Szinérváralja, 1911 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-09 / 6. szám
(21 6. szám, SZlNÉR VAR ALJ A 1911. Február 7. sok üdvösét tudoa létesiteni a hegyvidéki kirendeltség s teljesen megokolt volna, ha a búzatermő nagy alföldről, a sokszor terméketlen hegyek közé vonulna annak vezetősége. A Polgári Kör bálja. Nagysásss ur, krásssaD, tessék hazasétálni, mert a szállát a színészek számára kell már kiseperni! Emigy zördit fel csendes álmodozásomból a Korona tánctermében az egyik jóképű tányércsörömpölő. Egy pillantást vetek még a kongó bálteremre és az ölemben szunnyadó prímásra, aztán ünnepélyesen megígérem a vendéglősnek, hogy a jövő hónap elsején fizetni fogok, hasonlóképen kecsegtetem az álmos mórékat is, fenyes borravalót helyezek kilátásba a fölszolgáló személyzetnek és mert ezért a konfidens pincér még a kabátomat sem akarja felsegíteni, előkelő ajkbigy- gyeszféssel távozom. Hát kérem alássan, erre a mi bálunkra igazán el lehet mondani azt is, hogy sikerült, meg azt is. hogy nem sikerük. Sikerült azért, mert azok, akik jelen voltak, valóban kitünően mulattak mindannyian. Nem sikerült azonban azért, mert oly kevesen voltak jelen, hogy a sok szék és megtérített asztal megannyi gunykép gyanánt ásitozott a helyiségekben. Minthogy pedig nekem már az igazságért egyszer betörték a fejemet (Kaptam érte 11 korona fájdalomdijat. Azt mondta a bíróság, hogy egy ilyen fejért ez is sok), hát bizony én még egyszer kimondom az igazságot. (Figyelmeztetek azonban mindenkit, hogy most már egy kipróbált és megérett fejről van szó, amely annál becsesebb, mert az alkoholellenes kongresszusokon mindig ezt kell felmutatnom elrettentő példa gyanánt. De talán térnénk a tárgyra? Hát bizony a bál rendezése, illetve az előkészítés körül — en- gedelmet kérek, de legelsősorban a bálbizottságot terheli — nem mondom, hogy mulasztás, de mindenesetre bizonyos nemtörődömség. Pedig bizony ha az ember sikert akar, akkor sem időt, sem fáradságot nem szabad sajnálni, sőt a siker legelső elöfeltéte természetesen az áldozat és nem elegendő, ha csak éppen teljesitjük a reánk rótt tiszteletbeli kötelezettségeket, hanem minden alkalmat és minden eszközt két kézzel megragadni. Mindenkinek uj ötlettel, sőt szükség esetén fur- fanggal kell az előkészítéshez hozzájárulnia, szóval az eredményt az emberi lehetőségig előre garantálni kell. Sohasem sikerült még olyan mulatság, melyről a közönség ne lett volna előre meggyőzve, mintegy suggerálva, hogy sikerülnie kell. Nagyon természetes, hogy senki sem megy szívesen mulatságba olyan számítással, hogy esetleg mindössze nehányad magával lesz. Ez rettenetesen feszélyezi a közönséget. Hogy pedig ez igy van, kétségtelenül be lett a legközelebb elmúlt alkalommal igazolva. Fényes példáját állította elénk a »Rongyos bál« rendeegy hangba kerül és megakadályozhatom a katasztrófát. Mert az lesz, tragédia, fájó, keserves, szomorú tragédia ennek az ártatlan gyermeknek az életében . .. Mert az bizonyos, hogy a gyermeklélek épp úgy átéli az ő tragédiáit, mint a felnőtt. Igen, szólok .. . most . . . Ropp .. . recscs ... a feszes ernyő derékban kettétörve lefordult. A gyermek tágranyilt szemekkel, holtsápad- tan maradt állva és rám esett pillantása esdőn, kérőn, nagy, előre megérezett fajdalomtól riadtan. Ezt a pillantást soha életemben el nem felejtem. Anyja pulykavörösen ragadta meg, vitte ki a folyosóra. Mintha mindegyik csapás engem ért volna, az a nyöszörgő sirás a lelkemet tépdeste, marcangolta ... Vágtattunk bele az éjszakába. Nem mertem ránézni a sarokban meghúzódó szepegő gyerekre, aki összetörtén, lesujtottan, megbénul- tan ült, mint akit meglátogatott, legázolt az élet ... Azóta sokszor lejátszódott körülöttem az ernyő története. Sokszor láttam embereket, akiknek csak egy ujjúkat kellett volna megmozdita- niok és az ernyő nem törik el ... Haraszthyné Szederkényi Anna. zősége annak, hogy odaadó ügybuzgósággal mit lehet elérni. Ám viszont igazságtalan volnék, ha a hibát egészben a nagyrabecsült rendezőségben keresném. Korántsem ! Szomorú, de való, hogy ilyen körülmények között a bállal kapcsolatban a Polgári Kör tagjaival szemben — már 1. i. azon tagokkal szemben, kik arra rászolgáltak — erkölcsi kérdést kell a dologból csinálni. A szinérváraljai Polgári Olvasókörnek 140 tagja van. Természetesen az igen tisztelt tag urak vannak a kérdésnél — az „anyagiaktól, mondjuk, ezúttal teljesen eltekintve — erkölcsileg nagy mértékben érdekelve. Jól tudjuk, hogy falucskánkban a társadalmi viszonyok ázsiai állapota miatt teljesen magunkra vagyunk utalva. Az »úri osztály« elenyészően csekély kivétellel, teljesen távol tartja magát még a látszatától is annak, hogy a lokális érle- : lemben vett középosztály társadalmi érintkezé- | seihen részt vegyen. Megalakítottuk a Kört azért, hogy ott kel- I lemesen eltöltsük szórakozásra szánt időnket, j Ezért én úgy veszem, uraim, mintha családot ! alapitoltunk volna, melyet minden körülmények ; között fenntartani és istápolni közös és elengedhetetlen erkölcsi kötelességünk. Aki jól érzi magát a Körben, aki feljár, hogy ott szórakozzék, tessék részt venni minden olyan alkalommal, amikor viszont a testület támaszt igényt velünk szemben. Szégyen, uraim, hogy a saját céljára rendezett mulatságon a Körnek 140 tagja közül mindössze 20-an jelenjenek meg. Hogyan várhassunk támogatást az idegenektől, hogyha mi ilyen mostohán bánunk saját alkotásunkkal Vonjuk le a consequenciákat! Vagy van a Körnek létjogosultsága és célja és akkor ne tessék azt ilyen megszégyenítésnek kitenni, vagy pedig nincs és akkor tessék feloszlatni. Egyebekben részletes báli tudósításaink a következők: Este fél kilenc órakor megszólalt Rácz Lajos muzsikája. Csakhamar táncra perdültek a párok és táncoltak szakadatlanul kivilágos virradtig. Az első négyest Losoaczy Gyula, a Polgári Kör elnöke rendezte, melyben 18 pár vett részt. Mondanunk se kell, hogy a rendezés minden tekintetben rávallott kedvelt elnökünkre. A szünóra után tombola következett, melyet a sok érdekes és izgató cimek a!á burkolt nyereménylárgyak nagyon mulatságossá tettek. Szünóra után ismét táncra perdült a közönség apraja-nagyja és nemsokára roppant kellemes meglepetésben volt részünk. Mikor ugyanis a második négyesre beharangoztak, Losonczy Attila bácsi állott a kólón élére és az őt jellemző lekötelező kedvességgel rendezte azt mindvégig oly pontossággal, mely bármelyik tancprofessornak is dicséretére vált volna. Igaz, hogy mindannyian jól vigyáztunk, mert a mi kedves Attila bácsink előre megígérte, bogy irgalmatlanul eltángálja azt a legényt, aki eltéveszti a comandót. A jelen volt hölgyek névsorát a következőkben adjuk. Asszonyok: BrebánMiklósné (Sikárló) Gser- venka Jánosné, Eberl Antalné, Ferencz Gyuláné, Gyarmathy Istvánné, Kertész Antalné, Lánczky Antalné, Losonczy Attiláné, Marosán Jánosné, Mühlbauer Józsefné, Nyikoda Sándorné, Sárközy Gézáné, Stauder Jánosné, Tatár Jánosné, Turzuly Károlyné, Váncza Béláné. Leányok: Brebán Irénke, Bordon Vilma és Ilonka (Debreczen), Dittrich Ilonka, Gyarmathy Erzsiké, Korbuly Mária, Turzuly Juliska, Váncza Juliska. Nem mulaszthatjuk e helyen különösen kiemelni Losonczy Gyula pk. elnök urnák valódi magyar házigazdái lekötelező nyájasságát, meiy- lyei csak fokozta az iránta táplált közszeretet. Végül elismerésünket kell kiíejezni Grossz- mann vendéglős ur iránt, ki a tőle elvárható pontossággal és kitűnő kiszolgálással hozzájárult ahoz, hogy a közönség mindvégig a legkellemesebben érezze magát. Külön köszönetét kell mondanunk részére a Kör céljára adott szives felül- fizetésért. Hellén. Színház. Radó Béla régi ismerőse a szinérváraljai | színházlátogató közönségnek. Ügy szólván, hoz- I zánk tartozik. Most ennek az együvé tartozásnak | újabb kapcsot szerzett, midőn társulatát igazán tehetséges erőkkel egészítette, illetőleg cserélte ki. Egészen bizonyosak voltunk affelől, hogy Radó társulata 5-én játszani fog nálunk; de közbejött egy nem kívánatos körülmény, az t. i., hogy Rajcsányi István színtársulata február 6-ra szintén előadást hirdetett. Ez egy kis tétovázást idézett elő a közönségnél, mert nálunk az ilyesmi szokatlan. Azonban ez ideig-óráig tartó tétovázás hamarosan elmúlt. Vasárnap este ugyanis bemutatkozott Radó uj társulata az »Obsitos«-sal. A darabról magáról keveset lehet mondani. Az emberi érzésre utazik s ezt ki is váltja. Nem hivatásunk a darab bírálata s ha mégis szólunk róla, ez azért van, hogy a szereplők játékát a darab szerint viszonylagosan elbírálhassuk. A mese, mit a darab megelevenít, az, hogy az 59-iki olasz háborúba elmegy egy már éltes asszony egyetlen fia, kinek nővére marad itthon. A háború idején kenyeres pajtásának sokat beszél otthonáról, úgy, hogy ez teljesen megismeri a viszonyokat. A fiút agyonlövik a háborúban s a pajtás fogadásához híven, mit társának tett, óvatosan tudomására akarja adni az öreg anyának fia halálát. Mint az igazi fiú jelenik meg az ősi háznál s igazi fiúként fogadják. Közben szerelmes lesz a (nővér) leányba, aki időközben szép hajadonná fejlődött sez viszonozta érzelmet. A kifejlődésnél az obsitos bevallja, hogy ő nem az igazi. A fiát meglőtték. A főbb szerepeket Molnár Paula (Piroska), Z Horváth Manci (Nemzeles asszony), Munkácsi Gizi (Máicsi). Faludi Kálmán (cimszerplő Obsitos), Beregi Gyula (Százszorszép), Radó Béla (Tihamér) játszották. A maga helyén mindenki megállotta a sarat. Nagyon tetszett Molnár Paula kedves játéka. Sokszor megtapsolták. Értékesen alakit. Igazán megérdemelte a tapsokat, ügy hisszük, szívesen látná kedves alakítását az annyira kényes fővárosi közönség is. Z. Horváth Manci szintén megmaradt a régi kedves játékosnak. Elég nehéz szerepét a darab természete szerint a közönség teljes megelégedésére oldotta meg Munkácsi Gizi hálás szerepét nem játszotta úgy, mint kellett volna. Jó lesz ügyelnie a darabra, mert egy-egy helytelen póz, mozdulat, hang, vagy mosoly még ha egy szereplő részéről jöa is, képes egészen elrontani a hatást, mit az iró és a többi szereplők elakartak érni. Legyen szives a darabnak s Önmagának játszani és ne figyeljen a közönségre olyan nagy mértékben. Faludi Kálmán játszotta a címszerepet. Ügyes színészi vénával, rátermettséggel keresi a darab érvényre juttatásának módját. Látszik rajta, hogy született színész, de az érzelmek kifejezésének a fokozatára ebben a darabban talán több gondot fordíthatott volna. Egyébként nagyon tetszett a játéka s mi is szívesen hozzájárulunk a tapsokhoz, miket kapott, de ennek fejeben jónak lat- nók, ha a közvetlenséget kissé fokozna. Beregi Gyula, a falusi boltos és Radó Béla (a boltos fia, mint obsitos) általános derültség- j ben tartották, itt-ott kacagásra késztették a közönséget. Remélhető, hogy ezt a társulatot, amelynek nem minden tehetséges tagja mutatkozott be az első előadáson, mert sok kitűnő erő ebben nem szerepelhetett, talán még az eddiginél is nagyobb támogatásban fogja részesíteni a közönség. Heti műsor-. Kedd: »Iglói diákok.« (Dalos játék. Irta Farkas Imre) Szerda: »Sötét pont.« (Bohózat) Csütörtök: »Balkáni hercegnő.« Péntek: »Sári biró.« (Paraszt vígjáték.) Szombat: »Luxenburg grófja.« (Operette.) Vasárnap: Délután 3 órakor népelőadás fél helyárakkal »Iglói diákok«; este »Asszony verve jó.« (Énekes népszínmű.) Hétfő: »Kis cukros.« (Vígjáték.) Előkészületen : Cigányszerelem, Narancs- virág, Édes öregem, Muzsikus leány, Szent liget, Halhatatlan lump, Tilos a csók stb. HÍREK. Áthelyezés. Gitta Viktor, papbikói gör. katb. lelkész Világosra helyeztetett át. Uj mérnök. Stoll Károly, Stoll Béla nagybányai ügyvéd fia a gépészmérnöki vizsgálatot Budapesten kitűnő sikerrel letette s gépészmérnöki oklevelet nyert. Eljegyzés. Dr. Nyilván Aurél nagysotnkuti ügyvéd eljegyezte Komsa Mariskát Lúgosról.
