Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-21 / 43. szám

34 szám (2) 1913 Október 21 SZINÉR VÁR A LJ A Felfoghatatlan {és érthetetlen mi előttünk, akik azt hisszük magunkról, hogy józanul gondolkozunk ennek az országnak jövője felöl, hogy mi szük­sége van egy embernek a mai idők­ben a kártya izgalmaira. Hiszen az élet annyi izgalmat nyújt úgy is. Nem kell ide kártya ! Mert ez a kártyaparti nem ötlet­szerű dolog. És erre bizonyítékunk is van. Szubjektív bizonyíték, az igaz de mégis bizonyíték. Az összeg nagysága mellett egy olyan momen­tumot tudunk meg a szenzációs par- j tiról, amelynél valóban össze lehet csapni a kezünket. Ez a parti tartott szombattól hétfőig. Az időrekord pedig ugylátszik, nem is olyan horribilis kivétel mint a százezer korona. És a mi bi/onyitékunk. Hogy ezen senki sem akad fenn. Tehát még manap­ság is vannak.Magyarországon urak, akik folyton tudnak kártyázni. Nem mindennap, hanem egész nap, nem egész éjszakán, hanem minden éjsza­kán át. Ez már ijesztő vonás, ez nem klubbeli, hanem életbeli adalék, ehhez már hozzászólhat a szociológus és az az ismeretlen tudomány, amely belekémlel az idegzetbe s kisüti, hogy mért vonzó az olyan sorvasztó tortúra, amilyen a kártyázás, miért tudnak az emberek a favágásnál is nehezebb munkát kibírni a kártyaasz­talnál, holott ugyanazok az emberek beleroskadnak sokkal kisebb megter­helésbe is, ha annak a neve : hasz­nos munka. A szüret. Jeleztük már lapunk múlt heti számá­ban, hogy a szüret nálunk október 13-tól 20-ig, 25-ig tart. Most már vége felé já­runk a szüretnek s általánosságban elmond­hatjuk, hogy kisebb, nagyobb csalódás a must mennyisége tekintetében mindenkit ért; de a minőséggel teljesen kárpótlva érezhetnék magukat a termelők, ha egyál­talán akadna komoly vevő. Midőn e sorokat írjuk, még ilyen nem jelentkezett. Kíván­csian várjuk, hogy egészen jó mustunkat minő áron leszünk kénytelenek elveszte­getni. . Az ország többi borvidékeinek termése nemcsak mennyiség, hanem minőség és ár tekintetében is nagyon elütő. Már beérkeztek a földmivelésügyi kor­mány szak tudósítóinak jelentései az ország minden részéről a szőlőtermelés állásáról. A jelentések közül kiragadunk az egy­mástól távol eső vidékek terméseiről szóló közlésekből hármat. A szőlőterméséről hires szekszárdi kerület tudósítója ezeket Írja : Az időjárás bűvös, borult, időközönkint kisebb esővel, a szüret általánosságban fo­lyamatban van s a hegyi szőlőkben katasz­teri holdanként 6 hektoliter, lapályon lo hektoliter musttermés várható. Uj mustért eddig 28-44 koronát fizetnek hektoliteren­ként. Balassagyarmati kerület. Nógrád, Hont, Esztergom, Bars és Nyitravármegye A szőlő érése a kedvező időjárás folytán sokat halad. A rothadás megszűnt. Gyenge közép­termés várható, javuló minőséggel. A must cukortartalma mínusz 18 százalék, must kisebb tételekben 60-100 koronáért, nagyobb mennyiségekben 48-56 koronáért kelt el hek­toliterenként. Fehértemplomi kerület. (Bács Bodrog, Torontói, Temes és Krassószörényvármegye.) Az utóbbi időben beállott száraz és meleg időjárás ott, ahol a szőlő lombozata még zöld, kedvező hatással volt ugyanis amig az eddigi szüreti eredmény a 13 százalék cuk­Johann felvilágosítása szerint a bakancsokban terem. A falból kiugró vaskampóra akasztott olajlámpa már szelíden hunyorgatott a szür­külő homályra, mikor tovább mentek. A Duna pariján hűvös szél lobogtatta a buzáshajók zászlóit és az agyagos parton szüntelenül locsogott a fodrozódó viz. A Bombatér alatt hosszú létrákra erősített csöbrök meredeztek a viz közepén, Kotró­hajók álltak sorjában egymás mellett. Szoáné Tummheit, mennydörgőit a kapitány annélkül, hogy visszafordult volna. Látod ezt a szamárságot, gyerek: Öt esz­tendő előtt itt még sziget volt, amin hatvan meleg forrás gőzőlgött. Most elkaparták az egész szigetet a hajók miatt és az áldott forró viz a Duna fenekén vesz, kárba. Per­sze, a hajók miatt, tette hozzá újra végtelen megvetéssel. A kis fiú meresztett szemmel figyelt de egyáltalán nem sajnálta a szigetet. A kotró­hajók sokkal jobban tetszettek neki. A kapitány beszédes kedvében volt. Egy vadgesztenye alatt leültek a kő­padra, Haynau leheveredett a repedezett száraz földre s a kapitány Hurbánról kezdett mesélni, aki be akarta szegeztetni a komá­romi vár ágyúit. — Klapka volt a fővezér Komárom- ban-kezdte és én a segédtisztje voltam. Egy nap tizenkét sárgahajtókás tüzér kért bebo­csátást a várba. A fővezérhez vezettem őket. Azt mondták, hogy Klapka alatt akarnak szolgálni, mert utálják Hurbánt a tótjaival együtt. Engedje őket Klapka az ágyuk mel­lé, a várban úgyis kevés a tüzér. Teringettét, persze nekem gyanús volt a dolog. Nagyon gyanús. No, azt mondja Klapka jól van, ve­gyetek-magatokra, honvéd ruhát, aztán men­jetek az ágyukhoz. Erre azt mondja az egyik tüzér, engedje őket a maguk ruhájában jár­ni, azt már megszokták. Teringettét, most már a fővezér is észbe kapott. Kapitány ur, azt mondja nekem, fogassa el ezeket az em­bereket és kutassák ki őket. Hát a tüzérek ruhájának a bélésébe akkora szögek voltak bevarrva, a kapitány mutatta, hogy megkko- rák, teringettét. Erre az egyik bevallotta, hogy őket Hurbán küldte a várba s be akar­ták szegezni az ágyukat. A sárgahajtókás ruhát'pedig azért nem akarták letenni, hogy Hurbánék a messzelátón át megismerjék őket, ha az ágyuk mellett lesznek és meg­kezdhessék a rohamot a vár ellen. A kutyakapitány tüzbe jött és izgatottan folytatta : — Teringettét persze én mindjárt jelen­tettem Klapkának a dolgot. A fővezér rögtön elfogatta a tizenkét tüzért, lehuzatta róluk a sárgahajtókás egyenruhát s beleöltöztette a maga tizenkét katonáját. Amint ezek megjelentek a falon, áz ágyuk mellett, Hur- I bánék örvendezve nézték a sárgá hajtókákat 1 a meszeláton. No, mondták, ott vannak már a várban a mi embereink .,. Elkezdték épiteni a csónakhidat keresztül a Dunán. A várból egyet-kettőt lőttek de csak fejűk fölött meg oldalt hullott a golyó, Teringettét, örült Hurbán, hogy milyen ügyesen csinálja a dolgát az ő tizenkét embere. Már majdnem készjjvolt a hajóhid, mikor az ágyuk a várban már elhallgattak. Na most, gondolta Hurbán, és megindította a csapatokat, akik szorongva lepték el az ingó hidat. Ebben a pillanatban megszólalt minden ágyú a várfalon. Es most már nem tévesztettek célt a golyók. Drum, rot csak elvétve haladta meg, addig a most meginduló szüretnél feltéve, hogy az idő továbbra is kedvező marad, a cukortartalom 15-16 százalék sőt még ennél is több leend. Kataszteriális holdar,kint 20 hektoliter ter­més várható átlagban. A must iránt a kereset elég élénk ugyan, mindazonáltal az árak még nagyon nyomottak. A szüret képe tehát ezidén nem mond­ható kedvezőtlennek, jóllehet az idei nyár sok esőjével, hideg napjaival és erős szeles időjárásával nem nagyon kedvezett a szőlő­termésnek. E körülmények folytán a szőlő nem érte el azt a cukor tartalmat, amelyet melegebb nyarak után elvárhatunk. Egy feltűnő jelenség azonban, hogy a kitűnő borok vidékén az árak sokkal silá­nyabbak, mint a szőlőtermelésre kevésbé jó vidékeken. Szekszárdon a jelentés szerint uj mustért 28-44 koionát fizetnek hekto­literenként, mig a balassagyarmati kerület­ben a mustot még 100 koronáért is veszte­gették és a minimum amelyet itt elértek a mustért, ez nagyobb volt annak a maxi­mumánál, amit a szekszárdi kerületben tudtak elérni, Ezek az árkülönbségek alánt abban kereshetők, hogy a jó vidéken az időjárás megrontotta szőlőiéi mést, mig a kevésbé jó szőlőtermelő helyeken az időjárás kedvezett a szőlőtermelésnek. Csakis ennek tudható be az árkülömbség, amelyet szóvá tettünk meg annak, hogy egyik vidék szőlőbirtokos- sága nagyobb tőkével rendelkezik, felszere­lése van s nem engedi magát kibőjtöltetni, sőt nincsenek is szüreti hiénák, mint nálunk és más szegény helyeken. De minden esetre örvendetes jelenség az, hogy nem szűkölködünk borok hiányában Tudvalevő dolog, hogy abban az esetben is, amikor nincs jó szőlőtermésünk, hogy azért mi magyarok nem vonjuk meg magunktól az ivás élvezetét,;;' usakhogy az ilyen rossz években több mesterséges bort iszunk, mint egyébkor. Vannak ugyan elég szigora törvényeink a borhamisítás megtorlására hangzott a várfalról, drumu, hangzott megint. Drumu. drumu. A kapitány felugrott a pádról és ökölbe szorított kézzel úgy menydörögte a szót, hogy Klapka ágyúi se különben. A pest oldalon mégálltak a parton sétálók és kíván­csian füleltek a kutyakapitány mutatványára, aki egy ágyú övést el nem felejtett volna. A kis fiú félénken nézett rá és majd meg süketűlt a szörnyű harsogástól, — A tótok persze mind ottmaradtak, teringettét, mausztót lett valamennyi . . . nevetett a kapitány és Haynaut kezdte csi- titani, aki fa harcászati előadást már kezdet­tőt fogva némi nyugtalansággal kisérte s a magyarok ágyuszavára elvetemedett vonítás­ban tört ki. Már sötét volt, a Vízivároson nyolcat harangozlak, mikora kutyakapitány, Hajnau, a kisfiú és Johann hazafelé indultak. Johann arcán a hősies elbeszélés után még gőgö­sebb merevséggel ült ki a tisztelet kifejezése gazdája iránt és a sajnálkozó lenézés min­dennel szemben, a mi nem tartozott valahogy a katonasághoz. Mindez együtt azt eredményezte, hogy a szokottnál is butább pofát vágva lépege­tett a kistársaság nyomában. A kis fiú pedig szemrehányó hangon beszélt Hajnauhoz annak nyakörvébe kapaszkodva: — Miért volt rossz, maga haszontalan ? Majd lesz estére ne mulass a bácsitól . . . Hajnau azonban feleletre sem méltatta, nagyokat kaffontott a levegőbe egy, meg, késett légy után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom