Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-10 / 37. szám
37 szám. (2) egyszer-másszor mutatkozik is a vidéki helyeken országes mozgalom, e körülmény még nem jele annak, hogy itt másképpen fordul már a város szekere. A nemzet életének szakadatlan egymásutánban kell lefolynia akár országos, akár helyi ivszonylataiban. Nem lévén erősen kifejlett központi városaink, nem fejlődhetik erős alapú és országos szellemű vidéki sajtó orgnum se, mely irányitó befolyást gyakorolna a nemzet vérkeringésében. Pedig erős vidéki sajtóra számos tekintetben igen nagy szükség van, mert a fővárosi sajtó nem láthat el minden vidéki ügyet. Erre csak a vidéki sajtó képes, még dedig a nemzetállam kötelménye szerint akként, hogy minden helyi ügyet egyszersmind országos oldaláról is vizsgáljon, mérlegeljen, mennyiben felel meg a nemzet akaratának? Tagadhatatlan azonban, hogy elismerés illeti úgy a fővárosi, mint a vidéki sajtó harcosait, kit a nemzet millió ügyének eleven segítői: Minden vérbeli sajtó emberben a nemzetállam testesül meg. És ideális, az volna, ha a nemzet minden tagja a sajtó harcosa lenne s mint ilyen hivatásos, vérbeli újságíró oldala mellé állana. A magyar iparos osztály is érzi és tudja, mily erő rejlik a sajtóban, mert egyik íegderekabb támogatója volna küzdelmeiben. Szó sincs róla, beszámol ugyan a sajtó az iparoság esetleges mozgalmairól, gyűléseiről, de ez mind nem elég ahhoz, hogy az iparosság sajtóbeli érdeke ki legyén elégítve. A sajtónak teljes ambícióval fel kell karolnia az iparügyet, melynek, követeléseit önálló munkálkodás és tanulmány tárgyává kell tenni. Nem csak az iparosság fogja ennek hasznát látni, haII ■UM! 11 «rfWÜBWfc nem erósbödést fog nyerni viszont a sajtó is az iparosságban. És ha a sajtó hasábjain tért nyit és állandó harcosává szegődik a magyar iparososztály, úgy a magyar iparosság jövője el nem veszett. Ha az iparosság bármely követeléséért a sajtó részéröl kemény harc^ folynék, úgy sok kérdés már is dűlőre jutott volna. Csak egy követelést említünk: az önálló vámterület, mely mint kormánypolitikusaink mondják, nem is politikai, hanem gazdasági kérdés. FNos ha az igy áll, úgy mi sem gátolja a külőmböző pártállása lapokat abban, hogy e tekintetben szövetségre lépjenek egymással. Az ország legsürgetőbb gazdasági erősbödését fogja ez jelenteni. Hisz az önálló vámterület ma már nem is egy osztály, hanem az egész nemzet létérdeke. Nyisson tért a sajtó a magyar kisipar, mely ennek fejében tudni fogja, vele szemben mi legyen a kötelessége, SZÍ Nfi.RVÁR A L_JJI HÍREK. Nagj' iűók tanúja. Meggörnyedt testtel járkált már as utóbbi hetekben az 1848 -43. szabadságharc egyik vitéz katonája, a lengyel származású Paulévvsaki Bódog. Kalapjáról sohasem került le a nemzetiszinü kokárda. Vasárnap viradóra aztán eipihení az agg harcos. Tegnap temették el a refermátus temetőbe. „Üj Szamos Újság“ lépett a régi Északkeléi* című politikai napilap helyébe. Felelős sserkeaztöje zs. Z3emlyey Oszkár. Előfizetési ára egy évre 12 korona. Megjelenik minden nap délután. Bizalom a kormánynak Szatmárvármegye közönsége az e hó 5-én tartott törvényhatósági bizottsági gyűlésen Lukács László, miniszterelnöknek és gróf Tisza István, házeinöknek 201 szavazattal 70 ellenében bizatmat szavazott. Legszebb tűzijáték, Siatmáron (Kazinczy- utca) Szabó Gézánál kapható. 1012, szeptember 10_ A ref. egyház bálja minden tekintetben szépen sikerül. A tágas sátrat mit az iskola udvarán állítottak fel, igazán zufolásig megtöltötte a közönség. Akik ott voltak, mind jól találták magukat. Az anyagi sikert minden szónál ékesebben'jelzl, az hogy a bál tiszta jövedelme meghaladja’ a 406 koranát. A felül- fizetóseket és a jegyváltásokat itt nyugtázza az egyháztanács. (Mulasztást követnék el, ha ha meg nem emlitenők, hogy a bál sikere érdekében Sátor Elemér, móraökjelölt, Kocsis János, egyháztanácsos és Szabó Ferenc, al- godnok fáradozott legtöbbet s nekik köszönhető, hogy, az egyház adóságát 400 koronával apasztja, ők bizonyára nem várnak a dicséretre, nem is e célból irtuk ki nevöket, csak tudatni akartuk a közönséggel, hogy kiknek köszönheti a sikerült mulatságot. Saerk.) Felülfizetós: Kis Sándor, Szilagyi Imre 7 60—7-60 K. Sepsy Károly főjegyző, Szilágyi Tihamér v. járásbiró, főgondnok, Szilágyi István 6—6 K. Kató Béla 5 K. Botos Gyula, Kócsi János, Sólyom Sándor, Szaszarán György, Vári György 4—4 K. Varga Péter 3 60 K. Duczon István, Duczon Jánosné, Sarközy Géza 3—3 K. Cfsmpa Gyula (Apahegy) Jakucs Sándor (Nagyiéta) 2-60—2‘60 K. Fru-kas László, ifj. Makray József, cs. Nagy Lajos, Oláh Sándor, N. N. ,.2—2 K. Biró Lajos, Gál István, Nagy Andrásné, Dr. Sztán Miklós 1*60—1'60 K. Bráz János, Fábián Ferencz, Fehér Károly, Fazekas Sándor, Holósi Sándor, Kesely Gergely, Kocsis János, Kanyó János, Makray Árpád, Makrai Károly, Makray Zsigmond, Mák János, Mátéfy Ferencz, Miklósi János, Misztí Mihály (Józsefháza) Molnár Jezsef, ifj. Oláh Ferencz, Ronyecz József, Sólyom Zzigmond, Szilágyi István (Nagylóta), Szabó Ferenc hivatalnok, Szilvásy Dániel, Tódor Gyula, Vass Károly 1 — 1 K, Tóth Imre 80 fillér Bak István, Czompa Bertalan, Demeter János, Domokos István, Incze János, latorén György, Lányi János, id. Lányi Sándor, Mar covici János, Marosán ©yörgy, N. N. id. Papp János, Pásztor István, Sipos Lajos. Dr. Somlyó Lajos, Schwanner Rudolf, Szekeres József (Apa- hegy) Szókán Demeter, Szűcs József, Tóth, László, Török Lajos 60—80 fillér Weisz Józsefné 40 fillér Híripi András. N. N. Tárca György 20--20 fillér. Jegyeiket megváltották Gaál István ju,- rásbiró, Gönczy Adolf, Vékony András 5 —5 K Csutorás Péter 4 K. özv. Tóth Imrené 3 K. özv. Bányai Györgyné 2-40 K. id. Kosa György, Katz Elemér 2—2-í K. Vékony András pékiparos egy tortát adományozott kisorsolás vége't, ami mag is történt. A jótékony czél érdekében történt szives felülfizetöseket és adományt hálás köszönettel nyugtatja az Egyház tanács. ki a propeller. Sárkány lérohant a lépcsőkön és a kasszához sietett. — Hová, hát Budára 1... A Császárfürdőhöz. — Ez csak a Bombatórig megy. Rohant a hajóra. — Mehetünk már 1 — szolt oda a ha- éslegénynek. — Még nem lehet, jöhet még utas 1 Sárkány felment a fedélzetre, ahol egy lélek se volt. A propeller még egy fél percig vesztegelt, Neki úgy tetszett, mintha egy fél óráig állt volna. — Átkozott alkotmány ! — sziszegte. — Végre eloldozták a köteleket s a csavargőzös kényelmes lassúsággal megindult. A viz sötét volt, csaknem fekete. A hajókerék egyhangú kattogása rettentően gyötörte a «zökevény megbomlott idegeit. Tulnan vala melyik toronyóra ütött. Sárkány izgatottan jigyelte. — Egynegyedhat — sutotgta. — Még nem tűnhetett föl, hogy elmaradtam. Most kellen visszamonnem a hivatalba. De még nem tudják, még nem keresne!:. Körülbelül fél hét* lesz, mire a hiányt észreveszik. Amikor a rendőrség értesül róla, hét óra lesz. Több, mint másfélórám ven még. Vonatra nem ülhetek, mert végigtáviratozzák az összes állomásokat. Hova menjek ? Hova menjek ? Végre kikö.ött a hajó. Sárkány akkor már lent állott a karfánál és elsőnek tülekedett ki a hídon, Fölrohant a rakpartra, Ott megállt egy pillanatra és körülnézett. Elégedetlen volt magával. Sajnálta, hogy nem maradt inkább a pesti oldalon. Ott ismer mindent, minden zeg-zug utcát. lit, a budai részen, alig-alig járt. Szerette volna a szakáiét leborotváltatni, meg a ruháit kicserélni. Ron- gyokat akart, mindenáron rongyokat, hogy fel ne ismerjék. De hogyan ? Egy ócska ruha, kereskedést látott valahol az utón. De miképp állítson be oda ? Azt csak nem mondhatja, hogy a finom ruháit cseréljék fel rongyokkal. Ez gyanút keltene. Végre támadt egy ötlete. Felkereste a rakpart egy elhagyatott részét, ott hirtelen levette a téli kabátját és beledobta a vizbe. Aztán foga vacogva mént az ócska ruhás boltba. Előbb azonban összemázolta homokkal a kabátját, végigszakgatta a zsebeit, behorpasztotta a kalapját. Ebben a kösztüm- ben már kezdett hasonlítani egy csavargóhoz. — Egy télikabátott kérek — mondotta — olcsót. í, A legkopottabb kabát tetszett meg neki. Négy forintért megvette, aztán rohant tovább A Déli Váspálya indóháza ellőtt elfogta a bágyadság, A füle zúgott, a feje égett, a lábai roskadoztak. —; Oh, Istenem — nyögte kétségb eesettem nem volt maradása. Valami kávéméról pillantott meg a túlsó oldalon. Tegnap még be nem tette volna a lábát i yen lebujba. Most sóvárgás fogta el, hogy bemenjen, A kávét jóizüen elköltötte, cigarettára gyújtott, s amit kissé megmellegitett e dermedt tagjait, ismét távozott. Fél hét volt. Alighogy ki épeit a pályaház felől egy ember közeledett feléje. Sárkány gyorsan megfordult és sietni kezdett Amaz nyomában. — Engem üldöz, suttogta rémükén a sikkasztó. De nem mert hátranézni. Aztán úgy rémlett neki, mintha még valaki csatlakozott volna az üldözőjéhez. A léptek félelmesen kongtak háta mögött. Még egy perc és elérik. Sárkányt alig bírták már a lábai. Végső elhatározásában megállóit. Amazok közrefogták. Úgy érezte, hogy az egyik mellen ragadta. — Sárkány Ervin az ur ? Én ? . .. dehogy . ’. tévedés .. . Ön az, vallja be — szólt szelíd bben a másik. Sárkány még egy lépést tett előre, aztán térdei megcsuklottak, Eszméletlenül terült el a kövezetten...
