Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-16 / 51. szám
'í'.xA Szioérváralja, 1913 December 16. — 51. szám Tizedik évfolyam TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre I korona 50 fHiér. Egyes szári ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEG JE LEN IK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FABIAN istvAn. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetésehet mérsékelt Arakon hősiünk. Züllött gyermekek. A társadalom elfajulásának leg- szomorubb bizonyitéka, hogy serdü- íetlen gyermekek, a jövő nemzedékei, melyben reménységeink megtestesülését szeretnék látni, a bűn útjára térnek. Már alig akadunk fenn azon, ha olvassuk, hogy egy revolverekkel felszerelt rablóbandát elfogtak, melynek legidősebb tagja tizenegy éves. Úgy látszik, a műveltség terjedése, iskolák szapoirtása és az általános tankötelezettség erkölcsi térén nem hozzák meg a kívánt eredményt. Hiszen ilyesmi még a régi hírhedt betyárvilágban se esett meg! Figyelembe véve, hogy az említetthez hasonló esetek nem szórványosan fordulnak elő, hanem sűrűn ismétlődnek, felvetődik a kérdés: helyes-e modern nevelési rendszerűnk és nem teng-e túl az erkölcsiség rovására az ismeretszerzés terjedése ? Annyira felvilágosult ma már mindenki, hogy tudja, miképpen ismereteket szerezni még a legalacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozóknak is szükséges. Ri minél többet tud, annál többet érhet el az életben. Nem az a baj tehát, hogy sokat tudnak az emberek, haném az, hogy morális érzékűk kellően kifejlesztve nincs. Nem nevelünk, hanem csak tanítunk. Nem ügyelünk eléggé arra, hogy a gyermekekben felköltsük és nagyra növeljük a becsületes önérzetet. Tanoda az iskola, semmi egyéb. Különösen faluhelyen, hol a „mester" azt hiszi, eleget tett kötelességének, ha tanítványát az abcé és a számtan szövevényes útjaiba bevezette. Másra nem is igen ér reá, mert csekély fizetésé mellett más munkákkal is kell foglalkoznia. Mit törődhet például azzal, hogy a munkások, mielőtt t“ggel munkába mennének, gyermekeiket, sokszor a csecsemőket is pálinkával itatják meg, hogy napközben fel *'6 ébredjenek. Természetesen az anyák java része nem tudja, minő veszedelmet jelent a zsenge szervezet számára az alkohol. Hogy a szeszes italokkal felnevelt gyermekekből később, még pedig nem is nagyon későn, mi lesz, azt gyermek-bünkrónikánk élénken ilI lusztrálja. A tanító élé mái* testileg* i lelkileg romlott anyag jut, melyen I gyakran még a legügyesebb nevelés j sem segíthet. Zsiványok, rablók fesztnek az ilyen gyermekekből, oly kor- i ban, mikor még jóformán öntudatra sem ébredtek. Javítani kell nevelési rendsze- I rünket. Több gondot kell fordítanunk | a gyermekekre az iskolán kívül. Ez a szülők feladata. De ’sajnosán t#4; pasztaljuk, hogy a szülök nagyrészé nincsen tisztában a feladatával és legtöbb esetben ők a iegbünősebbek abban, hogy gyermekeikből jóravalö férfiak, nők nem válnak. ! Hézagossak e tekintetben tör- j vényeink is Csaknem teljesen a szelőkre bízzák gyermekeik nevelését, holott sok szülőben nincs meg az értelem, gyakran még a jószándék sem, hogy a tanító nevelési törekvését megkönnyitsék, elősegítsék. Törvénynek kellene előírni, kőr- vonalozni, mi a szülő kötelessége, hogy a házi nevelés párhuzamosan haladjon az iskolai neveléssel. Akkor a fiatalkorú bűnösök száma is csakhamar megcsappanna. A „SZINÉmtáHAUA“ tRRCflUA. Az anya. Irta :Géczy Ede. Az asszony játszotta a klasszikusokat. Ismerte az okori irodalmat éppenugy, mint korunk ultramodern irányait. Egy-egy nevesebb festőművész hatalmas vásznait órákig elnézegette, mindig találván benne valami újat, mi azután sokáig lekötötte figyelmét. Nagyon szerette különösen Goya pufó- képű, szelidtekintetü, fehérangyalkáit, miket a mester tömegesen helyezett el hires vásznain. Az assznny müvészlélek volt. A férj egy vasgyárnak volt egyik kis tisztviselője. Aránylag csekély jövedelméből pontosan fizette az adók terhes összegét. Családja eltartásáról szerényen gondoskodott, szakácsnőt azonban nem tarthatott. Az asszony végezte a háztartás összes teendőit — beletörődött megadással. Látszólag nyugodt temperamentum. Napi munkája végeztével titkos, álmodozó lelki világának ábrándozó káprázatába menekült s olyankor felejteni látszott közvetlen környezetét. Órákig elnézegette a közeli vasgyár gomolygó füstjét. Ez uj volt előtte, hisz alig pár hónapja, hogy a felvidék e csodaszép restekébe jöttek, — elhagyni kényszerülvén a kulturfő város ünnepi zaját. A kémény füst felhői a messze szürkeségbe tűntek s az asszony sápadt arcán nehéz könycsep gördült alá, mert ismét veszni látta a pompát, a fényt, az előkelő társaság nyüzsgő életét, melynek még a közelmúltban boldog részese volt s melynek csalóka valójába most csak mlhevitett fantáziájának hiú képei altatták beteg lelkét. Képzeletben — hajdan fényes szalonjukban fogadta a szellemi s született arisztokrácia kivióságait ... Az utolsó füstfelhő is elszállt a hosszú gyárkémény öblös torkából. Az asszony tágranyilt, nagy fekete szeme a végső füstfelhőket, kisérte melyek a bizonytalan, nagy messzeségbe vesztek. Fáradt fejet lehorgasztotta s lelke csakhamar visszazök kent a rideg, egyhangú gyártelepi élet halotti medrébe. Drotter Pál, a kis tisztviselő egykor szerencsés börziáner hírében állott. Milliók- ! ra becsülték vagyonát. Egy ideig kedvezett ■ is neki a szerencse, mig egy nagy arányú, j sikertelen spekulációja csakhamar tönkre- j tette annyira, hogy pazar kiállítású butorai- ; nak legszükségesebb részeit is alig mentette meg. Drotter Pál rezingá t s állást vállalt e csendes kis vasgyárban. Jelenleg egész kulturtevékenysége abban összegeződött, hogy gondosan táplálkozott s az emésztés zavartalan processzusára ügyelt. Bellát, feleségét sehová sem vitte. Maga sem tette ki lábát a házból szórakozás végett. Megutálta a művészetet, a pénzt, az embert; mindent-mindent utált, csak a feleségét imádta s gyermekeit rajongta körül. Bella az anyagi szegénysége szokatlan keretében sem tudta nélkülözni a kultur életet és sehogysem tudott abba az iszonyú végzetbe beletörődni, hogy a legprimitívebb fizikai lénnyé alacsonyodjék * * * A kis vadregényes gyártelepre az édes nyugalom csendes, éji leple hullt s ur és munkás paraszt, a napi munkában holtra fáradtan, pihenni tért. Drotter >k kicsiny kapuja kinyílt s Bella hosszú alakja surrant ki rajta. Kis levélkét szorongatott kezében s csakhamar keblébe rejtette. Ugyanekkor a felső végről a temető felé tartott egy szikár, magas termetű festőművész, óvatos, nyugodt léptekkel — a találka titkos helyére. A két művésziélek, Bella és Pusztay Jenő hamar értették meg egymást. Mire a hajnali szürkület derengeni kezdett, Bella es Jenő a lángoló szenvedély mámorától itta- sultan borultak egymás karjába s egy hosszú csókban folyt minden vallomásuk, minden reményük a jövőre vonatkozólag. Drotter csakhamar tudatára ébredt a szomorú valóságnak, mert a pletyka gyors szárnyai szertehozták a temetői jelenetet,
