Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-30 / 18. szám
Szinérváralja, 1912. Április 30. — 18 szám Kilencedik évfolyam SZINÉRVARALJA TÁRSADALMI, ŰAZDASAOI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ElöflzetFsi árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 íiilér. Egyes szám .ji^rr^iiír Nyilttér soronkint 4) f "" v-r M E G JEL ENIK MINDEK f:i • —- - f* 4* Felelős szerkesztő : fAbiAn istvAn. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény vala int az előfizetési dijak a „Szinérvalja“ szerkesztő ségéhez Szinérváraijára küldendők. ~ HiJd*tés*h*f mérsénalf árakon közlünh. = A társadalom mostohái. Vajmi sokszor összetévesztik a szegényügyet a jótékonyság gyakorlásával, s azt hiszik, hogy az elsőt szolgálták, mikor bármilyen avatatlanul is a másikat gyakorolják. A bibliának azt a parancsát, hogy: „Adj étket az éhezőknek s ruházd a mezitleneket“ szem előtt tartva, ennek tökéletesen megfelelni vélnek azzal, ha a szegénynek, vagy annak, ki olyannak mondja magát, a körülményekhez képest kisebb vagy nagyobb pénzbeli segélyt juttatnak s aztán rájuk bízzák, hogy miképen tudnak ezzel a segélylyel igazi vagy csat látszólagos szorult helyzetükön segíteni. A szegényügy és a jótékonyság azonban két különböző fogalom, amely nem fedi, vagy néha ki is zárja egymást. Úgy viszonylanak egymáshoz, mint az ész meg a kedély. A helyesen alkalmazott szegényügynek mindig a gyakorlati felebaráti szeretet elvén kell ugyan alapulnia — mint különben az észnen müveit is a kedélynek kellene befolyásolnia — de a tervszerűtlen és céltalan jótékonyság nemcsak hogy elégtelen és nem kielégítő, hanem egyúttal igazságtalan is, mert önkényszerü, sőt soszor demoralizáló, s igy inkább bajt, mint áldást okozó. Hogy a könyörületes alamizsna oszfögatás alapján osztogatott és gyakorlott bibliai jótékonyság az emberiség nőnemű tagjainál nagyobb számú követőkre talált, mint a férfiaknál, az bár erre nézve statisztikai feljegyzékekkel nem bírunk — anőnek fejlettebb kedélyvilága mellett természetes. Az utcákon kuporodó nyomorúságos alakoknál legalább sokkal több nőt lát az ember megállani, zsebbe nyúlni az aprópénzt az illetőnek átadni anélkül, hogy megvizsgálnák, igazi és valódi-e az a nyomor vagy tettetet. Attól a magasztos tudattól vezéreltetve cselekednek, hogy jótétet gyakorolnak. Ha pedig a szigorú férj a kellemetlenkedő csavargót az ajtó elől elkergeti, „szive jóságában“ bizonyára az asszony az, ki dugva egy kis pénzt vagy valami meleg ét lt csuztát a kezébe. A szegényügynek feladata, hogy a fáradtakat vagy munkaképteleneket a munkakerülőktől elválassza! és megkülönböztesse, az elsökeLvégleg vagy ideiglenesen elhelyezze, az élet legszigorúbb nyomorától megóvja, az utóbbiakat ellenben a helyes útra visszaterelje vagy ha ez már nemlehetséges, ártalmatlanná tegye és a társadalmat, mely lustálkodókat, parazitákat, élősdieket magában meg nem tűr, tőlük megszabadítsa. A szegényügy feladata tehát szociális a szó legszorofl „SZlMÉflUflRflyfl“ CflBCflJfl. Kínai mesék. A szőlőlugasban. Volt egyszer egy mßndarin, éppen peres ügyek elintézésével volt elfoglalva, midőn az irodatiszt a hivatalba lépett ... Az irodatiszt arcza flastrommal volt tele ragasztva, alig maradt raj a üres hely. — Hát veled mi történt ? szóiitá meg őt főnöke. Jaj, uram, furcsa dolog esett meg rajtam. Tegnap este a nagy hőség elől meghúztam magamat a szőlőlugasban. Hirtelen erős szél kerekedett és egy pár szőlővessző pofon talált ütni: attól van az arcom most annyira összekarmolva. A mandarin persze nem -akart hiteit adni szavainak. — Tudjuk, tudjuk," hányat ütött az óra ! — szólt mosolyogva. —‘Sejtem már, hogy mi történt, megint összezördültél a feleségeddel és az asszony nagyon megtalált cirógatni. Ugy-e, hogy igy volt ? Az irodatiszt olyan vörös lett, mint a rák*. Rajtakapták. Mit vol mit tennie, elpanaszolta, hogy mennyi vesződsége van neki odahaza élete párjával. — Ejnye, kát igazán oly zsémbes a feleséged I Megállj csak, majd ide rendelem a hivatalomba és keményen megbüntetem, majd elmegy a kedve attól, hogy a jövőben is kikezdjen térjével. Megvesszőztetem, úgy kell neki. A mandarin még tovább beszélt volna, hiszen kedvencz témájára akadt, ha ugyanakkor nem jelenik meg valaki a háttérben. Ez a valaki pedig nem volt más, mint a mandarin kedves felesége. — Nem mondanád meg, kedves férjem, kiről volt szó az imént és kit akarsz te megvesszőztetni ? A mandarin legott meghunyászkodott. Intett az irodat sztjének és a teremben levő szolgáknak. — Hagyjatok magunkra, nézzen kiki a dolga után ! Mig azok eltávoztak, igy sóhajtott fel: — N r, most én húzom meg magam a szőlólugasban. Vájjon nem fognak-e a szőlő- vesszők engem is pofon ütni! ? A „kang“-ra ítélt bűnös. A „kang“ négyszögletes deszka gömbölyű nyilassal, melyen a gonosztevő kidughatja a fejét. A kínaiak humoroson fanyakkendőnek nevezik. Rendesen a tolvajt szokták „kang“-ra ítélni A biró egy tolvajt „kang“ ra Ítélt. Rokonai, barátai inkább kíváncsiságból, mint részvétből eljöttek őt meglátogatni. sabb értelmében. Aki neki szenteli magát, annak nemcsak könyörüietesség érzetével kell bírnia, hanem éies felfogással, tántoríthatatlan meggyőződéssel és erélyes cselekvő képességgel akivitelben is. Éppen ezt az utolsót akadályozza meg nagyon sokszor a könyörüietesség érzete. Mert nagy a kisértés arra, hogy könyö- rületből többet is adjunk, mint amennyi a nyomornak megszüntetésére feltétlenül szükséges. Pedig ennek a gyönyörű, tisztán emberies érzésnek engedni még sem szabad, mert a feltétlenül szükségesnek a tulhajtása a segélyre szorulót az idegen segítséghez hozzászoktatja és az önsegély ösztönét kisebbíti benne. A szegényügynek - ez olyannyira szükséges önkorlátozása ésj elhatárolása azonban sok esetben egy bizonyos ke- ményszivüséget eredményez, főleg ott, hol a teljes mu ikaképtelenség az illetőnek önhibája nélkül állott elő s ahol a legszükségesebbnek megtudása, a fáklya világhoz hasonlítva nem a nyomor éjjelének a megvilágítására, hanem a borzasztó sötétség feltárására vezet. Az ily esetekben, melyeket csak az individualizmusban munkálkodó szegényügy állapíthat meg teljes biztonsággal, az emberi könyörületességnek kell legszebb és legáldásosabb virágait fakasztani. — Mond csak, mi volt a bűnöd, hogy a biró ezt a szégyenitő büntetést mérte reád?— kérdezgették. — A dolog úgy történt, válaszold amaz, hogy az utcán sétálva kötelet pillantottam meg a földön, nádból font erős kötelet: szép kis kötél volt, bizony Isten! ha az 'utcán fekszik, nincsen gazdája, — gondoltam magamban, fölszedi erű és tovább mentem. Amint igy mentem, mindégéként, nyáron csípett egy rendír és letartóztatott. Aztán, — aztán meg elitéltek. Rokonai meg barátai nagyon elcsodálkoztak, mert aki nádkötelet tatai az utcán, azt nem szoktak „kang“-gal büntetni. — Az már igazan szokatlan dolog! Ki hallotta már, hogy ily csekélységért megbüntetik az embert, hozzá még oly súlyosan is! Szinte hihetetlen. U/a vallatták. Csak mégse lehetett ez a bűne. A bűnös végre kinyögte : — Persze elfelejtettem, felemlíteni, hogy a kötélen lógott valami, no de ne is beszéljünk erről, szót sem érdemel ! A rokonok meg jóoarátok azonban más véleményen voltak. — Csak mond meg, mi lógott rajta ? Addig unszolták, faggatták, amig a semtnirevaló végre igy szólt : — Mondtam már, hogy szót sem érdemel I De mert annyira kiváncsiak vagytok, mégis megmondom. Ami a kötélén, a szép nád köte len lógott, csupán egy iczi-piczi kis ökör volt l
