Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-09 / 50. szám

50 szám (2 SZÍ NE R VÁR ALJ A 1913 December 9 A karácsonyi és újévi rendkívüli cso­magforgalom ideje alatt a küldeményeknek késedelem nélkül való kezelése csak úgy biztosítható, ha a közönség a csomagolásra és címzésre vonatkozó postai szabályokat betartja. Különösen szem előtt tartandók a következők : 1. Pénzt, ékszert, más tárgyakkal egybe csomagolni nem szabad. 2. Csomagolásra faláda, vesszőből font kosár, viaszos vagy tiszta közönséges vá­szon, kisebb értékű s csekélyebb súlyú tárgyaknál pedig erős csomagoló papit hasz­nálandó. Vászon vagy papirburkolattal biró somagokat, gob nélküli zsineggel többszörö­sen és jó szorosan átkötni, a zsineg keresz- tezési pontjain pedig pecsétviasszal lezárni kell. A pecsótelésnél vésett pecsétnyomó használandó. 3. A címzésnél kiváló gond fordítandó a címzett vezeték- és. kresztnevének vagy más megkülomböztető jelzésnek (pi. ifjabb, dősb, özvegy seb.) továbbá a cimzeit polgári állásának vagy foglalkozásának és lakhelyé­inek pontos kitételére; a Budapestre és Wienbe szóló küldemények eimirataiban ezenkívül a kerület, utca, házszám, emelet és ajtó jelzés stb. kiteendő. A rendeltetési hely tüzetes jelzése (vármegye) s ha ott posta aincs, az utolsó posta pontos és olvasható feljegyzése külö­nösen szükséges. i 4. A címet magára a burkolatra kell frni, de ha ez nem lehetséges, úgy a cím atáblács kára, bőrdarabra vagy erős lemez- papirra Írandó, melyet tartósan a csomaghoz keli kötni. A papírlapokra irt címeket mindig egész terjedelmében kell a burkolatra fel ragasztani. Felette kívánatos, hogy a feladó ne vét és lakásai, továbbá a cimirat öszszes adatait feltüntető papírlap legyen magában a csomagban is elhelyezve arra az esetre, hogy ha a burkolaton levő cimirat leesnék, elveszne, vagy pedig olvashatatlanná válnék( a küldemény bizottsági felbontása utján a jelzett papírlap alapján a csomagot mégis kézbesíteni lehessen. Kívánatos továbbá, hogy a feladó sa­ját nevét a lakását s csomagon levő cimirat felső részén is kitüntesse. 5. A csomagok tartalmát úgy a citn- íraton, mint a szállítólevélen szabatosan és részletesen kell jelezni. Budapestre és Wienbe szóló élelmi­szereket, illetve fogyasztási adó alá eső tárgyakat, (husnemü, szeszes italok stb.) tartalmazó csomagok cimirataira, nemkülön­ben az ilyen csomaghoz tartozó szállítóle­veleken a tartalom, minőség és mennyiség szerint kiírandó, (pl. szalonna 2 kgr., I pulyka 3 kgr., 2 liter bor stb.) A tartalom ily részletes megjelölése a fogyasztási adó kivetése szempontjából szük­séges és a gyors kézbesítést lényegesen } előmozdítja, Nagyvárad, 1913. november 23. Siket s. k. II I 11 E K. Kinevezés. Csaba Adorján főisp á dr. Mangu Gyula közigazgatási gyakorno ko tb. vármegyei aljegyzővé nevezte ki. Esküvő Kálmán Béla, borbély e hó 7-én esküdött örök hűséget a szinérváraljai ref, templomban Kandó Ilonkának, Kandó János, borbély kedves leányának. Kinevezések. A pénzügyminiszter Pasiczky Rezső szinérváraljai kir. adóhiva­tali gyakornokot ugyanide adóhivatali tisztté és Uzoni Bálint, itt működő szatmári illető­ségű adóhivatali dijnokot segélydijas gyakor­nokká kinevezte. Dobos Andort, ki a szinér­váraljai kir. adóhivatalnál, mint dijnok működött, a pénzügyminiszter az ipolysági kir. adóhivatalhoz segélydijas gyakornokká kinevezte. Főbányabiztosi kinevezés. A magy. királyi pénzügyminiszter Muntyán Izidor bányabiztost Nagybányára főbánya- biztossá nevezte ki. Járásorvos. Vármegyénk főispánja Dr. Klem Samu szinérváraljai gyakorló orvost az avasujvárosi főszolgabírói hiva­talhoz Járás orvossá kinevezte. Áthelyezés. Vármegyénk alispánja Dienes Sándor közigazgatási gyakornoko « egyelőre nem igen örvendezhetnek; mert akinek eddig nem volt hitele, az a fél százalékos rátamérséklés után sem fog kapni, akinek pedig eddig 10—12 és még több százalékot kellett fizetnie, arra nézve igazán nem jelent megváltást az, vájjon a 12, vagy 11 és l/2°/,-os kölcsönpénz teszi-e tönkre. A hitelválság folyamán kiderült ugyanis annak a közkeletű áligazságnak a nazusága, hogy csak az a pénz drága, amelyik nincs. A gya­korlati életnek és az üzleti forgalom­nak alapos megfigyelése kétségtelenné tette, hogy a kereskedelem nagymérvű pusztalásának főoka a túlságosan drága pénz volt, amelynek exorbitáns kamatterhét a legtöbb üzleteg nem birta el. Ezen a bajon pedig a félszázalékos rátaleszállitás igazán' nem segit. Az ország agyon­gyötört, gondok között vergődő ke­reskedőinek és iparosainak te h át semmi okuk ninds arra, hogy kivi­lágítsák az ablakaikat a félszázalékos kamatláb mérséklés örömére. Az ö bajuk tovább tart, az ö küzdelmük nem ért véget! Jó lesz ezt hangosan odakiáltani azoknak a nagyhatalmas­ságoknak, akik a pénzügyi oiimpus magaslatain trónolva . nem látják a sok százezer kereskedő és iparos baját és most már azt hirdetik, hogy vége a nyomornak és szenvedésnek A jegybank igenis, megtette a köte­lességét: most már rajtuk a sor, hogy a jó péidáadást kövessék. Figyelmeztetés a postai csomagok célszerű cso= magolása, helyes címzése stb. tárgyában — Én azt hiszem, hogy erre semmi kilátás. A rokonság 500» korona dijat tűzöl t ki annak, ki bármely nyomra vezet, önkén­tesek, hivatásos detektívek, amatőrök, ripor­terek rávetették magukat a dologra és valamennyi a legcsekélyebb eredmény híján. De mennyiben érdekli önt ez a dolog. — Mert azt az embert én öltém meg! Őszintén megvallva, hisztérikának tar­tottam. Hogy valaki vall a ránehezedő gyanú súlya alatt, az gyakori, de hogy valaki ilyen súlyos dolgot magára válaljon, minden kényszerítő ok nélkül, főleg mikor a felfedeztetése s így büntethetősége szinte teljesen kizárva, az józan eszűnek nem tételezhető fel. Kérdeztem, kételkedtem, de lassanként meg kellett győződnöm, hogy igazat mondott. Történetét igy adta elő: — Menyasszonya voltam Portöreönek, de atyám, ki ősei nevére rendkívül büszke volt, nem egyezett bele házasságunkba. Régóta politikai ellenfelek is voltak s régi gyülölség választotta el őket. Én azonban nem akartam eltűrni az apai zsarnokságot s kijelentettem Portöreönek, hogy a kedvese leszek, hogy ekkép kényszertsem atyámat, hogy házasságunkhoz utólag beleegyezését adja. Megbeszéltük a dolgot előre. Ő cse­lédségét elküldötte hazulról és én hét óra körül besurrantam lakásába. A kedvese lettem. Inkább dac vitt rá, mint szerelem. A pásztoróra után megakartam beszélni az ezután valókat, miképp eszközöljük ki atyám beleegyezését házasságunkhoz. De Portöreő a szemem közé nevetett. — Drágám, szólott hozzám, maga a szeretőm lett, nekem az elég, Én sohase vennék nőül olyan leányt, aki már a szeretőm volt. És újra gúnyosan kacagott. Én könnyekre fakadtam, könyörögtem, szemrehányást tettem, elégté­telt követeltem. Elégtételt? szólott s egy bankjegyet nyújtott át. Ekkor az asztalon heverő browningját felkapva, belejöttem. Néhány perc múlva kiszenvedett. Én vis­szanyertem teljes lélekjelenlétemet, mindent rendbehoztam a szobában és észrevétlenül, amit jöttem, sikerült távoznom is. Mondha­tom, uram, sem akkor, sem most a legcsekélyebb lelkifurdalás nem bántott. A j vizsgálat során reám. mint meggyőződhetett, a legcsekélyebb gyanú sem háramlóit Megértettem a dolgot, azaz hogy teljesen megértettem, hogy mikáp s mely okok folytán állt be a tragédia, de egyet nem értettem. — Ön mindent elmondott, — de most már azt szeretném tudni, hogy miért mondta el mindezeket nekem? Félt a felfedezéstől? Nem. A vizsgálat már évek óta befe­jezve s ha nem is lenne befejezve, nem látom be, hogy mit segíthetett volna rajtam, ha önnek, ' vagy bárkinek elmondom az igazat. — A lelkiismereiiürdalás bántotta—kér­dem, . — Nem. Ma még egyszer elkövetném. Egyáltalában nem is tehofom volna egye­bet, — felelt hidegen. — De hát akkor ni oka s célja volt az igazság felderítésével? — Nem bírtam tovább a titkot őrizni. Valami iszonyatos kint okozott ennek a titoknak az érzése. Nem bírtam magammal. Ne higyje, hogy íelkiismeretem háborgása volt, vagy tán erkölcsi érzés, bogy a bűn tetés elszenvedése után vágytam volna" Nem. Csak a titkot nem bírtam elviselni. . Ez a titok valósággal kinzott, még pedig főleg amaz idő óta, hogy a hírlapok értesítése szerint a vizsgálatot végleg beszüntették. Nem birtam magammal. Atyámnak nem mértem felfedni, bizalmas barátnőm nem volt. Már—már a komornám- nak akartam elmondani, de mégsem tettem, az is csacska személy... Végre eszembe jutott, hogy rá bizom titkomat egy ügyvédre, kit a tiszte és a törvény titoktartásra kö­telez. Hosszas keresgélés után Jvégre önt- választottam. Megelőzőleg érdeklődtem jelleme iránt s mindenütt megbízható em­bernek festették és igy végre elmondhattam. — Fel akarja magát jelenteni s rám akarja bízni a védelmét?—kérdeztem. — A világért sem, — De hát mi célból beszélte el? — Hogy ne kelljen egyedül hordoznom a titkot. Nem biitam tovább. Nem birtam. Végre elmondtam s most nyugodt leszek Önnek esküje s hivatása titoktartást paran­csol, tehát árulástól nem tarthatok. — És ha én sem birnám a titkot tartani? És ha elárulnám? — Azt nem teszi. S letagadnám s önnek nincs bizonyítéka ellenem ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom