Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-21 / 21. szám
(3) 2l száín Várutcában folyt a patak. Az emberek, amit te- . hektek, megtettek mindent, hogy a veszedelmet i magukról és vagyonuhrőt ipeszkálckal, trágyával eltorlásS&®É|'>a?'ViVju :at és kerítéseket, de ennek daczára áttört az.ár és a mélyebben fekvő telkeket elöntötte, a kerti vetemenyékét elborította. A Kató Béxu kuionö- j sen pedig a Ma .er al Károly telke, tenger {epét nyújtotta. Sőj ami eddig egyszer sem történt meg, az országút testén is több kertek beisza- polt. A Kossuth utca a Mándi Árpád házától a Báthori utca végéig nem lehettett gyalogszerrel járni. A Vásártér utcán és birósági épület előtt patakmodra folyt a víz. Aföszoigabiró és a községi elöljáróság vezette a mentési munkálatot, már amennyiben ilyenről szó lehettett. 1864-ben volt olyan árviz, hogy az ütést is viz alatt volt. Sajátságos és egyúttal tanít és az a körülmény, hogy a Sólyom Zzigmond házától a Báthori utca végéig futott ki medréből a viz, mig a patak mentén az előbbieknél sokkal mélyebben fekvő, u. m. Fényes utcán semmi baj sem volt, Az emberek — persze — szidják egymást, pedig ennél az árvíznél csupán az alacsonyra épített, keskeny kőhidak, meg a Szinérnek alsó folyásánál levő ároknyi keskeny medre az oka. A kőhidaknak a viz betömi, a befolyás megakad s igy kirohan az ár fegelső alacsony helyen. Nyjlt bi^Qhysága ennek az, hogy a patak > felső ; jöfyhsán »meg1 T'legvizényesébb Fények* és B’ányáFMteán egyáltalán nem volt viz. igazán bámulatos az a hanyagság, emivel ezt a vízrendezési ügyet kezelik A földművelésügyi miniszterhez külSti- •’ ben' távirat ment ebben az ügyben. Estére a viz teljesen visszafolyt medrébe. Valamelyik túlbuzgó ripoter a fővárosi és a szatmári lapokban rettenetes képes festétt az árvízről, Jó lesz vigyázni egy kicsit a penára, mert az iiyen rémképfestés sokat árt iparosaink és kereskedőink hitelének. V Főmünkatársak: dr. Kaba Tihamér és dr. Katona Sándor „Csarnok-* A viharban . lEjbesaéiés) Figyelmeztetésül, könnyel ti léteiket fiatal enfb'eréknek 'mesélte nekem egy jámbor asszony a következő történetet: ... . > p-ű- iy' . ■ A tiszta égen sötét" fel kők ''Jiítátköztak. Először a távolban az erdő mögött voltak láthatók, de csakhamar betakartak az eget a varoska fölött. A széltől korbácsolva vad gyorsasaggal rohantak elé. A zivatar porfelhőket kavart fel s a felhőkig hányta — vetette azokat; fakat tépett ki gyökerestül s a házakról a fedeleket szakította le. Nyomasztó sötétség ereszkedett alá s a nap éjjellé változott. Az emberek házaikba zárkóztak és eltor- laszohak ajtót, ablakot, A jámborok ábrázatja mind komolyabb lett s a kedélyük mind egyre szorult, isten haragszik! A zsoltarozok szomorú hangja mind bensőségesebb lett. .. Egy öregasszony fölpillantott imaküuyvé- ből, a szemüvegén keresztül az ablak felé nézett s mélyen sóhajtott. Egy kis ideig igy ült és kitekintett az utcára. Kint nem akart derülni az idő. Folyton uj felhőtömegek keletkeztek és a szél süvöltött Az öreg asszony nem folytathatta tovább- a zsoltárokat. Betette pápaszemót a könyvbe és a lánya szobájába indult. — Mit szólsz ? — Nem fejezhette be a mondatot, mert a, leánya nem volt a ^ip^banVA konyhába- mentő "és vissza szobiba*,,<ü##iánya setytij'eiff’voltt" A k-aiitpja nemfvlfii a rendes hoiyé.ii.^ij^et kekekkel, njutjja az öreg A kabátja .serji. voljSott. •. . } jFR A. JjeAbyM. hincí^iiithon. Pedig^az /*ünyj- tisztáp,. tina3'tiíí/- .liogy legálábjb- ma — eu- gesz/ejjjfc^'&aßjah'ne", méhj«h-ahhoz a reuea gáthoi* (posej Az öreg asszony arca el sötétült, mint az ég. Haragra gerjedt s magakörül nézett, mintha valakit agyon akarna ütni vagy valamit összetörni. — Obi bár ne lenne többé lányom^-r Málta fel s kezeit ég felé emelte. Nem félt az átoktól melyet e nagy szeut napon ejtett ki a szájából. Szívesen átkozna még többét,es kiabálna. Ha. a lánya' itthon ferine, megverné s 4 baját <tii}zua." jf , Gyorsan magára vesz egy kendőt és kiszalad a zivatarba. ? öl dogja keresni mind a keltőt és meg ■ mondja nekik a véleményét. Egy villámlás vonult át az égen s dörgéss SZINÉRVÁRALJA korgés után következett .. . A váróiban embere remegtek levőd szivük megtelt ájtatbssággal. De az öreg asszony nem félt a zivatartól A szeme megtelt porral és a szél megragadta ruháját és kendőjét. De azért gyorsan lépdelt előre .nem hallót és nem látott semíriít, csak a belsejében forrt a harag. A kis alakja jól összezsugorodott. A szélűéi is gyorsabbnak látszott. A szél előre hajtotta s igy gyorsabban haladt. Elérkezett a renegát lakásához, . feltörte az ajtót es becsapta maga után. Az emberek, kik a szobában voltak, rémülten ugrottak föl ülőhelyeikről. Az öregasszony gyűlölködő tekintetet vetett rájuk és a többi szobákba rohant, maga után becsapta az ajtókat, hogy csak rengett a ház ... Az |ég szakadatlanul dörgött. Mintha az öregasszonnyal versenyezet volna, ki tudja jobban megreszkettetni az ajtókat és az ablakokat.. . Egy kis fia, ki ekkor a szobában volt, annyira megijedt, hogy hevesen elkezdett sírni: És az öregasszony szobából-szobába rohant de sem őt, sem a leányát nem találta. Kisietett a házból, de a küszöbön megállt egy pillanatra és kezét az ég felé emelte és rekedt hangon kiálta: „Bár égne el ez a ház.!“ . .. . Azután feltörte az ajtót, nyitva hagyta és rohant onnan. A szobában levő emberek szotlauok lettek a meglepetéstől. Jéggel vegyült eső keletkezett és a zivatar hajtotta az esőt, úgy, hogy egy lépést sem lehetett tenni. De az öregasszony tovább ment és minden házban kutatott, melyben leányát a szerelmesével meg találni remélte. Sehol sem tartózkodott, sehol sem szólt egy szót sem, hanem berohant, és abban a pillanatban továb, ment. . Mgee' akii tlálniaőket! De hová menjen most? Kérdezé magától, midőn az utolsó hazat elérte. Vissza indult haza felé, mert remélte, hogy leányát otthon fogja találni. Midőn haza érkezett és a leányát nem találta, egy székre vetette magát, és . zokogni kezde.tt.,. . ■ ,. .“•••. Ekkör egy'hatalmas égdörgés hangzott el hogy a ház megrezzent . - A városkában levő emberek szörnyen megijdtek és az ablakon kitekintettek, hogy künn nem törtónt-e valami szerencsétlenség. Remegő ajkakkal folytatták az ájtatos hívek a zsoltárokat. De az öregasszony nem hallotta a menydörgést. Ost ült s keservesen sirt, miközben hirtelen hangosan fölkiált: I Élve ne jöjjön többé haza. Bár holtan hoznák nekem haza, Oh világ Ura! Válaszképen dörgött az ég és a szél süvöltött a ház körül. Az öreg asszony fölkelt és még egyszer kisietett a zivatarba A szél előre hajtotta és betakarta sárral és esővel. A váimska mellett levő erdőhöz sietete. Biztosan oda mentek sétálni és ott fogja őktt találni. A dűlő utón, mely á szabadba vezetett, hallották a kutyák gyors lépteit és kunyhóikból, ahol .elbújva voltak, hangosan ugatii kezdtek. De az őregasszny mindezt figyelembe sem vette, hanem maga elé tekintett az utón, mely az erdőhöz vezetett. ... i , A szabadban még erősebben dühöngött a , vihar. Az ut< a összetördelt ágak és gyökerestül'lútépet fák, hevertek. ti f* Hirtelen megállapodott az öregasszony. Tőle egy pár lépésnyire feküdt két ember a földön, kiket a villáin sújtott. A holtak arca jpizéfl feketo l -v, >'Az asszony megismerte a leányát. Á leány keze a fiatal ember karja alatt feküdt Az öregasszony most is átkozni akart. A szemei lazasau ragyogtak. Azt akarta hangosan kiáltani, hogy a leánya ezt a sorsot megérdemelte. ; Azonban hirtelen a mellére sülyesjstette le a fejét. A, szemei bágyadtak és fénytelenek ttak, r.üícicöi voiultá'. a tettén ót faradság vett rajta erőt, hogy alig bírt a lábán állani. A7, ég (förgött, a^villámok cikáztak és a széf üvöltött f~: de az"t öregasszony belsejében minden‘elcsendesedett. Térdre ereszkedet leánya hoftftsté .előtt, kitérítette reszkető kezeit a h ilottaÁ * fölött és sóhajtozó, rekedt hangon nyögte: „Hanika! Az én lányom...!“ Rottenstein Dávid 1912 május 21 2184/1912 tksz. Árverési hirdetményi kivonat. A Szülét váraljai kir. járásbíróság mint te- elekkönyvf hatóság közhírré teszi, hogy a nagybanyai részvény takarékpénztár végrehajtónak néhai Apáti Nyikare volt bujánzháai tlakos örökösei végrehajtást szenvedő elleni ügyében a kérelem következtében az árverést 379 korona tőkekövetelés sé 1908 évi szeptember hó 7 napjától jaró 8 százalékos kamatai, 23 korona 64 fillér végrehajtási már megállapított valamint jelenlegi 28 korona 35 fillér és a még felmerülendő költségek kielégítése végett az 1881 évi LX. t.-c 144 § alapján és 147 § értelmében a szatmárnémetii kir. törvényszék szinérváraljai kir. járásbíróság területén levő Bujánháza községben fekvő a bujánházi 4 sz. tjkvben A I 1, 2 sor 2172. 1714 hrsz ingatlanokra 718 korona, a bujánházai 274 sz. tjkvben A f I sor 771 hrsz. ingatlan- nokból Apáti Nyikora nevén állott, jelenlog kiskorú Apáti- . Mihály, Apáti Vaszil, Apáti Flóri és Apáti Mária nevén álló 1311 — 14 alatt fele részére 34 korona ÁO fillér, a bujanházai 345 sz tjkvben A I 1, 2 sor 997, 1015 hrsz. ingatlanok 179 korona kikiáltási árban elrendelte. Azárverés megtartására hatar napul 1912 június hó 19 napjának d.e. 10 ó áját helyéül pedig Bujanháza községházát tür azzal, hogy az ingatlanok a ‘kikiálltási ázi két harmadán alul eladatni nem fognak. r Tekintettel arra a mikép az elárverezendő ingaltanok közül a 172 sz, tjkvi ingatlanokra C 2 alatt Apáti Nyikora. — 274 sz tjkvi ingatla nokra C 2 alatt Apáti Nyikora, — IC 6 alat özv. Apáti Nyikoráná Teréz Irinka, a 345 tjkv ingatlanokra C 6 alatt Apáti Nyikora javára szorgalmi jog ezt megelőzően a 172 és 274 tjkvi ingatlanokra C 1 alatt végrehajtató javára 379 korona és jár. — a 345 tjkvi ingatlanokra AC 1 alatt IVanucz Mária javái’a 134 K, Warstein Jenő javára végrehajtató javára 379 K és jár. erejéig zálogjog vanbekebelezve a kir. jbirósag 150 K 172 és 274 sz. tjkvi ingatlanokra külön-Külön 568 koronában a 345 sz. tjkvi ingatlanokra 837 korona 10 fillérben álapitja meg azt az ősszeget, amely a szorgalmi jogot megelőző jelzálogos követelések helyes kielégítésére elegendő s kimondja, hogy a menyiben az ingatlanok oly árban adatnak el a szorgalmi jog fentartasával, amely a szorgalmi jogot megelő ző tehertételek teljes fedezése szempontjábó megállapított összeget megüti, úgy az árverés határtalanná válik, és az ingatlanok a kitűzött napon a szorgalmi jogok fentartása nélkül el- árvereztetnak. Árverezni szándékozók kivéve Vhn 21 § ában említetteket tartoznak az ingatlanok becs-| árának 20 százalékát fezhz 143 korona 60 fillért, 6 korona 90 fillér *33 korona. 50 fillért készpénzben vagy az 1881 é.vi .LX. t. c. 42 §- ában jelzett árfolyammal szántott óvadék képes érték pap irbaria'W*; k jüjl dpit kezéhez letenni vagy a bíróságnál történt előleges elhelyezésérő állított szabályszerű elismervényt át szolgáltatni. Áz a ki a kikiáltási árnál magasabb ígéretet tesz ha többet adni-seresem akar, köteles Vhn 25 §-ábau foglalt jogkövetkezmények terhe alatt nyö nban a kikiáltási ár százaléka szerint megállapított bánatpénzt az áltata Ígért ár ugyanannyi százalékáig kiegészíteni. Vevő köteles a vétel árat három egyenlő részben és pedig az elsőt az árverés jogerőre emelkedése napjától számított 15 nap alatt, a másodikat ugyanazon naptól számított 30 nap alatt, a harmadikat ugyan azon naptói számított 45 nap alatt az árverés napjától számított 5 százalékos kamatokkal együtt az 1881 • évi deci 6án 394/5 1. M. sz. alatt kelt rendeletben élőirt módona szinérváraljai kir. adó hivatal mtnt biroi letét pénztárnál lefizetni."A bánat pénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni. Szinérváralja 1912 évi január hó 23-án. '.Petneházy s. k. kir, aljbiró /A kiadmány hiteléül Upcsey, tkvezető V illamos csengők felszerelését és javítását úgyszintén üvegezést jutányos árban elvállal Engel József Szinérváralja.
