Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-27 / 9. szám
Szín érváralj a, 1912. Február 27. — 9 szám Kilencedik évfolyam ALJA Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes sz ni éra 12 fillér. Nyilttér soronkint 4 ) fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő ségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérséhelt árakon közlünk. = Gazdakörök szervezése. Emelkedik napról-napra a föld ára. A szabad kézből eladásra kerülő földdarabokra egymásra licitáló vevők jelentkeznek. A földművesek körében fokozódik a terjeszkedésre való törekvés s az emelkedő jótét észlelhető versengést idéz elő az ingatlanok megszerzésében. Megnyilvánul ebben a törekvésben, ebben a versengésben a népnek a hazai földhöz v. ló ragaszkodása, buzdításul szolgál a kölcsönöknek könnyebb megszerzése, és a pénznek általános olcsóbbodása. Ha a föld gazdasági értékének helyes meghatározására az elérhető haszonbéreket értékmérőül elfogadjuk és a forgalmi árakat a szokásos földhaszon- bérekkel szembe állítjuk, az eredmény az, hogy figyelmen kivül hagyva a földtulajdonos által viselt közterheket, a haszonbér a forgalmi ár 4 70-nál alig nagyobb, de 5 /,-ot nem halad meg. Földműveseink panaszkodnak, hogy a föld jövedelme szűkén fizeti meg a munkát s\ ha a földekért mindamellett oly magas árakat fizetnek, oda vezetem vissza, hogy népünk nem ismerve a befektetés helyes módját, a gazdaság jövedelmének okszerű gazdálkodás által elérhető fokozását: aköny- nyebb megélhetés feltételeit, az egyedüli boldogulást a nagyobb területen való gazdálkodásban keresi. Nem lehet elvitatni, hogy egyes községekben, különösen okszerűen kezelt uradalmak közelében fejiődött egyes kisgazdák gazdálkodása, értékben emelkedett a gazdasági állatok minősége, de nagyáltalánosságban hiányos a gazdaságok felszerelése. Általában a kisgazda emelkedő közterhek és igényeik aránytalan fokozása által ma is úgy gazdálkodik, mint apáitól látta. Már pedig megfelelő j gazdasági eszközök nélkül, silány igavo- nóhkal a földet jól megmunkálni nem lehet, a gondosan meg nem tisztított ve- j tőmag gazt terem, csekély marha állomány után a földekből kivont táperö nem pótolható. Nem vádként hozzuk fel ezeket a kisgazdák ellen, csupán rámutatunk ezen jelenségekre. A kisgazda nem olvas szaklapokat, szakkönyveket, melyekből a gaz- ! dálkodás fejlődéséről tudomást, szerezhetne, nem látogat kiállításokat nem hallgat felolvasásokat, melyekből ismereteit gya- rapithatná, nem tagja egyesületeknek, melyek a kisgazda gazdálkodásának fejlesztésével foglalkoznak és végül: nincs olyan szervezet, mely a kisgazda irányításával ! foglalkozik s a tökének a gazdaságba való I jövedelmező befektetésére megtanítaná. Maga a földmivelési kormány sokat j tett a kis gazdák érdekében. Földműves iskolákat, baromfitenyésztési képző isko- I Iákat állított fel, minta paraszt-gazdaságokat szervez, és az állattenyésztési, tej- gazdasági, szőlészeti felügyelőségek, mind olyan intézmények, melyeknek hivatása, rendeltetése a kisgazda gazdálkodásának fejlesztése. De a földműves iskolából kikerülők nagyrésze a nagyobb gazdaságokban igyekezik szolgálatot teljesíteni és ismereteit nem hasznosítja saját gazdaságában a köz javára. Az okszerű baromfi tenyésztésre népünk nem helyez súlyt, a minta paraszt-gazdaságok átalakító hatása legfeljebb az illető községre és esetleg a legközelebb fekvő vidékre terjed ki. A külömböző felügyelőségek munkálkodása mindan iparkodásuk mellett sem mutat fel kellő eredményt, mert hiányzik a> faluban az a mozgató erő mely az ezektől vett hasznos utasítások megvalósítására törekedne. Szervezni kell falusi gazdaköröket! Feladatunk ezeknek, hogy fokozzák a gazdák szakértelmét, gazdálkodásukat fej- esszék. Mindenekelőtt igyekezzünk a kisgazdákat falusi gazdakörökbe csoportosítani, fejtsük ki előttük a tömörülésben rejlő erőt, s győzzük meg őket, hogy anyagi boldogulásukat egymás kölcsönös támogatásával sikeresebben mozdíthatják elő. A mezei munka szünetelése^: alatt tartson fenn a gazdakör alkalmas helyiséget, járattasson földműveseknek való szaklapokat szerezzen be hasznos olvasnivalókat és nyujson alkalmat arra, hogy A „SZINÉRUARAUA" EÁRCÁ3A. Hej czigányom! Hej cigányom, jó cigányom I Mulass te is a nótámon ! Ülj le mellém, aztán húzzad. . Ne a régit, azt az újat, Azt az édes bus, vidámat, Amelyiktől szivem lázad, Fol-follázad. Hej cigányom, jó cigányom ! Ha elhúzod, nem sajnálom A tokajit, a ménesit . . Nem bánom, ha lerészegit. Mind egy ! Mostan mulatnom kell! Hadd repüljön a gyászom el, Bánatom ti. Hej cigányom, jó cigányom ! Mért nem húzod ? Alig várom, Alig tudom kitartani Éget, úgy fáj, fojt valami.. Zendits már rá, itt egy tizes ! A muzsikád nekem kincs lesz Drága kincs lesz 1 Hej cigányom, jó cigányom ! Egy darab menny, tündér álom Az ő dalát amint játszod: Élvezem a boldogságot. . Érzem forró mézes csókját. . Meghalok, ha húzod tovább .., Ne húzd tovább ... Sugár József. 6gy drámaíró tragédiája. Romantikus hajlamaimnak tudható be, hogy a Rozmaring utcában béreltem lakást. Itt feltalálni véltem ama csendet és nyugalmat, ami után sóvárogtam. Tévedtem. Már a harmadik este azzal a tudattal hunytam le szemeimet, ha továbbra is itt maradok, úgy lassan, de biztosan megsike- tülők. Sem magamat, sem a csendet, nem találtam fel uj otthonomban. A házigazda minden áldott nap az etazsór csecsebecséit és a gorombaságok tömkelegét hajította neje fejéhez. Az asszonynak is helyén volt a keze és nyelve, amiből a legkedélyesebb házi élet fejlődött ki. Egy borongós, zimankós őszi este nyolcadtól esztendeje készülő, nagyszabású drámámon dolgoztam, midőn hirtelen pokoli lárma, sirás és jajgatás hallatszika szomszéd szobából. A toll kezemből kihullott, a tintatartó: (nyilván revolvernek gondoltam) megragadtam és rohantam eszeveszetten a zaj felé. Berontok házigazdáim lakosztályába, hát épületes dolgokat láttam ott. A háziúr hites társának kontyát tépdeste, ráncigálta s ordított, mint egy sakál. Az asszony a körmeivel, majd a fogaival esett neki az urának a legfényesebb eredménynyel. A kisasszony a pamtagon visitot különféle hangnemekben. Belépésem nem is zavarta őket. Talán nem vettek észre. Éu meg ott álltam a dühtől, haragtól reszketve szólásra készen. Végre megsokaltam a komédiát s hatalmas hangon szónokolni kezdtem. — Uram ! Asszonyom! Kisasszonyom! Tisztelt czalád ! A csendet megszoktam, a lármát nem. Az előttem lejátszódó jelenetekből azt következtetem, hogy nem tartoznak az utolsók közé. Ezennel felmondok. Ajánlom magamat. Már távozni kezdtem, de házigazdám gyen ! géden megfogta a kabátomat és visszatartott. I Óriási csend volt a szobában. A háziúr felém fordult, háromszor köhécsalt, majd megszólalt; — Bocsánatot kérek kedves Turnyai ur, de önnek nincs igaza. Amiket nálunk látni és hallani veit szerencséje (’) az kivételes eset. Ugyanis vasárnap a „Kedélyes családapák asztaltársasága“, melynek szerény tagja vagyok, egy mulatspgot rendez, szinielőadással, tombolával szépségversenynyel és tánccal egybekötve. Személy jegy ára : 2 kor., családjegy: 5 kor,, katonák ós . pardon, ez séta tartozik ide. Nos
