Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-25 / 9. szám

1913 Február 25 (Ä) SZjNÉRVÁRALJ A 9 szá Gyufaadó. A m. kk\ pénzügyminisz­tériumban nem lustálkodnak, mikor uj adó­kereset készítéséről van szó. Most a gyu­faadóról szóló kereset készült el s az legközelebb nyilvánosságra fog kerülni. A törvénytervezet, mely teljesen azonos az osztrák tervezettel, minden valószínűség szerint ez év • julius hó elsején életbefog lépni, de nincs kizárva, hogy a minisztérium belemegy az elhlasztásba is, mely esetben a törvényhatálya 1914 január elsejétől fogva állapittatik meg. Jó lesz tehát hozzászkni előre ahoz a gondolathoz, hogy már ezután a gyufával is spórolni kell, mert hogy az uj adótervezettel a gyufa is megfog drágulni, egyáltalán nem lehet kétséges. Füllentés pen ért. Az elmúlt napokban történt, hegy az uj hercegprímás Eszter­gomban a szekáses délutáni sétáját végezve, a Lörincz-utcában is megfordult. Egyszer csak egy kis födetlen fejti inas gyerek ke­rül a hercegérsek oldala mellé és szólítja; Ilereegprimás ur kérem, sáros a kabátja s azzal se szó, se beszéd berohan az egyik üzletbe, honnan nyargalvást ruhakefét^ hoz ki s előzékenyen letisztítja a hercegprímás téli kabátjáról a ráfröccsent sarat. Aztán mi a neved kis fiam ? kérdi a műtét után a hercegérsek. — Lusztig, feleli a fiú — Hát a vallásod? — Katelikus, viszonzá nagyot füllentve az inas gyerek. — Nesze a fáradságodért kis fiam; mondja a nagy főpap s azzal nagyobb pénzdarabot adott a fiú markába. Mikor aztán a hercegérsek tovább ment, az élelmes fiú önelégülten igy monológizált magában elég hangosan: No most jó nagyot füllentettem, mert hát sose voltam én katholikus. Israelita volt a csemete. Főmunkatársak: Dr, Kaba Tihamér és Dr. Katoná Sándor. „CSARNOK“. Az ópium álma. Az ópium-szivás kezdetben na­gyon távol van attól, hogy valamilyen élvezettel szolgáljon. Az első időkben a kezdő ópiumszivól egész sereg kel­lemetlen betegségen megy keresztül. Szédülés, gyomorgörcsök, fejfájás, hányás, napokig tartó érzéketlenség kínozzák s két-három hétig tart, de néha hónapokig is, amig lassanként jelentkezik az ópium gyönyörködtető hatása. A nehéz álmok, az ész tom­pultsága, az állandó rosszullét csak lassan múlnak el s talán ez az oka annak, hogy aki egyszer elkezdte az ópiumszivást, csak a legritkább eset­ben tud megszabadulni tőle. Az első hetek kinjai ellen a további ópium- szivásban keres enyhülést egészen addig, amig aztán a szervezete any- nyira megszokja a mérget, hogy már nem tud nélküle meglenni s amig életszükségletté nem válik, hogy min­dennap lerészegedjék az ópium kábító füstjétől. Keserves kínokba kerül, amig az ópiumálom kétes értékű gyönyörűsége elkövetkezik s bármeny­nyire is dicsérjék a szenvedély rab­jai ezt a gyönyörűséget, mely fel­szabadít minden földi érzés alól, semmi esetre sem ér fel azzal a sok fájdalommal, amit végig kell szen­vednie, amig az ópiumnak ez a hatása nyilvánulni kezd. Az ópium okozta kábultság csak az ötödik-hatodik pipa elszívása után szokott elkezdődni. Az ember lassankint mindjobban meg­könnyebbültnek érzi magát, álomba merül, elfelejt minden emberi dolgot s végigterülve ágyán, boldognak, gondatlannak érzi magát. Agyát teljesen szabadnak érzi és még sem gondol semmire sem. Az érzékek felszabadulnak, ismeretlen hangokat hall, viziók tűnnek eléje, csodákat lát. Meglátja a pók szemeit, megszámlálja a levegőben úszó porszemeket, hallja a fü növését, minden nagyobbszerübb, szebb, kápráztatóbb lesz. Egy ideig még logikus marad s gondolkozása, az ítélő képessége is működik még, de nehány újabb pipa elszívásával az ál­modozás helyet ad afantazia ellenőriz­hetetlenül merész kicsapongásainak. A képek oly gyorsan ' röppennek el előtte, hogy képtelen megkülönböztetni őket. S a képek, az álomnak tárgyai, reminiszcenciák, régi elhanvult emlékek feléledése és logikátlan összekevere­dése, anélkül azonban, hogy az emléke­zés öntudatos lenne. Még egy pár pipa s az álmok még zavarosabbak lesznek, a képek teljesen összefügéstelenné vál­nak s a memoria megfagyott. Az élvezet ebben a stádiumában megvál­toztatja jellegét, az ópiumista mindent teljesen elfelejt, érzéketlenné válik minden iránt —- olyan állapotban van, hogy ellenkezés nélkül engedné magát megölni... A pipa kihull a kezéből s nehéz álom borul a szemére, amely sokszor fél napig is eltart s a kábult alvó legfeljebb egy-egy nehéz, mély sóhajtással ad jelet arról, hogy él. Másnap aztán á fölébredés után min­den iránt teljesen érzéktelen az ópi- umszivó, nem képes már semmivel sem foglalkozni teljes elmével, nem törődik semmivel, csak azt a percet várja, amikor ismét neki adhatja magát a szenvedélyének. Az ópium ördöge most már ezerszeres kötelékkel kötözte magához áldozatát s ezek a kötelékek soha többé nem engednek föl, az ópiumszivó szenvedélye határ­talanul növekszik mindaddig, mig szer­vezete teljesen tönkre nem megy. Az ópium rabja hamar szokott tönkre menni. Lesoványodik, külseje hasonló lesz az őrültéhez, az arca sárga, be­szédre képtelen — olyan mint egy élettelenül járó hulla. Azíópiumszivás tehát igen veszedelmes az egyénre épugy, mint az égész társadalomra, különösen azért, mert ezt a szenvedélyt gyógyítani nem lehet. 8972/1912 tksz. Árverési hidetmányi kivonat. A szinérváraljai kir. járásbíróság, mint tkvi hatóság közhírré testi, hogy a Nagy­in bányai részvénytakarékpénzrár bej, cég végrehajtatnak Hálni György és mje Deák Anna komorzáni lakos végrehajtást szenvedő elleni ügyében a kérelem következtében az árverést 2800 koiona tőkekövetelés és ennek 1905 december hó 25 napjától járó 8 száza ék kámatai 82 korona 50 filiér végre­hajtási már megállapított, valamint a jelenlegi 68 K 70 f. és a még felmerülendő kölségek kielégítése végett az 1881 évi LX. t.-c. 144 § alapján és 147 § értelmében a szatmárnémetii kir. tszék, szinérváraljai kir. járásbíróság területén levő Komorzán köz­ségben fekvő a komorzáni 123 sz betétben A. I. 13/2, 14, 403, 1751 2, 1752/2, 1754/2, 1755/2, 1756/2, 1757/2,3605,4225,4226/1, 4599/2, 4633/2, 4684/2, 4851, 4788, 4894/1, 5771, 6098, 6105, 6106 hrsz. ingatlanokra (szántó, kert, a beltelekben — ret a Hegyei ics dűlőben — szántó, rét a Czeteczel dűlőben — szántó a Zsamena dűlőben) 584 korona, ugyanezen betétben A. II. Ili, 146/1 147/1, 2725/2, 2726/1, 2727/1 3181/1 3189/1, 3631/1, 4080/2, 4363, 4513/1, 4752, 4753, 4978/1, 5254, 5255 hrsz ingatlanokra (szántó a belte­lekben , —• szántó rét. legelő a Dimbu Grigolemhor dűlőben, szántó a Hegyerics dűlőben — szántó, rét, erdő a Czetecrel dűlőben) 222 korona, ugyanezen betétben A III. 1737/2, 1738/2 1747,, 6145/2 4592/2, 6275 6595, 6596, 6597, 6598, 6599, 6600, 6601 7311, 7313, 7411, 7412 hrsz. ingatlanokra (szántó, kert a beltelehben — szántó Cze­teczel dűlőben — rét, szántó a Zsamena dűlőben — szántó a Csonkás dűlőben) szántó, rét a Sipotyét dűlőben 161 korona, a komorzáni 124 sz. betétben A, I. 1023, 1024, 1025, 1290/2, 1614/1, 2566, 4637, 4638, 4678/2, 4683/1, 4684/1, 4856, 4860, 7095/2, 7563/1, 7565/2 hrsz, ingat­lanokra (kert, ház, szántó, rét a beltelekben, szántó a kis Magurica dűlőben, legelő a Sipotyel dűlőben) 834 kor. kikiáltási árban elrendelte. az árverés megtartására határnapul 1913 évi március hó 19-ik napjának d u. 2 óráját, helyéül pedig Komorzán köz­ségházát tűzi ki azzal, hogy az ingatlanok a kikiáltási ár 2/3-adáti aiul eladatni nem fognak és hogy az elrendelt árverés a komorzáni 123 s/.. betétben B. 3, 4, 5, 6 alatt Dr. Tatár János, Dr. Dobossy Endre, Trautman Béla, Lébi Náthán, B. 7 alatt dr. Tatár János; a 124 sz. betétben B. 2 alatt dr. Tatár Janos javára bekebelezett kőszén kutatási kiaknázási bányanyitási jogot nem érinti. Tekintettel arra, mikóp az elárvere­zendő komorzáni 124 gz. betétben A. I. alatt foglalt ingatlanokra C 11 alatt Popa Tivadarné született Odotyia javára szol­galmijog, ezt megelőzőleg zálogogok vannak ® bekebelezve, a kir. járásbí­róság 1450 koronában állipitja meg azt az összeget, amely a szolgalmijogot megelőző jelzálogos követelések teljés kielégítésére elegendő, s kimondja, hogy amennyiben az ingatlanok oly árban adatnak el a szol­galmijog- fenntartásával, mely a szolgalmi­jogot megelőző tehertételek teljes fedezete szempontjábólösszegetmegüti, úgy az árverés a szolgalmhogot nem érinti, ellenkező esetben az árverés hatálytalanná válik s az ingatlanok a kitűzött napon a szolgal- mijog fenntartása nélkül elárvereztetnek. Árverezni szándékozók kivéve a Vghn. 21 §-ában említetteket tartoznak az ingat- lanokbecsáráriak 20 szház-ilékát készpénzben vagy az 1381 évi LX. t. c. 42 §-ában jelzett árfolyammal számított óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhezletenni vagy a bíróságnál történt elöleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszol­gáltatni. Az, a ki a kikiáltási árnál magasabb ígéretet tesz, ha többet ígérni senki sem akar, köteles a Vghn. 25 §-ában foglalt jogkövetekezmények terhe alatt nyomban a kikiáltási ár százaléka szerint megállapított bánatpénzt az átala ígért ár ugyan annyi százalékáig kiegészíteni. Vevő köteles a velelárat három egyenlő részletben és pedig az elsőt az árverés

Next

/
Oldalképek
Tartalom