Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-09 / 15. szám
Szinérváralja, Í912. Április 9. — 15 szám « L-T Kilencedik évfolyam w 4 \X TÁRSADALMI, QAZDASAQi ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Elő fizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szAm ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK Ml NDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn is tv An. közlem-ay és küldemény si dijak a „izfnéryá-*" tztö ségéhez Szinérváraljára kük ' \ Hirdetéseket mérsékelt áraké' S■ J újabb reményt nyernek a vallás egyszerű tanaiból: A feltámadás szent ünnepén szüljünk magunkban, az Istenemberben tanuljunk hinni és szeretni; a nagy dogmák a hatalmas tanok lebegjenek szö- vétnek gyanánt szemeink előtt. Ha sors- nnk elviselhetetlen, ha helyzetünk vigasztalan ha a gondok, az életterhek nyomnak, sújtanak, ne káromoljuk a Mindenhatót, ne elégedetlenkedjünk, ne veszítsük el életkedvünket, tettvágyunkat energiánkat. Bizzunk és ~ reméljünk, higy- jünk és dolgozzunk ; legyünk teterősek és akarat szilárdak, majd jobra fordul sorsunk, enyhülni fog helyzetünk, megjön amit vártunk és reméltünk, mert volt hitünk és es vezetet bennünket. Az üdvözítő nemes tanai legyenek be vésve szivünkce, verjenek gyökeret ottan mert azon jövő boldogságunk talpkőve van elhelyezve, Nem névtanok, nem hamis oktatások, hanem a legnagyobb legfenségesebb emberszerettől dagadó szív isteni lélek ajándéka, egyszerű de nagy értékű ajándáke az emberiségnek. A husvét ünnepe rázza fel az öntudatlan emberet elaléltságukból, vegye le a hályogot szemeikről, lássanak tistán, gondolkodjanak öntudatosan, érezzenek nemesen az erre rászolgálók, s ennek elérése a hitnek a lelkekben való oltár- épitése lesz. S a hol egyszer fölépül ez az oltár, az szilárdan álló az meg dönt- hetetlen, mert Jézús Krisztus szelleme körül bástyázza. A feltámadás nagy ünnepén Olvadjon egy szent, nagy és hatalmas érzésbe össze a keresztyénség, ünnepeljen igaz áhítattal hamisítatlan hittel, a Megváltó feltámadását mert ezzel lelkűnk feltámadását megújhodását is ünnepeljük. Az ipari és mezőgazdaság irány a polgáriskolában. A lavina megindult! A polgáriskolai tanárság végre belátta, hogy a szaklapokban irt cikkek és a miniszterhez menesztett küldöttségek semmivel sem viszik előbbre a polgáriskolák ügyét. Pedik szükségünk volna arra, hogy ezen egyedüli nemzeti iskola a nemzeti karakter és gazdasági érdekeinknek megfelelőleg fejlesztessék. E felfogás propogálása könnyű, mert a társadalom érzi a fejlesztés szükségét Ha az eddigi meddő taktika helyet a társadalom utján, gazdasági és ipari egyesületeink révén köztudatba visszük a fejlesztés gondolatát akkor az eredmény sem lehet kétséges ; sőt csak ily módoo tudjuk biztosabb bázisokra helyezni. A polgíriskolák megteremtői, Eötvös Józsej báró és Csenged Antal, az ipar szolgálatára szánták ezen iskolát, mit az bizonyít legjobban hogy ipartanmühelyeket állítottak a polgáriskolák mellé. A polgáriskoláknak ebben az irányban kellett volna működni és fejlődni, ehelyett azonban hoszu ideig stagnált, az utolsó évtizedben pedig teljesen letért kijelölt útjáról. Husvét. Halleluja! Halleluja! Az Üdvözítő, Jézus Krisztus feltámadott. A keresztyén vallás megalapítójának csodás szelleme újólag népe között jár. Magasztos tanai általlengik a sziveket és elméket. A lelkekről lekopik, a héiköznapiság salakja-, szenye, s megtisztulva, vallásos áhítattól áthatva repülnek a Megváltó glóriás színe elé. — — Erezzük e szent napon, hogy mégis csak szebb nemesebb dolgokra vagyunk teremtve, nem pedig örökös marakodásra áskálódásra dulakodásra. Hisz testvérek felebarátok vagyunk, az Üdvözítő egyet- éitésre, egymás szeretetére és meg becsülésére oktatott bennünket ami csak úgy élhett bennünk, ha van hitünk, s ha hitünk szilárd meggyózödésan alapul. Hol nem él a hit, hol nincs valóságos érzület, ott megszűnik minden jobb érzés ott féktelen szenvedélyek ragadjak el a lelket, ott minden szép. jó és nemes hiányzik a szivekből és ilyen esetben csak tompult érzelmekkel, vad indulatokkal, önző, undok érdekekkel, fásultsággal és közönnyel találkozunk. A hit magasztossága, a vallás fen- költsége gyengéd érzelmekkel, szivjóság- gal és lelkinemeséggel ruházza fel az embert. A csüggedők vigaszt, a szegények enyhületet a reményvesztettek meg ft „SZlNÉRUftRflb3ft“jtóBCfljlfl. 6löször. Irta : Korvin Ottó Az egészséges nőket én nem szeretem. Én nem tudom miért, de a beteg areu, halvány nők, azokat meg szeretném mind csókolni és meg szeretném mind ölelni, talán azért, mert ón is sápadt vagyok, és talán, azért, mert az én arcomra is rá van írva az Élet. Talán azért, mert jól esik látnom másnak a fájdalmát, azt hiszem, ilyenkor az enyémek elülnek, csendes sarokban ülő gyerekek lesznek: betegek, akiknek nem kell már más gyerek és labda játék- — akkor azon gondolkodom, hogy jób volna tudni, hogy miért sápadt meg fáradt az a másik, és hogy jó volna, de jó volna megvigasztalni szépen őket. Hideg volt és az ablakokra jégvirágokat tűzött a tél. Olyan csokrok voltak, milyeneket ünnep elt színésznők se kapnak, kicsik fehérek de mindig újak, amilyeneket az utcai leányoknak vesz az ember, ha nagyon sok bort ivott, hogy feledjen. A villamoson ültem s kinéztem az utcái’a, amely nagy fehér világosságban úszott az uj hótól, és én beletemetkeztem ebbe a nagy fehérségbe, amelyben oly szép és tiszta napsütéses volt a világ. Sokáig ültem benne, mert mesziről jöttem vagy meszire mentem és köröttem cserélődtek az emberek az emberek ismeretlenek mentek és ismeretlenek jöttek, de a jövő ismeretlenek újak voltak. Megnéztem őket, kutattam az ar cukat és imádkoztam, hogy ők is nézzenek engem. De nem néztek meg, hanem leültek mellettem, vagy velem szemben és kinéztek a télbe. Már beletörődtem abba is, hogy nem fognak megnézni mikor mégis csak nézésre ébredtem nehéz álomvágyásból valami megcsendült bennem és lehunytam a szememet. Amikor felnéztem, akkor egy lányt láttam velem szemben ülni és valahol messze a lány mögött egy régi kép villant föl, egy régi, régi emlék erről a lányról, aki rámnézett és erről a fiúról, aki én voltam: Egy régi, régi, régi emlék ... Szép volt a világ, mert fiatalok voltunk nagyon: gyerekek, akik már nem játszanak, megsejtették az életet, és komolyan szépen és igazán tudnak látni, mert még nem csalódtak. Emmának hívták és énnekem minden este imádkozás után el kellett mondanom a nevét, hogy aludni tudjak. Egész kis gyerekek voltunk amikor összeakadiunk, én: gyenge n.^gynézésü gyerek, akinek soha-soha nem volt barátja, mert fiús játékokban nem tudott résztvenni és és a lányokat nagyon gyűlölte, csendesen meghúzódó sápadt fiú voltam, a térdemen könyv, és a fejem kezemben, a fejőm nem mozdult meg és a könyvben sose lapoztam, csak néztem a képet vagy botüt, ahol felnyílt bedugtam só a fülemet, ha a játszó gyerekek távoli lármája jött. Elma: kis tízéves lány volt, nagyon hosszú fekete hajjal, a hajába bele szerettein nyúlni, csomózni, bontani, és néha befedni vele a fejemet, a szemei még bizonytalanok voltak és a karjai vékonyak — amikor összetalálkoztunk mi ketten, akkor behunytuk a szemünket és mikor először kezet fogtunk, akkor nagy erők gyűltek bennük. Akkor volt, mikor hozzánk költöztek a nagy zajos pesti házba és aztán nagyon sok időig, ha nem voltunk iskolában, mindig együtt voltunk. A könyvek lapjait együtt néztük és ha besötétedett a hideg télben együtt ültünk a kályha ajtaja előtt, ón néha mesét mond am neki: magamtól kitaláltam, de sokkal szebb volt, ha a kályhába belesivitott a szél, akkor megfogtuk egymás kezét és úgy hallgattuk a szél meséjét. És sírtunk, ha tájött értem a cs o léd, hogy hazavigyem. És mikor lefeküdtem és imádkoztam, azt moodtam : ameu és még azt: Elma. S most a téli utcákon járó villamoson erre kellett gondolnom és arra, hogy egy januári estéu, mikor átmentem hozzá, sírva találtam.