Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-20 / 34. szám
Szinérváralja, 1912. Augusztus 20. — 34szám. Kilencedik évfolyam szí ner var a l j a TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A t í)X’ V i, •••»V >4? Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szim ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. Megjeuenik minden kedden. ■ - - ■ -------------------------------: Fel elős szerkesztő : fábiAn istván. A lapra vonatkozó mindennemű közlem'-ny és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja" szerkesztő jégéhez Szlnérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon kosiunk. A fősorozás. Nem olyan fekete az ördög mint a milyennek festik. Augusztus 12—17-én tartatott meg a fősorozás Szinérváralján és pedig a szinérváraljai és az avasi járásokra mert avasujvárosban, az avasi járás székhelyén sorozásra alkalmas hely nem lévén, a honvédelmi miniszter rendelkezése folytán az avas is — a szomszéd és régi járási székhelyén, Szinérváralján sorozott. Sorozó bizottsági elnökök voltak: a szinérváraljai járásra Rerekes Zsigmond vmegyei tb. főjegyző, az avasi járásra Mangu Béla vmgyei tb. főjegyző; a bizottság tagjai a közős hadsereg részéről : Helvey őrnagy, Ábrahám főhadnagy, — a honvédség részéről: Nagy Lajos őrnagy, Schöberl hadnagy, — orvosok: Dr. Mészáros honvéd orvos és Bajnócey Géza szinérváraljai járási orvos. — A sorozást a szinérváraljai járásban Bay Miklós főszolgabíró, az avasi járásban Tóth Tibor szolgabiró vezette. Dacára a kezdet nehézségeinek a pusztító tüzként futó rémhíreknek az uj véderő törvény és utasításnak rövid időn belül — a fÖsorozás előtt csak 10 nappal lett ell küldésére — a sorozás a nehézkes uj eljárás szerint teljesen megfelelő szabályszerűséggel vezettetett és folyt le. — A bizottság az uj nehéz munkával szemben — mely óriási elő- készültséget kívánt, — teljes tájékozottsággal működött, humánus eljárást tanúsított, — Nagy érdeme van a nehézkes és kezdő eljárásnál Ábrahám főhadnagy sorozó tisztnek, aki a sorozás tartama alatt főkép reá háruló nagy munka anyagot, higgattan, nagy szakértelemmel, az eljárás teljes tudásával végezte — bonyolította le. — De általában az egész sorozó bizottság teljes szinpátiát nyert, a közönség előtt nemcsak a sorozás és eljárások humánus vezetése miatt hivatalosan a zöld asztalnál, hanem a fehér asztalnál is a Bay Miklós főszolgabíró és mások által tiszteletükre rendezett vendéglátás alkalmával is. A szinérváraljai járásban 676. álli- tásköteles közül megjelent és megvizsgáltatott 565 állitásköteles; — ezek köztül besoroztatott: a hadsereghez 72. — a honvédséghez 26. — és család fentar- tói kedvezmény elnyerése által a póttartalékba 5, — egyévi önkéntes 1. — Az avasi járásra nézve kevés külömbséggel ez az eredmény, illettve arány. — Az arány nem tér el a múlt évi fősorozások arányától; most sem sorozatott több mint máskor. Tehát nem soroztatott be sem egész sem fél süket, — sem egész sem fél nyomorék, sem pedig más testi hibáju — egyetlen egy sem; sőt talán a még szolgálatra képesek gközzülj is mint alkalmatlanok vissza helyeztettek s a IlI.-ik korosztálynak — kevés kivétellel — mint fegyverképtelenek véglegesen kimenekültek. — Igaz, hogy ez évben segédszolgálatra besorozás és beosztás nem történik, de még az esetben sem lett volna és látszólag nem lesz rendkívüli nagy eltérés; mert hiszen bár több katonára van szükségünk — a létszám felemelése folytán — de tekintettel eddig a póttartalékba besorozottak és áthelyezettek aránylag nagy számára és a sorsra bízott azon véletlenségre, hogy az ugyan azon hadképességüok közül egy — nagyobb rész — minden természetes és egyenlő alkalmasság dacára — a póttartalékba osztattak be — most egyenlő mérték lesz, s a bár törvényes, de nem méltányos eddigi póttarA „SZIBÉRUÁRAWA“ CÁRCÁ3A. Bánffy Dénes leánya. Aranyhímzésű, vállra vetett selye n leb- b*nty ükben, császárok országát érő ajándékaival járultak a görög követek a ragyogó trónushoz, a gyerekki. álynak, III. Istvánn ik felsége* színe elebe. A sok drága ajándék szinto elkápráztatott mindenkit, kik a királyt környezték. Ilyen csillogást, ragyogást álmukban sem láttak A görög urak hozzá lehettek az ilyesmihez szokva, olyan nyugodtan rakták a sok kincsot a király lábai elé, mintha valamennyi hitvány kavics lett volna. Fel sem villant láttára a szemük. De mégis. . . mikor annak a hosszú fehér ssakállunak az intéséra, ki az imént érthetetlen nyelven üdvözló a királyt és tanácsát, előlépett hátulról a legfiatalabbik, kit társai Andornikus néven szólitottak, nem is csillogtak, hanem, valósággal villám- lottak a nagy fekete szemei, miközben a sok drágasá ,ot a trónus zsámolyára helyezte, Ext sem a kövek, a gyöngyök ragyogása okozta, hanem a mindennél tünioklőbb két türkiz, mely Bánffy Dénes uramnak. Tomizóba késő unokájának,^ derék vitéznek, a király legbecsületesebb tanácsadójának háta mögül szórta feléje a tüzes szikrákat. Egyetlen leányának, a világszép Katának szómé égett lobogó lánggal, az a két türkiz és a sugarai majd folperzselték annak a délceg görögvitéznek a szivét. Nem volt ilyen kincs a széles világon. Féltette is az apja, azért hozta ide is magával. Bárne hozta volna! Nem jutott volna köves Szsrémország idegen kezére. A tisztességlétei után nagy vendégséget csaptak a követe* kédvésrt. Ki akartak tenni a magyarok is magú cárt. H idd lássa a vendég I De msg is érdemli ez a nap, ouy végét v éti a hosszú háborúságnak. Viszik Béla királyfit Konstaminapolyba nagy tisztességre : görög császár leánya és koronája várja. Vitézek maguk hordották ezüst tálakon az ételt, tüadérhajadonok arany kup ikban a tüzes bort, ne n volt hiányosság dalban, muzsikában. A lakoma után ősi szokás szerint tanéra perdülének a vidám daliák is a gyönyörűséges szüzek Bánffy Dénes Katája is ott ropja a táncot. Mily hamarosan eltanulja tőle \ndjrnik, a görög. A görög vitéz azt a vért forraló, részegitő magyar táncot. Nem értik egymás szavát, mégis megértenek mindent. Van ami szebben tud beszélni a legzengőbb nyelvnél. Bár sohase lenne vége követségünknek 1 — gondolja az egyik s megérti a másik — De hát hiaba a s óhajtás, hiába a sze nők vágyó sóvárgása, az a hosszú fehér siakálu egyszer csak ezt mondja: — Tiszteljük a királyt és nemes tanácsát, köszönjük a szives látást, most már indulhatnánk, vár már odahaza nagy- urunk, a császár, s varja vőlegényét az aranyhaju ciászárleány, Bánatos lett erre Andorniknak arca, hirtelen felhő szállt mind a két szemére. ... Még messzeségből is egyre vissza- visszafordult, oly nehéz volt itt hagynia Bánffy Dénes leányát, világ szép Katáját. Bánffy Dénes is észrevette a dolgot, s nem haragudott érte. Idegenbe viszik ugyan majd a leányát, de ha jó egy magyar királyfinak a görög kisasszony, nétt ne lenne jó az ő leányának egy görög levente ? Testvérré lett mától úgyis a két nemzet. És ha már az öreg Mánuel nem bírja tartani a kormányzás gyeplőjét eggyé lesz úgyis a két ország Árpád vére lessz ur mind a kettő felett. Még akkor ne n tulta — ki tudhatta volna I — hogy ravaszság a csiszár fényes követsége, hazugság a »zent ígérete. Bizony csak arra kellett a magyar kira.yfi a cselvelő császárnak, hogy ürügye legyen íz ország rablására. Ha beüt hadaval, azt felelheti majd csak veje örökségéért jön. Nagy volt a felháborodás, mikor hire Jött, hogy ott garázdalkod ta* csapatai a szirtes Dalmátországban, de még nagyobb a keserűség, bánat Binffy Kata szikében, mert most már hiáda álmodozik a szép, ifjú görög követről nem jöhet érte többi. Pedig mégis eljött verje, meg az Isten 1 Bánffy Déaes csak nezte. mint hervad a
