Szinérváralja, 1911 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-02 / 44. szám
Szinérváralja, 1911. Október 31. — 44. szám. Nyolcadik évfol olyan,. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak; Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona, j Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér, Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja‘l szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = A vásárvám ügye. Lapunk 43-ik számának vezető helyén teljes egészében leközöltük azt a jegyzőkönyvet, melyet a vásárvám ügyének rendezésére kiküldött bizottság értekezletén vettek fel s jeleztük, hogy van reményünk arra, miszerint lapunk következő, tehát a mai számában az ellenkező oldalról is megvilágosithaijuk az ügyet. Ebből a célból nyilatkozattételre hívtuk fel mind a két haszonélvező lelkészt, kik közül azonban eddig csak a ref. lelkész adott rövid felvilágosítást jelenlegi és követendő magatartásáról. Sátor Dávid ref. lelkész ilyen kijelentést tett: Az ügy érdemére nézve nem nyilat- kozhatom részint azért, mert a községtől még nem kaptam meg a közölt jegyzőkönyvet, részint azért, mert ez nem a két lelkész, hanem a két egyház ügye. Az egyháztanács és az egyházi hatóságok intézkedését semmiféle nyilatkozat meg nem előzheti. Csupán annyit jegyzek meg a közönség tájékoztatására, hogy 1754-ben a helytartó tanács az 1753-ban a reformátusoktól elvett piaci templomnak a róni. katli. (akkor alakult) egyház leendő fentarlása céljából a ref. egyház által addig bírt javakat (angarialis korcsmál- tatási jog, Káca és a heti-vásárvám joga) két felé osztatni rendelte. Ez kiváltságos jog, mit abban áz időben a király adományozott. Királyi rendelkezés van arról is, a hetivásárt szombatról csütörtökre tehessék át az egyházak. A bizottság jegyzőkönyvének és az egyik haszonélvező rövid nyilatkozatának leközlésével eleget tettünk azon kötelességünknek, mi a közönség és az érdekeltek tájékoztatása szempontjából reánk háramlik. Ezek után cselekedjék ki-ki úgy, amint esze és szive diktálja; de a kilátásba helyezett per megindítása előtt vessen számot mindenki az erkölcsi és a vagyoni felelősséggel, mely cselekedete nyomán reá háramlik. Mi a magunk részéről a békés, de méltányos és egyúttal gyökeres rendezésnek vagyunk hívei, mert nem szeretnők, ha ez a tengeri kígyó minduntalan nyugtalanítaná a kedélyeket; de nem szeretnők azt sem, ha a közönség egy beláthatatlan hosszú, mérhetlen költségekkel járó s inkább kétséges kimenetelű, mint föltétlenül nyert pernek menne neki. Ajánljuk e sorokat a képviselőtestület figyelmébe. Román nópgyülés Szinérváralján. Múlt számunkban megemlékeztünk róla, hogy a román nemzetiségi párt szatmármegyei hivei itt Varalján népgyülést tartanak október hó 25-én. Dacára azonban a nagy tevékenységnek, meiyet a vezető férfiak a siker érdekében kifejtettek, az eredménynyel nem igen voltak megelegedve, amennyiben a gyűlést alig pár százan hallgatták végig. Ez részhen a rossz időjárásnak, részben pedig annak tudható be, hogy a román nép és különösen az Avas nem tud elképzeln ioly gyülekezetei, ahol napi- és fuvardijat nem osztogatnak. Sőt még pálinkát sem helyeztek kilátásba, így hat otthon maradt. (Hát arra nem gondolnak az urak, hogy a nép nem érdeklődik, nem lelkesedik az ily gyűléseken elhangzani szokott beszédekért ? Szerk.) A gyűlésen megjelent a magyarországi román nemzetiségi párt elnöke, Illésfalvi Pap György, az országgyűlés egyesült nemzetiségi pártjának elnöke, dr. Mihályi Tivadar orsz. képviselő, dr. Lukács László, Lukács Constantin, dr. Drágos Theofil és még számosán megyénk román intelligenciájából. Déli 12 órakor a Korona-szálló emeleti nagytermében Berinde Elek helybeli gör. kath. esperes a gyűlést megnyitja, üdvözli a megjelenteket s örvendve vesz tudomást arról, hogy a nép- gyülésen a szamosmentiek, somkutvidékiek, de meg az ugocsamegyebeliek is szép számban jelentek meg. Kéri őket, hogy hallgassák meg nyugodtan a nemzetiségi párt azon férfiait, akik teljesen önzetlenül, költséget és fáradozást nem kiméivé, megjelentek körünkben, hogy részt vegyenek a gyűlésen. Óva inti a népet, hogy tartózkodjanak a rendzavarástól. (Ez a figyelmeztetés inkább ráfért volna egyik-másik szónokra némely súlyos kifejezés használatakor. Az istenadta nép jó, csak nem kell ingerelni. Szerk.) Indítványozza a megalakulást. Suta György ismerteti a mai politikai helyzetet s különösen azon célt, mely felé a román nép tör s mely célt felvilágosítani és buzdítani a nemzetiségi párt legkiválóbb férfiai megjelentek. (Erre a célra vagyunk kiváncsiak! Szerk.) Elmondja, hogy az egész ország nemzetiségi vidékein felhangzik a vád, hogy Szatmármegye nemzetisége nem vesz tudomást a nemzetiségi mozgalmakról, alszik. Ezen vád megcáfolása céljából volt szükség a gyűlésre. Eszébe juttatja a vádlóknak azon politikai perek légióját, melyeknek aktái a szatmári, debreczeni stb. büntető bíróságok irattárában fellelhetők. Eszébe juttatja továbbá a két képviselőválasztás alkalmából a somkuti és krassói választásokat. Ajánlja, hogy a gyűlés tartamára tiszteletbeli elnökül Illésfalvi Pap Györgyöt, elnökül Berinde Eleket, jegyzékül pedig dr. Nyilván Aurélt és Argyelán Lászlót válasszák meg. Ezt egyhangúlag elfogadták, a megA „SZ1NÉRVÁRAUA“ TÁRCÁJA. Apró mesék. Királyné. — Irta: Halfdan Langgard. — Per a legpajkosabb, legéletrevalóbb ficzkók egyike volt a városban. ÖrdöngŐs egy íiczkó. S élte útját mindig vigyázva óvta mindattól, ami rossz és kárhoztatni való volt. Mig a vele egyivásuak Bacchusnak és Vénusznak hódoltak, ő Diánának szentelte magát s ragyogó példája lett az erénynek és a jó erkölcsnek . .. Tükör a város összes ifjai számára. De azok nem jó szemmel nézték és bolondnak tartották. S ez az állapot akkor sem javult, mikor ő egy csinos, virágzó hajadont szerzett, aki az erényes ifjúnak jegyese lelt. Társai mind irigykedtek most a derék emberre. ő azonban és szive választottja sok örömet szereztek egymásnak. Világos értelemmel és nyugodt lelkiismerettel jártak és bizonyára az egész környéken a legboldogabb pár voltak. Éppen ebben az időben egy idegen diva érkezett a városba. Gyönyörű volt és rövid idő alatt meghódította az összes férfisziveket. A költők himnuszokat zengtek róla hosszú poémákban. S a zeneszerzők a költők szavait hangokba ültették át. Mindenki letette áldozatát az istennő tömjénnel teliszórt oltárára. De ez büszke volt és gőgös s mindenkit visszautasított. S egyre több és több kérő jött s pályázott kegyéért. Messziről is jöttek sokan. De egy se nyerte meg áhított tetszését. Ekkor Per jegyese félteni kezdte vőlegényét, hogy tán ő is bele talál bolondulni a csodaszép asszonyba. Egy napon nyíltan meg is mondta ezt neki. De ő betapasztotta a száját egy csókkal s aggodalmaskodását szinte bántó vállvonogatással utasította vissza. Ö, aki aranyos kedvesét oly végtelenül szereti, lehetséges volna, hogy ő egy más, még oly szép és csodálatos asszonytól is elbolondittassa magát ? Elképzelhetetlen. De akkor még nem látta ragyogó ruhájának egy csücskéjét sem. Rövid idővel azután látta őt először. Büszkén és felségesen hajtatott el mellette az asz- szony, pompás, négy tajtékzó lótól vont fogatján. A tömeg szemei csodálattal fordultak feléje. Per egy villanást fogott fel az ő nagy, sötétkék szemeiből — tekintetének csak egy kicsike részét. De ez elegendő volt neki. Mintha odaszögezték volna arra a helyre, ahol állt. S hátra kellett fordulnia s isteni alakját tekintetével követni. Mintegy megbüvölten bámult a látóhatár felé, miután a felkavart porfelhő már régen leülepedett. Végre el tudott onnan szakadni s megzava- rodottan hazakerült. Kedvese fájdalommal látta ábrándosán önkívületi tekintetét és sejtette, mi történt. Nem kérdezősködött. Csak gyászoló tekintettel nézett rá. De őszinte volt jegyeséhez s elbeszélte neki a történteket. — Úgy jött, ahogy te megjósoltad. Elvakit- tattam magamat — a föld legszebb lényétől. Már másnap hozzá akart menni s kegyéért esengeni.. . Növekvő agodalommal hallgatott a kedvese minden egyes szavára, melyek úgy fúródtak szivébe, mint megannyi tőrdöfés. A leány átkarolta kedvesét. S remegő hangon próbálta vad elhatározásáról lebeszélni. — Ne csábittasd magad annak az asszonynak a hálójába. Szerelmemre kérlek, könyörgök hozzád: ne menj hozzá, ha szived békéjét meg akarod őrizni. De ő nem hallgatott már rá. Minden kérése és kedveskedése daczára másnap a diva elé lépett. Pirulva állt meg előtte — elvakitva szépségétől. S egy szó, egy árva sző sem hagyta el ajkát. — Mit akarsz tőlem, te büszke fiú? Miért adtak az istenek neked oly szép szájat, ha a beszéd tehetségét nem adták meg hozzá ?
