Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-13 / 33. szám
Kilencedik évfolyam TÁRSADALMI, QAZDASAQl ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes számi ra 12 fillér. Nyjlttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fábiAn istwán. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja" szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon ködünk. Az alkoholizmus ellensúlyozása. Akinek csak egy szemérnyi bepillantása van a közn^p^ viszonyaiba, az láthatja, tapasztalhatja azt a már-már végzetesnek látszó állapotot, amit az alkohol és a korcsma közötte létrehozott. Ha csak két-három évtizedre tekintünk vissza, tapasztalhatjuk, mert hiszen majdnem szemünk láttára fejlődtek át a viszonyok, hogy a patriarchális életmód, a nyugodt, higgadt temperamentum, amely szinte jellemvonását képezte a magyar embernek, hogyan vadult el. — Ami szilaj elem a magyarban volt, a békés időben, a rendes társaságból, a magyar emberek közönségéből szépen kisajátitódott és lett belőle erdei betyár, tizmegyére szóló zsivány had. Régente a jó magyar ember gyilkoló eszköze markolatára csak ákkor ütött, ha szó volt róla, hogy hazáját, nyelvét vagy szabadságát mentse meg. Máskülömben a templom meg a család, az eke szarva és az anyaföld voltak az ö egész világa. Ezeket szerette, ezeket imádta; élt-halt érettük. De haj! azóta nagyot fordult a világ sora. A templomban szentnek tartott minden ceremónia, a papnak idézetül szolgáló szent szöveg, a nagy és tekintélyes egyház a tudomány nagyés megdönthetetlen igazságai révén már nem egyebek, mint történeti intézmények, és igy a mostani életből a tudományok világába vannak száműzve. Mindezek magyarázzák meg az alkoholnak olyan nagy mértékben és hirtelen való elterjedését. Az emberi léleknek szüksége van bizonyos nyugvó pontokra, melyek ha hiányoznak, az emberi méltóság anyagiasságba sülyed. így volt ez a régi világban, ahol még nem ismerték a pálinkát, de tudatában voltak már a kábító szereknek és a hitetlenség olyan következményeket szült, mint manapság. Akkoriban a kereszténység volt az, ami megváltotta az emberiséget, persze, az a kereszténység, amely az ige hatalmával győzte meg a lelkeket. Mostanában is az igének fogjuk köszönhetni, hogy az anyagiasságból kitagadja népünket, de nem á szív,«.hanem az ész igéjének. Még az előző földmivelésügyi kormány számított ezzel, amikor országossá tette, illetőleg tervezte a népkönyvtárak fellállitását. De más, jóval fontosabb intézménynek meghonosítását elmulasztotta akkori kormányunk, nevezetesen azt, hogy a már olyan nagyon gyökeret vert alkoholizmust szigoruntéizke désekke gyöngítse vagy legalább mérsékelje. Angliában is ezek a rendszabályok előzték meg a nép művelést. Ottan pl. minden részegnek törzslapja van a hatóságnál és a részegségben elkövetett tettek soha sincsenek enhitö körülménynek betudva, sőt súlyosító körülménnyel bírnak. A vasár- és ünnepnapok nem arra valók, hogy dáridót csapjanak a korcsmában, hanem igenis, hogy a hét fáradalmait kipihenjék. Ilyen intézkedések nálunk is szükségesek. ha oda akarunk jutni, hogy népünket a zülléstől, a magyarban hússá és vérré változott, de könnyen elfajulható nemes erkölcsöket a jövö nemzedék számára megmentsük. A vasárnap ha az áhitat számára meg nem menthető, akkor adjunk némi kárpótlást a tudás segítségével. ^Világosítsuk fel a népet, ismerje meg a földet, melyen lakik, ismerje meg saját törvé nyeit, szóval ismerkedjék meg önmagával. Ha majd az önismeretnek oly magas fokára jut, hogy olyan intelingenciának lesz a részesé, amely képesit majd arra a gondolkodásra, arra az eszméletre, hogy kiismerje taz ö saját nemzeti karakterében rejlő kincseket, majd akkor a halaA „SZlIIÉRUfiRAliüA“ CÁRCÁUA. A harangok. Irta: Kazár Emil. A xsombékiak hiába várták a hajnali, harangszót. A harangozó csak harmadnap jött a faluba a meghalt helyébe. Senki sem ismerte. A főtisztelendó hozatta valahonann. Mikor jött a feleségével meg egy ölbe való gyermekkel könnyen elfért egész holmija a szekér saroglyábán. Meg egy kecske volt kötve a szekér után. — Szépen kezdi a dolgát az uj harangozó — dörmögte Seregély Mihály, kinek legjobban feltűnt a harangozás elmaradása, mert magának is lettfvolna valakije, akit oda szánt a toronyba és sekrestyébe. Seregély gazda indult megtudni, hogy miért nem szólt ma a harang? Hetykén nyitott be ajharangozóhoz, de senki sem nézett ki a pitvarból az utcaajtó csikordulására Kutyája meg nem volt a harangózónak, Seregély jó reggelt kiáltott, de egy árva szó sem felelt rá. Olyan üres volt minden, mintha kiíüstölték volna harangozó e kát. Az ólból kecskemekagés hallatszott végre. Benézett oda Seregély. A kecske azért mekegett, mert a kötele nem engedte, hogy bele harapjon egy csomó fűbe. Seregély a szomszédba ment át Gólyóbi-: sókhoz. Az asszony éppen ludat tömött az* udvaron. — Valami baj történhetett? — felelte a seregély kérdezósködéséra. — Ma hajnalban ■agy gyermekrivást hallok. Mikor már nem akart csitulni, átnéztem a sövényen. Nem láttam egy egeret sem. A gyerek meg csak lival- kodott. — Hová lett sjgyerek ? — Kíváncsiskodott Seregély. — Áthoztam, mert nem tűrhetem a sivi- tását. Se apja, se anyja. Tegnap délután láttam, mikor az anyja szekéren elment hazulról. De hát az apja mért hagyta magara? Nem tudom Tejet adtam a gyereknek s most alszik. Még ma nem is harangozott, — dohogott Seregély. Megmondom a fötisztelendö urnák. Amint át akart menni Seregély a plébánia felé, szemközt találkozott Iskátulya Marissal, a hirhordó, nyelves asszonnyal. Mindjárt Seregély elé kiáltotta, hogy a harangozót bekisertók a zsandárok. Most vallatják a községházán. Szép história álmólkodott Seregély. — Jaj gazduram, a harangozót asszony ruhában fogták el az utcán, a i int a két zsandár kifordult a templom (elől. A feje be volt kötve keszkenővel. Aztán a bajusza, meg a szakála . .. A zsandárok rákiáltotta« és bevitték. — Ej ha, asszonyruhában fogták el I Koszban törte a fejét. — A zsandárok is nagyon vádolják. Csakugyan vallatták a harangozót. Jobbik Pétert a faluházán. Csakugyan asszony ruha volt rajta. Mért csinált magából maskarát ? Mi volt a szándaka ? A két zsandár nem ismerte' a jövevény harangozót. Váltig mondta, hogy éppen harangozni sietett. Itt a templom kulcsa is nála. Dehogy mert öltözött asszony ruhába, arra nem akart felelni. Hanem rimánkodott, hogy vigyék vissza Peti fiához, mert senki sincs mellette. Később mikor megtudta, hogy a gyereket átvilték a szomszédba s a főtisztelendő ur is eljött a községházához. Jobbik Péter mégis csak elkezdett beszélni. — Szegények vagyunk. A fötisztelzndő atyám ismer engem, jót is tett velem — kezdte Jobbik Péter a vallomást. — Csak a kis Petivel dicsekedhetünk. Meg e Miénk még e kecske. Arra mifelénk, a honnan idejöttem, Miskánek hívják a kecskét, a bikát meg Samunak. Arra ott, — mond a harangozó, a fejével messze távolba intve, — a harangok is beszélnek csuklódnak. Azért jöttem el onnan. Isten áldja meg a plébános urat, á ki káplán korában ismerte „az apámat Keservesen kértem hogy hozzon el engem Zámból harangózónak. Mert az angyalházi és szigeti harangoktól nincs nyugtom, meg a magunk harangjának a beszél de is nagyon keserített. A haragoknak csak vigyázni kell a hangjára és szavakat ért azokról meg rigmusokat. Zamban a nagy harang keservesen panaszkodik a rossz szikes főid miatt és mindig búgja: — Nincsen kenyér Zámban. Nincsen kenyér Zámban. Nekem kellett a harangon] panaszra gerjeszteni, hogy hirdessem angyalházának meg Szigetnek hogy milyen szegény Zám. Az angyalházi kis harang meg csúfondároskodik is. Vékonyan csengi:
