Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-07 / 41. szám
Szín érváralja, 1913 Október 7. — 41. szám Tizedik évfolyam IJ I 1 ff ff \ f§ii TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes sz'm ára 12 fillér. Felelős szerkesztő : Nettén soronkint 40 fillér. FÁBIÁN ISTVÁN. MEGJELENIK MINDEN K E O DEN. A lapra vonatkozó mindennemű köziem nv és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérwáraljára küldendők. Hirdetésehet mérséhelt árahon hözlünh. Október 6 Hatvannégy esztendeje, hogy mártír halált haltak az aradi tizenhármak ; hosszú idő és mégis úgy rémlik, mintha tegnap történt volna e gyászos esemény. Mert a magyar nem egvhamar felejti a történetének legsötétebb, legfájdalmasabb pontjait. Az aradi vértanuk emlékezete üdén él bennünk: szivünkben bedönt- hetetlen oszlopot emeltünk a hősök hőseinek, szabadságharcunk dicső fétisteneinek. És bensőnk legmélyében ott lappang, ott pislákéi és néha ott tüzel és lángol a gyűlölet, a düh zsarátnoka, hogy hatalmas lángelméinktől, csodás viíézségü hadvezéreinktől foszlottak meg bennünket. És ők, a nagyok, a dicsők, a hősök felemelt fejjel, bátran mentek a bitó alá és most sem rettegték a biztos és csúfos halált, mint száz meg száz elkeseredett ütközetben, hol mindig a hadseregek élén voltak. És bevégezteteít... ott sirt, jaj- veszékeltazegész nemzet, alegdrágább, a legigazabb könyek öntözték a friss hantokat, a hallatlan emlékű mártírok nem ébredtek többé fel, testük a rideg siré maradt. De feltámadt szellemük, a ragyogó, a glorias, a fenn- sugárzó. És a csüggedt, reményvesztett nemzet lassan-lassan magához tért, eszmélt, régi energiája tettvágva, bátorsága visszaszáll és dolgozni kezdett. Bízott magában, hitt még megmaradt nagy fiaiban és remélt a jövőben. A tizenhármak szelleme azonban ott élt a nemzet lelkében és bármint is fordult Magyarország sorsa, a haza hü fiai nem tudtak és nem tudnak felejteni. Esztendőről-esztendőre nagyobbra nőnek szemünkben és évröl-évre élénkebben rajzolódik le képzeletünkben, lelkűnkben a gyászos nép emlékezete. Ápoljuk e szent nap emlékét bensőnkben, őrizzük meg az aradi vértanuk emlékezetét lelkületűnkben, nemzedék- ről-nemzedékre, apáról-fiura szálljon a nagy hősök imádata, a sötét nap emlékének méltó és kegyeletes megünneplése, mert hát október 6-át kiirtani, kigyomlálni szivünkből, emlékezetünkből nem hagyjuk, nem engedjük, de nem is lehet. Ünnepeljük meg, csendesen, méltóan október 6-ának emlékezetét. Az egész ország, az egész nemzet egyöntetűen ünnepeljen, hogy lássa a világ, hogy lássa a sok ellenségünk, hogy Magyarország fiai a gyászban, a kegyeletadozásban egyek; a nagy gyásznapok a legnemesebb, a legma- gasztosabb érzelmeket váltják ki belőlünk; nem affektáljuk, nem mímeljük a fájó, marcangoló érzéseket, de férfiasán, fenségesen ünnepeljük a vértanuk halálának soha él nem felejthető évfordulóját. Gyászolj, ünnepelj Magyarország; sirasd el te nemzet legszentebb, legdrágább könveidet; emlékezzünk dicső kor csodás hőseiről, adózzunk, a nagy mártírok halhatatlan emlékezetének! Gyászolj nemzet, magyar nemzet, gyászolj ország, Magyarország! Sírj, zokogj te nép, omoljanak forró kö- nyeid! Dicsők, szentek, nagyok voltak a mártírjaink ; büszkén, délcegen mentek a bitó alá s utolsó Ietieietük, utolsó szavuk is a drága, imádott haza volt. Megmutatták, hogy a honért nemcsak élni, a honért meghalni is tudnak. Megmutatták, hogy nekik az fi „SZIMÉRUflRfiLJfi“ CARCflUA. Az aranyos szűz. Irta: Viktor Auburtin. Attól a pillanattól, hogy Ilona, az aranyos szűz, a hannoveri *Elyseum színházban fellépett, Blümel korrektor egészen megváltozott. Mint mondani szokás, egy benső láva folyt végig benne és ahogy e láva felemésztette, az mondassák el a következő históriában. Ilona az Elyseum brettlijén lépeit fe^ és meg volt aranyozva. Ez azt jelenti, hogy egy talapzaton mindenfé/e művészi pózt mutatott és közelebbről nézve éppen elég mesztelen volt. Csakhogy mielőtt fellépett volna, az impresszáriója előbb vazelinnal mázolta be, hogy utána arany púderrel behintse, Ilyen mód olyannak látszott, mint egy fémbeöntött figuria és olyan zsírosán Fémlett, mint őfelsége mellszobra az előkelő hotelek billiárd szobáiban. Amikor Ilona, az aranyos szűz az Elyseumban fellépett, akkor Blümel János korrektor is egy Ízben megnézte. Nem tudott * betelni vele, ragyogó alakjával, amely úgy tetszett neki, mint egy tündér vagy mint egy . Vénusz. Lázbajött szerelmetes vágyakat érzett és mikor az előadás után egyedül hazabaktatott, elhatározta, hogy e rendkivüli lény számára szivében egy csöndes kis templomot fog berendezni. Persze, arra nem gondolhatott, hogy ott közelebbi viszonyba léphet a nőhöz, mert hiszen az ilyen arany szűz valami különösen előkelő és legfeljebb kereskedelmi tanácsosok, vagy milliárdosok számára közelíthető meg. Blümel János azonban mindössze egy szegény korrektor, akinek kétszázhuszonöt márka fizetése van a Bock és társa cégnél és akinek minden pillanatban felmondhatnak. Merész igényei soha nem is voltak, mindig szerényen háttérbeszorult és az ajtón mindig másokat bocsájtott előre. így maradt törékeny kis emberkének, aki mostanában töltötte be az ötvenedik életévét. Legnagyobb sikere az életben az volt, hogy egy polgári kuglizó klub tagjai közzé felvették és igy módjában volt füszerkereskedőkkel, szalámi- gyárosokkal, magánzókkal és egyébb ilyen fajta tiszteletreméltó urakkal egy társaságban lenni. Egész héten ennek az egy estének az eljövetelét várta, hogy emberekkel beszélhessen, nevetgélhessen és kezeket szoríthasson. A nyájas olvasó beláthatja, hogy Blümel nem volt az az ember, aki az aranyos szűzzel is barátságos érintkezést tarthatott volna fel; imádata mindössze abban nyilvánult, hogy titokban a színházba ment és pedig az utolsó állóhelyre, ahol senki sem sejthette. Azonfelül az aranyos szűz minden fényképét megvásárolta, láthatta őt mint „alvó hableányt,“ mint „tőrös Lukréciái:,“ mint „késői bauatot“ es mint „jövőnk a tengeren.“ .Legszebben festett azonban, mint „Brittania“, ahol lábai teljes hosszúságban és gyönyörűségükben vo.tak lathatók es a képből egymásután másfeltucatot vásárolt a város minden papi'üzletében, úgy hogy végül a kereskedők már nem is tudták, hogy a nagy keresletet honnan vegyék. E képtárat ruhája minden zsebében elszórva viselte, még ott is, ahoi épeszű ember pénztárcáját hordozza. Mindenki előtt titkolta ezt a nagy kincsét és mindannyiszor boldogan nevetett, amikor arra gondolt, hogy már csak egyedül van neki ilyen nagy részé a szerencséből. Amit ezelőtt soha nem tett, hébe-hóba egy pohár bort is ivott, maga elé fütyörészett és közben megtapogatta aranyos szüzeit. A klubban olyan vidám magaviseletét tanúsított, hogy barátai egy gazdag nagynénje halálai sejtették, vagy egy gazdag zsidó megölésével gyanúsították Blümelt. Szerdán évfordulóján, amikor^ajklub tagjai ünnepélyes hangulatban voltak, Blümel nagy vállalkozó kedveben azt az ajánlatot tette, hogy Lu:ri játékot rendezzen a válaszmány. Mindenki egy egy márkát tett egy tányérba s az összeget sorshúzás után egy tag nyerhette el. Egy klubtag elkésve érkezett, akit többek rivaljával fogadtak és egy pár pillanatig a tányér önzetlen maradt. Amikor visszafordultak a tányér üres volt. Blümel
