Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-29 / 44. szám
(2) 1912 Október 29 44 síám. SZÍNÉRVÁR ALJA hoz, mely megvilágítja azt, a sokak előtt rejtélyesnek vélt dolgot, hogy a kisembernek miért nincs soha semmije, akár sok a munkája, akár kevés. Ha a földhözragadt, szegény ember az istenadta nem mozoghat, mert nincs kitartása : ha meg sikerül kölcsönre szert tennie, az esetleges csekély hasznot elfizetheti kamatokban: szóval állandóan vehet fel kölcsönt s állandóan fizethet nagy százalékot, hogy éldegéljen máról- hónapra. Már pedig, ha kisembereink garasokban nem volnának kénytelenek nagyobb összegeket elfizetni, rózsásabb állapotok lennének Magyarországban. Csakkogy ezen intézetek zászlajára a legritkább esetekben vannak az „önzetlenség“ s hasonló szép jelszavak irva, hanem inkább ezeknek az ellenkezői. Londonban már évekkel ezelőtt alakult egy részvénytársaság, melynek kizárólag az a céija, hogy a könnyen eltékozolt garasokat megmentse és össze gyűjtse is — a tékozoió javára. A részvénytársaság automatta szekrényeket állított fel London utcáin. Egy penny bedobása után kiesik egy kis nyugta a garasról. A nyugta hátlapján okos szóval meg van Írva, hogy az ember nem becsüli semmire a rézpénzt, elosztogatja, elfekséreli és ily módon egy egész életén át vagyont tévő összeg oszlik szerte nyomtalanul. A ki fölösle- Ieges garast érez a zsebében, az vesse bele az automattáoa, az majd össze gyűjti a számára. Hatvan darab ilyen garasos nyugta, a mi 5 schillinget (6 koronát) tesz, már pénz, mert a ki ennyi nyugtát küld be a társaság központi irodájába, bankszámlát és cheuqe-könyvet kap az összeg pedig öt százalékkal kamatozik. És a kamatozás igen buzditólag hat a takarékosságra, mert Angliában a cheque-számla nem szokott kamatozni, öt százalékot pedig egyáltalán semmiféle bank nem szokott kamat gyanánt adni. Nyilvánvaló, hogy ez a garashank főleg humanitásból alakult, minthogy kiviláglik ez abból is, hogy a társaság alapitói egytöl-egyig gazdag és ismert emberbarátok. íme egy gyönyörű példa, a mit mihamarabb kellene nálunk utánozni. Az ország megannyi részében szervezni kellene ily garasos automatákat, melyekbe a kisemberek ama filléreiket rakhatnák, a miket drága kamatokban, óriási költségekben elfizetnek a nem éppen humánus hitelintézeteknek, másrészt a mit elvonnának maguktól a fölös mennyiségű italiogyasztás terén stb. Garasonként szaporodnék a szegény emberek pénze és még tiszíeséges kamatot is hozna. Ha akadna nálunk is megannyi ember barátból álló csoport, mely ilyen társaságot országosan szervezne, nem volna annyi nyomorúság, nem volna oly nagyarányú a kivándorlás. Sajnos, messze állunk attól, hogy országúnkbán ilyen üdvös és fenkölt eszmék testet öltsenek. Megelégednénk egyelőre azzal, ha törekvő, becsületes kisembereinknek kitelintézeteink kölcsönöket nyújtanának, akár rendes kamatra is, de aztán nyújtanának — Csakhogy kétszer áll az nálunk, hogy szegény embernek szegény a szerencséje. HÍREK. Esküvő. Dr. Jovits Miklós ügyvád, a Szat- márvarmegye felelős szerkesztője a napokban vezette oltárhoz Czilli Vilit, Czilli György törvényhatósági föá: latorvos leányát. — Betörő süketnéma. Nagy Pál avasuj- falui^gazdaikodó lakását ismeretlen tettes feltörte s onnan több értékes házi tárgyat ellopott. A betörésnél jelentést tettek a csendőr- sógen, ahol a feljelentés alapján megindították a nyomozást, melynek során aztán megállapítottak, hogy a betörést egy Bobály Mihály nevű siketnéma követte el. Próba mesterséges tejjel. Riegler Gusztáv dr., kolozsvári egyet, tanar érdekes alálmá- nyát tette át próbaképpen a belgyógyászati klinikához. Riegler dr. növényi anyagokból a bivalytej összetételének megfelelő folyadékot állított elő hosszú kísérletezési alapján s a kitűnő izü italból tiz liter azzal adott át a belgyógyászati kliknikának, hogy próbálják ki: a mesterséges tej előállítása igen olcsó s ha a próba szerencsés lesz, a derék bivalyok fölötte uagy konkurenciának néznek elébe. Olcsóbb lesz a cukor. MótormázsáukiHt 12 korona 50 f.-rel szállította la a finomított cukor gyárosok kertelje a cukor árát. A fogyasztó közönségre ezen ármérsékeiós már jelen; valamit és a fiiszeresek, mihólyt túladnak mégjdragább áron beszerzett készleteiken, az olcsóbb ár.kban a fogyasztó közönséget is részesíteni fogják. Rövid les* a farsang. Rég volt olyan rövid farsang, mint a jövő évben lesz és a bálok, tánczestéiyek rendőrségének nehéz dolguk lesz, hogy a rendelkezésre álló négy héten belül lebonyolítsák az őssaes farsangi mulatságokat. Januar 6-án lesz vizkereszt, amikor kezdetét veheti a táncz, de már február 5-óre esik hamvazószerda és azzal kezdődik a böjt. Mindössze tehát négy szombati est áll rendelkezésre. Kirendelés Az igazságügyiminiszter — Ilyakovits Endre dr. nagybányai kir. járásbi- rósági’betétszerkesztő-blrót a nagytapolcsányi járásbírósághoz rendelte ki. Uj százkoronások. Már október elsejével megkezdték az uj százkoronás bankók kibocsátását. A régiekről ugyanis kiderült, hogy könnyen hamisíthatok. Az uj százkoronas bankjegyek sokkal egyszerűbbek, formársabb ik és csinosabbak s a rajzuk is megkönyiti a hamisítás felismerését. A kereskedelmi és iparkamara felhívása a gyárváilalatokhoz és iparosokhoz a szerdai béralvó emberek mögött hideg leheiletü lakatla vidéket nézni, amelyek a maguk életteienségó ben ujy tatszett, a vógtelenseget akartak betölteni, „Vegtelenssg!“ lg ni .ennek a szónak a fogalmához jutottam közelebb! Hánykoiódásomb'.n Elleti hangja szólított — Ne nyugtalankodjék! Ha nem bir el- aludl, inkább nezze nyugodtan az e;iei. A hánykolódás az idegeinek árt, mig emigy szép látványban is van része. Közelebb húzódtam Edenhaz s mar nem álmosan, csak pihenésképen nyujíóziam vogig a bundán. Ellen asm aludt, Néztük együtt a •eüzí mezőket és a távoli csúcsokat, melysk messze integettek az éjbon. Nagy lehér madarak szálltak halk rebbensssel a levegőbe és a csillagok egyre hulltak. Amint megláttunk egyet-egyet esni, figyelmeztettük egymást rá. É* elkezdtün diskuráini együgyü dogokról, hogy mindeniknek van egy csillaga, aztán Flammarionról beszéltem gyermeki rajongassa- és — igen, a gyermekkoraikról is elrnondogatt ni emlékeket, s a mig fölöttünk szállt az éj mi régi tneg hitt barátok lettünk. Ellen beszél, az otthonáról, a csecsebecséiről és beszéltetett magának magannól. És én beszéltem : Lássa Ellen, tninálunk nem lehet becsületesen beszélni a UuyoMcaL Nálunk a ianyox vagy kacérak vagy büszkék, mindenkép uj őket szeretni. Sablonos szamárságokat kell nekik mondogatni és iéha, üres szereimeska- dést. Szép nyakkendőket kell hordani. Messzi innen cifrálkodik a mi városunk, kicsiny emberekkel, akik közé mégis visszamegyek, visz- s-.amegyek szeretettel, mert azért kedvelek nekem ők, igy is, a nyomorúságos apró emberek a maguk gyarlóságában. — Es Ellen cso- daiaozva hallgatta *z án mesémet, furcsa, hazug nyomerusagos energiába ,és mégis édes, intim bohémisedésekrői, az éjszaka hideg levegőjében szava melegsége lehűlt és gyakran táncoltak a szemünx előtt hajnali kétségbe esések, sarki kavéhásak, ahol az ember nem tudja, hogy mit csinál s a cigány naiv, szond- mentális, szomorú kupiét, húz a fülebe, aztán hazatérés, s a konflisok azok, a »áros, undok, fekete, ládák. És Ellen az ő körülhatárolt fehéréletóből csodálkozva nézett rám, besuélt a tornázó, csontos fiukról és megígérte, hogy másnap megmutatja a muszkliját. Hajnalban indultunk tovább. A keresztül virrasztót! é) megviselt, hiszen hosszú fáradságos utakat válottunk rövid pihenőkkel: de valami leírhatatlan kép volt bizonytalan léptekkel haladni lefsié a meredek ösvényen s bátran szembenézni szédítő mélységekkel. Ellen fáradtan mosolygot és belém karolt. A Sarjtkkeljakken 2100 méteres csúcsát jártuk, ernyedt izmokkal, de Ellen tréfálkozott és kacagott. Levette ,a fekete szemüveget, amit azért viselünk, hogy ne vakítson a hó, akarta, hogy kápráztassák a fehér szűzi mezők. Mámoros diadalmas ut volt! S akkor újra emlékeimről szóltam. „Lássa Ellen, igy megyünk Bohémiába Budapesten. Most újra fáj a hideg, becsületes, szuzi $szak. Ellen csak kacagott és magával ragad tá az én lslkemet is. A szemeim csillogva melegedtek lányos könyvűségén és életvidor fiatalságán. Akkor jött közbe ralami. Társaságunk egyik szeles tagja, egy rokonszenves francia mérnök az egyik fordulónál lezuhant és szörnyet halt. Ott északon nagyon komor a halál, sötétebb mint másutt, és Ellen kacagása megfagyott. Nem láttam többet nemtörődő jókedvben, bokókás vidámságban: újra rálehell az ott mindent körülvevő hidegnek tiszta komolysága. Mikor Rivantsóban elváltak, mert ő otthon volt már s én onnan Gőtenergba hajóztam, férfiasán megszorította a kezemet éa azt monzta : „Maguk tudnak nevetni, de nem tudnak sírni.“ Egy szempillanat alatt végig szaladt a lelkem filmjén sok szines napom és éjem boldog, tinóm s zomoruságaim s tiszta lánynevetés csendült a fülemben és válaszoltam. „Kedves Ellen, akor nekünk jobb “ Ránézett A tokintetéb»n volt egy szemérnyi gúny. Azt gondoltam, nem baj, nem érti. Honnan ismerné ő a mi szépségeinket ? Ma hajlandó lennék iróniáját odanagya- rázni, hogy nagyon is megértett. Keleti Armand.
