Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-21 / 21. szám
Szinérváralja, 1912. Május 21 — 21 szám. Kilencedik évfolyam SZINERYA TÁRSADALMI, QAZDASAüi ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési érák: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyílttér soronkint 4 ■ fillér. MEGJELENIK MI N O EN K EO OEN. Házi boldogság. A házi boldogság alapja mindenesetre a megelégedettség. Az a kedélyderültség, mely az igaz, mélyen érzett megelégedettségből fakad, az okban a családi körökben lelhető fel, melyekben a háziasság maradandó otthont talált. Ezekben a háztartás rendezett. Valamennyi családtag törekszik egymást megörvendeztetni. A házastársak közöt gyöngéd a viszony, mely ama számos fájdalom által, amit közösen viseltek, még csak bensőbbé vált. Felkeresik u- gyan a társaságokat, de legjobban még- jS csak otthon érzik magukat. Az ő jelmondatuk : „Mindenütt jó, de legjobb otthon.“ A házi boldogság nem függ rangtól és állástól és gazdaságtól. Gyakran található szegényebb sorsuaknál, mig a ó móduaknái kevésbé gyakori. Amazoknál férj és feleség rendszerint jókedvüek és a legjobb egyétértésben élnek. Ha a férfi hazatér a munkájábói, felesége örvendezve, szívesen fogadja. A férj házias, mindig idején jön haza. És ha azután az egyszerű ételeket együttesen fi „SZINÉRUftoflLiJA“ CflRCfüA. Lina naplója. Felelős szerkesztő : fAbián istvAn. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő ségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetésehet mérséhelt árakon hősiünk. = elfogyasztják és az asszony fejét ráhajtja szeretett urának vállára, úgy ez olyan kép, mely a boldog háziasság legkisebb kifejezője. Széjjelfoszlik azonban a háziasság boldogsága, ha a férj több örömet lel a korcsmában, a kártya mellett vagy közben, mig az asszony odahaza nem tudja, honnan vegyen kenyeret a maga és éhező gyermekei részére,. A háziasság, boldogsága menekül a büszke palotából, ha mindegyik házastárs más utón halad és aljas szenvedélyek kielégítésének hódol, egyik féi sincs megelégedve a másikkal és a megelégedetlenség általában oly fogalommá válik, melyet azelőtt ismertek ugyan, de most már régen nélkülözni kell. A családi boldogság legszebb mintakép a názárethi nyugalmas háziasságában lehet találni. ()tt lakozik minden keresztény család ideálja, amelyet követni, minden házitüzhelyet alapítani akaró férfinek és nőnek kötelessége volna. Gazdagság nem boldogít, de az Isten által nekünk szánt sorssal való megelégedés az igazi boldogság. Némelykor úgy tetszik, hogy a szorgalom nem jár kellő sikerrel; hiszen sokan vannak, kik egész életükön át fáradoznak, anélkül, hogy zöld ágra vergődhetnének. Ily esetben a jó háziasz- szony a szegényeséget valósággal felvidíthatja a családban, amennyiben övéinek megelegedettségévei, csügedetlenségévei és Istenbe vetett bizodalomával tündöklő példa gyanánt'ragyoghat. Ha kívánságok merülnek fel a gyermekek füle hallatára, akkor csak természetes, hogy az elégedetlenséget, a panaszokat és a vágyakozást ébresztik fel. De a jókedvű szegény meg van elégedve azzal a kevéssel, mit az Istentől nyert, mert tudja, hogy ahol legnagyobb a szükség, ott közel a segítség. Hány asszony van, aki türelemmel vsieli a szegénységet ura kedvéért; és ha egyszer erőt vesz rajtuk a gyengeség, úgy a csendes kis kamrácskában küz- ködnek meg vele, s nem halmozzák el a férjet szemrehányásokkal és panaszokkal. Ezisa hősieség egy neme, amelyről azonban keveset beszélnek a világban és melyet nem dicsőítenek érdeme szerint. (Nó's.) ... okt. 31. Nem tudom miért, de szeretem az őszt, Órákig elnézem a haldokló természetet.. . Ma is szokásomhoz híven kisétáltam az erdőbe Minden, minden a múlandóságot hirdeti. A tölgyek koron ija már nem zöld, hanem valami sajátságos vegyüléke a pirosnak és sárgának ... Nekem tetszik ez a szin. Őszi ruhám is lyen szinti lesz . . . .L-ábam alatt minden lépésnél megzördü a száraz haraszt és őszi szellő messze kergeti a lehulló falevelet. Ez a száraz levélcsoport itt, a topoly tövében a kedves kis ibolya utolsó változata. Vájjon tépek-e meg róla virágot Csak a jó Isten tudja. Milyen kopaszok ezek a cserj ék I Ha egy kis szél kerekedik, hogy zörögnek az árva gal- ilyak. Te bohó, kis madár, miért nem mentél te is a szebb hazába. ? Szegény, olyan vidáman dalol, olyan fürgén szökdel, mintha tavasz volna. Vigyázz madárka, a napsupár megcsal; már nagyon bágyadt. Társaid visszajöveteléig, rózsákat már nem fakaszt. Igaz, itt van a régi ismerősöm, kedven- czem : a vadrózsabokor. Még van egy-két kései fonnyadt virága, néhány zöldelő levele Majd ha ez is elhull, ő is meghal... Én úgy szeretnék vele múlni el. Ott a síron túl oly szép lehet az élet... A repkény csak úgy élhet, ha van támasza melyet átölelhet örökzöld levelével. Repkény, kúszó repkény_ a nő. Támaszt keres és a legtöbb talál is. Én is találtam, ámbár nem kerestem; de az én fám magasabb, semhogy a hitvány repkény fel bírná érni. Ma ismét láttsm őt Úgy hiszen, hogy ő s szereti az őszi időt; kü'ömben miért sétálna a kopár mezőn, az elhervadt mezei virágok között ? , Ott állta patak partján.Elmerengve nézett a csacsogó hullámok közé. Oly érdekkel figyelt minden locscsanásra, mintha értené a fodros habok suttogását... Bizonyára ebben is a Mimdenhatő végtelen bölcseségét csodálta. Pil- ianatra ismét erőt ve t rajtam a vágy, hogy megszólitsam. Beszélni akartam azzal, a kiél vesz mminden dobbanása. Megtántorodtam, de csak pillanatra. A másik percben már kijózanodtam. Nagyon, nagyon magas az a fa, hiába erőlködnék a repkény hozzá feleme kedni. Letértem a mellékutra. Oh, ki tudná leírni a gondolatokat, azokat a hiú ábrándokat, melyek egészen hazáig kísérőim voltak ! . .. nov. 2. Ma van a halottak napja .. . Maga a természet is gyászol: szürke fátyollal takarta be a vidéket. A nehéz ködön alig tud átszürődni a nap fáradt sugara A feldiszitett sirhantok mellett annyian imádkoznak. Szerettem volna magam is sirni, imádkozni. Valóban nagy próbára tett engem az Ur. Ismét vele kellett találkoznom Egy elhagyott sir szélén térdelt. Valami elfeledett, szegény ember nyugszik alant, A kis fakeresztnek már már csak romjai feküsznek a sirdombon. Akiért senki sem imádkozik, kinek emlékének senki sem szentel egy könnyet, azt keresi fel. Mily nemes lélek 1 És én ezt a férfiút akarom felérni ? Nem, nem vagyok rá méltó. És mégis szeretem. Forróbban szeretem mint atyamat barátnőimet. Minden gondolatom, minden érzésem az övé Reszketve kerültem ki az imádkozót; de ő felkelt és szemközt jött velem ... E percben az hittem, hogy reám szakad a mennybolt mindig csillagával. Közel 1 volta n az ujuláshoz ... ő észrevette megrettenésemet és szelid hangon vigasztalni kezdett, hogy jó az Isten. Ha ránk mérte a bánatot, bizonyara meg is vigasztal... Azt hitte, hngy valami fájó visz- szaemlékezés borult szivemre... Én nem tud tam felelni. Egész testemben dideregtem és csak zokogás volt a válaszom. — Nem háborgatom fájdalmában — szólt ismét ugyanazon a szelid hangon és szomorúan ment tovább a sirok között. Csak midőn nemes alakja már eltűnt szemei elől, csak akkor tértem magamhoz kábultságomból csak akkor tettem magamnak szemrehányásokat gyengeségemért .. Még most is hallom azt a lágy suhogást, amit talárja okozott... Azt mondják, hogy a talár alatt is dobog a szív ... Hátha lehetséges ? .. De félre ti kisértetek ! Ezután erős leszek. Kiirtok mindent szivemből, ami reá emlékeztet ... De nem lehét... Nem lehet. ... május 1. A temetői találkozás megrázta minden igen érzékeny idegemet, Azóta mindig rosszul
