Szinérváralja, 1911 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-26 / 4. szám
1911. Január 24. (2) 4. szám. SZÍN ÉRVÁRALJ A A női munka. Azért még nem kell okvetlenül feministának lennie valakinek, hogy a női munka s női képességek elismerése s a férfiúi munkával való egyenrangúsága mellett kardoskodjék. Sokszor a női nem azokban leli legerősebb támaszát és védelmét akik legesküdtebb ellenségei minden olyas női mozgalomnak, mely majmolva a külföldet, de nélkülözve annak feltételeit, olyan jogokért indul a társadalmi harcba, amely jogok elérése nem a ma szükségessége, hanem valamely beláthatatlan messzi időnek valószínű elkövetkezése. Ha mi aktuálisnak tartjuk mai cikkünkben a női munkát vezéreszméül fogadni s arról elmélkedni, vájjon csakugyan elértük már azt a kulturális magaslatot, amelyen a nő, mint egyenrangú küzdőtárs a férfi oldala mellett vívja meg naponta a létért való küzdelem nehéz harcát, akkor bizonyára örömmel üdvözölhetjük a kereskedelmi miniszter azon uj javaslatát, mely a női munka idejének törvényszerinti korlátozását rendeli el. Ha az élet küzdelmeibe befásult férfi társadalom nem tekinti jószemmel az uj küzdő- tás porondra lépését, ha bizonyos is az, hogy az újabb vetélykedés esetleg a férfi munka árának leszállítását vonhatja is maga után, mégis be kell végre látnunk annak szükségességét, hogy a női munka szerepét a modern társadalomból immár kiküszöbölni a lehetetlenséggel határos s hogy annak úgy kulturális, mint társadalmi értékével s erejével számolnunk kell. S ha mértékét tudták szabni a szakszervezetek a férfi munka idejének, ha megtudták állapítani, hogy mennyi az a maximális munkaidő, melyet a férfi fizikum, annak megrongálása nélkül elbír, akkor nem szabad elfeledkeznünk a mellettünk munkálkodó s küzködő női munkásokról sem s különösen nem arról, hogy a nőnek a munka mellett még hivatást is kell társadalmunkban betöltenie, amely hivatással a társadalom tovább fejlődése életképessége egyenes arányban áll s amely hivatás mennél jobb betöltése a társadalom s mindnyájunk elsőrendű érdeke. A férfi munkások különböző szervezkedéseikkel megtudták óvni mindenkor jogaikat, érdekeiket. A női munkások érdekeit megvédeni, pedig egyenesen a társadalom kötelessége, mely ezzel tartozik ellenszolgáltatást teljesíteni azért a nélkülözhetetlen missióért, melyet minden nőnek be kell töltenie, az anyaság tiszt kötelméért. S azért üdvözöljük örömmel a kereskedelmi miniszter uj törvényjavaslatát, melyiyel a női munkaidő normális szabályozását rendeli el. Ha a nőt túlzott munkával kifárasztjuk, ha elvesszük tőle annak lehetőségét hogy a munka után a természetnyujtotta hivatását is betölthesse, akkor az utódok korcsokként jelentkeznek s a népességi statisztika szomorú számokkal igazolja az antifeministák amaz elvét, hogy a nőt anyának s nem munkásnak teremtette a természet. Ha védelmi szabályokkal azonban határt szabunk annak a munkának, melyet a nő gyengébb fizikumával annak károsodása nélkül elvégezhet, akkor a nő mindkét hivatását teljes mértékben betöltheti s kiveheti részét abból a küzdelemből, melynek segélyével embertársának segítségére akar sietni s amellyel gyermekeinek jövendőjét még jobban biztosíthatja. Ha ügyelünk arra, hogy csakis a hozzáértők számítása szerinti idő teljék el a munkával a többi pedig a szórakozás s pihenésnek legyen szánva, akkor mi tettünk elsőrendű szolgálatot a feminizmusnak s mi segítjük elő azt, hogy a nő munkálkodása mellett, tulaj- donképeni hivatását is betölthesse. Just milieu! mondja a francia közmondás, az aranyközéput s mindenki megtalálja a boldogulását. Ha a kellő mérték, a határ betar- tatik senki annak kárát nem vallhatja. A női munkaidőnek törvény által való korlátozását, épen a női munka megbecsülésére szolgál, mert ezzel elsősorban törvényes elismertetését másodsorban törvényes védelmét látjuk mindannak, melyekért az igazi feminizmusnak tulajdonképen küzdenie kellene. HÍREK. Eljegyzés. Kováts József, a nagybányai főgimnázium tanára jegyet váltott Stiglicz Albert nyug. ref. tanító leányával: Etelkával. Jubileum. Most februárban lesz 40 éve annak, hogy Obholczer Gyula pénzügyi tanácsos a pénzügyek szolgálatába lépett. Ez alkalomból az öreg I ur barátai tiszteletére február elején Nagykároly- I ban a Magyar Királyban bankettet rendeznek. Meghívó. A szinérváraijai Polgári Olvasó- ; kör 1911. évi február hó 4-én, a Korona szálló ! összes termeiben, saját pénztára javára, tombola- | estélylyel egybekötött zártkörű táncmulatságot i rendez. Belépő-dij: személy jegy 2 K család- | jegy 5 K. Kezdete este ‘/28 órakor. Felülfize- I íések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag lesz | nek nyugtázva. Jó zenéről gondoskodva van. : ízletes ételekkel és italokkal a Korona szálló uj vendéglőse fog szolgálni. Nagybánya város lakossága 12800-at tesz ki. A folyó évi költségvetésének bevétele 1.146,743 K 70 f, kiadása 1.146,619 K 84 f, fölöslege 123 K 68 f. Oh, boldog Nagybánya! Groszmann Dávid-ról, a Korona vendéglőséről a Rongyosbál óta mindenütt nagy elismeréssel nyilatkoznak és szaktudását s előzékenységét kivétel nélkül dicsérettel emlegetik. Mindezt -a magunk részéről is szívesen aláírjuk. Figyelmeztetés. A község világításának ügye most van tárgytás alatt. Mig a világítás sorsa eldől, a község petróleum-lámpákat helyez a tartókba, petróleumot is töltet a lámpákba, csak arra kérjük azokat, akiknek telke előtt lámpa van, hogy annak meggyújtásáról gondoskodjanak. — Még egy órával később is együtt ka- czagtunk ezen a herczegnével, aki szeretett kékróka divánján pihent. Hirlelenül kiabálást és lépéseket hallottunk a hálószoba mellett levő kis boudoirban.-- A herczeg hangja! De hiszen ez lehetetlen ! mondta Elza. És tényleg a herczeg éles hangja ismételgette folyton: — Hiszen te őrült vagy, bolond vagy, hagyj fel vele! Bántasz! Más hangok is belevegyüítek és a tompa lármát sikitva tulharsogta a cigánynő dühöngő hangja: — Hadd lássák meg! Mindenki lássa ! Akarom ! Akarom! És ne nyúljatok hozzám, mert különben átharapom a torkát 1 Törjétek rájuk az ajtót, különben harapok! — ügy van, törjétek be az ajtót! kiáltotta a herczeg. Egy rúgás és az ajtó felnyílt. Mindez szörnyű gyorsan történt. Lehetetlen volt elrejtőzni! Különben . . . nem is akartam. Ott voltak a cselédek, egy tuczat házibarát, mindnyájunk közepén a czigánynő, aki karjaiba hozta a hercze- get. Megértettem mindent. Dührohamában felkapta, mint a hogyan a fergeteg kap fel egy falevelei! És ledobta a padlóra. Sikoltotta: — Láttátok?! Láttátok?! — Tartóztassatok le! — felelte a nő és kezét a két muzsik felé tartotta. Megboszultam magamat! És hozzátette hozzám fordulva: — Nem fogod viszontlátni a bojár nőt! A herczeg kívánságára, két barátján kívül, mindenki elhagyta a szobát. — Uram — mondotta — megölhetném Önt a bűntársával együtt, úgy büntethetném Önöket, a rajtakapott bűnösöket. De nekem úgy tetszik, hogy ne éljek ebbéli jogommal és fegyveres elégtételt kívánjak öntől! Szavamra, legszívesebben úgy kaczagtam volna, mint kevéssel ezelőtt a czigánylányon. Párbaj ezzel a nyomorékkal, aki nem bírta kezében tartani a fegyvert ? ! A herczeg eltalálta a gondolataimat és folytatta. Ne nézzen őrültnek, sem pedig nagylel- kübbnek, mint amilyen tényleg vagyok. Az önnek felajánlott párbaj lehetséges, amiről rögtön meggyőződhetik! Csöngetett. Inas jött be. — Egy csomag kártyát az asztalról — parancsolta a herczeg. Amikor az asztalon volt a kártya, helyet mulatott nekem vele szembe és azután nyugodtan, szeretetreméltóan tette hozzá: — Egy jálszmál játszunk majd, ha úgy tetszik uram és aki elveszti, még délelőtt öngyilkos lesz. Elfogadja igen tisztelt uram ? 1 — Szívesen. Mit játszunk? — Ecártét kérném ! — Rendben van. Hány ütésre ? — öt elegendő lesz! Rongyos bál. A szinérváraijai szegénysorsu iskolás gyermekeket segélyező egyesület f. évi január hó 14-én lefolyt táncmulatsága, mint azt múlt számunkban már jeleztük, teljes sikert ért el. A résztvevők nagy száma, az áldozat- készség annak úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben teljes sikert biztosítottak. A résztvett hölgyek névsorát a következőkben adjuk: Asszonyok: Albu Gyuláné, Bajnóczy Gézáné, Bárány Béláné, özv. Bárány Lászlóné, Bárány Lajosné, özv. Burghoffer Jánosné, özv. Csonka Jánosné, Dingha Arpádné (Budapest) Dominusz Dezsőné, Erőss Györgyné, Eber Endréné, Fe- rencz Gyuláné, Fodor Józsefné, Funeczán Sán- dorné, Gerber Jenőné (Budapest), Hollosy Sán- dorné, Incze Istvánné, Irinyi Sándorné, özv. Laczkovics Gáborné, dr. Kaba Tihamérné, Kassai Jánosné, Kepes Józsefné, Kepes Lajosné, Kepes Sándorné, dr. Keller Lajosné, Kis An- dorné, Láng Lajosné, Lauer Józsefné, Láncky Antalné, Lázár Györgyné, Majos Gzőzőné, Marosán Jánosné, Miszti Mihályné, ifj. Oláh Ferenczné, Oláh Sándorné, Papolczy Béláné, özv. Pávay Vajnáné, özv. Pendl Istvánné, Pujda Jánosné (Szatmár), Sátor Dávidné, Sebő Antalné, Schvanner Gyuláné, özv. Soltész Jánosné, Spitzer Ödönné, Szabó Gézáné (Szat- i már), dr. Székely Józsefné, Szilágyi Tihamérné, dr. Tatár Jánosné, Tóth Kárclyné, özv. Vargha Vilmosné stb. Leányok: Bajnóczy Berta, Csonka Anna, Dittrich Ha, Dominusz Irén és Margit, Éliás Aranka, Gere Irma, Gubner Vilma, Handó Ilonka, Kepes Margit és Irma, Kora Aranka, Korbuly Mária, Lauer Irén, Lázár Ida, Lovas Ilonka, Majos Erzsiké, Nagy Nelli, Ováry Juliska, Pendl Mária Valéria, Pujda Margit, Sátor Ka- ticza, SebőVeronka, Schvanner Anna, Stauder Anna, Stuller Erzsiké, Székely Giziké stb. Nyilvános nyugtázás. A szinérváraijai szegénysorsu iskolás gyermekeket segélyező egyesület folyó hó 14-én tartott táncmulatságának bevétele 715 K 30 f, kiadása 212 K 86 f volt s ekként a tiszta jövedelem 502 K 44 f volt. A mulatságra jegyeiket megváltották és felülfizeltek: Ujfalussy Miklós cs. és kir. kamarás 40 K, Papolczy Béla, dr. Kaba Tihamér 14—14 K, dr. Székely József 11 K, Biró B (Budapest), Jakabffy Gábor (Nagykároly), özv. Kállay Kornélné, Koroknay Károly, Mándy Zoltán, dr. Székely Farkas 10—10 K, Fényes Béla, dr. Ember Elemér 8—8 K, dr. Klein Samu 7 K, Kepes József és Lajos, N. I. 6—6 K, Kepes Sándor, Kertész Antal, Gyarmati Sándor, dr. Somlyó Lajos, Kelemen Dezső, Sepsy Károly, Szalánczy István (Debreczen), Kolb Dezső (Apa) 5—5 K, Braun Sándor, Fábián István, Nagy Bertalan, Tankoczy Gyula (Szatmár), Nagy Lajos (Apa), dr. Selagián László, Kis M, Páblé Antal, Sárközi Géza, Mészáros N., Neumann Mór, Neumann Antal, Neumann Zsigmond, özv. Venglárcsek Istvánné, Gaá! István, Török M. Lajos (Csap), Klein Samu, Papolczy László, Vilkovics Miksa 3 —3 K, Bordó István, Kandó János, Tóth Imre, Klein Gy. (Apa), Polatsek könyvkiadóhivatal (Temesvár), Frank József, Ferencz Gyula, Stander A párti megkezdődött, a két tanú és a herczegné jelenlétében, aki a furcsa párbaj szemlélésére közelebb lépett. A herczeg ügyesebben játszott, ez nyilvánvaló volt. De a szerencse nem kedvezett, meglepően kedvezett nekem. Csak hamar így állot- lunk : négy ellen négy. * — Igazán, szóltam Borishoz. El se kell mondania a történet végét. Eltalálom amúgy is, minthogy ön itt van. A herczeg veszített. — Semmikép, felelt ő, a herczeg nyert! — De hát akkor . . . Megvetéssel gondoltam arra, hogy Boris elég gyáva volt megfizetni a vesztesség árát. Ö gúnyos mosolylyal folytatta: — Olvassa kérem e nehány sort, amelyek akkor érkeztek hozzám, amikor a revolveremet vizsgáltam 1 Kezembe adott egy vörös ászt, amelyre a következőket irta a herczeg: — Uram! Az én elvem szerint Önt nem csalták meg, minthogy nem vette észre. De érzem, nem tudnék többet kártyához nyúlni, minthogy megbecstelenitettem őket. Nélkülök pedig nem tudnék élni. Először és utoljára életemben játszottam hamisan 1 Úgy állottunk négy ellen négy! ... Én eltüntettem a királyt. Bocsásson meg nekem! Most eltüntetem a herczeget! . . .
