Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-04 / 23. szám
Szinérváralja, 1912. Junius 4, — 23 szám. Z; Kilencedik évfolyam iZXl B TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. 1 Negyedévre 1 korona 5!) f.llér. Egyes sz Nyihtér soronkint 4 • fillér. $3$ MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fábiAn István. A lapra vonatkozó mindennemű köziem ny is küldemény vala int az előfizet si dijak a „Szinérváralja" sze rkesztö ségéhez Szinérwáraljára küldendők. == Hirdetéseket mérsékelt árahon közlünk. —‘ A tanítók patronázs tevékenysége. (Részlet Schwanner Rudolfnak a szinérvá- raljai tanitói járáskor május hó 22-iki gyűlésén tartott fololvasásából.) A magyar tanítóságnak alig van szebb alkalma bebizonyítani fontosságát az állam erejének növelésében, mint az elhagyatott, züllés útjára tévedt gyermekek pártfogásba vétele, megvédése terén. Ezen munkásságot annyira összeforrott- nak érzem a tanítósággal, hogy bátor vagyok azt, mint hivatást a magunk és hasonló pályán működök számára fentar- tani s minden más intézményt — bár kizárólag ennek az ügynek legyen szentelve — olyanul tekinteni, mely célnak elérésében támogat, kitartásra buzdít. Csak örömmel üdvözölhetjük korunknak a gyermekek védelmére, megmentésére irányuló mozgalmait, mert megkönnyítik munkánkat az iskolában, előmozdítják a népoktatás általános elveinek érvényesülését. Mikor a vallás és közoktatásügyi miniszter urnák: a tanítóknak a gyermekvédelem és a fiatalkorúak pártfogásba vétele terén kifejtendő tevékenysége ügyében kiadott körrendeletét olvastam, azt nem mint a tanítóságtól eddig különálló s csak támogatásra szorult intézményt, hanem belénk ol'att, bennünk élő s általunk gyakorolt teendők közűi, ennek az egynek kiemelését, nagyobb figyelemre méltatását tekintettem. Az állam és társadul mialap: gyermek, a kettő szükséglete szerint felépíteni ezen alapot: népnevelői hivatás. Minden állam arra törekszik, hogy erkölcsi és materiális alapjait növelje s ennek a célnak szolgálatában jutott el arra az eredményre, hogy az állam ereje a jövő nemz etek testi és leiki egészségében rejlik. Magyarország 1000 éves fennállását köszönheti annak, hogy megértvén a kor szelleméből leszürődö igazságokat, azokat fenntartó erökül elfogadta, sajátos viszonyaihoz alkalmazta, fejlesztette. Létérdeke volt hazánknak, hogy az e- gész világon megindult gyermekvédelmi mozgalmakban részt v^vyen különösen akkor, mikor lakosainak márnát akivándorlás tizedeli s ma már büszkeséggel méndhatjuk, hogy ezen a téren nein csak állást foglaló, hanem vezető ál'arn vagyunk... Nem volna elég erőnk a tanítói munkára, ha olykor a romlatlan, gyermeki lélek megnyilatkozása örömet nem okozna. És ha okoz is gyermek az egyszerű gyermeki’lélek, mennyivel több kitartása munkaerőt kíván a társadalmi félszeg- ségek, az erkölcsi kötelékek meglazu- lása, a létfenta'rtás nehézségei, az utca, a pornográfia és alkohol, tudatlanság és rosszakarat által megmételyezett gyermeki lélek átalakulása. Mintegy kiinduló pontul kell, hogy vegyük a lelki élet megfigyelését, javítását, védelmét. A gyermekvédelem is tudomány, melyet nem az gyakorol nagyobb mértékben, aki anyagi erejéből kifolyólag könnyű szerrel átesik rajta hanem aki tanulmánya tárgyává téve, megismeri a bajt előidéző okokat, azokat igyekszik megszüntetni, a jót mintegy gondolkodva gyakorolja. . . A rendes körülmények között élő és fejlődő gyermek testi és lelki ápolása szintén a patronázs tevékenység feladata, de oly szigorúan hivatali munkakörünkbe tartozik, hogy. részletesen ez alkalommal nem foglalkozhatok vele. Nagyobb figyelmet érdemel —- mint gyermekvédelem - az elhagyatott és a züllés útjára tévedt gyermekek felkarolása. Müveit társadalmunk jogosultsága épen abban vau, hogy minden embert magához kíván felemelni. A kiegyenlítés ezen erejével igyekszik törölni a foltokat, melyek rajta estek Ilyen foltjai a fi „SZlMÉRUftRflbJft“ CflRCflJfl. A miniszter előszobája. Irta: Fehér Jenő. A miniszter várótermében n integy harmincán lesték a percet, hogy ő excellenciája magas színe elé kerülhessenek. Többnyire tanárok, tanítónők, akik személyes bemutatkozás révén gyorsabb előmenetel’, legrosszabb esetben áthelyezést romié.tek, iit-ott egy pap, aki lila szin cingulusán babrált és leghőbb , vágya az vö t, hogy olvasó vagy éneklő kanonokká h hessen. Az egyik közülök most fe kelt a puhára párnázott bőrpamlagról és kissé táncok) léptekkel odalejtett a titkár asztalához. — Sokáig késik Öméltósága — mondotta — panaszos hangon — már lélegyre jár az idő, holott az audie cia tizenkét ólára van kitűzve. — A kegyelmes m valószínűleg a parlamentben lesz elfoglalva — felelte a titkár, miközben szemeivel átfutott a kihallgatásra jelentkezettek névsorán. E pillanatban megszólalt a villamos csengő, amelynek hangjába a titkár felugrott a székjé- ről. — Pardon — monda ; az államtitkár ur hivat. Azzal kirohant. Pár perc múlva újra megjelent a tere nben és fennhangon monda: — A kegyel nes ur, parlamenti elfoglaltsága miatt ma nem tarthatja meg az audienciát. Helyette az államtitkir ur fogja Önöket fogadni. A kijelenlésre sokan ajkbiggyesztéssel feleltek. — Akik a kegyelmes ur sze , ét, éhez bármi ókból iagaszkodnak —- folytatta a titkár — szíveskedjenek a legközelebbi eudienctan jelentkezni és a mai listáiéi magukat törölteIni. A listáról több mint a lele a jelentkezet- tetnek töröltette a nevét és távozott. Alighogy elmentek, megnyit az egyik ajtó és az államtitkár lépett be rajta. A nélkül, hogy ügyet vetett volna a hajlongáságokra, keresztül sietet a várótermen és benyitott a fogadószobab.i, amelynek ajtaját behúzta maga után. A titkár még egyct-má,t javítgatott a listán, azután felkelt, h -.gy bevigye az irás az államtitkárnak. — Bocsánat, titkár ur, egy sz ra. Egy fiatal nő ajkáról hangzottak e szavak. A titkár megállt és szemügyi e vette a nőt. Körűibe.ül harminc éves leintett. Kissi e virul i de még mm iig szép volt. Val műivel magasabb a közepesnél. Karosa termetén egyszerű fekete ruha feszült meg. A k t apiVó.; áttetsző lila fátyol hallott az arcára, a in ily zavarodottnak látszott amiatt, hegy a figyelne m igára irányítottá. A titkár kérdőleg nézett rá. A nő köze lebb lépett hozzá és halkabb hangon mondta: — Szeremék utolsónak maradni! — Szabad kérnem a nevét ? — Kardos Béláné. Megkezdődött a kihallgatás. Alig egy-két percig tartott mindentk. Egyik a másik kezébe adta a kilincset. Féikettő tájban végre a titkár Kargos Belánét hívta. Kardosné fölkelt, a nagy tükörben míg igazgatottvala nit a kilapjáo, azt ti bu/i >t a fogadó szóbába. Az államtitkár a nagy íróasztal mellett állott és a belépőnek könnyed meghajlását járadt fejhicecntéssel viszonozta. — .Mivel lehetek szolgálatára asszonyo n ? —A lé j un dolgában bátorkodtam méltóságod elé járului • . . — Az férie tanát ? — Az alsó szomoln )ki gimnáziu mban a magyar nyelv tanára és az a legfőob óhajtásom, hogy e fővárosba kerüljön. — Bajos .. . nagyon bajos . .. morogta az államtitkár. Kardosáé vhszahajtótta fátyolét. Az államtitkár arc in a megdöbbenés árnyéka suhant át. Fürkésző széninél nézte a szép vonásokat, amelyek miatta a régi emlékeket ébresztették volna fel benne.
