Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-01 / 1. szám
t SiíINÉRX ÁRALJA ' '' 1913 január 1 szám. {2} Elismerés és köszönet illeti ezért az akczióért a magy. kir. földmivelésügyi kormányt, nem lehet azonban elhallgatni azt a megjegyzésünket, hogy dacára a jóindulatnak, mig ezen előadásokra ordított költségek évröl-évre emelkednek, addig magunknak az előadásoknak nívója külsőségei, sőt eredményei is alig mulatnak fejlődést. A vándor-előadó tényleg tudások legjavát viszik felolvasásuk, szabad elődásuk keretében a nép elé, sajnos azonban, hogy ajlegjobbindulatu kezdményzések is az ilyen (előadások után maradandóbb (nyom nélkül marad nak. — Az előadások is rendesen szólamokhoz idomulnak előadásaikban, a szólamokat pedig legtöbbször a legfőbb vezetők hangzatos frázisaiból meritik, amilyen hangzatos jelszó most pl. az, hogy: termeljünk legtöbbet! Termeljünk ám, de miből? Nem akarunk ezen téli előadások eredményessége, vagy eredménytelenségei felett ez alkalommal vitába bocsájtkozni, egyet azonban konstatálnunk kell és ez az, hogy ezen az előadásokon sok szó hangzik a gyakorlati munkálkodásra való serkentésről, az okszerű gazdálkodás mikéntjeiről, stb., utalnak az előadók a szociális tevékényke- désre is, de az e téren való utmu- mutatásuk kimerül a társadalmi szervezkedés szükségessének hangoztatásában, rámutatva a gazdaelem szervezkedésének szükségességére, saját anyagi boldogulása szempovtjából. Az előadások sorozata azonban egyáltalán nem terjeszkedik ki az önsegély olyan fajtáira, melyek a népesség egészségügyének, testi jólétének, a népessép higyenikus szükséglebertől, csak négy korona helyett egy korona húsz fillér volt két pár. Bosszankodtam. Úgy éreztem, elárultak, becsaptak. Jó akartam lenni, meleg volt a zivem s kihasználtak. A harisnyás embertől igazán mást vártam. Olyan derék, jóképű, naiv becsületes öreg fiúnak láttszott. És ő is becsapott, Határozóban és kegyetlenül haragudtam rá. Szinte szerettem volna boss- szut ál ni III. Nehány nápig nem jött az asztalomhoz. Ázt hittem, maga is érzi, hogy becsapott, restellj a dolgot, úgy tesz, mint az erősebb gyermek, aki elfut a gyengébb elől, ha megverte maga sem tudj , hogy miért. Igen — gondoltam — a harisnyás ember homályosan vagy egész világosan érzi, hogy erkölcstelenség volt kihasználni a naivságomat, a hitemet... Bosszantott, idegesített, fellázított. Bántott, hogy mindennap látom. Szinte felcsattant bennem a harag; mikor újra feiém kínálta a csomagját. Kemény, rideg gesztussal intettem el, igyekeztem érez:etni vele a megvetésemet, amelyre becsapottságom keserűsége adott okot s titkos elégtétellel láttam, hogy kissé megri- adtan, összébbhuzódva ment a másik asztalhoz. Másnap, harmadnap még inkább felszilajodott az ingerültségem s felháborodteinek kielégítésére volnának hivatottak; nem igen hallunk olyan előadásokról, melyek arról szólnának, hogy az emberi betegségek, a sorscsapások ellenében a legszegényebb néposztály hol keressen vigasztalást, hol keressen gyógyítást, hol keressenenyhületet? A állategészségügyi előadók egész tömege oktatja a falusi gazdaközönséget az állati betegségek elleni védekezés módjairól, az állatorvosok hivatásáról, az állatbetegségek bejelentése körüli kötelezettségekről, ezez elmulasztásából eredő következményekről stb., de arra a terjed ki az előadók előadása, hogy magát a gazdaság tulajdonosát, a földnek művelőjét is érheti betegség, érheti baleset és hogy e téren milyen eszközök állhatnak rendelkezésére az azok ellen való védekezés szempontjából. _ Ezt a kis hiusságot as előadásokat yezetö vármegyei gazdasági egyesületeknek őszinte és meleg szeretettel ajánljuk figyelmébe, mert amikor a munkáskéz fogyásának okait kutatják, nem lehet, közömbös a magyar gazdaközönség előtt a gyermekhalandóság óriási nagy jelentőségű problémája sem, melynek gyakorlati orvoslása pedig szintén csak a társadalmitőmörülés és tömöri utján, az úgynevezett magánegyesületi betegse- gélyző intézmények megteremtésével eszközölhető. Méltóztassék csak bárkinek elgondolni, hogy ha egy község teröletén a magánegyesülés alapján ilyen célra önsegélyző csoportok szerveztetnek. a tagok csekély heti, vagy havi befizetéseivel szemben mindennemű gyógysegély biztosítható s ha tudja az a legegyszerűbb kézimunkás család is azt, hogy az általa szolgáltatott csekély heti befizetéssel szemben ingyen van joga az osvosi és a gyógyszert igénybe venni, akkor nem fog kuruzslókhoz fordulni s ezzel egyszerre megszűnik az a visszás állapot, amely ma még a falusi népnek legfőbb jellemvonása, hogy az orvosában ellenséget lát, akkor pedig, amidőn ilyen népsegéíyző csoportok révén az orvos a legjobb barátja lesz a község népének, akkor már majd nem kell hangzatos előadások keretében az egyke védelma ellen is szólamokkal küzdeni. 1913. L. 13/N— 7. szám. HIRDETMÉNY. A szinérváraljai kir. járásbíróság 1913 évi ügyvitele és ügykezelése tárgyában. A., Ügyvitel. 1., Szilágyi Tihamér, vezető kir.. járásbiró : az elnöki és igazgatási teendőkön kivül ellátja azon sommás perek elintézését, melyekben az alperesek neveinek kezdőbetűje A-tól bezárólag l-ig terjed (Sp. I alatt), — ellátja továbbá a polgári megkeresések és anyakönyvi kiigazitási ügyek elintézését, az egyezségi eljárásra vonatkozd ügyeket, nemkülönben a kir. közjegyző helyett ennek távolléte, vagy akadályoztatása esetén teljesítendő cselekményeket és az. ujjitott sommás perek egy részét. 2., Dr. Székely Farkas, kir. járásbiró : intézi azon sommás pereket, melyekben az alperesek nevének kezdőbetűje K-tóL Z-ig terjed (Sp. U. alatt) ezenkívül ellátja a végrehajtási ügyeket, a sommás szóbeli keresetek és kérelmek felvételét, az idézés nélküli tárgyalásra megjelent felek ügyeit, a fizetési meghagyás iránti kérelmek és megkeresések felvételét, és elintézését s az újított sommás perek másik részét. 3., Gaál István kir. járásbiró: végzi az összes büntető ügyekre vonatkozó panaszok, feljelentések és megkeresések felvételét és elintézését, a vizsgáló bírói teendőket, a fiatal korú terheltek bűnügyeinek, s az örökösödési és polgári vegyes ügyek elintézését; mint meleg érdeklődéssel a sorsa, élete,, családja, jövedelme felől kérdezősködtek. Panaszkodott. Felesége van, öt gyereke. Angyalföldön laknak, onnan hosszú az. ut, napjában alig hatvan krajcárt keres, az, egyik gyerek rikkancs, a másik cipőfűzőt, gyufát árul, nagy a házbér, drága az élet.. — Nagyon rossz, nyomorrságos a sorsom ... Ezt sokszer megismételte egy-egy panasz után — jaj 1 — mennyi panasz volt.. Nem hangosan, lázongva keserűen, nem. siránkozva, könnyekkel,fájdalmasan mondta el ezt. Nyugodtan, egykedvűen, mint aki beletörődött a napi hatvan krajcárba- A. szomszéd asztalnál vettek tőle egy pár harisnyát. S akkor felvillant bennem annak a. csatakos esős napnak az emléke, eszembe jutottak a zimankós hideg napok, amikor az öreg fiú ázva-fázva jár vendeglőről-vendég- lőre, s kínálja, egyre hiába kínálja kacér portékáját, hirtelen, mélyen elszégyeitem magam önmagam előtt, a szivemet szánalom s meghatottság langyossága hullámozta körül, s akkor én is intettem a harisnyás embernek, kibékültem vele s azóta újra barátságos alázattal köszön és emgem is kínál harisnyával. V ■ .......=■ » ---- - ---— tam, miko r a harisnyás ember ijedten, magyarázat kérőén nézett rám. Megmondtam neki, hogy rutul becsapott, s konokul tilta- kozta^mellene, hogy megmagyarázza az álláspontját Nagy bosszút állottam, de kár, hogy az öreg fiú olyan megdöbbenten, letörten, szótlanul ment el, mintha valami igazságtalanság érte volna. Ez megzavart, nyugtalanított. Feltámasztotta a lelkiismeretemet, hiába próbáltam megnyugodni, hogy semmi közöm hozzá, hogy ostobaság ennyit foglalkozni vele. Láttam, éreztem, hogy sen veiségesek a kételyeim, fölösleges a tépelő- dés, de nem tudtam szabadulni tölök. Hiába akanam józan és okos lenni, fájt, hogy a harisnyás ember sértődötten kerüli az asztalomat, utálatos rossz, embernek éreztem magamat, aki gyengébbet bántot s egyre jobban, egyre határozottabban je- gecessdett ki bennem a szégyenkezé«. Kényszeredetten feszengtem, ha az öreg, kopott ember hangtalanul, hideg, tartózkodó köszönéssé! elment előttem. Én lettem az erősebb gyerek, aki futottam a gyengébb elől, kit megvertem. Hiába gondoltam a négy koronára, a kirakatra, a hatvan fillérre, nem tud am megnyugodni. IV. Egyszer a szomszéd asztalhoz odaintették a harisnyás embert s inkább kiváncsi,
