Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-15 / 42. szám
Szinérváralja, 1912. Október 15. — 42 szám Kilencedik évfolyam TÁRSADALMI, QAZDASAÖi ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési érák: Egész érre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér, figyes sz-ím ára 12 fillér. Nyiittér soronkint 4 ) fillér. ME@JSt.SN íK MINDEN KEDDEN. “HWBB liailBWi)l'iM<HipwH HUIl.lML.'IBtKM Felelős szerkesztő : F A B I A N ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény é* küldemény valamint aj előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szlnérváraijára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. rtOKBSHgsrii Tanulmányozzuk a gyermeket. A gyermekek századában élünk. Lelkesedünk, áldoiatokat hozunk értük s tesszük mindezt abban a reményben, hogy így tán sikerül egy egészségesebb s jobb társadalom «lapját lerakni. De hiába való minden leikesüiés és anyagi áldozat, ha helyes és céjtudatos munkát nem végezünk ily irányban. A munkát már megkazdük s csakhamar arra az e- redményre jutottunk, hogy eszmélyeinket csak gyermekek megismerésének utján tudjuk megvalósítani, mert miként a gyenge, vadhajtásból is csak az a kertész tud pompázó, nemes rózsát varázsolni, ki a virágok fejlődésének minden titkát ismeri: úgy a könnyen hajlítható gyermekből is csak az nevelhet igazi kultur embert, ki a gyermeki lélek rejtelmeibe a gyermek minden cselekedetének indító okát látó szemeiveltekint be s a fejlődés útjait ismerő bölcseséggel irányítja a gyermek sorsát... Az eddigi nevelői munkánk módjait és tanításunk anyagát fiiozófosok elmélkedései teremtették meg a gyermek alapos ismerete nélkül: a mai modern nevelés szerint azonban 'megkell ismernünk a gyermeket, hogy megtalálhassuk a e-velés helyes útját. A gyermek megismerésére irányuló munkásság, a gyermektanulmány (pe- dológia) egy ifjabb tudomány-ág. melyet, népszerűsíteni kell, melyet általánossá ismertté kell tenni, hogy eredményeit a nevelésben és tanításban felhasználhassa szülő, nevelő, tanító egyaránt. E tudomány megindítói a nyugati államokban az orvosok, kik a gyermek testi fejlődésével foglalkoznak, a pszichológus a gyermek lelki életét vizsgálja, a pegagógus pedig értékesíti ezen eredményeket a nevelésben és tanításban. Tehát e téren találkozik az orvos, a pszichológus és ped.' jógus, sőt a jogásznak, a gyermek írónak is szüksége van a gyermek és környezettanulmányok ismeretére, hogy a züllött gyermekek életében előforduló bűnügyek megítélésében helyes utakon haladjon. A gyermekpatrónusok és laikus szülők is sok oly kérdésre kapnak féléletet a gyermektanulmányozóktól, melynek ismeretére a javítás”' helyessége és a jó nevelés érdekében szükségük van. Látjuk tehát, hogy korunk reálizmusában és önző harcaiban ezen az ösvényen együtt haladhat társadaulmunk minden rétege: érezzük, hogy csak a gyermekek érdekében kifejtett tervszerű munka hozhatja meg a szebb jövőt s a jobb társadalmat. Egyesüljünk tehát igaz szeretettel a humánismus nevében s munkálkodjunk a gyermektanulmányozás szociális és gazdasági eredményeinek reményében. Ismerjük meg, a gyermek egyéniségét, fejlődésének törvényszerűségét, hibáit, felíogó-képessé- gét, az esetleges abnormis fejlődés okait, a külső körülmények hatását, mert csak igy tudjuk a tapasztalt hibákat javítani. A gyermektanulmányozás három évtizedes munkája már ezideig is sok üdvös eredménnyel járt. A tanterveket, az iskolákat ennek alapján igyekeznek reformálni: közelebb hozta a szülőt az iskolához, az orvost a pedagógushoz. A gyermektanulmányozók a helyes nevefl „SZíltéBUáHflLűfi“ tóHCtoa. Kuszka bácsi. Irta: Fényes 8&hiu Gyönyörű eperfa állt & Kusaka bácíiék pitvarajtója előtt. Az egyik ágát valamikor villám sújtotta, hát azt ott levágták, b«iapasztották, a másik ága nagy terebélyes ággá nőtt. j Ezt a levágott ágát ülőkének szoktuk használni. Ha az ernbsr a siókra állott, íel lehetett lépni az ülőkére, elég Jo ülés étéit rajta. Ne kém különösen kedves volt, mórt majomőseimtől nem sokat örököltem a famászás művészetéből, ez volt az egyetlen fa, amelyr# fal tudtam mászni. A» ülőkén nóhá félnapokat is elültem, epret majszolgaíva vagy Jókait olvasva. Kuszka bácsi rendesen a fa alatt aludt, ő egész naphosszat aludt — mikor nem ivott. Csizmadia mester volt hajdanában, bejárta Sepsit, Miekolcot, Egert, országvilág látott ember léttére céhmester is lett ée minden legény atyának titulálta. De mióta még a paraezt is suszter csinálmányban járt, megundorodott a mesterségtől, a csizmadia művészet.öl- Mikor pedig még a cuzmadialegények között is kiütött a sztrájk — o‘thagyta a céhet és nyugalomba vonult. Volt egy jókora darab szőlője a kertek alatt. Ez volt a büszkesége, két kilós polyhes gerezdek is »egtsrmettek benne. Mindenki Wőlőjét dézsmálták a fiuk, csak az övét nem, e:t az savanyú volt, mint az ecet és fanyart^ mint a cserié, a szemehélyából meg akár foltot mhetett volna rakni a szuttyénpapucsra. Keményebb volt a szattyánnál. Megmaradt hát nissőlő, volt hat mindsu esztendőben hat-nyolc a rdó bor. De eladni nem lehetett, mert ha h.ár a szőlő kegyetlen élvezet volt, moghá^ moaott állapotában iuég a bicska i» kinyílt mőle. Kuszka bácsinak tehát évről-évre meg maradt a bora, de ezért soha óbor nem leit belőle, mert arra az uj bor elviritoit, a tavalyi bor nyulóa lett, mintha enyvet öntöttek volna bele. Kuszka bácsinak tehát nyugalomba vo- nululása után volt élethivatása: egész termését meginni, mielőtt rájön a nyújtózkodás. Ezt a hivatását names egyszerűséggel végezte. Jó módja volt bővan — hat délig ivott, délután aludt, mig a hó nem esett, mindig az cperfa alatt. Hanem a csizmáját soha a lábáról le nem vetette mig lo nem szakadt róla. A felesége mindig a lábán tisztogatta ki mindennap. Az öreg nagy lutoránus volt és min'- hogy a csizmatisititás idejéig már jó kapatos volt, a feleségének kezdette a szemére hunyni minszokat a gonosz dolgokat amiket a reformáció és antireformáció századában a pápisták a protestánsok ellen el cövettek Ezen morfén dirozott délig, ameddig az ivatalos idő tartó t. Délre aztán a gonosz pápisták ellen annyi düh gyülemlett meg a bsgyében, hogy táradtá pü- fölte magát az asszonyon. Csak úgy szelíden az öklével kezdte, el aztán a aadrágszijjai folytatta, egyre közbekiálltva: Nesze neked a harminchat prédikátorokért, nasie neked a nápolyi gályáért, nesze neked a kassai református templomért — ogész addig, mig elfáradt és aludni ment az eperfa alá. Én persze azt hittem, hogy az azzsony katholikus, da mikor egyszsr azzal igyekeztem ■békességre kapicitálni az öreget, hogy szegény nem tehet róla, ha pápistának született, mél- ífttlandkodva felelte : — Csak nem gondolod, öcsém, hogy én pápista asszonyt vittem volna házamba. — Hát akkor niért bünteti őt a pápisták kunéiért ? — kérdeztem én. — Hát fiam, úgy volt a dolog, hogy az egész utcában nem lakott azelőtt pápista- Oa»t mikor elfogott a gonoszok cselekedetei miatt a keserűség, hát nem volt kire kiöntenem, csak nem mehettem az alvégie, vagy a su.zterékhez. Oszt igy kineveztem a bordámat pápistának, hogy legyen akire kiöntaem a keserűségem. Az ember nem mehet viliággá a báuatávalEzt a logikát teljesen kielégítőnek találta, az asszony pedig tűrte, mert szegény volt — annak idejen egy szál szoknyában vette el — és pereputtya gok volt, fiastyu- koknak nevezte őket Kuszka bácsi. Csak épp Kus'kánénak nem volt egy csirkényije sa. De aztán segített magán Kuszka bácsi. Egy dombradi ember már öt pár kordoványcsiz. máért volt adósa. Egyszer aztán elment a házához inkassnálni a húsz pengő forintokat • Pengőket nem kapóit, mert ivókkal volt tele a hát, hát az öt pár kordoványcsiama helyébe haza hozott egy gyermeket. Fiút
