, mondja igen bölcsen az angol s a jóraforditott idő mindenesetre nyereség. A mai napnak okos megragadása legjobb biztosítéka a holnapnak, mig a jelennek elhanyagolása a jövő nehézségeit sokszorozza meg. Mindnyájan az idő rohanó folyamában uszunk és csak kezünk; lábunk folytonos észszerinti használása ment meg az elme- rüléstől. Midőn azért ez uj év küszöbén, szives üdvözletünk mellett, szellemi utravalót kívánunk e lap olvasóinak nyújtani a rncst következő esztendő hosszú és bizonytalan pályájára ; üdvösebb tanáccsal, azt hiszük, nem szolgálhatunk, mint azzal: élj az idővel 1 Ki a kormányon ülsz, te, kinek feladatod a társadalom minden tényezőit egy közös célra, a haza felvirágoztatására irányoztatni: azt; mondjuk ;‘élj csak az idővel, mert a népek életében egy kedvező pil anat e mulasztását századok sinyielhetik meg. A nép vezetőinek, kik a lelkek nemesítésén és azon do'goznak, hogy földi boldogságát minden ember megtalálja, azt mondjuk: élj az idővel, mert az Üdvözítő is kijelentette: „Az aratásra való gabona bizony, hogy sok, de az arató kevés“, pedig meg van írva az is, hogy csak a készek mehetnek be a lakodalomba, a készületlenek előtt bezáratik az ajtó. Neked, kinek hivatásod igazságot szolgáltatni, jogot védeni és igazságtalanságot fékezni, azt mondjuk : élj az idővel, mert gyarló emher lét°dre is eni teedő van kezedbe letéve, s annrk teljesitése körül elkövetett legcsekélyebb mulasztsáod is az emberiség legszentebb ügye elleni vétség. Neked, ki felé szülők és gyermekek, rokonok és barátok, mint védangyalokhoz, reménnyel és bizalommal tekintenek szenvedő övéik betegágyánál, neked, orvos, is azt mondjuk: élj az idővel, mert egy elmulasztott perc élet és halál felett dönt. Neked pedig, tudós és iió, ki előtt az eszmék végtelen birodalma áll, melynek határai annál távolabb esnek, minél közelebb jutottál hozzajok, szükséges-e mondanunk : élj az idővel* neked rég megmondatott: hosszú a mesterség, rövid az élet. Ti nektek is, művészek, kiknek hivatása az élet rideg napjait szépíteni és a mindennapi valóságra az eszmény örök báját lehelni, csak azt mondjuk: éljetek az idővel, mert amidőn gyarió létetekre I-tennel vetekedve, teremteni akartok, ezt megfeszített szorgalom nélkül soha el nem érite.<. Hát nektek, iparosok, kik az emberi társadalom dolgozo kezeit képviselitek, kiknek jólléte az idő bölcs és szorgalmas felhasználásától, az '.ész a kéz folytonos működésétől függ, kell-e mondanunk : éljetek az időve', hiszen nektek szól leginkább a példabeszéd: ki jókor kel, aranyat lel. És végre neked, földmives, aki aggódva és reménykedve lesed folytonosan az idők járását, mert attól függ munkádnak fáradozásodnak sikere, szükséges e mondanunk : élj az idővel, hiszen te tudod legjobban: aki mint vet, úgy arat. Mindnyájunkat az idő bölcs haszná- latása utasít az ész; ki ez utasítás elől bedugja füleit, élete, mint a felvetett hab, nyomtalanul vész el az idők folyamába. Csodálatos — az emberek szája tele van panasszal, hogy milyen rövid az éle és mégis az emberek legnagyobb részének más gondja nincs, mint az, hogy miképpen ölje meg az időt. Ennét fonákabbnak csak azoknak az eljárását mondhatjuk, akik, megfordítva, nagyon sietnek élni és mohoságukban a tavasztól a nyárnak, a nyártól az ősznek várják a gyümölcseit és amikor gabonáju- jukat füventen aratják le, utóbb azon csodálkoznak, hogy miért nincs látszata munkájuknak.
