Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-10 / 50. szám
50 szám (2)1 1912 december 10 SZINÉRVÁRALJA ennek a bére itt, Szinérváralján ! Nem hónapok, sem hetek, évek teltek már el s a villamoslámpák még sem gyul- tak itt fel, sőt most az olajmécsest is hajh! milyen jó lenne. S mi ennek az oka? A lakosságnak meg nem adóztatása a községi célokra? Nem fizet pótadót, sem fogyasztást senki s az állapotoknak örül itt mindenki ? Tagadom! Bárha magam leszek, ki ez állapotról írni nem restellek. Volt idő, amikor Szinérváralja utcáin mécses sem világított s ma itt-ott megalakult járdát (—amelyet az elöljáróság egyes "kelőknél dicséretes buzgalommal, igen élyesen csinál —) még csak óhajtonuk képzeletből láttuk, hinni ismertük; amikor a világítást — mint, a jövő század regényét — még óhajtani sem mertük. Volt ilyen idő is itt Szinérváralján, de akkor tudta azt mindenki, hogy térdig érő sárban, koromsötétségben kell haza jutnia, ha este fészkéből ki kell fáradnia. S akép öltözködött, mert tudta, hogy a sötétség és sár egymás kezére járva sokszor lehúzza az embert a föld porába, amely ilyen időjárás mellett, mint a mostani, a legjobb akarattal is csak sárnak mondható. Megépült ugyan a járda itt-ott, de emitt-amott még mindig csak sár s a járdára váró úttest ékeskedik; pedig ,ta- pasztalhatjuk, hogy jó dolog biz a’, de még mennyivel jobb lenne, ha világitó lámpák fénye a sötét estéken mutatná is hogy merre van a járda s hol ékesked- hetik a sárral bételt útja e mi községünknek. Sebaj! Gondolta a járó-kelő polgár, haladunk a korral: lesz ősszel villamvilágitás (vagy két éve gongolta ezt) s akkor kikerüljük a sárt, még ott is ahol járda nincs. S ma, ével múltán, hogy állunk? A régi fogyasztási bérlő még állított fel egy-két fpislongó lámpát a koromsötét éjben, de az uj bérlő aközség még a 19—20 lámpából álló világítást is soknak találván, hagyja uralkodni a sötétséget a világosság felett, világítás nélkül hagyván a községet, amiről a kihúzott vagy talán kidőlt lámpa-oszlopok és összetört üvegíi lámpák tesznek ékesen szóló tanúbizonyságot. Tied a diadal, dicsőség és' a hála, óh bölcs községi vezérlet. Tied azért, hogy mig eddig a községnek este járókelő polgára csak a sárban fürösz ihetle meg a ruháját, most a járdán össze is törheti a csontját. Ugy=é, ez haladás?! Haladás a fejlődés felé, mely meg nem áll sehol a világon, csak Szinérváralján ! Pedig nem ártana, ha a haladás szelleme itt is átjárná az arra hivatottakat s eszükbe jutna, hogy az Avastól — bár az nincs messze tőlünk — mi távol vagyunk, legalább is távol kellene lennünk a haladást, a fejlődést tekintve. S azért, mert az Avas legelrejtettebb zugában sincs még semmi világítás, ez nem ok arra, hogy nálunk se legyen világítás, amely nélkül világosság nem h hét. Azt hiszem nem merész ama hitem, hogy Szinérváralja 'lakossága fogékony a haladás iráut. különösen várhatja és várja is-a fejlődés kézzelfogható jeleit, ha ily aránybBn biztatást is nyert. Igaz ugyan, hogy van értesülésem, hogy a község fizet valamit a megmaradt lámpákkal világítóknak. De ez még nem világítás, ez alig több a semminél. Vagy arra várunk, mig az Avas legutolsó községében is kigyulnak a vil- lamlámpák! Vagy várunk egy jövő százással — boldog volnék, ha a közelében lehetnék. — Mit akar barátom, — mondá őfelsége eeres zk edéleg, — Ön még fiatal, várhat még néhány évet. Most annyira ti vagyok foglalva, hegy ntm is fordithamk kellő gondot az ön elhelyezésére. At ördögeim is nagyon igénybe vannak véve. Állandóan őriztetnem ke# az Alsirath ludját, mert különben azok a hitvány macedón banditák még azt is a levegőbe repítenék. A bevándorlás rendkívül nagy az idén. — Valóban ? — Igen. Ezért is kellett európai köruta- mat megszakítva hirtelen hazatérnem, hogy az elhelyezésről és előkészületekről intézkedjem. Láthatja, hogy kevés az időm é* csak különös előzékenységből fogadom önt. — Felséged európai körúton volt ? Igen. Felajánló tam szolgálataimat több európai udvarnak. De, bevallom, sikertelenül. Mindenütt azt a választ kaptam, hogy most őszinte politikát óhajtanak köve'ni. — Ez nagyon örvendetes dolog. — Egyrészt kétségtelen, hogy tiszteletlen eljárást tanasitottak velem izemben. De másrészt csakugyan örvendetes az a nagy önbizalom, amellyel ezek az urak azt hiszik, hogy betudják csapni még az ördögöt is, — Gondolja felséged, hogy a háború lokalizálható lesz ? — Bízom Sassonov nyilatkozatainak az őszinteségében, — mondta sajátságos mosollyal. — Mi a véleménye felségednek a monarchia magatartásáról ? Óh! — mondta az ördög dühösen, — a monarchia diplematái, ha nem is a balkáni statusquot, de a helyeiket a mennyországban fenn akarják tartani 1 Csodálkoztam. — Hisz felséged a mennyországban ? — kérteztem. — Uram — mondta az ördög megindultam —• bízom az ön diszkréciójában. Én nem hiszek a mennyországban. De trónom megszilárdítására kénytelen vagyok azt„ a hitet terjeszteni, hogy az ég szülötte vagyok és onnan esfsm le ide. — Óh! — Valóban ön nem is sejti, hogy milyen rosszul állnak itt nálnnk a dolgok- A szocializmus egyre terjed. A nyolcórai munkaidőt már régóta be kellett vezetnem. Ez még nem le't volna nagy baj. De tavaly, mikor a fősztrájk volt, az elkárhozott lelkek fellázadtak, mert fáztak. Ver folyt uram, mint valami földi birodalomban és azóta erős köztársasági párt alakult. — Nem tudom, hogy mi lesz, — mondta, elkomorodva. Lehet, hogy mire ön ide kerül, nem is fog engem itt találni. Végkép felköltö zöm a tőidre, ha itt sem találhatok jobb állapotokat. — Bocsásson meg, de nem állhatok tovább a rendelkezésére, — végezte a szavait és csengetett a titkárának. Az éles nyikor- gatásra hirtelen eltűnt előlem az egész szoba. Felnyitottam a szememst és á csengetés megismétlődött, Az ablakom nyitva volt az éjjel és az első villanyos volt at, amelynek a csengetése felébresztett. Hetényi Márton. zadot, mely magától meghozza nekünk a villamvilágitást ?! Vagy reményiünk egy jövő ezredet, mely a villamosságnál is olcsóbb és fényesebb világosságot fog árasztani kézségünkre minden áldozat és intézkedés nélkül. Mivel pedig semmi sem áll elő magától s csodákra is hiába várunk, talán mégis az lenne a legjobb, ha az arra illetékes tényezők végre-valehára a cselekvés terére lépnének és minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznének rendezni a világítás kérdését olyk-é- pen, hogy abból világosság is legyen, mely az ő:zi és téli esték koromsötétségét elűzze, Ha a villamvilágitás kérdése megoldhatatlan volna, — úgy van más világítási eszköz, mely megfelelő módon rendezve és helyesen kezelve képes az utcákat megvilágítani legalább is addig, mig a villamvilágitás már-már sokáig húzódó ügye dűlőre jut. Kívánatos . tehát, hogy az illetéket tényezők mielőbb határozzák el maguka a világítás ügyének rendbehozatalára s a cselekvés mezején mondják ki a nagy szót, m ndnyájunk óhaját; légyen „világosság“ 1 Tere. Színház. Sajó Vilmos színtársulata e hétén emelkedett ambícióval folytatta előadásait. Sajnos, a közönség nem akar vagy nem tud felmelegedni és az előadások nagyon is gyér közönség előtt folynak le. Dicséretére legyen mondva a társulatnak, ez a nemtörődés nem szül ellenhatást a színészeknél, akik legjobb tudásukat s akaratukat viszik bele a játékba épen úgy, mint ha telt ház előtt játszanának,. Helytelenítjük, hogy a kezdés késön történik s hogy a felvonásközökbeu nincs zene, ami a hosszú szüneteket kellemesekké tenné. A világítás gyenge. A súgó már kezd belemelegedni, és gyakran hallatja magát. Vasárnap »Mária Bátyja« énekes népszínmű ment csekély érdeklődés mellett. Az előadás jó volt, összhangzatos, az elsőbb erők — természetesen — itt is felülemelkedtek. Hétfőn »A Kem«-et adlák. A pénzzavarba jutott (Felt) alezredest Nagyiván István talentumosan adta. A felesége, a válni készülő, de alapjában véve hü nő szerepét Kovács Gizi töltötte be annyi bájjal, kedvességgel és közvetlenséggel aminőt vidéki színpadon ritkán láthatunk. A békítő püspök alakítása SzigethytöJ, valamint a bankáré (kém) Sajótól kifogástalan volt. A többiek is megállták a helyöket. Kár, hogy kevesen voltak, de akik ott voltak, kellemesen szórakoztak és elismerőleg nyilatkoztak az előadásról*. Kedden »Berkovics és Társa« táncos operette került színre. A darabon valami reklámiz vonul végig. Ke.vés benne a psichologiai alap. Annál nagyobb a színészek érdeme, kik vállvetett buzgalommal igyekeztek nyújtani az .előadásban azt, amit az iró gyengén adott. Kovács Gizi mindig hü önmagához s most is nagyon kedves volt a magát, grófnak kiadó Berkovits szabó (Kálny) feleségének (Málcsi) szerepében Erdélyi Annus alakja, hangja, alakítása nagyon jó volt. Kálny pompás színész, remekül játszik
