Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-04 / 10. szám
Tizedik évfolyam Szín érváralja, 1913 Március 4 — 10 szám A LJ4 LMÍ HETILAP. TÁRSADALMI, Q A ZDASÁQ1 ÉS SZÉPIROD A lapra vonatkozó mindennemű köziem ny és küldemény vala int az előfizetési dijak a „Szinérváraija“ szerkesztőségéhez 5zinérváral]ára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes sz'm ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK Ml N D EN K ED DEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Hitelszédelgők meg- rendszabályozása. Azokról az információs irodákról van szó, melyeknél a hiteltudakozódás kitűnő anyag tisztességtelen visszaélésekre. Az informátor kezében óriási hatalom van: tőle függ, hogy a kereskedő, iparos, vagy az az egyén, akiről kérdezősködnek, kap-e hitelt. Nosza gombamódra elszaporodtak a hiteltudakozók, akik nem lelkiismeretes információk adásában látták feladatukat, hanem üzletet csináltak abból, hogy jó vagv rossz információt adnak. Kézenfekvő az efféle ügyletek romboló hatása. A hitelképes egyén nem kap hitelt, ha a zsaroló tudakozó irodát le nem kenyerezi, viszont a szédelgő a hitelirodának nyújtott megfelelő baksisért a hitelképesség magas nimbuszával övezheti magát. A bankár, nagykereskedő, nagyiparos elveszti a bizalmát, megszűnik a kereskedői h't, a hitel ami nélkül nincs egészséges piaci élet, mint ahogy azt Széchenyi Ferenc kimutatta. Legutóbb a kereskedelemügyi minisztérium kilátásba helyezte a tudakozó-irodák megrendszabályozását. Erre égető szükség van, csakhogy a megrendszabályozás módozatait megtalálni nehéz. Elvégre mindenkinek joga van oiyan véleményt leadni valamely emberről a hozzá forduló érdeklődőnek, amilyent éppen akar, föltéve, hogy nem követel ezzel becsületsértést vagy hasonlót; márpedig, az a véleménynyilvánítás, hogy valaki szegény, nem büntetendő jellegű. A rendszabályozásnak ott kell rátenni a kezét a tudakozó-iroda torkára, ahol az a vélemény-nyilvánítást a véle- ményzettel fizetteti. A baj ott van, hogy ezeket a hitel szédelgőket inflag- ranli rajtakapni, mert* azok mindig megtalálják a zsarolás megfelelő formáját. Az ügynökük például ily szavakkal állít be: »X. Y. úrhoz van szerencsém? Kérem, én a «tőlem függ» hiteltudakozó fl „SZlHÉRMBflbJfl“ tteflOfl. TiíUícdiik a sarkon Francis Robert Scott kapitánynak és hőslelkii társainak drámája egyik megrendítő epizódja annak a végtelen hosszú sorozatú drám i-cziklusnak, mellyel a Föld földerítésének hősies munkája karöltve járt. A földrajzi kutatónak küzdelme és harca nemcsak a legnemesebb és legönzetlenebb, de egyszersmind a leghősiesebb küzdelem is volt. Önzet énül, t sztán a tudomány és kultúra szolgálatában és. ennek fejlesztéséért tették — és teszik a jelenben is — kockára nemes és értékes életüket. A legtöbb felfedező gyötrelmes kínokat szenvedett kutatásának ideje alatt ; valamennyi hónapokon, éveken át abszolút nélkülözte az élethez tartozó szükségleteknek legelemibb követelményeit. Akárhány az életét áldozta — tudatosan — a tudományért, hazájáért, nemzetéért, a nemzeti lobogó dicsőségéért azokon az utakon, amelyeket tudós hősök vére áztatott, fejérre asszott csontváza szegélyezett, vagy amelyeken a kutatónak az éhségtől halálra gyötört és a dermesztő hidegben csonttá fagyott holtteste volt a métrföld- mutató. Legdrágább volt a sarkok kikutatása. Mondhatni, hogy a két poláris övnek minden fokát néhány tudós életével fizette meg az emberiség. És ha a végtelen jégmezőkre marészen fölhatoló nem az életével váltotta meg a merészséget, de minden esetben oly rémületes, csaknem hihetetlen küzdelmek közepette hatolt előre, amelyeknek leküzdése és elbírása a legszebb dokumentumok egyike az emberi lélek imponzáns erejére. Íme egy-két vázlatosan elmondott példa. A hollandusok 1594-ben három hajót küldöttek ki Widern Barent sojhajókapitány vezetése alatt azzal a feladattal, hogy keresse meg az utat az Antlanti- és a Csendes Óceán között Szibéria fölött. Bnrent másodszori kísérlete alkalmával is csak a Novaj i Szemlja-sziget éjszaki csúcsáig jutott, itt a hajója megfagyott a „JégfoV‘-on. És megindult a sarki kutatás rettenetes drámáinak első jelenete. B írent a hajó deszkáiból házat építtetett. A talaj mir egy lábnyi mélységben kemény volt, mint a szikla, Ásót, kapát, csákányt megfogni egyenlő volt a kéz elfagyáséval. A dermesztő hideg megfagyasztotta a leheletet; a munkában kisajtolt verejték jégpáncéllá fagyasztotta rajtok a gúnyát. Nem levetni, de letörni kellett a ruhadarabot. Mikor az élelmiszerük elfogyott, vadászattal akartak élelmet szerezni. Hiszen a sok jegesmedve állandóan ott leselkedett „házuk“ körül. Az akkor még igen kezdetleges lőfegyverrel azonban nem boldgultak. Nem tudtak célozni; a puska cascsöve célzás alatt csaknem lefagyasztotta kezüket. Csakhamar jött a sarki-vidék szörnyű réme: a nyolcvanegy napból álló sötét, rettenetes éjszaka. A dermesztő, gyilkos hideg lehetetlenné tette, hogy egy percre elhagyják az „otthont,“ melyben vastag rétegben ült az iszviselője vagyok, önről épp most kérdezősködnek nálunk sinnen nyertük el b. címét Kérem, én azért jöttem, hogy szolgálatainkat felajánljuk, ön vesz 600 koronáért egy ilyen füzetet, ebben 200 szelvény van, amellyel tehát ön 200 tudakozást kérhet. Utólagos ráfizetés nincs. A 200 szelvényt 6 hónapon belül kell elhasználnia, különben érvénytelenek. Szelvényeket, amelyek a 6 hónapi terminuson tu megmaradtak, természetesen, nem vészük vissza. Irodánk a legelsők egyike, hisz, mondom, épp most kérdezősködtek önről is és a válasz holnap elmegy.« A szegény hitelreszorult, akinek egész existenciája függ attól, hogy hitelét meg ne vonják, kénytelen 200 tudakozó megrendelést venni, (ha nagyobb vállalatról van szó, természetesen emelkedik a szám) — holott ő 6 hónapon belül legfeljebb 10—20 információra szorul, vagy általában nincs rá szüksége. Ezek az információk, ^melyeket kap, különben sem érnek semmit, mert hólabda — rendolvasztott medveháj fojtó füstje, az embereknek heteken át meggyűlt párolgása, az állati zsiradékok émelyítő;bűze. Tavasz végén utrakelni akartak hazafelé. A haját azonban összeroppantotta a jég. Vizrebocsátottak két csolnakot és nekimerészkedtek a rettenetes hosszú útnak. Háborgó tengeren úszó jég- tömbök között, harminc fokos hidegben egyetlen falat étel nélkül. Betegek voltak mind; a szörnyű skorbut valamennyit leütötte a lábáról. Burent, a vezető, volt legbetegebb. Ju.űus 20 án, amikor a csónakban feküdve, N jvijd Szemlja térképét rajzolta embereinek, hogy hazatalaljanak nélküle is, jelentették neki, hogy egyik leghívebb és leghasznosabb embere ha doklik. Nem tesz semmit, elkísérem. N ihány pe ccel később meghalt. Az expe- deció néhány megmaradt emberét Gerard de Veer hozta haza leírhatatlan gyötrelmek után. Franklin tulajdonképeni szereplése ott kozdődö.t, mikor az angol admiralitás 1819 ben kiküldte a harminchárom éves tengerészt Bri.-Amerikának arra a puszta sivatagjára, mely a Budson-öböltől a Rézbánya folyóig terjed, abból a célból, hogy ennek a rengeteg területnek geográfiiáját kikutassa és hasznavehetőságét megállapítsa. Mielőtt a Franklin féle tulajdonképeni sarki ku>a ároknak egyes epizódjait felsorolnám, az e őbbivel való hasonlósága miatt e helyütt emlite n meg az amerikai Adolphus Washington Grely-f.éle expedíciónak egyik drámai mo -zanatát.
