Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-19 / 47. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Elttiittésl árak: Egész évr« 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szim ára 12 fillér. Nyilttér soronkútt 40 fillér. . ME «J I LEN IK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FABIAN is tv An. A lapra vonatkozó mindennemä közlemény és küldeménj vala int az előfizet si dijak a „5zlnérvár»IJa" szerkesz- tSségéhez Szlnérvíraljára küldendők. Kirdaléseket mérsékelt árakon köslönk. Küzdelem a mindennapi kenyérért. Az egész világon általános a panasz a nagy drágaság miatt. Bárhova tekintünk, mindenütt elégületlen a nép a mai életviszonyokkal; a mindennapi kenyérért való küzdelem mind hevesebbé válik és a kilátás jobb jövőre napról napra csökken. EzerTnem segit semmiféle tüntetés, mert a nagy tőkepénzesek érdekei folyton összeütközésbe kerülnek az úgynevezett kisemberek érdekeivel s ezekből a mérkőzésekből mindig a hatalom, a tőke kerül ki győztesként. Hiába emlegetik a mostoha viszonyok magyarázatául az agrár- és iparpolitika jelszavait, az egyre fokozódó drágaság oka mélyebben fekszik. Előbb is versenyzett a gazdaság az iparral, de a verseny egészséges volt, az egyik szakma mégis csak segédkezett a másiknak és minthogy egyik a másikra van utalva, iparkodtak egymást kiegészíteni és mostoha viszonyok közt egymást kisegíteni. Most azonban éles ellentétbe ke/ rültek egymással; ma ellenségekként állanak szemben a mindennapi élet e fontos tényezői és egyik a másikat teszi felelőssé az általános és indokolatlan drágaságért. Nemcsak valamennyi iparcikk ára szökött fel, az élelmiszerek is olyannyira megdrágultak, hogy még a legnagyobb nélkülözés és önmegtagadás árán is alig tudjuk magunkat fentartani- Mindkét termelő tehát, aki egyúttal fogyasztó is, a maga kárán torzsalkodjon egymással és nemcsak maguknak, hanem a fagyasztó közönségnek is megnehezítse, gyakran lehetetlenné tegye az életet ? Miért? Nem egyaránt fontos, egyaránt értékes a munkájuk ? Nem-e szoros ösz- szefüggésben állanak életérdekeik? Miért ártsanak tehát egymásnak, hogy mindketten elvérezzenek? Nos, ha ki van zárva, hogy a termelő gazda, a termelő iparos az erőltetett á-felcsavarásból hasznot húzzon, ki lehet,.tehát a naponként növekvő drágaság okozója? A fogyasztó? Lehetetlen! Rinek érdeke a mindennapi élet fentartásához múlhatatlanul szükséges czikkeket összevásárolni és nagy haszonnal továbbadni a fogyasztónak? A nagy tőkének, mely nemcsak maga termel, de spekulál is. Itt az első állomás a kartell, a második a ring. A töke ráveti magát a nélkülözhet- len használati czikkekre, hatalmába ejti a termelést és a kereskedelmet, kizár minden versenyt és saját tetszése szerint szabja meg az árakat. Ez a kartellgaz- dálkodás, helyesebben garázdálkodás, mely további fejleményében a ringhez vezet. A ring a leggazdagabb tőkepénzesek és spekulánsok egyesülése. Anélkül, hogy önmaguk termelnének, összeharácsolják az árukat, mesterségesen felverik áraikat és igy uzsorakamatokkal adják el a fogyasztónak. A kisebb termelő eszerint csak a nagy termelő vagy a mindent összevá- sárló spekuláns részére dolgozik; a széles rétegek kizárólag a kartellek és rin- gek kezei közé kerülnek és könyörtelenül ki lesznek zsákmányolva, mert a mindennapi használati cikkek az élethez föltétlenül szükségesek és azokat — kerüljenek] bármibe is — minden áron meg kell szerezni. Ez az átok, mely Amerikából szakadt reánk, erősen megfl „SZltlERUflRflWfi“ CflRCflDfl. A gyilkos. Megölte könyörületlenül. Annyi lelktisme- ret furdalást sem érzett, mikor megfőjlotta, mint a katona, ki ellenséges bajtársát lövi le a csatában. Pedig a felesége, volt akit saeretett, imádott, bálványozott. Csak mikor már künn járt a szabadban, messze a még nem régen oly boldog fészektől, csak akkor kezdet erőt venni idegein valami sajáiszerd tompa fájdalom. Olyan forma érzés aminőt az ártatlanul elitéit érez a vesztőhelyen. Leveszi a kalapját s úgy álmodozik. Terhes képzelete végigálmodja mégegy- »zer az egészet. Látja a bűbájos, gonosz asz- szonyt, aki neki mindene volt. Volt. Most már íenkije. Magához emelte a fertőből, mert szerette. Megölte, mert megcsalta. Az övé volt, joga volt hozzá. Egy — két éve még az egész város rajongott érte. ő volt az aranyifjuság vezere, a társaság lelke, a leányos mamák szemfénye. Szép, bátor, okos. Leányok, asszonyok csak úgy törték magukat utána : és mikor ő mégis ahhoz a meghurcolt, ehaszitott asszonyhoz szegődött, még haragosai is sajnáltak. Hogy is feledkezhetett meg ennyire magáról egy férfi ? a hires Forgó utolsó vére ? Hogy is bolondulhatott bele az az okos ember abba az egykori jött ment leányasszonyé ? a És ha még jó lélek lett volna ! De valóságos boszorkány vök, aki verni tudott a nézésével, igézni a járásával. Se szeri, se száma, akiket elhódított, elcsábi.ott. Szinte féltek tőle. Mekkora port vert föl, hogy egy igazi dzsentri, Biró Ödön, feleségül vette. Igaz, hogy hamar el is kergette. Úgy űzte ki házából a hálátlan, gonosz asszonyt, mint az idegen kutyát. Nem fogta senki pártját, még csak nem is védelmezte senki. Mindenki tudta, mi a bűne S a kacér rossz asszony maga se,n tagadott sem nit a hálójába fogott, délceg Forgó gyerek előtt. Tudott ő mindent róla. És mégis, ha hozzá simult az a szépséges boszorkány, for- ni kezdett a vére, égni az agyveleje, lángolni minden idege. Nem tudott nélküle élni. Alig bonyolódott le a válópöre, feleségére tett». Nem sokat törődöd a világ lármájával, családja haragjával, átkaival Vak pusztító,szenvedély emésztette testét psrzselte leikét. Érezte fejével szivével is, hogy nem méltó hozzá. Tudta, hogy őrültség az, amit tesz s mégis magához kellett emelnie azt, akit a másik mar el- taszitott. És az a csicsergő, bolondos asszonyka, olyan hálás, olyan jó, olyan szent volt. Pedig ördög volt, nem szent. Áruló volt a csókja, komédia szenvedélyes ölelése, tettetés minden mozdulata. Egyszer csak megint suttogni kezdett a világ. Eleinte halkan később mind hangosabban Ő nem hallotta, vagy ha hallotta, nevetett rajta. Nem is rágalom, hanem csak őrültség foghat rá oly bűnt. A magdolnak nem szoktak mégegyszer vétkezni. És mégis. A betemetett posvany megint megnyílt és gyilkos leheletével majdnem megfojtotta a jóságában majdnem esztelen embert, ki azt hitta, hogy a mocsár helyén annál fogékonyabb lesz a talaj a jó magnak, melyet beié pazarolt. A régi történet uj lett megint. Meggya- lazta őt is, mint a másikat, elpusztította őt is, mint valamennyit. Úgy meggyalazta, hogy nem is lehetett tagadni a gyalazaiát. Nem lehetett mentenie sem a hűtlenségét. Indula ának első viharában el akarta gázolni, szét akarta morzsolni bűntársát, azt a gyereket is, ki még az iscola porát is alig rázta le magáról. Jo hogy idejekorán kereket oldott. Most talán nem lenne ily nyugodt a lelkiismerete. Hiszen az a tacskó nem volt, nem lehetett bűnös. Az asszony csábította el. A hűvös szellő valahonnan a távolból da- abokra tördelt, zavaros akkordokat lopott fűiébe. Valami ismerőst húztak a cigányok s a hmg vitte, vitte magával oda a zajba, a vigadok, a kacagok, a boldog emberek közé. A mulatozók észre sem vették, mikor leült a zöld asztal mellé az álmukból felriasztott nyírt lo.nbu akácok alá, Egy részeg német munkás ember ült a szomszéd asztalnál. Rongyos volt és sapadt. Nyolcz üres üveg ásitozott előtte ; most tették elébe kilencediket. Egész heti keserves munkájának a bérét issza el ma. M.rev bárgyú te- Kintete beleveszed a sö.étségbe, mintha gondolkozni akart volna valamiről.
