Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-30 / 31. szám

31 szám* SZÍ NÉRVA r alja (2) előtt mint egy külön tekintélyes állma megfelelő képviselettel jelenjünk meg. Magyarország méltó megjelenését uralkodónk és az uralkodó ház is szivén viseli, ami kifejezésre jutott abban, hogy Izabella főhercegnő személyesen vette kezébe hazánkban a kongresszus elő­készítését. Ezen utón nyert megbízás folytán fordulunk az egyházmegye katolikusai­hoz azon felhívással, hogy a kongresz- szuson való részvételükkel annak ma­gasztos célját és Magyarország imponáló szereplését előmozdítani szíveskedjenek. A résztvenni szándékozók f. évi augusztus 5-ig az Országos Kath. Szö­vetségnél.(Budapest IV. Ferenciek-tere 7.) kell hogy jelentkezzenek beküldve tagsági dijaikat 10 vagy 6 koronát, aszerint, amint nyomtatásban is megakarják kapni a kongreszuson elhangzott előadásokat vagy peig csupán részt venni. A Becsbe való utazásra 33°/„ kedvezményt kapnak azok, akik ecélra az Orsz. Kath. Szö­vetségtől tagsági jegyeik beküldésekor további 1 korona ellénében igazolványt kérnek. Akik személyesen részt nem vehet­nek, de úgyis mint kathólikusok, úgyis mint magyarok érdeklődnek a kong­resszus iránt, legalább adományaikkal legyenek jelen s ezzel mozdítsák elő a kath. ügyet és hazánk részvételét. Legcélszerűbb a 10 korona tagsági díjnak beküldése, melynek ellenében az illető megkapja az összes nyomtatványo­kat, olvashatja éz megismerheti a kong­resszuson történteket s az elhangzott beszédeket, de bármilyen csekély ado­mányt is köszönettel fogad az Orsz. Kath. Szövetség. Amennyiben közelebbi felvilágosítás kívántatik, azt készségesen nyújtanak alulírottak. Vécsey Eszter bárónő Sárköz, Nemestóthi Szabó Albert, dr Nagykároly, mint az eucharistikus congresszus alelnökei a szatmári egyházmegye részéről. a fiókból kivette a szélespeng éjü konyhakést A keblébe rejtette. Farsang utolsó napja volt. A hegedűk álmosan cincogtak, a duhajnóták lassan bele fulladlak a hóba és a mámorba. Az utcán széttépet álarcok hevertek. Anna egy.pillanatra betekintett a szalonba. A kályha kihűlt már. Az asztalon egy égő gyertya szomorkodott, az ágyon a széken, egy frakk, egy mellény, egy-egy nyakkendő. Lement a pincébe szénért. Sötét volt, Ment ment előre. A nagy csendben hallotta léptei zaját és szive hangos dobogását. Úgy vergődött szegény kis szive, mint a fogoly madár a tőrben. A sötétség alakjai egy darabig rámoredtek, majd mozogni kezdtek s ebben a mozgásban követte őket a pince, a ház az egész világ és azután minden összefolyt a szeme előtt. Egy régi karosszék a homályban olyan nagyra dagadt előtte, mint egy vén boszorkány égető vasketnence. Az ecetes üvegek varvivó óriásokká lettek, Ijedten kérdezte: — Ki az P Senki s;m felelt. Elérte a kutat. Lábai alatt megzizzent a szalma. Azután újra valami hangot hallott. Vagy képzelődött csak ? . .. Lehet. . . Megáit. Csak a szive dobogását hallotta. Semmi mást. De újra egy mozdulat. .. Most már leptek közelegnek ,. tisztán hallható suhanó léptek. Valaki jő 1 — A boszorkány a boszorkány 1 HÍREK. Eljegyzés. Kováts Lajes dr. földbirtokos elje£yezte berencei ós járdánházi Keváts Géza kir. bányafőmérnök leányát Adriennét. Az elöljáróság figyelmébe Köztudomás szerint a ;árda nem arra a célra épült, hogy kerékpárosok passziózanak és tehenek sétálja­nak r=ijta. Szabályrendelet intézkedik a járda tis/.taságáról és arról, hogy a járókelők a közlekedésben ne zavartassanak, és mégis azt látjuk, hogy egymást, a érik járdán a kedélyes biciklizők, valamint .a méla tekintetű tehenek nem csekély boszuságára a békésén közlekedő polgároknak. Ajánljuk ezt a körülményt az elöljáróság figyelmébe. Leintett táncmulatság. A borhidi esperesi kerület gör. kath. tanítói gyűlést tartottak Szamosborhidon, mely után táncmulatsagot.ter- veztek- A tancmuiatsag azonban elmaradt, mert — állítólag — az egyházi hatóság lein­tette a mulatni akaió tanítókat, lévén a romá­noknak ebben az időoen nemzeti gyászuk az újonnan szevezeit magyar püspökség miatt. Oszladozzék a nemzeti gyász sötét fellege 1 Vigasztalódjanak I Az“az egy magyar püspök­ség nem lesz képes visszahódítani azt a néhány százezer magyart, akiket a románok tervszerű munkával elolahositoltak. — Rémület a kapások között. A vasúthoz vezető út mentén nagy csapat asgzonynépség kapal. Egyszer egy fedetlen fejű, napbarnított arcú, különleges ruhazatu fiatal ember fut az állomás felé, melyhez vonat érkezett. On- n.*n kevés idő múlva vissza fut a különös alak községbe. Délben, délután ugyanez történik. Az asszonyok megrémülnek, egyik kérésziét hány, kisértertől suitog, a másik szánakozó kényeket hullat, mert őrültet vei a tutkosó emberben, a harmadik gonosztevő­nek gondolja az ipsét s jelend az esetet a csendőrsegnek. A csendőr elébe kerül a futó bolondnak, kisértetnek, gonosztevőnek vagy mi a csodának s olyan kímélettel, amilyent egy szánalomra méltó bolondnak szánunk, részvéttel megkérdezi. — Honnaa jön? — Az állomásról. — Mit keresett ott? — Édesanyámat vártám. — Hat hogy hívják Önt ? — Kedves uram, hát nem ismer? Ko- moróczy Péter, torna- és vivotanár vagyok, már napok óta várom édésányámat és most sem érkezett meg. Mikor megtudta Komoróczy, hogy meg­Anna hátrahőköl. A fekete undok alak átkarolja erős karjaival és meg akarja fojtani Anna arcizmai kifeszülnek, orreimpái re­megnek, erei kékek a vértől. A vére tűz. Most .. . most kell tenni. . . A kétségbeesett tülekedésben erejének tudatára ébred. A boszorkány utálatosan lágy, illatos kezeit lefejti magáról, de a birkó­zásban ő lesz a vesztes. Egyszerre azonban felcikáz agyában egy gondolat a keb'éhez nyúl. Görcsös ujjai őrült erővel kapaszkodnak be a kés fokába és a másik pillanatban mélyen re­pül a penge a húsba. A fekete alak hátra esik ... Bordái ropognak .. . Valami csuklás és kö­högés hallatszik, majd egy hörgés és egy sóhaj .. . Azután csend és sötétség . , . Anna vár. A kés véres pengéjét villogtatja A pince fekete és meleg, mintha hig vér öntötie volna el. A torka elfullad, levegőért kapkod Azután elindul, fut rohan menekül. A konyhába ér és őrülten, örömmel ka­czag. — Megöltem a boszorkányt 1 Másnap ködös, hideg farsang utáni reggel. Üres poharak és kisirt szemek. A lerongyoló­dott, cifra je mezek gazdátlanul hevernek és szürke hamu szállong rájuk. A korcsmában siró legények leégett gyertyák. Gyász és szomorúság mindenütt. A pincében egy fiatal gyereket találtak selyemm edényben, földes, vér­től átázott hajjal, kinyit szemel holtan. Halvány úri szája alázatosan csókolta mega pince földjét. 1912 julius 3p ijedtek tőle, megakarta vigasztalni a megrémült anyókákat, de amint feléjük közeledett, elfu­tottak tőle. Lám, pedig azt mondják, hogy az asszony az ördöggel cimborái. Sorozás. Lapunk múlt számában jeleztük már a varmegye területén megejtendő sorozá­sok időrendjét. Most magát a szinérváraljai sorozó járást alkotó körjegyzőségek sorozási rendjét közöljük, megemlítvén, hogy az avasi járás is Őzinérváralján fog sorozni. A sorozás helye a Korona nagyterme. A Szinér- váráljai (aug. 12,, 13., 14.) bizotsag pol­gári elnöke Dr. Péchy István, várm. fő­jegyző, orvosa Bajnóczy Géza, járásorvos Az avasi bizottság elnöke Tóth Móricz orvosa Dr. Sárközy Adorján, járásorves. Soroz aug. 16., 17., és 19-én. A szinérvárváralja járás körjegyzőségei a következő sorrendben állítanak. Aug. 12-ón a remetemezői, borválasz- uti, szamosborhidi ós ilobai, 13-án a szinérvár­aljai, apai ós nagysikárlói, 14-én az aranyos- megyesi körjegyzőséghez tartozó községek. I Állítás alá kerül 676, köteles közül az előre lát­hatóan távollévők ós nem állíthatók létszámá­ból 544 egyén. Mint különlegességet megemlít­jük, hogy a sorozás4az uj véderőtörvény falapján fog történni, de a sorozást előkészítő járási tisztviselőknek sem a törvénv, sem a végrehaj­tási utasítás nem külletett meg. Ennek'pedigaz az oka, mertaz utasítás még most sem jött ki az államnyomdából, Mély gyász érte az osz­tatlan tiszteletben és szereteiben élő Papolczy családot. E hó 22-én éjjel örök álomra hunyta eltáradt szemeit az anyai gondosságban, sze- retetbeu tündöklő edes anya őzv. Papolczy Autalué szül. Lengyel Mária. Egyetlen érzés vezéieite életében, anyai gondjainak megosz­tásában : a szeretet Ezt a szeretetet hagyt örökéül azoknak, akiket féltó gonddal jnevelte hat szép fiának, kik ma már egy-egy kiválósá­gai annak a társadalmi körnek, melyhez tar­toznak. A külső hivalkodást nem szerette Mindene volt a csaladja, gyermekei, kik közül mind kettőt eltemetett már mint felnőtt szép gyermekek anyját vesztette el. Ez időtől kezdve hanyatlott törhetetlennek látszó életereje, mig végre győ­zött a halál, mely elragadta a 84 éves urasz- szonyt, F. ho 24-én temették el a boldogultat nagy részvét mellett. A holttestet rejtő gyönyö­rű érckoporsot, melyen a csalad tagjainak koszorúk pihentek, Frank Jószef, íőesperes-plé- panos szentelte be Lengyel Józset, csekei blébauos és Bart Mihály, helybeli káplán se gédlete mellett. A szertartás ,után megható, nézni, amint a boldogult hat derék íia karjára vette a kedves hallottat tejtő koporsót s kivitte a gyászkocsixa. Lassan megindult a menet ünneplés, tiszteletteljes nagy csendben a temető felé. A cs1 íad tagjai levett kalappal, gyalog haladtak a kaporso után. A temetőnél a ká­polna kis harangjának hangja képezte az utolsó iadulót, melynek nincs ismétlése, csak más­más útnál. Itt is a hat fiú vitte a koporsót a sirhoz, melyet a boldogult férje mellé ástak. Az egyház szertartása után ebédelték a drága tetemek a boldog feltámadás reménye alatt Az örök világosság fenyeskedjék neki! Nyu­godjék ^békében 1 Ti gyászolok vigasztalód­jatok ! Kedvesetek elvégezte hűen a rabizotta- kai, ő nyugodtan halhatott meg. A megboldogult 1828-ban született Szi- nérváralja natyja, Lengyel Gyergely, fölbirtokos, anyja Stefanovits Rebekátok. A forradalom után ment férhez Papolczy Antalhoz, kinek a szabadságharc tartalma alatt mar menyasszonyát volt. Házaságukból 8 gyermek született. Ezek közül kelőt eltemetett, hat ól, Papolczy Béla ügyvéd, nagybirtokos, Dr. Papolczy Gyula tábtabiró, Papalczy Kálmán, vasutas, Antaj pénzügyi tanácsos, László, iölbirtokos, Miklós állomástőnök. 31 unokája és 5 dédunokája. A család gászjtlentése Így hangzik. Fajdalom teljes tisztelettel jeleutjük, hogy forrón szeretett édesanyánk, illetve nagy­anyánk, dédanyánk, anyós és nagyany^sunk özv. Papolczy Antalné szül. Lengyel Mária f. hó 22-en esteli 11 három negyed órakor éebenek 84-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt, és drága halotunkat f. hó 24-én d. u. 4 órakor fogjuk a helybeli r. k. temetőbe örök nyugalomra elhelyezni, Özv. Papolczy Antalné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom