Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-16 / 29. szám
Szinérváralja, 1912. Julius 16. — 29 szám. Kilencedik évfolyam NERVARAL TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. i i / Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FABIAN is tv An. __ A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetésehet mérséhelt árakon hözlünh. = ——fa»— Az amerikai párbaj. Az utóbbi időben erős akció indult a páros viaskodás, a modern barbarizmus megszüntetése érdekében. Valahányszor egy-egy embert lepuffantottak, a- vagy agyon kaszaboltak, a társadalom felzudult, megmozdult a lelkiismeret, kézzel-lábbal, szóval és Írásban követeltek szigorú rendszabályokat, kemény intézkedéseket a párbaj meggátlása tárgyában. Azután megint minden csöndes lett. Alakultak párbaj ellenes szövetségek, feladatul tűzvén maguk elé a legerősebb irtó háborút folytatni a legembertelenebb szokás, a páros viaskodás ellen. Elaludt az egész úgy. Mostanában nálunk a párvidalnak egy rettenetesebb egy brutálisabb és rémesebb fajaj van szokásban: áz a- merikai párbaj. Mindenesetben egy fiatal reményteljes élet esik áldozatul a nyavalyának. Többnyire egész fiatal emberek alig pelyhedző bajusszal vívják ezt a borzalmas párbajt. És többnyire a szerelem képezi rugóját ennek. Az ellenfelem a szerencsésebb fél megérthető okból a sors szigorú döntését fönn tartja, vér- fagyasztó ridegséggel figyelmezteti a A „SZINÉRUÁRALJA“ CÁRCÁ3A. A „Szükebb“ haza. Irta: Aranyi Lipót. A múlt század közéletének nagyjai, a kiegyezési korszak oszlopos magyarjai között talán egyetlenegy ember sem volt annyira testben és lélekben lokálpatrióta, mint Kozma Sándor, az államügyész. Deák Ferenc környezetéhez tartozott és a legnagyobb, legtisztább fajú magyar jogászok egyike volt. Ezt felőle meg hazánk legnagvob csufolódója is, Eötvös Károly is elismerte. Igaz, hogy Kozma Sándor megü'öite volna az államférfim hivatottsag mértékét az Eötvös Károly hajlandóságában, az ő nagy egyéni kvalitásai nélkül is. lévén Kozma dunantui, no meg ezenfelül kálomista is. De az ország, a szabaddá lett Magyarország közönsége osztály- és partkülömbség nélkül jogászi és emoeri nagyságáért tisztelte. Kozma Sándort, a legideálisabb közvádlót, aki magas állásában iskolát teremtett a rendíthetetlen igazság számára. Olyan iskolát, a melynek tantételeire év.záz td )k múlva is fognak hivatkozni, valahinyszor elho nájosul a minden állam talp- köve: az igazság. Az a tudat az az érzés, hogy országos ember, hogy közéletünk kiválósága, Kozma Sándort nem tette olyan mértékben buszfekete golyót huzó szerencsétlent, hogy tartsa be azt, amit be kell tartania. Lejárván a terminus, nincs joga az élethez, ahhoz az élethez, melyet az ifjú még alig tanult meg ismerni, el kell vennie ezt az életet, önkezével kell kioltania életét. És az ifjak, szerencsétlen, tudatlan, tapasztalatlan fiatal emberek, rém komolyan veszik a sors ilyetén való döntését. A |másik fél, a kegyetlen, a a kíméletlen, a brutális meg kéjeleg a homályban, bujkál a sötétségben, ritkán lehet felderíteni kilétét, hogy ezután a örvény igazságot osztó keze méltóan telbánna vele. Az ilyen fenevadat nem bántja a lelkiismeret, szive nem facsarodik, midőn hírül veszi, hogy az a másik elég szamár volt és kioltotta életét, mig, ha ó lett volna a helyében, nem tette volna ezt a badarságot, még ha levelekkel ostromolta volna is ^ellenfele, a- vagy talán erre nem is lett volna szüksége, amennyiben a másik humánusabb érzésű egyén létére, feloldotta volna a hóhéri munka alól. Már-már ijesztő arányokat kezd ölteni az amerikai párbaj és nem lehet ellene védekezni, nem tudjuk elejét venni tehetetlenül kell nézni, mint pusztulnak el fiatal életek. Jellemző erkölcseinkre e modern lépfene, jellemző felvilágosultságunkra és jellemző, hogy mily emberbörbe bujtatott bestiák: vannak közöttünk és veszni hagynak ártatlan lelkeket, sőt fagyos kegyetlenséggel követelik is az A t; liánok vérét. Tennie kell e téren valamit. Tenni kell, de mit? A társadalomnak kell átalakulnia, egészségesebb viszonyok kellenek, gondolkodó, .fegyelmezett eszü nemzedékkel ilyesmi nem történhetik, csak oly társadalomban fordulnak elő ilyen betegségek, hol önállóságra, független gondolkodásra és szabad cselekvésre nem nevelik a fiatalságot. Túl érzékeny ideges, félénk ifjúságunk fogékony beteges hajlamok iránt és ha ezek egyszer belevették magukat a lelkűkbe, nem igen tudnak megszabadulni tőlük. Talán kinyílik a mai társadalom szeme s a nevelést olyan térre viszi mely szilárd akaratú, erős fejű és helyesen gondolkodó és érző ifjakat ad országuknak s ezáltal nem fog burján- zani a szégyenletes, szomorú és brutális amerikai 'párbaj. kévé mint az, hogy ő somogyi. Nem olyan értelemben volt ő Somogybán otthon, mint ama hírneves férfiak, akik a kőnyomatotok személyi hirei révén közhírré tétetik, hogy ma vagy holnap~erre vagy arra az illetőségi helyükön elterülő birtokukra utaztak. Kozma Sándornak inkább a lelke és a szive utazgatott Somogy varmegyébe amely vármegyének holta napjáig hü lia volt. Az öreg Kozmának az a somogyi mivolta sokáig megvolt a köztudatban, de bizony ké söbb mindinkább eihomályosfoott. öreg napjában Kozma Sándort mindenki pesti embernek tartotta. Sőt olyan tip kus pestinek, aki örökösen az omnibuszt, a villamost a íendőrt és a kellnert szidja. De ha el is homályosuk a köztudatban az ő somogyi volta, annál erőseb ben élt az ő érzésében.!Fajdalom, ez az érzés egyszer nagy sebet szenvedett, még pedig kettőt is egy napon. 0 maga panaszolta el meghitt kisebb körben. A hetvenes évek végén történt, hogy Baranyából sürgöny jött Budapestre Kozma Sándor főügyészhez, amelyben megdöbbenve értesítik afelő-, hogy Bunda Jóska a hírhedt betörő, akit csak hónapok múlva rendkívüli küzdelem és áldozat árán lehetett elcsípni es ezzel öt vármegye veszélyeztetett közbiz osság u megóvni, tegnap éjjel a fogházból megszökött. Az államügyész borzasztóan megdöbbent a szomorú értesítés miatt és jávirati utón aíónnal felfüggesztette a fogház egész veze.őségét: Másnap ismét táviratot küldött az ottan királyi ügyészségnek, amelyben jelezte, hogy az éjjeli vonattal indul a helyszínére és hogy a vizsgálatot maga szándékozik a fogházban foganatosítani. El is indult pontosan két ügyész és két alügyész kíséretében. A vonat beérkezvén az állomásra, Kozma igen szigorú arccal és borongós hangulatban lépdelt az ereje jövő ügyészek és fogházi tisztviselők elé. De nagy almélkodásra azt látta, hogy megnyúlt arcok és kétségbeesett alakok helyett mosolygós, vidám emberek szinte mazur- szerű lépésekben lejtenek feléje. A tisztelgők meg akarván előzni az áilam ügyész arcáról leolvasott dorgatoriumot, rögtön megokolták a jó kedvüket. — Isten hozta méltóságodat, ne tessék aggódni, már nincs baj. — Hát mi történt, hogyan történt ? — kérdé az államügyész. A fogházíelügyelő válaszolt: — Hát^kérem alázattal, az a veszedelmes Bunda Jóska, mi tűrés-tagadás, bizony megszökött a mi fogházunkból. De ez a becsületes, derék erdőkerülő még tegnap este elcsípte és megkötözve behozta. Ez'el rámutatott egy hatalmas szál parasztemberi e aki boldogan emelgette a kalapját a méltóságos ur előtt. Az öreg Kozma elegedetten nyújtó t kezet a nagy áolgálatott tett erdő keiülőnek és beszédbe, ejps^jcedett vele. — Hol 'fogta el ?
