Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-25 / 48. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS lTzÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes számára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn is tv An. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseire* mérséheli árakon közlünk. fi* A maximum. Napról-napra nagyobb a panasz s még nagyobb az elkeseredés a polgárok sorai között a nagy krízis miatt, melyben a városok sínylődnek. Azok a deficitek, melyek szerte mutatkoznak a városok háztartásaiban, már égbekiáltó summákat mutatnak. E sorok írójának alkalma volt az ország legtöbb városában ^megfordulni, huzamosabb ideig tartózkodván ott. Mindenütt panasz, mindenütt csak arról beszéltek tehetetlenségükben, hogy igy meg amúgy tűrhetetlenek az állak potok. De hogy az orunkon túl látnánk) és gondolkodnánk, arra alig van eset. Nem egy városban alakultak pártok eleinte titkos, bizalmas beszélgetésekben, rendszerint egy pohár bor mellett a hosszú törzsasztalnál, őseredeti szokásainkhoz hiven,-majd pedig nyiltan iéptek tel azzal a követeléssel, hogy községekké fejlesszék városukat. Fejlesszék vissza, mert az óriási s mind nagyobbra rugó terheket nem bírják. Persze a viszafejiesztés nem olyan könnyű dolog, amennyire elitélendő — hisz ez ellenkezik az általános kulturális haladás magasztos^elveivel — époly lehetetlen, mert az illető város mindig, konok ragaszkodással látta szemben a mindenkori kormányokat. Ezzel az ügy egyelőre befejeződött s a városok polgárai, az adófizető áldozatok, jobbágyi megadással tovább roskadtak az úgynevezett szentkötelességek súlyos terhe alatt.-Mig az állam útját állja a visszafejlődéseknek a helyett, hogy gyökeres módosításokat, kedvezőbb áüapotoka ! teremtene irányitó kezével mindenfelé,-legföljebb egy kis i zubvenciót ad a város gazdasági mérlegének sülyedő serpenyőjébe, mintha bizony e kik pehelysúly képes lernte a deficitet serpenyőjét egyensúlyba emelni. Ugyebár minden város a törvyén keretein belül, saját tetszése szerint gazdálkodik; épít, rorbbofs újra épif—' ez által tetemes költséget idéz elő Minden jelentkező ,,költségdal“-nak a refrénje: „Gyerünk, gyerünk a pótadóval. „Először gondolkodunk s azután emeljük a pótadót. Azaz inkább, elöA „SZINÉBUARAL3A" CARCfíUA. Porosz politikai fegyencek. A kievi vérvád ismét aktuálissá teszi azt a borzalmas helyzetet, amelyben a fehér cár birodalmának majdnem minden egyes lakója él. Az orosz államporgámak semmi aggódni valója sincs addig, amig a politika iránt nem érdeklődik. Gyarapíthatja a vagyonát, családot alapíthat, szórakozhatik, foglalkozhat a szépirodalom és a művészet bármelyik ágával, soha semmiféle zaklatásban sem részesül a hatóságok részéről. Mihelyt azonban ebből a békés, közönyös állapotból kilép, mihelyt érdeklődést kezd mutatni a magasabb politika iránt, azonnal gyanús alakká válik. Különösen a szellemi munkával foglalkozó egyének, úgy a férfiak, mint a nők, állanak állandóan erős megfigyelés alatt. Nem tesznek kivételt ebből a szempontból senkivel sem. És jaj annak, akinél ez a gyanú csak a legcsekélyebb mértékben is beigazolt titkos akiciónak a fonalait bogozta ki. Az ilyen egyént haladéktalanul Szibériába küldik, legyen az akár oroszországi, vagy külföldi állampolgár. Nincs rettenetesebb bűn Oroszországban, mint a politikai vétség. Általánosan ismert valóság az, hogy Oroszországban a gyilkosokra, tolvajokra és egyéb közönséges bűntettesekre korántsem szabnak ki olyan szigorú büntetést, mint az úgynevezett po itikai „bűntettesekre.“ Ezeket a szibériai vagy a Sachalin szigetén lévő börtönökbe száműzik, a hol a legtöbb esetben elképzelhetetlen kínzásokkal gyötrik őket. A legrettenetesebb orosz fegyházak ezen a két helyen vannak. A szibériai és a Dachalin-szigeti fegy- házakban napirenden vannak a testi fenyítékek. A foglyok kezére béklyókat raknak fel, megkorbácsolják, kényszerzubbonyba bujtatják, talicskához láncolják, vagy pedig cellájuk falához láncolják őket. Természetes, hogy a külföld előtt lehetőleg titkolni igyekeznek ezt az orosz hivatalos körök. Épen ezért, gyakran adnak ki megfizetett cáfoíatokat, hogy e büntetéseket ismertető leírások, különösen azok, amelyeket Kennan György amerikai iró adott ki, sok esetben valótlanok, túlzottak, vagy pedig olyan büntetési módszereket ismertetnek, amelyeket ma már nem is alkalmaznak. Nagyon ritkán kerülnek az európai szemek elé az olyan eredeti fényképek, amelyek a Sachalin szigetén készültek. Az orosz hatalom birtokosai sokszor éveken át is meg tudják akadályozni azt, hogy a tanulmányúton levő külföldiek ezeken a szomorú telepeken fényképészeti felvételt készithessenek. Azt azonban már nem tudják megakadályozni, hogy azok a szerencsés emberek, akiknek a börtönből vagy a száműzetéstől megmenekülniük sikerült, külfödre kerülve, ott nyilvánosságra ne hozzák bizo- nyitékaikat és mindama hiteles leírásokat, szőr nem gondolkodunk s azután emeljük. A pótadók — mondhatjuk — országszerte elérték amaximumot. Hiszen bármiről is van szó, akarjunk hidat, uj iskolát s mi egymást, rögtön fordulunk a pótadóhoz, mintha bizony polgáraink adófizető zsebe feneketlen volna. De föltéve, hogy — mint szokták modani — jól menne nekünk, fizetünk De kérdem, hogy a tripoliszi háború óta egyáltalában megy-e nekünk valahogy ? Hisz a pénz a két- ségbeeségig megdrágult 1 E háborúk óta a fizetésképtelenek száma úgy nőtt, mint erdőben a gomba .lágymeleg nyári eső után ... A gazdasági krizis- nek rettentő súlyát egyaránt érzi minderten dü és rangú s mindenféle foglalkozású ember. Rérdem hát, miből fizessék a polgárok azt az^összeget, melyet szorgalmasan sokszorosít a pótadó archimedesi csavara? Leszögezhetjük azt a tényt, hogy a pótadók oly merészen emelkednek amelyekkel rácáfolnak az orosz kormányra és beigazolják, hogy még ma is a régi kegyetlen büntetési rendszerek uralkodnak. Az orosz kényuralomnak egy magyar áldozata akadt ennek az évnek az elej én, de miután az illető hazánkfia sok rettenetes szenvedés után végre ismét hazakerült, az- ő határozottan kifejezett kérelmére elhalgat juk a nevét. Azt a borzalmas kegyetlenséget, me lye Oroszországban a politikailag gyanúsak ellen tanúsítanak, jellemzően bizonyltja be ennek a szerencsétlen hazánk fiának a levele, amelyet egyik hozzátartozója juttatott el hozzánk, A levél Íróját ez évi február hó közepe táján, Északszibériának Nikolszk-Usszuriszk városában, ahol mint idegen nyelvek tanára, magasrangu orosz katontiszteket is tanítványai közé sorolhatott, minden ok nélkül és a törvény ellenére elfogták és később egy kiutasitottakból álló karavánnal együtt Ausztria határára szállították. A levelében szó szerint a következőket irja :.,. éjfél után 2 óra tájban katonák kíséretében egy csendőrtiszt jelent meg nálam és a lakásomban házkutatási végzett Lefo- tografálta az összes könyveimet, valamint összes irataimat, fényképeimet és mindezeket a tárgyakat kecsomagoltatta. Azután, anélkül, hogy az okát csak meg is említette volna, fogolynak nyilvánított emgem! — Közel három hétig tartó kínos magánfogság után, ismételt kérdezősködéseimre azután közölték velem, hogy a legközelebbi -nap reggelén
