Szinérváralja, 1911 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-02 / 9. szám
Szinérváralja, 1911. Február 28. — 9. szám. Nyolcadik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árük; Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkinl 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő ; FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldeményj’^j&v; valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon köziünk. = A társaskör. Ha nem is úgy, mint azt elvárhatnók, megmozdult végre Szinérváralja társadalma is. A társadalmi széttagoltság megszüntetéséhez az első lépést megtette. Társaskört alakított. Volt ugyan társaskörévé olyan, amely életképességét elvesztette. Nincs szándékom kétségbe vonni, hogy az akkori alakítók is telve szép eszmékkel valósították meg az uj társaskört, azonban az egyesület fejlődés helyett decadentiába jutott s ekként életképessége is megszűnt. Okait nem kutatom, a halál okát azonban valószínűleg a vérszegénység okozhatta. Vérszegénység alatt pedig azt értem, hogy egy társaskör nem lehet életképes, amelynek nincs elegendő mozgató ereje, amelyik nem képes állandóan gondoskodni fenntartásának alapjáról: tagjainak érdeklődéséről, azok szórakoztatásáról. Természetes, hogy a szórakoztatás fogalmát lehető tág értelemben kell venni. Ez a fogalom nincs kimerítve azzal, hogy alkalom nyujtassék arra, mikép 8—10 tag naponkint életrendjéhez tartozó, mintegy gépiessé vált kártyaparthiját elvégezhesse. A szórakoztatás fogalmát sokkal bővebb, sokkal eszményibb értelemben kell venni. Fogalmába bele kell venni mindazt, ami egy egész társadalmat le tud kötni, meg tud nyerni. Szórakoztatni akként kell, hogy a szórakozás mellett tanuljunk is, mert az igazi szórakozás az, amiből tanulunk. Már magának a kisvárosi életnek egyhangúsága, mostohasága, amelyek miatt az ott lakók el vannak zárva mindentől, ami a szellemi művelődést előmozdíthatná, a kultúra gyümölcseiben részesedést biztosíthatná, követelményül állítja fel, hogy ilyen szűkös körülmények között magunk gondoskodjunk eszközökről, amelyekkel a kis helyen élés erne hiányait pótolni lehet. A szinérváraljai társaskör megalakításában részt vevőket ez a cél vezette. Tételként felállították, hogy megalakítják a társaskört, de csak akkor és úgy, ha az a társaskör megfelelhet igazi feladatának. Számítottak a közönségre, amely minden kísérletet körülvett s épen azért, mert számítottak, a megvalósítást nem kötötték össze az érdeklődés arányával. Helyesen tették. Sokkal helyesebb, ha a már létező egyesület tevékenységével, bár csak fokozatosan, de elérik azt, hogy a csecsemő egylet a társadalmat önmagában egyesíteni fogja s ezzel megerősödve, szép célját mind intenzivebben valósithatja meg, mintha hiú reményeket táplálva, mesterségesen szítja az érdeklődést, ami azután — mint nagyon sok dolog — épen ezen mesterségesen elért érdeklődésbe fülad bele. A társaskörnek az előbbi célon felül épen olyan fontos és magasztos célját képezi az is, hogy a társadalom arra alkalmas, hivatott rétegeit összehozva, a társadalmi életre bénitólag haló széttagoltságot megszüntesse. Egészségessé kell tenni a társadalmat. Egészséges pedig csak olyan társadalom lehet, ahol van mód és alkalom, van hely és eszköz, amelyek ledöntenek minden társadalmi, vallási válaszfalat s az egyéni, kiérdemelt megtisztelésen kivíil más különbséget nem engednek. Fontos feladata a társaskörnek az is, hogy ne csak zárkózottan a tagok, de azok családjai, hölgytagjai részére is nyújtson szórakozást. Fel kell ölelnie mindazon tényezőket, amelyek alkalmasak arra nézve, hogy a társadalmi összhang minél intenzivebb legyen. Erkölcsi, anyagi erejét fel kell használni arra, hogy az egészség megkívánta testedzést is gyakorolhassák tagjai s azok családjai. A sportnak könnyen megvalósítható ágait: a tenniszt, tekét stb. meg kell teremteni, kirándulásokat rendezhet, hiszen vidékünk természeti szépségei valóban csodásak, sőt ha úgy tetszik, mulatságokat is rendez, amelyen a tánc istennőjének is áldozhatunk. Könyvtár alapításával, irodalmi értékű folyóiratok járatásával, hangversenyek, felolvasások s más estélyek rendezésével a szellemi művelődésnek tehet nagy szolgálatot s e mellett anélkül, hogy tagjait megsarcolná, módot szerez ahoz is, hogy jótékonyságot gyakoroljon. Kényelmes, jól berendezett helyiségekben állandó otthont nyújt azoknak, akik a napi élet valóban nehéz küzdelmében egy kis enyhülést kívánnak. A társasköri élet fellendülésével sok egészséges eszme szüleihetik, lesz megvitatva, amely a társadalmi, községi életet A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Az ember szive. — Irta: Atlas. — Sirt elhagyó szellemalakok kisértő óráján csend ül a leíkemre. Halotti mély csend . . . Künn a hegyekről lezugnak a hóviharok s végigvágják zimankós haragjukkal a völgyet. Sisteregve paskolják ablakomat s az megreszket. A torony órája zengve mondja, hogy ismét rövidebb lett egy darabbal az, amit hívnak életnek. S fáradtan érzem, mily hosszú egy óra is rab lelkemnek. De im’ lelkem ereje álmából, nyugalmából riad. Megcsendült rezgő nyelve a lélekharangnak s beletúrta magát a csillagtaian éjszakába. Sirt panaszosan, zokogott fájdalmasan. Meghalt valaki! .. . Meg ... Kettészakadt az élete; megállóit szivének verése . . . Oh te szív, mely a vért hajszolva hajtod az erekben, vesztésednek mily nyoma van, kihűlésednek nagy jele a halálban! Sirt elhagyó szellemalakok kísértő óráján, gondolatok szárnyán, sebes vitorláján szállók a múltba. A teremtés munkájához. Ott állok a lét bölcsőjénél, az élet kezdeténél. Látom a teremtő Isten kezemunkáját, nézem az örök gondolattal sárból kimintázott embernek formáját. Még nincs benne élet. Plideg mozdulatlansággal áll. Az utolsó érintés hiányzik még. De ez is megtörtént. Az örök művész végső illetése. Kezét a sárszobor szivére tette és igy szólt: — A nagy gondolat, mely öröktől fogva élt bennem, ime megtestesült. Ez a titokzatosan élő, napfényes, színben játszó, hangba olvadó nagy világ. A virágok felduzzadt bimbója, az ég villámos haragja, madarak éneke, tücsök cirpelése, halvány hold ezüstös fénye, patak csevegése mind együtt ... a nagy gépezet forog. Csak te állsz még ebben az egymást űző, taszító, hajtó valóságban mozdulatlanul teremtésem koronája, képem mása. De életre keltlek. A sziveden foglak. Ez lesz életed tengelye. Vele élsz, hijjával porrá lész. Indulj hát meg életadó vérfolyam s te szív jól hajtsd azt, mert az élet rugója vagy! És az a piciny kis husdarab elkezdett zakatolni. Milliók keblében. Ezredéveken át. Ma is Es fog a nagy gép elakadásig. Jó helye van. Erős mellkas a vára, oldalcsontok a sánca. Innen tüzel, meleg, piros vért innen lövel. Ezt issza, ezt hajtja. Hajtja az agyba, a kézbe, a testnek végeibe. Hetvenszer dobban egy perc alatt, négyezerkétszázat üt egy órában s százezerszer kiáltja naponkint: élet, élet. . . van még életi Élet, mely kiül az arcra piros rózsáiban. Elet, mely ott fénylik, az ember lelket kicserélő égvüágu szemeiben. Élet az ajkak mézében, a nyelv beszédes zenéjében. Élet, mely a váltakra erőt ruház, a kebelbe hősiséget, a karokba tevékenységet ád. Igen, élet. . . Nagy gondolatainkban is a sziv lelkesü- i lése lüktet. Szív szolgáltatja a nagy, szükséges kilendüléseket, a finom indításokat. Művészeket csak a sziv nevel. Vértanúi csak a szívnek vannak. Nagy törekvések, honmentő harcok, hősi győzedeímek a sziv sugallásaiból valók. Sziv mozgatja a világot, munkája keretezi az életet. Szeretet a keret. Szeretet, mely a szívnek heve, értéke, virága. Szeretet, mely az agyagba gyúrt isteni szikrának kigyulladása. Mint a gravitáció a világtesteket, úgy tartja össze a szeretet az embereket. Igaz, hogy az ellenkezőt is tapasztaljuk. A meleg szeretet érzéketlenségbe, a ragaszkodás gyáva elhagyásba fordul át. Látunk sok iszapos, mocsárszagu, nemtelen érzést. Gyakran beleütközünk gyűlölködéstől letört kedélyű irigységtől elcsigázott, tövises szavú emberekbe. Ezeknek a szivén pokolvár van. Rossz a vérük. Betegek. A sziv betegsége, a dékadencia pedig nem élet. Az élet szerétéiből való! Ezt kopogja a sziv: élet, élet! .. . Tehát szeretet a sziv munkája, szeretet az élet rámája. Nézem a munkát; a szeretet keretet mihez ád? Legelőször az irgalmasság müveit látom meg. Szemlélem a szeretet munkásait, akik kilépnek embert menteni. Akik fölszedik az utcák kövén elhagyott gyermekeket; összegyüj- j tik a bányákban, gyárakban lehervadt embe- j reket; nevelik a magokra maradottakat s felkelni segítik a botlottakat. Ezek a nagy, meleg szivek léptetik föl a győzelmes tettet, az embert mentő szeretet műveit. Megérzik a nagy bajokban a nagy kötelességeket.. Nem okos-
