Szinérváralja, 1911 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-12 / 41. szám
(2) 41. szám. SZINÉRV ÁR ALJ A 1911, Október 10. oly tiszták voltak, a téma oly kitünőleg érvényesült, hogy végre egy fugaszerű fináléban, melyben a fongor viszi a főszerepet, bevégződjék — ismételjük, karmesteri tempóban tartott — gyönyörű zenemű. Az éj késő óráiban nem tudjuk kellően értékelni lázas munka közben ennek a kis művésznőnek értékét, de mikor szerencsét kívánunk boldog szüleinek, kiknek könnyes szemeiből a legszebb gyöngy hullott a kis Ibolyka fejére, az isteni gondviselés oltalmát kérjük a csodálatos kis leányra. Nem tehetjük, hogy ne emlékezzünk meg a kis leánykának tiz hónap óta vele foglalkozó tanáráról, Bendiner mesterről, ő maga is bámul rajta s mi bámuljuk a mestert tanítványában. Hogy ő művészetével közreműködött, arról ma nem tudunk számot adni, mert ő is Bussoni spanyol rapszódiáját játszotta minden kritikán felül álló művészetével s ez a Bussoni szintén csodagyermek volt, micsoda gyöngédség ez a mestertől a csodagyermek iránt s micsoda remény a jövőre. Gratulálunk a cs. és kir. 5. gyalogezred karmesterének, ő a nehéz feladatot oly nagy tudással, annyi diszkrécióval, a kiséretnek oly bájos finomságával oldotta meg, mely csak a legkitűnőbb dirigensek nehezen elsajátítható tudása és tudománya, még akkor is, ha oly kitűnő zenekar áll rendelkezésére, mint a vezetése alatt álló, különösen a fafuvó instrumentumainak kezelői. Handicapper. HÍREK. Áthelyezett szolgabiróság. Az avasi járás szolgabirói hivatala, mely eddig Avasfelsőfaluban székelt, Avasujvárosba helyeztetett át. Eljegyzés. Horvát András szatmárudvarii földbirtokos eljegyezte néhai Ilosvay Endre és Jeszenszky Erzsébet leányát: Belluskát Szatmáron. Községi esküdt. Szinérváralja nagyközség a lemondás folytán megüresedett esküdti állásra e hó 6-án Mezei Istvánt választotta meg. Hivatalos órák a. nagykárolyi pénzügyigaz- galóságnál, valamint az adóhivatalban október 1-töl fogva délelőtt 8-tól délután 2-ig lesznek. Vasár- és ünnepnapokon délelőtt 9-től 11 óráig. Egyházmegyei gyűlés. A nagybányai ref. egyházmegye szokásos őszi közgyűlését a szinér- váraljai ref. templomban tartotta meg október 3-án Széli György avasujvárosi lelkész, esperes és Helmeczy József orsz. képviselő, gondnok elnöklete alatt. A gyűlésen jelen volt az elnökségen kívül Balogh István, Sátor Dávid, Nagy Elek, Papoiczy Zoltán és Soltész Elemér papi, dr. Dezső Kálmán, Tóth Mór, Sinka Lajos, Szilágyi Tihamér világi tanácsbiró, Magoss Ferenc papi, Torday Imre világi főjegyző, dr. Helmeczy Pál világi aljegyző, továbbá a lelkészek, tanítók és az egyházak képviselői nagy számban. 82 közgyűlési és 5 bírósági ügyet intéztek el reggel fél 9 órától délután 2 óráig, amikor a Korona éttermében bankett volt. Hogy a hagyományos dik- ciók nem maradtak el, az természetes. Grosz- mann vendéglős konyháját és borát, valamint a figyelmes kiszolgálást a banketten részt vevők egyhangúlag elismeréssel és dicsérettel emlegették, mint olyant, ami párját ritkítja. Síremlék-leleplezés. Kegyeletes ünnepség keretében leplezte le f. hó 1-én délelőtt aszatmár- németii függetlenségi párt volt elnökének, néhai Csomay Imre ügyvédnek síremlékét.. Az ünnepélyen dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselő mondott magas szárnyalásu emlékbeszédet. Az ünnepélyen Szatmár város közönsége nagy számmal jelent meg s több egyesület képviseltette magát. A Rongyos Egylet. A szinérváraljai szegény- sorsú iskolás gyermekeket segélyező egyesület e hó 8-án közgyűlést tartott dr. Székely Józsefné úrnő és Irinyi Sándor kettős elnöklete alatt. A közgyűlésen elfogadták a pénztáros és titkár jelentését, 400 koronában megállapították a segélyezésre fordítható összeget s megválasztották a tisztikart. Elnök lett újból dr. Székely Farkas, alelnök dr. Székely Józsefne és Irinyi Sándor, titkár Domokos István, segédtitkár Schwanner Rudolf, pénztáros Buti Vince, gazda Fábián István, számvizsgáló Spitzer Ödön és Sepsy Károly. A választmányba újonnan Rokk István és dr. Somlyó Lajos választatott be. Ügyész lett dr. Lányi Sándor. A szatmári baromfikiállitás. A Szatmár- megyei Gazdasági Egyesület jubiláris kiállításával kapcsolatosan a kiállítás keretében tartotta a Baromfitenyésztők Országos Egyesülete őszi baromfikiállitását és vásárát szeptember 27-től 29 ig, 3 napon keresztül. A kiállítás minden oldalról sikerültnek volt mondható, a bejelentett baromfi kevés kivétellel mind ki volt állítva, amelynek legnagyobb részét az állam képviseletében dr. Leidenfrost Aurél gazdasági főfelügyelő vásárolta meg községek részére kedvezményes kiosztásra. Nem mulaszthatjuk el fölemlíteni a kiállítás fénypontját, várbogyai Bo- gyay Elemér sárospataki emdeni lúd mintatelepét. A telep 40 darab gyönyörű szép emdeni luddal vett részt. A kiállításon résztvevő közönség óriási tömegben hullámzott udvarai előtt, különösen pedig az egy udvarban levő 6 darab 500 koronás lúd előtt, amelyek a telep törzstenyészetéből valók voltak, úgy, hogy bátran állítjuk, hogy ő volt a legszebben képviselve, amit a B. O. E. elismert, amikor a nagy aranyérmével s az állam pedig 100 korona tisz- téletdijával tüntette ki. Családi dráma. Egy szerencsétlen asszony bűnös eltévelyedése megrázó tragédiát idézett elő. A napokban egy volt hadnagy szökésre csábított egy férjes asszonyt. A férj, Bartl Róbert szatmári főhadnagy utánok utazott és Budapesten vasárnap lelőtte a csábitót, Lázár Ödönt, aki azonnal meghalt. Bartl Róbert a gyilkosság után azonnal jelentkezett a térparancsnokságnál. A véres dráma nagy megdöbbenést szült Szatmáron és mély részvétet fakasztott a szerencsétlen család iránt. gyenge fizikumával, mosolygós arcával, szép nagy szemeivel magára vállalt. Hiszen képtelenség, hogy ez a gyermek, aki mai napig még analfabéta, akinek a zenei ütembeosztásokról teoritikus fogalma nem is lehet s csak az isteni erő, a talentum adja meg neki azt a rendkívüli képességet, hogy beossza magának a zenei követelmények nehézségeit. Ha négy kézre játszik, kísérője utána mehet, ha egyedül játszik, saját tetszése szerint osztja be a tempót, saját tetszése szerint nüán- sziroz, de egy orcheszterrel, ahol a karnagyi pálca mozgása után 35—40 tagból álló zenekar kísérete mellett kell a legszubtilisabb taktfest beosztással játszani, ott megszűnik a kritika, megszűnik minden igény a kis művésznő iránt és egyedül a lelkesedésnek, a megelégedésnek azzal a bizonyos érzetével bámuljuk a gyermeknek óriási képességeit és adományát az isteni gondviselésnek s lelkesedve tapsolunk annak a kis leánynak, ki contenance-át megtartva, a legnagyobb nyugalommal hajtja meg magát a száz- fejű szörnyeteg, a közönség előtt. Sokat gondolkozunk — mi ez a gyermek ? Kinél az Isten adta tehetség hat éves korában, gyenge fizikummal, de oly erős akarattal jelentkezik, hogy minden gondolkozás nélkül a csodagyermek nevével kell hogy illessük. Mozart D moll zongoraversenye egyike a klassikus zene legbájosabb termékeinek s mondhatom, megrémültem, mikor megláttam, hogy e gyermek mind a három részletet kotta nélkül, betéve akarja eljátszani zenekari kiséret mellett. A memóriának ilyen gyermeknél szinte borza- dályos nyilvánulása ez. S mikor kis kezeit rátette a zongorára, bámulva láttuk, hogy ennek a gyereknek anschlagja van, ez a gyerek átérzi amit játszik, kis ujjainak technikájába oly bámulatosan szörnyűséges ügyesség van, ami felnőtt művészeknél is bámulni való dolog. Az első rész csendes tempóban kezdődő szólamait legnagyobb korrektséggel játszotta s egy percre se vettük észre a zenekar és mü vésznő közötti legkisebb ingadozást s láttuk, hogy a faktgefubl mennyire ki van fejlődve a kis művésznőben, mikor apró lábaival a szőnyegen a taktust magának verte. Bámulatos nyugodtsággal játszott a claviatu- rán, kis keze úgy játszott, hogy a legtisztább hangok elövarázsolásával bájolta el lelkes hallgatóit. A második rész egy gyönyörű Adarzsiószerü része a concertónak. Bámulatos kontenance-al, a művészi nyugalom szinte megdöbbentő erejével pharaphirozta a mindig megújuló témát, hogy a lelkekigható gyönyörű zenének interpretálásával még jobban lelkesedésre hangolja a publikumot. A verseny harmadik tételét karmesteri tempóban dirigálta Hoffman karmester. Itt már láttuk a kis Ibolykának azt a bizonyos művészi talentumát, amely a lauferek tisztaságában, a balkéz erőteljes akkordjaiban, a művészeti talentum teljes magasságával forogtak. A futamok Madame (aevet): Szép feltevés! Az uram, engem! Salteráo (kíváncsian): De kérlek, hát akkor mi kifogásod van ellene? Madame: Számtalan! Nevetséges ember, telve bogarakkal, kicsinyes, idegessé tesz, két- ségbeejt! . .. Nagy tudós — én pedig jobban szeretnék egy kis művészt! Akkor legalább barátságosabb, vigabb lenne az otthonunk. Te soh'se voltál nálunk. Szerencséd! Idcgrohammal távoztál volna el tőlünk ! .. . Képzeld el: Dísztelen, kellemetlenül dísztelen szobák, borzalmas, nvárs- polgári bútorok, egészen egyenesen és szimmetrikusan felállítva egy fenyő parkettás padlóra, mint valami jégtáblára téve; szőnyegek nincsenek ; a székeken szürke huzatok, az ablakokon lógó függönyök ránczai számozva látszanak lenni, semmi váratlan, — nincsen lendület semmiben! Mig itt nálad mindenben, még a legkisebb tárgyban is megvan! S alterae: Nem igyekeztél soha változtatni ezen ? Madame: Hogyne! Eleinte . . . Némi változást vittem a bútorok elrendezésébe, vettem néhány nippet stb., de mikor este hazajött az uram, nem ült addig asztalhoz, mig eredeti helyükre nem állítottam vissza a bútorokat és a bevásárlásaimat papírba csomagolva, nem zárta el a szekrénybe. Azóta lemondtam róla! (Sötéten) Különben nemcsak ezekért haragszom reá. Ez igazán a legcsekélyebb dolog! Salterao: Hát még miért? Madame: A munkája miatt! Salterao (kíváncsian): Milyen munkája miatt? Madame (tragikusan): A Tudományos Akadémia részére készülő munkája miatt. A penészgombákról ! (Komikus dühvei:) Most már elhiszed?... Az ő tanulmányát a penészgombák képezik, ez az ő specziálitása! (Fejcsóválva:) Te bizonyára nem értesz a penészgombákhoz? De én kitanultam őket! Szükséged volna tán szak- tudományos előadásra a Kryplogramokról, az összetételükről, a szaporodásukról, a kultúrájukról, a ... ? Salterao (nevet): Köszönöm, nem! Én vigabb fajtában dolgozom! De hát mit csinál? Tán arra kényszerit, hogy elolvassad a munkáit ? Madame: Ha csak ennyiből állana! De nekem az a szerencsétlenségem, hogy — úgy látszik — csodás írásom van. Salterao (fülel): Ne mond ? ! Madame: De igen, már az intézetben is mondták. És a férjem most visszaélést követ el, amennyiben leíratja velem a munkáit, nyomtatás alá. . . mert a szedők alig tudják elolvasni az Írását. Olyan hibákat ejtenek, hogy belepirulna még az osztriga is! Salterao: Tudom, ismerem én is e bosszúságot! (Elnézően): Előfordul többször olyan embereknél, akik sokat Írnak... (Elgondolkozva): Tehát veled másoltat? Madame: Valamennyi munkáját! Adélelőtt- jeim kizárólag ez érdekes foglalkozásnak vannak szentelve. Már akkor is boldognak érzem magam, ha nincsen délutánra büntetési feladatom. (Vígan) : Fogadok, hogy mire hazaérek, három-négy fejezetet találok otthon másolás czéljából, (tragikomikusán) : bünbánásu!! Salterao: Szégyen!... (Megfogja a kezét) Ilyen kezecskét munkára fogni! (Megcsókolja.) Tündérkezecske! (Megcsodálja.) Elképzelem, imádóan szép lehet, amikor gyorsan és könnyedén végigszalad a papíron! Madame (nevet): Hízelgő! Salterao: Gyönyörű betűket rajzolhat, karcsú, mozgékony, művészi belüket! Madame: Minő hízelgő! Olvashatóan irok, ennyiből áll! Salterao (bujkálva közeledik az Íróasztal felé): Tegyünk talán egy kísérletet? Madame : Micsoda ? Te akarnál ? Salterao (kérőén): Csak a kezed Írását szeretném látni 1 Madame : Minő csacsiság! Biztosillak, hogy egyáltalán nem meglepő! De hát. nem bánom! (Szép, nagy, egyenletes betűkkel nehány szerelmes sort ir)
