Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-22 / 43. szám

4S szirtit (2) SZÍNÉRVÁRALJ A 1912 Október 22 sokról gondoskodniok nem kell, mert öl merülendő költségeiket a központ fedezi. Ma már több városban működnek fiókkörök s igazán kívánatos lenne a jövő nemzedék érdekében, ha minél több helyen létesülnének újak is. Az ország minden részében kell foglalkozni a gyermekekkel, hogy a magyar gyermek testi-lelki életénekt fejlődését megismerhessük és, hogy ez-t által a magyar nevelés helyes útját, megtaláljuk. A vidéki társadalom bizonyára részt vesz ebben a munkában s kész­séggel tesz bizonyságot arról, hogy a vidék is ftud lelkesen munkálkodni a kulturális fejlődés, egy szebb jövő s egy jobb társadalom érdekében. HÍREK. Eljegyzés Vidor Gyula, hírlapíró, a „Sza­mos“ ezrektsstője eljegyezte Bárdi hónt Szat- márról Helyettes leíkiiii megbízás, A Matlasz- kovszky Miklós halálával megüresedett vállaji plébánia ideiglenes adminisztrálására Kuliffay Mihály beregszászi segédlelkészt küldötte ki az egyházmegyei hatóság. Leikészi kinevezés. A pénzügyiminLzter miut kegyur a tiszaujlaki rom. kath. plébáni­ára Fásztusz Elek nyugalmazott főgimn, ta­nárt' prenzentálta, akit a megyéspüspök a a kegyúri bemutatás alapján ki is nevezett az említett plébánia lelkészének. Tisztujités a jegysői egyleiben. A szaí- mármegyei jegyzők egyesületének tisztújító közgyűlésén megválasztattak : olnöknek Komo- róczy Jenő, alelnöknek, Hadady József. Jegyzők lettek : Nagy István, Becsky György, Bátory György, pénztáruok Veros Sándor. Kik mozgósittatnak bábom esetén. A komoly balkáni háborúval elkerülhetetlen a monarchia hadseregének mozgósítása is. Hogy kiket hivatnak be, erről az uj véderó- törvény igy szól: „Azok a hadköteles korban álló egyének, a kik a tulajdonképeni hadi szolgálatokra ugyan nőm, de az ezekkel kap­csolatos másnemű szolgálatokra alkalmazha­tók,“ Hadiállományra való kiegészítés szük­sége esetén a közös hadsereg, a honvédség tartaléka és pót artaléka egyaránt azonnal behivhatók tényleges szolgálattételre, valamint a nópfölkelés is, mely utóbbihoz minisiter- tanácsi határozat kell. A honvédség és nep- íölkeiés is kivihető az ország határain kívül. Amint a mozgósítási rendelet megjelent, mindenkinek kötelessége vakon engedelmes- kedai. A bohivás alól való kibúvást nagyon szigorúan büntetik. A legenyhébb büntetés hat havi börtön. Népfölkelés kötelezettsége alá esik minden honpolgár, ki akár az álta­lános, akár csak a népfölkelési szolgálathoz szükséges védőképességgel bír és sem a had­sereg, sem a honvédség állományához nem tartozik, azon év elejétől fogva, melyben a 19 ik évót betöltötte, azou év végéig,, mely­ben negyvenkettedik életévét meghaladta. A népfölkelő a behívás napjától kezdve szintén a katonai bíróság hatáskörébe tartozik. Öngyilkos ügyvéd dr Nagy Géza szal­ma i ügyvéd a budapesti Orient szalóban agyonlőtte magát. Hátrahagyott levele szerint kimerültség és nagyfokú idegesség okozta elhatározását. A fiatal ügyvéd két napi haldok­lás után heddon éjjel meghalt. A mélyen le­sújtott család iránt általános a részvét. Bartl fübadnagyot nyédijazták. Bartl Kö­bért szatmári 5 gyalogezredbeli főhadnagyét, mint szolgálatra alkalmatlant, nyugdíjazták. Ez­zel a nyugdíjazással egy izgalmas dráma feje­ződik be. Tudvalevő, hogy Bartl volt az, aki Lázár Ödön hadnagyot szerelemféltéstől agyon lőtte. A hadbiróság felmentette a főhadnagyot. Bart! súlyos betegen került ki a fogságból s hónapokig feküdt áz alkotás-utczai helyőrségi kórházban. B tegségéből nem tudott kigyógyul­ni s ezért nyugdíjazták. Fajbaromfisk kiosztása. A földmivelés- ügyi minisztérium az idén is osztat ki fajba- romfkkat: orpington, piimut és magyar kender­magos kakasokat, továbbá pekingi gácsérokat, emdeni gúnárokat és bronzpulykákat. Egy kakasért, vagy egy gácsérért 1 koronát, egy gúnárért 1 koronát, egy pulykárt 3 koronát kell fiizetni. A baromfiakért a földmivelési miniszterhez címzett kérvény a gazdasági egyesülethez, vagy a gazdasági felügyolőhöz adandó be. A kérvényre 1 koronás bélyeg kell, de egy községből akárhánjan kérhetnek barom­fit. A kiosztott baromfiak csak tenyésztésre használhatók Azt, aki a tenyésztésre kiosztott baromfit egy éven belül eladja, meghizlalja, vagy levágja, szigorúan megbüntetik. Hány állami alkalmazott van Magyar országban ? A m. kir. pénzügyimiuiszter az or­szág jövő évi költségvetésének indokolásában kimutatást közöl az összes állami alkalmazot­tak létszámáról. Eszerint az összes áll. alkal­mazottak száma beleértve tisztviselők, tisztelet­díjasok, kezelőnők, dijnokok, altisztek, szolgák, állandó munkások ős egyéb állandóan alkal­mazottak 118 056. Emelkedés ]912—1913-ra 13009, 1904. éta 91.655 ember. A legtöbb alkalmazott a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörében van alkalmazva: 168.649 egyén. Katonaszab&ditis nagyban. Szatmáron egy zzervezett katon&szabaditó banda üzelmeit leplezték le a múlt hőt folyamán. Vellemi Miksa és Teszler Sándor őrmesterek a vezetői annak a társaságnak, amely a már besorozott legények a katonai szolgálat alóli mentesíté­sét űzte üzletszerüleg. A társaság működése Szatmármegye egész területére kiterjedt éi leleplezése folytán a kiszabadított legényekre is kellemetlenségek várnak. Vellemi és Teszler őrmestereket a katonai hatóság már letartóz­tatta, mig czivil bűntársaik ügyében a polgári hatóságok nyomoznak. Az üzlettárs. Áronovics Jónás, cipész, egy év óía közös műhelyt tartott Róthmann Ábra- hainmal A viszony nem volt valami fölötte bizalmas. Róthmann az Áronovics tudta nélkül külön üzlethelyiséget bérelt még a közösség tartama akit. Mikor ezt Áronovics megtudta, haragra lobbant s küldte a társát... egyelőre az uj helyiségbe. Mikor ez nem mont, Áronovits egy alkalmas pillanatban becsukta az orra előtt az ajtót. Róthmann a biróhoz és a csendőrség­hez folyamodott. Ezek felnyitották az üzlet ajtaját s Róthmann .elfoglalta helyót az Árono­vits műhelyében és pakolni kezdett. Pakolás közben nem válogatta nagyon kényesen, hogy mi az övé, mi az Áronovicsé s emiatt megint Áronovits ment a biróhoz. Á biró el Isment az üzletbe, s intézkedni akart, de Róthmann megelőzte. Történt ugyanis, hogy Róthmann ur dühbe guiult, fog a a mankóját (mert sánta) s azzal úgy fejen intézkedte Aronovicsot, hogy ez menten összerogyott. Mikor magáhoztért, jajgatva futott a vásáros nápcsődület között véresen járásbiróhoz, szolgabiróhoz, hogy biztosítsák az ő nyugalmát, mert a kedvet üzlettárs őt és az egész famíliáját a saját helyiségéből kidobta az utcára. Áronovits testi sebét az orvos begyógyította, a jogain ejtett sérelmet a biróság fogja reparálni. As országos vásár, mely 14-én zajlott le, igen népes volt Úgy szarvasmarhát, mint lovat, nagy mennyiségben hajtottak fel s az árak elég tartottak voltak. A sertés ára csökkent A kirakóvásár népteleu volt. Egy rendes heti­vásárnak alig negyedrésznyi forgalmát tette ki. Telefon, A távbeszélő kezd komolyan beszéltetni magáról. Nem a községi telefonról szólunk, mely bslesgett az első lelkesedés lángjába, hanem árról a telefonról mely a posta hivatalnál léiesittetik. A velem játékukat. Ha a szeme közó néztem,: rómlett, mintha ezt a régi világomat lámám benne, piros ajkáról képzelettem eltalált a régi, legszebb ajkához: ha hangját hallottam, em lékeim hús és vérré váltak s úgy éreztem, mintha az ólet ösvényén vissza léptem volna vagy tíz évet. S, ha végig tekintettem szép karcsú aszzonyi termetét, önkéntelen az jutott eszembe: ilyen lenne ő is most... Valami ismeretlen vagy hajtott, űzött önhöz ... A ma­ga lénye volt az a varázs vessző, mely életre tudta kelteni a telkembe temetett emlékeimet. S úgy látszik, emlékeim is szerették önt : önre kívánkoztak asszonyom. így lassan-lassan em­lékeim átvándoroltak önre s teljesen befödték aa ön vaó egyéniségét... Én abból nem lát tam egy szilánkot sem .., És ez időtől fogva ön már nem is varázsvessző jellegével birt, de testére öltve már saját maga hozta ál­emlékeimet . . . s nekem jól esett azokat megelevenedni látni. .. s tovább imádni... Emlékeim színes vonalai, élete annyira beföd­ték önt, hogy szinte megfeledkeztem az ön egyéniségéről, báb — voltáról. Ama rajongástól azonban, mellyel minden pillanatban körül öveztem, az ön lényét csak annyi illette meg, hogy magára Öltő te, engedte ültetni az ón értékes ruha darábjaimat, az én lelki ékszerei­met . . • Est most tudom utólag, hogy er az érzés a legmelegebb, együttlétünknél is állan dóan nálam volt — öntudatlanul. A legittimu- sabb pi lanatokban, mikor ön, asszonyom áltatta magát, hárman vagyunk csak ezen a kerék vüágon: mi ketten s velünk a boldogság: mi­kor u ajka melegített, a szemei beszóltok a lelkében dúló nagy érzésekről, s csak úgy patogott ereiben a telhstetlen vér: nem érez­te, nem látta, hogy egy-egy árny, egy egy lelki felhő surran végig tekintetemen s ho- mályositja el szemem fényét, hüti le vérem, gyöngíti karom ? Nem éreznte, nem látta ? .. . En .lássa, éreztem, de ez az érzés nálam is csak most lett öntudatossá. Ön azt mondta: elválik az urától, ve­gyen el feleségül!. ... Engedőimet kérek, de a mondottak után ön is befogja Iá ni: jövel túl lőtt a célon asszonyom. Önnek éreznie, vagy legalább is sejtenie kellett volna, hogy velem szemben csak egy rendeltetése van, s lehetett volna a jövőben : ügyes n játszani a próbababa szerepét. A nők intnitlve szoktak cselekedni, s önnek mégis tompa volt az irányban az ér­zéke1 ön nem birt tovább amaz arany — kő- zéputoa megmaradni, melyen négy hónapig szép egyetértésben haladtunk egymás mellett. Ön nagv-nagy állaspontra helyezkedett. S ezzel beleesett a női nagy hioájába, mely minden rórfi szívben föltótien ne n trout követel. Sót nem is elégszik meg az uralkodó pozícióval, be mind­járt magyakarltással kezdi: lim-lom gyanánt ki akar szórni a szívben heverő minden szent emlék roncsot... Ön asszonyom a feleségem akart lanni, vagyis az imént mondottak szerint okkupálni akarta szivemet s törvényes jogot akart szerezni benne az egyed uralkodásra. Már pedig asszonyom — tudnia illett volna, ez a kis husdarab igen szeszélyes kis jószága csak egyszer s esik egy valakit ismer el urá : nak — parancsolójának. Éppen ezért a szerelm- repriaakhez soh’sincs igataág. Hiányaik belő­lük az a belső tartalom : az igazi érzelmi alap. A mennyiben mégis előfordulnak, csak külső­leg, érzékileg ismétlődnek: mert minden újabb­nak akadálya a régi... a szívben heverő roncsok ... melyekhez ok, vagy ok nélkül, de görcsösen ragaszkodik a« ember. A mi viszo­nyunkban az ön számára tehát csak egy dolog letelhetett volna az — ilíizió. E hitnél kellett volna kitartania; én és viszonyunk az okozat, ön az ok; tűrni az ón kisded játékaimat s az önre terített lélek foszlányokat. Bűn volt s túlbecsülte ön értékét s viszonyunk kötelékének erejét, a midőn ily brutális szavakkal „elválok a férjemtől, vegysn el feleségül“ lerázta ma­gáról testének az én szememben egyedüli szirmait, ékességgeit. Ezzel ketté szakadt vi­szonyunk köteléke: az én lábaim alól kirúgta az erkölcsi alapot. És én önben ezek után — sajnos — csak egy mezítelen próbababát látok megint ki unesztikus papiros testével ép az ellenkező hatást kelti, mint szeretné... A fiatalember itt szünet st tartott, hogy ön­magát megnéze. Ai ügyvédnő a beszéd megszűn­tére felemelkedett a díványán és egy, a nők speciális tekintetével, melyben az egész női nemnsk mintha minden utálata, megvetese nyerne kitejezest, végigmérte. A fiatal ember eire felkelt székéről, mé­lyen meghajtotta magát az ügyvédnő felé s válaszolt : — Boczánat, de tizenkettőre jár az idő, férje mindjárt itthon lesz, asszonyom, s még rosszat sejtene, hát megyek. Csókolom a kezét. Aviszont — nem látásra. — S gyorsan kilépett az ajtón, g*. J,

Next

/
Oldalképek
Tartalom