Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-28 / 44. szám
\ 44 szám (2) S ZI NÉ R V ÁR A L J A 1913 Október 28 kell, hogy valami gyötrő megindult- ság szorongassa a torkunkat, amikor olvassuk, hogy nap-nap után százak, ezerek sorakoznak fel az Ínségtől meglépett fekete regimentbe. Falvak, városok lakossága megcsappan és az Amerikából haza küldött dollár sovány, keserves kamat azért az egészséges, produktiv erőmennyiségért, a mivel a kivándorlás a nemzeti vagyont a legigazibb értékétől : a munkáskezektől fosztja meg. A nemzetek mindenen keresztül gázoló iramodással, nem rettenve semmi féle áldozattól dolgoznak a maguk állami jelentőségének a növelésén ; éppen most volna az ideje, hogy a magyar ipar, kereskedelem és mezőgazdaság minden parányi erőt összegyűjtve, az elkövetkező uj és gazdag aratások alá most munkálja meg a magyar glóbust és éppen most vesz egyre erösbödö lendületet a kivándorlás. Amerre csak elcsap az ár vize, kopár tarlók maradnak nyomán: az élettel val(5 meddő birkózás vidékeket sodor át az óceán- iái ó hajók fedélzetére és a mikor feléjük közelednek az amerikai partok) úgy elevenedik meg képzeletükben az újvilág, mintha az a föld bőséges kárpótlást fizetne az othoni szenvedésekért. Pedig a keserves kálvária ott is folytatódik. A nyomor, az Ínség forradalma ez, ami most nálunk játszódik le. A szűkös viszonyok megtetézödtek; az élettel való küszködés százszorosán megnehezült; a háborús bonyodalmak, majd annak közvetlen nyomán az árvizveszedelmek olyan rettenetes pusztítást vittek véghez, hogy a népnek sok vidéken a szó szoros értelmében a legszükségesebb falatja sincs meg. Előbb jött a balkáni zivatar: vállalkozások dőltek össze, az iparés kereskedelem tehetetlenné bénult, a meglevő tőkék semmivé porlódták és újabb hitel nincs. Majd jöttek más kegyetlen megpróbáltatások : az árvíz elvitte a termést, sok-sok milliónyi vagyonok merültek alá a szennyes hullámokba s meztelenre vetközödtek a mezők, a szöllőhegyek ; a portákon mindenfelé a nélkülözés lett az ur és ezer gonddal fáradságos üggyel-baj- jal kerül össze valahogy az a kevés pénz, amiből, a hajójegy ára kifutja. És mi még mindig ott tartunk, hogy fegyverrel szorítjuk vissza a kivándorlást s összefogdossuk, bebörtönözzük az ügynökeit. Ezek nem okai, csak eszközei a kivándorlásnak. A nyomor, az Ínség — az eredendő ok, ennek forradalma izgatja most a tömegeket. Ezt kell megszüntetni; lábra kell segíteni az ezerfelől sújtott népet — az lesz a legerősebb gátja a kivándorlásnak. II I R E K Kinevezés. A m. kir. belügyminiszter Kálnay Gyula miszteri segedfogalmazót, főispánunk titkárját főispáni titkári állásában meghagyása mellett miniszteri fogalmazóvá nevezte ki. Schönpflug Richárd meghalt. Szatmár- megyei tiszti főügyésze, dr. Schönpflug Richárd 57 éves korában hosszas szenvedés után csütörtökön meghalt. Testvérei: Ko- máromy Jánosná Schönpflug Mária, Dr. Schönpflug Jenő szatmári ügyvéd, dr. Schönpflug Béla vármegyét főorvos és Schönpflug Viktor mérnök és fia: dr. Schön- pflüg László vármegyei aljegyző, valamint kiterjedt rokonság gyászolják. Temetése szombaton délután Nagykárolyban ment végbe, ahonnan Sárközujlakra szállították s ott vasárnap délelőtt helyezték örök nyugalomra a róm. kath. egyház szertartása szerint. — A vármegye egy szorgalmas munkásembert, a megyei közélet pedig, egy kedves, igazán szeretett és becsült tagját vesztette el benne. Halottak napjára vonatkozólag a róm. kath. plébániáról a következő értesitest kaptuk. Miután az- idén halottak napja egyháziig g nem november 2-án vasárnap, hanem 3-án tartatik, azért szombaton november 1-én Mindenszentek ünnepén a halottakért semmi isteni tisztelet nem lesz délután mint máskor szokott — hanem 2-án vasárnap délután lesz a templomban a megholtakért rövid ájtatosság, és a temetőben, ha az idő engedi, ájtatosság és szent beszéd és kivi- | lágitás, november 3-án 9 órakor a megholtakért gyászmise. A reformáció emlékére a ref. egyházak minden ev október havának utolsó vasárnapján ünnepet szentelnek. A szinérváraljai templomban szintén megtartották ezt az ünnepet 26-án. Az egyház nagytekintélyű papja Máté V. rész 13 vers szentirásbeli hely alapján remek beszédet mondott, mely a kiváló szónok előadásában mély hatást tett a lelkekre. A szatmári püspök diszdoktorsága. A király a vallás és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére megengedte, hogy a budapesti tudomány egyetem tanácsa a keresztény vallás szabadgyakorlatának tizenhatszázados évfordulóján, a Nagy Kostanún jubileuma alkalmával Boromisza ’Tibor szatmári püspököt tiszteletben hittudományi doktorrá felavassa és neki a tiszteletbeli doktori oklevelet kiszolgáltassa. A községi jegyzők fizetése. Mint ismeretes, a szatmármegyei községi kör- és segédjegyzők október hó 1-én nem .kaptak fizetése, miután a fizetési alap a járulékok be nem fizetése áltál fizetésképtelen lett. Most, mint értesülünk, egy pénzügyi művelet által olyan helyzetbe jött, hogy a jegyzők október hó végéig esedékes fizetésüket akadály nélkül felvehetik. Az illetékes adóhivatalokat -erről a pénzügyigazgatóság és számvevőség már értesítette is. Szörnyű halál. A dolhai faipari r. t. fafeldolgozó telepén vérfagyasztó jelenetnek voltak szemtanúi az ott dogozó gyári munkások. Az egyik munkást, Heczi Lászlót, a midőn a körfűrészre akarta ráhelyezni a hajtószijat, a mellette levő transzmisszió kereke ruhájánál fogva elkapta s pár pillanat alatt alaktalan hustörmeggé roncsolta. A szerencsét*- lenül járt munkás még csak 23 éves s özv. édes anyjának egyedüli támasza volt. A debreczeni egyetem megnyitása. Debrecen város egyetemi nagybizottsága kimondotta, hogy az egyetem ünnepélyes alapkőle. Legutóbb elhatároztuk, hogy a nagy szu tán halálának helyét obeliszkkel fogjuk megjelölni. Méreteiben hatalmas és kivitelében művészi a'kotást akartunk arra a helyre felállítani, de közbe jött a balkáni háború és az egylet választmánya úgy határozott, hogy az összegyűjtött pénz kétharmadát eleseti katonáink özvegyei és árvái felsegelyezésére fordítja, mert ez is megfelel a dicső szultán emlékének és az obeliszk céljaira a gyűjtésnek csak egyhar- madát .fordítjuk. Ámde ez is tekintélyes összeg arra, hogy abból szép emlékművet állíthassunk. Fel is fogjuk állítani, de természetesen csak abban az esetben, ha a várból eltakarítják a trágyát és kitelepítik az istállókat. Nem a mi kedvünkért kellene ezt megcselekednie a tulajdonosnak, hanem a magyar történelem kedvéért is, Zrinyit, a szigetvári hőst, mi is nagyra tartjuk, de a történelem perspektívájában eltűnnek, vagy legalább is gyengülnek a faji és katonai motívumok, az embert és annak cselekedeteit nézzük. És ezek előtt hódolnunk kell, amikor Zrínyi Miklós nevét említjük. Gűl Baba sírja. Aki a Margithid felől Ó-Buda felé igyekszik, nyomban szembe ötlik a Rózsadombon emelkedő négy apró torony renas- saince épület: Gül Baba sírja : Gül Baba. mint neve is mutatja, a „rózsék atyja“ volt az, aki Magyarországon először rózsát ültetett a mai Rószadombon, amelynek neve is innen ered. Gül Baba Törökországban született a XVI. század elején, Angurihoz közel Mersífun városában. Fiatalon Konstantinápolyba került, hol dervis lett s mint ilyen korán kitűnt józan és bölcs eszével. A török seregekkel hazánkba került és Budavár elfoglalása után alkalmas helyet keresett a letelepedésre, mert a budai törökök fődervise lett. Nagy kertész és természet kedvelő lévén, a mai Rózsadomb lankás oldalát választotta lakhelyül, hol kedvtelését követve, háza köré rövid időn belül egy tündérkertet varázsolt. Virágai között természetesen a legszebbek a rózsák voltak, melyeknek első példányai az ő kertjében nyíltak magyar földön. Időközben a török seregek egy része visszatért Törökországba, más része pedig elszéledt az ország különböző részeibe. Gül Baba annyira megkedvelte a Rózsadombot virágos kertjével, melynek csudájára jártak a környékbeliek, — hogy hallani sem akart arról, hogy visszamenjen Törökországba. Halála 1620 táján következett be, mikor már közel járt századik életévéhez. Rószadomb környékén is kezdtek épüln1 a budai polgárok házai, Amint Buda fejlődött’ úgy irányult rá a figyelem lassanként Gül Baba elhanyagolt sirjára és egy Bécsből üzleti érzékkel megvásárolta majd a fé Rószadombot, megvette az eladott telekke együtt a Gül Baba sirját is a föléje épült kis mecsettel. Ez körülbelül ötven esztendővel ezelőtt történt. A törökség figyelme, amint nyugvóra tért a terjeszkedési vagy, a Magyarországból való kivonulás után és modernebb életcélok felé fordult, nem felejtette el magyarföldben nyugvó nagy emberét, Gül Babát és a rózsák at}’jának sírhelye kegye letes török zarándoklatok helye lett, a sir uj tulajdonosa gyorsan megértette, hogy mit jelent az anyagiakban ez a török kegyelet és igy történt, hogy rövidesen megfelelő környezetbe került a sir. Keleti építészeti motívumok ügyes és művészi felhasználásával született meg az az épület, amely Gül Baba sirját magába zárja. A mecset köró a domb legszebb helyére került a diszes épület, melynek udvara a mecset körül megmaradt „török udvarnak“ és a lehetőség szerint megőrizte századokon keresztül megtartott keleti török jellegét. Az utóbbi időben a török kormány lépéseket tett, hogy megveszi az egész épületet a szent sírral és atalakitják egy nagy mecsetté és konviktussá, hol a Budapesten Aevő török tanuló ifjúság nyer elhelyezést. A háborús világ egyelőre megakadályozta a sir megváltásának létrejöttét, de csak néhány évre tolódott el a vétel.
