Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-11 / 46. szám
46 szám 1913 November !l hanem jegyzőgyakornokként s az e minőségben eltöltött idő is számittassék be úgy a korpótlék, mint a nyugdíj szempontjából. Még hozzá kell fűzni az ügyhöz, hogy a helyzet teljesen világos legyen, a községben a jegyző és segédjegyző között fennálló hatásköri különbséget. A törvény még 1886. évben kelt, amikor a községnél a mai érteimben vett segédjegyzők nem voltak. Akkor a segédjegyzönek nem kellett jegyzői minősités s a segédjegyzők karát elcsapott diurnisták, pályatévesztett existenciák, képzettség nélküli egyének töltötték ki. A törvény ezeket az alkalmazottakat mint kezelő-személyzetet osztotta be a jegyzőhöz s ez azóta is igy van. Egy szóval a segédjegyzönek nincs hatásköre. Ellenben a jegyzőnek igen nagy a hatásköre. Ó elöljáróság; tag s mint ilyentől függ az egész elöljáróság s képviselütestület. Kissé sértő talán a község autonómiájára ez a kijelentés, de ez igy van s ezen már nem változtathatunk. Igen, igy van, a jegyzőtől függ a község minden kereskedője, iparosa, ügyes-bajos embere. Ez a lényege a segédjegyzök helyzetének. Akármilyen objektive nézzük a javaslatot, meg kell állapítanunk, hogy itt is közbejátszott a politika és az a szomorú, hogy ezt az igazán existenciális kérdést is csak polrkiai szempontokból lehetett elintézni. a ______ HIE EK. Csőd. Osztián Antal, helybeli rőfős kereskedő csődbe került. A csődtömeg gondnoka Dr. Somlyó Lajos, kiváló ügyvéd, jeles munkatársunk lett. SZÍNÉ R VÁRALJ A Dr. Kepes János, budapesti ügyvédet, lapunk régi munkatársát Győrbe közjegyző helyettessé nevezték ki. A kinevezésnek örvendünk. Meghalt a szüleiért. Megható öngyilkosság türtént f. hó 3-án Szatmáron. A Tóltésutcában nagy nyomorban élt Fülöp Izsák öreg boltos. Kis, 13 éves fiának, Fülöp Sándornak volt 600 K. öröksége az árvaszéknél, mit a nagyanyja hagyott rá. Az árvaszék csak nagy korában, vagy halála esetén adta volna ki az örökséget. A kis fiú, hogy szülei megkaphassák a pétit, a Szamosba ugrott. Holttestét csak másnap fogták ki. Inas társainak már régebben mondogatta, hogy ő megöli magát, hegy a szüleinek legyen pénzük Amerikába menni. , S ime a halálával meg is szerezte az úti költségei. Elfüstölt milliók. A központi dohány- jövedéki hivatal statisztikai osztálya most készítette el a folyó év első hat hónapjában eladott dohánytermékek statisztikáját. A szürke kimutatás a dohányosok körében alighanem nagy feltűnést fog kelteni. Amig ugyanis az 1912-ik év első felében több mint öt millió koronával emelkedett az előző év hasonló időszakához viszonyítva az eladott dohánytermékek mennyisége, addig az 1913. év januárjától junius végéig csak 1,478337 koronával emelkedett a kincstár bevétele a rault évihez viszonyítva, a mi 1.7 százalék emelkedésnek felel meg. A folyó év első felében az általános forgalomban lévő gyártmányokból eladtak 10.666 kilogramm bnrnótot, 534.448 kilogramm és 309,120.497 darab pipadohány félét, 312,109.318 darab szivart és 1.130,236.380 darab cigarettát. A belföldi különlegességi gyártmányokból elfogyott 158,074 kilogramm pipadohány, 7.625.374 szivar és 26,006.705 szivarka. A hat hónap alatt 83,908.798 koronát jövedelmezett az államnak a dohányosok szenvedélye. Arcképes igazolványok. Az állami alkalmazottak és törvényhatósági tisztviselők, továbbá a községi és körjegyzők, a rendezett tanácsú városok tisztviselői, a nem állami tanszeméiyzet, valamint az állami és törvényhatósági nyugdíjasok részére kiállított azok a féláru vasút menetjegy váltására jogosító arczképes évi igazolványok, melyek az 1914, illetőleg 1917 év ! végéig terjedő hatálylyal adattak ki, az 1914 évre leendő érvényesítés végett a ni. kir. államvasutak igazgatóságához (Budapest, VI. Andrássy ut. 73—75 sz.) 1913 évi október hó l-től kezdve beküldhetők, legkésőbb azonban ugyanezen év deczember 31-ig okvetlenül beküldendők. Azoknak az igényjogosultaknak, akiknek a folyó évben arczképes igazolványuk nem volt, de ilyet az 1913, 1914, évre megszerezni kívánnak, az igazolvány kiállítását szintén a fentjel- zett határidőn belül kell kérelmezniük. Különösen figyelmeztetjük az érdekelteket, hogy saját érdekükben feksz k, ha az igazolvány kiállítását illetőleg a következő évre való érvényesítését lehetőleg már j Október havában, vagy November hó első felében kérelmezik, továbbá, hogy az igazolványok érvényesítéséért vagy kiállításáért igazolványonként járó 2 korona kezelési illetéket m. kir. postai értékjegyekben kell leróni. A postai értékjegyeket a kérvényre vagy a névjegyzékre kell ragasztani. Készpénzt vagy okmánybölyeget el nem fogadunk kezelési illeték fejében/A kérvényeket és az egyes hivatalok részéről beterjesztendő névjegyzékeket az előirt záradékkal és a hivatali bélyegző lenyomatával kell ellátni. Az érdekeit hivataloknak úgy az érvényesítendő igazolványokról, valamint a kiállítandó uj igazolványokhoz szükséges fényképekről külön - külön jegyzéket kell készíteni. Figyelmeztetjük a nyugdíjasokat, hogy kérvényeikhez a lakhelyükre illetékes közigazgatási hatósággal azt is igazoltatni tartoznak, hogy fizetéssel egybekötött foglalkozásuk nincsen. Állami, törvényhatósági, községi és vasúti hivatalnoknál rendes évi díjazással, havi vagy napdijjal egybekötött foglalkozás, úgyszintén magánhivatalnoknál havi vagy napdijas alkalmaztatás az utazási kedvezményre való igényt nem szünteti í meg. Végül még arra is figyelmeztetjük az j igény jogosultakat, hogy az alatt az idő ; alatt, mig arczképes igazolványuk kezelés alatt van az előre nem látott utazásokhoz szükséges féláru vasúti jegy váltására jogosító egyszeri utazásra szóló igazolványo- ! kát a maguk részére okvetlenül kérelmezzék, mert az utazási kedveimény menet- dijjának visszatérítése utólag semmi körülmények között sem fog engedélyeztetni. Budapest 1913 évi szeptember hó 4-én. A m. kir. államvasutak igazgatósága. Községi iparos tanoncziskola államsegélye. A vallás és közoktatás ügyi miniszter 162972)1913 sz. rendeletével a szinérváral- jai községi iparos tanoncziskola 1913J1914 tanévi fentartásához 1800 korona államsegélyt engedélyezett s azt tekintettel a község szorult anyagi helyzetre, már most folyóvá tette. A mu't évben a község ezen czimen csak 1300 koronát élvezett. Ezen erős emelkedés a múlt évihez képest a kormány áldozat készségét bizmyitja, melylyel, az iskolaügy ezen fajtáját is felkarolni igyekezik. Hirdetmény. A községi elöljáróság felhívja azon háztulajdonosokat, a kiknek az erdőbe. Hátradültem a kocsi fekete bársonnyal bevont támlájára és merengvo néztem szét. Az utón tört gályák hevertek szanaszét, sárga levelek egész kis dombokat alkottak. Beljebb a vihar derékon tört ketté egy karcsú tölgyet; lomb koronája a földet érte. Itt-ott panaszosan csipogott egy veréb1 Talán a fiókáit kereste .. . Az egyik fordulónál hirtelen nagyot zökkent a kocsis nyomban utána recsegés hallatszott. Thűh az áldóját! — káromkodta el magát a János és visszarántotta a lovakat. Aztán egy ugrással a földön termett, hogy a recsegés okát kikutassa. Nem kellett soká keresgélnie. Az elülső kerekek egyike ketté tört. A friss törés fehéren, reménytelenül villogott ki a kocsi alól. János nehány pillanatig bambán nézte a gúnyosan vigyorgó küllőket. — Hát nem mehetünk tovább ? — kérdeztem, mi közben bosszúsan szálltam le a kocsiról. János szomorúan bökte ki: — Ezzel má nem ! — Hát csak hozd valahogy rendbe, — mondottam gyors elhatározással — én addig gyalog besietek a kastélyba. Hiszen alig félórányi van innét. — Az ám — jegyezte meg a kocsis — csakhogy nem nagyon biztonságos ez az erdő ilyenkor, alkonytájba. — Ne félts engem — szóltam mosolyogva — el vagyok látva minden eshetőségre. És a köpenyem zsebéből kivettem a revolveremet. Azzal útnak indultam, Az esővíz már kezdett beszikkadni a földbe, nyirkos levegő suhantakeresztül a fákon, egyébként mélységes csönd volt. A köpenyemet összébb fogtam, rátértem a gyalogösvényre, amely a kocsiuttól párhuzamos} kígyózott végigaz erdőn. Az átázott sárga levelek lépteim nyomán valami különös sh ó hangot hallattak. Már vagy egy negyedórája haladtam az utón, amikor oldalt a sűrűben gyanús nesz támadt. Mintha emberi léptek lettek volna. Megálltam és hallgatództam. Semmi! Eh, gondoltam — bizonyára egy gyik siklott keresztül a cserjéken, vagy talán egy nyulat ugrasztottam ki a búvóhelyéből. Ily módon megnyugtatván önmagamat tovább mentem. Alig haladtam tiz-tizenöt lépést, a zörej a bokrok között niegismét- lődött. Senki sem foghatja rám, hogy ijedős természetű lettem volna, de amikor ott álltam egyedül, egy ismeretlen erdő kellős közepén, a mind sűrűbbre váló esti szürkületben, önkéntelenül megmeregtem. Kezemet zsebembe mélyesztve, ujjaim görcsösen tapadtak oda revolveremhez. Nehány lépést tettem még, amikor a bokrok közül felém ugrott valaki. Kiáltani akartam, de a hang mégakadt a torkomon. — A pénzedet — kiáltotta támadóm s megragadta a mellemet. Csak a villogó ázemeit láttam. — Odaadom — szóltam rekedten s a zsebemből kirántva a revolveremet, keresztüllőttem a fickót. Megtáníorodott. Szén eivel csodálkozó, fájdalmas, szinte megrázó pillantást vetett felém azután összeseit. Én pedig fotytattam az utamat. De az a tekintet, melye: a halálra sebesült rám vetett, nem hagyott nyugodni. A legkülönfélébb gondolatok czikkáztak át agyamon. Ki tudja, minő szánalmas sors, minő szomorú baivégzet késztette ezt a szerencsétlen embert, hogy vad módjára az erdőn barangoljon. Talán a végső kétségbeesés bírta őt arra, hogy rabolni menjen? Istenem, hiszen annyiféle nyomorúság van ezen a földgolyón ! Ki ismerné, ki értené meg valamennyit? Azután meg arra gondoltam, hogy elvégre orvos vagyok, s bár ki legyen is az, aki véres sebével a közelemben fekszik, kötelességem, hogy segítsek rajta, ha tudok. Vissza fordul arn. A sebesült még ott feküdt a gyalog- : ösvény mentén, mozdulatlanul. Gyors elhatározással feltéptem a ruháját; sebére, ; melyből lassanként szivárgott a vér, szükségkötést alkalmaztam, homlokát esővízbe i mártott zsebkendőmmel megdörzsöltem, s a ! fejét gályákból, levelekből rótt párnára ! fektettem.
