Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-16 / 16. szám
Szinérváralja, 1912. Április 16. — 16 szám Kilencedik évfolyam SZINERVARALJA TÁRSADALMI, ÜAZDASAÜ1 ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. !] Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. |j Felelős szerkesztő : Nyilttér soronkint 4 > fillér. FÁBIÁN ISTVÁN. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. A lapra vonatkozó mindennemű köziem ny és küldemény valamint az előfizet si dijak a „Szinérwáralja" szerkesztő ségéhez Szinérváraijára küldendők. = Hirdetéseket mérséhelt árakon köztünk. = A budapesti bankbukások. Magyarország fővárosában egymásután két bank bukás, verte fel a gazdasági élet csendjét. A két bankbukás nagy port vert fel és úgy látszott, mintha egy csomó kisebb exisztenciát rántott volna magával. Ez a veszély azonban elmúlt, de e két egymásután bekövetkezett bankbukás kétségkívül nagyon alkalmas arra, hogy a budapesti pénzpiacot igen kedvezőtlen sziliben tüntesse fel. Bármennyire is ellentétben állanak az említett bankbukások általános gazdasági helyzetünkkel, a már szinte végletekig menő bankalapítások és a sokszor igazán csak papíron keresztülvitt tőkeemelések egész sorozata után tényleg van okunk tartani attól, hogy a pénzpiac kedvezőtlen alakulása s ezzel kapcsolatban a hitelek megszorításával olyan időket fogunk átélni, amelyek még egy néhány intézetet fognak elsöpörni. Pedig általános gazdasági helyzetünk távolról sem olyan, hogy a kedvező gazdasági konjunktúrák közepette a bankbukások ennek ellenkezőjét hirdessék. Az utolsó esztendők jó termései, az építőipar fellendülése s ezzel együttjáró élénk gazdasági tevékenység kedvezően befolyásolták a pénzintézetek, az ipari és közlekedési vállalatok üzletme ,étét s ha a most lefolyt közgyűlések jelentéseit veszszük figyelembe, mindenütt a legjobb üzleteredményekkel találkozunk. És ha mindezek dacára mégis gyors egymásutánban csapnak össze a hullámok a pénzintézetek felett, akkor ennek okait nem az általános gazdasági helyzetben, hanem egészen más okokban kell keresnünk. Á bankalapitási tevékenység már régóta beteges jelensége gazdasági életünknek. Hiszen az utolsó évtizedben Budapesten és a vidéken annyi pénzintézetet alapítottak, mint amennyit a nyugati államokban történt összes bankalapításokból sem lehet kimutatni. Már egymaga ez a tény is ellentétben áll a gazdasági élet törvényeivel, amely az erőt nem a szétforgácsolásban, hanem a tömörülésben látja. Az ilyen alapítások természetesen akkor látnak napvilágot, amikor az egyéni érdekek hiúsága keres érvényesülést s fejlődésnek indulnak, ha véletlenül kedveznek a pénzügyi viszonyok működésűk folytatására s elbuknak, mihelyt a legelső változás áll be a pénzpiacon. Bukásuk pedig annál nagyobb hullámokat ver, minél szélesebb körben folytatták tevékenységüket, megfelelő alap hiányában. Az adott körülmények között, midőn még csak a felsőbb vezető körökben volt ismeretes néhány intézet vergődése, nagyon üdvös intelem hangzott el az Osztrák-magyar bank vezetősége részéről, midőn a tervbe vett hitel megszorításokkal szükebbre akarte szabni azt a túlzásba ment bankalapitási és terjeszkedési akciót Magyarországon. Hogy az a két egymásután bekövetkezett bankbukás nem fogja a legkedvezőbb hatást kelteni külföldön, honnan éppen csak az utóbbi időben mutatkozott érdeklődés gazdasági viszonyaink iránt, az teljesen kétségkívül áll. Az ilyen bukások éppen alkalmasak arra, hogy a külföld; bizalmatlanságát még a legszilárdabb alapon álló intézeteinkkel is éreztessék. A mostani események újból csak előtérbe tolják a magyar részvénytársasági törvények reformjának sürgősségét, A mi törvényhozásunknak sem szabad elmaradui az újabb, szükségessé vált reformok megvalósításától. És mindenesetre aktuálissá tették az események azt, hogy a vidéknek is, egész Magyarországnak a saját érdekében figyelnie, vigyázni kell jó hírnevére és Koczkázatos váltakozásokba, túlzott alapítási hadjáratokba bocsátkoznia semmiesetre sem szabad. A „SZINÉRUÁRAWA“ CÁRCBDA. in a liprril és a szopj' illeni A „Szinérváralja“ eredeti tárcája. Irta: Kosztolányi Dezső, I. Egy sovány, sárga gyermekkar fetkönyö- költ a mosóte'*nő iszamos kávájára. Két tágra- nyitott szem meredt a mosónőre és egy bánatos hang ismételgette: :— Anyám, én tengerész leszek.. . A mosónő nem figyelt a hangra, csak intett a fejével, hogy jól van. A gyermek feje pedig lekonyult és a két tágranyiiott szem még lázasabban ragyogott Víziókat látóit a mosó konyha homályos mélyében. A forrázott ruhák gőzei a nehéz vasalószag, az álmosan gördülő csöppek sistergése egészen megrészegítették Péterkét. Ledőlt egy lócára és félig lehunyta a szemét. Künn az égen éppen ekkor bujt ki a fellegekből a hold. Az ablak, amely a esirkeudvarra nézett, verejtékezett a hőségtől. A hold is éppen csak hogy berémlett a zöld füstölgő ködből. Egyébként az udvar álmos és egyhangú volt. Tyúkok kapirgáltak, feküdni készükVcsibék csipegtek. egy ember árnya tűnt fel, egy eltévedt vonat hosszú hosszú füttye sirt fel az égbe. Péterke fejében láz cikkázott s a szive hangosan vert: — A tenger... a tenger, . . A szoba pedig egyszerre kitágult. Még érezte az olcsó mosószappan émelyítő szagát, de a szájaszöglete már mosolygott. A habok locsogása de'ejes fél-álomba ringatta. Valahonnan egy kis szellő jött és meglebegtette izzadt fürtje t Már ott táncolt a szilajon tajtékzó óceánon. Vékony lapát lengett a kezében. Verte a dühös habokat A kötélén száradó sárga szoknya a szelektől hatalmasan kipuífadt és Péterke mosolyogva rohant tovább a sárga vitorla szárnyán aranyországok, bíbor partok, buján zöldelő erdők felé. — A tenger.. . pötyögött féláiomban .. . a tenger ., . 11. Később Péterke hosszú, magas és karcsú íiu lett. Kissé sápadt is; élőké ően, büszkén és dacosan sápadt, mint azok, akik a koplalásba fakulnak belé. Ez a magas és halvány hu még mindig a tengerről álmodozott. Imádta az örökifjú, eresarcu vizet. Most azonban senkinek se beszélt terveiről, mert látta hogy az emberek közönyösen haladnak el mellette és nem törődnek vele. A Dunapartra lopódzott ki esténként, oda, ahol a kőpart megszűnik és a porba lehe- veredve bá nulta a vizet. Ha hazament, újra elkezdődött a játék. Húsz éves volt és még sem unatkozott rá. A párnák csücskei az ajtóra ijesztően magas árnyékot vetettek. Az egyik árbóevastagságuvá dagadt, a másik enyhén lengett, mint a kötél némelyik szeszélyesen fodrozódott, ringott és tajtékzót akárcsak az eleven viz. Péter ilyenkor bebújt a párnák közé, Fülére húzta a paplant és úgy képzelte: az egész ház egy óriási hajó, amely a bizonytalan vizek hátán hánykolódik. A szel künn sivalkodott. Mikor felnyitotta a szemét, sötétben rebbent el mellette a kispárna árnyéka. Péter felült ágyában : —■ Egy sirály . . Azután gyertyát gyújtott és előkereste könyvét. A könyv, amit olvasott: Robinson Crusoei volt. III. Anyja lassanként megöregedett. Finom, fehér bőre kicserepesedett. Szemei vörösek lettek a gőztől s állandóan könnyeztek, — Mit télenkedel ? — kiabált Péterre ak szomorúan ült az aztalnái. — Eredj dolgozni! Péter előkereste ács szerszámait és beállt a műhelybe. Egy hét múlva már újra otthon feküdt. Nem bírom .. . nem bírom ki. . . Az anyja csapkodta a kezeit: — Mi lesz belőled ? Szerencséden, mi lesz belőled ?
