Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-25 / 9. szám

TÁRSADALMI, QA ZDASÁQ1 ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes színi ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 4 ) fillér. MEGJELENIK Ml N D E N K ED DEN. Felelős szerkesztő : FABIAN is tv An. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény vala , int az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesz­tőségéhez őzlnérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon késiünk. Amiről nem szeretnek be­szélni ...! Hangzatos híreket olvasunk az újságokban a még mindig folyó bal­káni háború borzalmasságairól s ezek a hírek legtöbbje arról beszél, hogy a sebesültek az egész vonalon hitvány és hiányos gyógykezelésben részesül­nek. Ennek kapcsán pedig mindun­talan eszükbe ötlik az a körülmény, hogy hiszen ami fiaink is ott állnak a határon, kezükben a gyilkos fegyver, hogy ezzel halált osszanak, de viszont elkészülve arra is, hogy az ellenség gyilkos golyói megfosszák őket a fiatal életüktől. Nem a háború borzalmasságait akarjuk ez alkalommal lefesteni, nem akarunk rémképeket tárni az olvasó elé abban a tekintetben sem, hogy ezek a borzalmasságok esetleg ha­zánkat is érinthetik, de végre is az ügyeket és dolgokat figyelemmel kísérő emberbarátok lelkiismeretének meg kell szolgálni időben, hogy fel­hívja a közfigyelmet arra, hogy bizony ami községeinkben, sőt városaink egy- némelyikében sem igen tudnának hamarosan százakra menő esetleges sebesülteket megfelelő gondozás alá venni. Borzalom még csak elképzelni is, hogy pl itt a mi vidékünkön lenne egy nagyobb ütközet és akár a mi embereink sebesültjeit tömegesen hoznák falaink közé, vájjon volna-e csak egy helység is arra, ahol a sebe­sülteket elhelyeznék, vájjon volna-e elég kötszer ahhoz, hogy részükre az első segítséget helyesen nyújtani képesek volnánk? Bocsánat az erős beállításért, de amint a most folyó balkáni harcok előreláthatatlan helyzeteket terem­tettek, meg kellett tehát tanulnunk az okból azt, hogy még ilyen előrelát­hatatlan és megdöbbentő helyzetekkel is bizonyos mértékig megküzdeni tudjunk. De hát nem is a háborús borzal­makhoz való készülődés késztet ezen téma feszegetésére, mert hiszen annál sokkal kisebb jelentőségű, de eset­leges tömegesebb megbetegedés, akár járvány, akár baleset következtében, bármely községet legkisebbtől a leg- nagyobbikig is sújthat és még az ilyen kisebb tömegű szerencsétlenség esetére is bízvást állíthatjuk, hogv a vidékünk nincs berendezkedve a bete­gek elhelyezésére és ápolására. Pedig az országos betegápolási pótadó ugyancsak jelentékeny 1 Még jelentékenyebb lesz a jövőben, amidőn tudvalevőleg a törvényhozási intézkedések következtében az eddigi­nek is kétszeressére emeltetett. Mégis ezzel szemben meg kell állapítani azt a tényt, hogy a magyarországi kö­zegegészségügy és betegápolásügy teljesen rendezetlen és szervezetlen, úgy, hogy ebben a tekintetben az összehasonlítást még csak meg sem szabad kísérelni fegyverszövetsége­sünkkel, Németországgal. Bár a német falusi betegápolás belső szervezete ott sincs formálisan kialakítva, de legalább a német „Vö­röskereszt Egylet“ még a béke időben is teljesiti a falukban is a betegápo­lási szolgálatot, s szükség esetén azonnal kölcsönöz a községeknek úgynevezett hadi-barakkokat is a leg­minimálisabb költségekért, melyeket a vasutak is igen olcsón, azonnal a helyszínére szállítanak. Ha még meg­A SZINÉRUÁRAKIA CfiRCÁDA. Megegyezés. Irta: Korfiz Holm. Melanholikusan, kezeit kabátzsebébe mélyesztve, fejét magas gal.érjába huzva állott a kaszárnya udvarán báró Dem főhad­nagy és felügyelt az újoncok gyakorlatozá­sára, illetve nem is látott belőle semmit. Csak amikor Klauz hadnagy színlelt dühro­hamban rárontott Lechner Péter újoncra és azt ordította: „Te büdös kutya, mindjárt leszúrlak. Úgy áll ide, mint egy felfuval- kodott tehén, ez a hülye, ez a tökfejü,“ — akkor pillantott fel a főhadnagy és elmoso­lyodott a szép hasonlat fölött. Azután ismét gondolataiba merült és nem hagyta magát zavartatni a káplár vezényszavaitól és ép oly kevéssé hallotta a hon ifjú védőinek döngő lépteit, akik minden külösebb átszellemültsóg nélkül gyakorolták a katonai tökéletesség eme abcéjét lassú lépésekben, amelyeket most még három ütembe tagoltak szét. A kis báró egyáltalán nem érezte magát szerencsésebbnek, mint regrutái. Istenem, né­hány nap előtt Münchenben a társadalom egyik fényes csillagaként ragyogott és mostl ebben a szomorú kis városban csücsül, aho, az ember unalomtól egyebet sem tehet minthogy leissza magát. — Egy negyed év alatt delirium tre- mensem lesz, — töprenkedett magában — ez a haszna lesz az öregnek belőlem. És azután micsoda nők vannak itt! Micsoda állatok ! Micsoda állatok 1 Oh Elly 1 Vájjon ő is gondol-e rá? Nem való­színül Ellynek biztosan jobban megy a sora, mint neki. Az utódját már biztosan megtalálta. Persze, az ilyen énekesnői Kit szerencséltetett vájjon ? Andort, a kövér ékszerészt, vagy Peskow Makit? Muki volt határozottan a szebbik és azután a gróf. A gazdagabb azonban nem ő 1 Hanem a pénz­zel tulajdonképen Elly nem igen törődött, különösen most. Ellynek megvolt az az 5000 koronája, amit neki a kis báró adott megegyezés dijául. Biztosan mind elköltötte toilettekre. Olyan jól el tudta képzelni, milyen elegánsan jönne ide. ízlése volt a kis nőnek, az tagadhatatlan. Azonkívül kitűnő ösztönnel tudta mindig megválogatni a leg­drágább dolgokat. A kis báró nyakig bent volt adóságokban. Nagyon kínos volt a ver­gődés határidőről-határidőre az egész múlt esztendőben 1 Borzasztó volt 1 És mégis szép 1 Az öreg azonban átkozottul előkelőén viselkedett. Még ebbe a rongyos fészekbe való küldése is teljesen korrekt volt. De igaza volt az öregnek, mert Münchenben megint megújult volna az a história és igy mégis vége volt mindennek. Tulajdonképen egész szép kis állás. El lehet viselni. És az öreg még sem milliomos. Kár 1 Hogy mindig az ilyen* embereknek van sok pénze, mint az Andornak' De hát ezen a dolgon nem lehet segíteni, úgy kell venni az ügyeket, ahogy áll. Nem lehet semmit mondanom, az öreg nagyon előkelőén viselkedett. És gondjai sincsenek mast legalább. Igaz azonban, hogy szórakozásai sem. De ezekre tulajdonképen nagyon rövid időre számítok münchenben Elly el. És a kis báró egészen elérzékenyült, amikor az apjára gondolt, elhatározta, hogy bizalmára méltó lesz és hirtelen nagy buz- lommal látott nek] a katonai j szolgálatnak, annyira,jhogy Lechner Péternek személyesen mutatta meg a parádés lépést. — Nézz ide, te falábszáru hülye, igy kell csinálni ? így 1 Nézz a lábam hegyére 1 Előrenyujtani! Kettő! Az istenedet, for­dulj fel, ha nem tudod ? Miért tudom én I Három 1 Először a lábujjhegyedet tedd a földre 1 Szent Isten ! Még egyszer! Úgy mint én 1 Mondja Lechner ur, miért nyomja a térdét is előre ? És hol vannak becses első patái ? Hátra velük! Hosszabb lépés I Máskülönben sohasem tanulom meg a pará­dés marsot. Még hosszabb lépés ! Hosszabb lépést 1 Nézz ide, csinálj olyan lépést, mint én. A főhadnagy lépései ugyan még vala­mivel rövidebbek voltak, mint Lechner lépé­sei, de ez nem tett semmit. Meg azután nem is lehetett kívánni, mert a kis báró egy lépéssel kisebb volt mint az újonc és a mene­telés sohasem volt erős oldala.

Next

/
Oldalképek
Tartalom