Szinérváralja, 1911 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-28 / 39. szám

Szinérváralja, 1911.

Szeptember 26. — 39. szám.

Nyolcadik évfolyam.

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

0 / i rY

Előfizetési árak; Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN.

Felelős szerkesztő :

FÁBIÁN- ISTVÁN.

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény/* valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő- : ségéhez Szinérv áralj ára küldendők.

= Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

Gyermekvédelem.

A napokban megtartott patronázs- kongresszus ismét ráterelte figyelmünket a gyermekvédelemre, erre a legujabbkori társadalmi akcióra, amelynek nagy jelentőségét mindenki meg tudja becsülni, aki szociális mizériánk javítását szivén viseli.

A nevelés a gyermekvédelemmel kilépett a gyakorlati térre, mely elől előbb teljesen el volt zárva. Ma már nem elégszenek meg azzal, hogy a gyermek kellő oktatásban részesüljön, hanem gondoskodnak arról is, hogy ez oktatásnak kellő foganatja is legyen.

Pedagógusaink, szocialógusaink rájöttek arra, hogy a nevelés Achilles-sarka legtöbbször a családi nevelés. A szülők sokszor, nagyon sokszor elrontják odahaza azt a jó hatást, amelyet a tanító a nevelésére bizolt gyermekre gyakorolni tudott. A pap, a tanító például arra oktatják a gyermeket, hogy lopni nem szabad, otthon meg a saját szüleje tanítja a tolvajlásra. Az iskolában arra tanítják, hogy szeresse felebarátját, mint önmagát, otthon meg azt látja, hogy részeg apja véresre veri az anyját.

A szülők ilyetén nevelési rendszere, helyesebben: rendszertelensége ellen irányul a gyermekvédelem, mely az ifjú lelket meg akarja óvni a romlástól, vagy a már tévútra került gyermeket ismét meg akarja hódítani a tisztességes társadalomnak.

Rendkívül sok hasznos intézményt produkált már a gyermek-patronázs, köztük

i a gyermekbiróságot 13, mely nem a törvény rideg szakaszai szerint ítélkezik, hanem jóakarattal, szeretettel igyekszik a megfeledkezett zsenge teremtésekből hasznos jóravaló embereket faragni.

De a gyermekvédelem nemcsak kizárólag erkölcsileg, hanem anyagilag is pártfogásába veszi azokat, kiknek sem erejök, sem felfogásuk, eszük még nem eléggé érett ahhoz, hogy önlábukon megálhas- sanak.

Ha a mi társadalmi erkölcseinken sok is a követelni való, mégis büszkeséggel tölt el bennünket, hogy nemzetünk legjobbjai résztvesznek ebben a kiválóan humánus akcióban. Ha látjuk, hogy a patronázs- kongresszuson maga a király képviselteti magát s azon miniszterek, a főrendiház küldöttségei, közintézetek, főiskolák, bíróságok és ügyészségek képviselői, valamint egyes vármegye és város kiküldöttei is megjelennek és vállvetve együtt dolgoznak a szép cél érdekében.

Még csak a kezdetnél tart a gyermek- védelem. Még csak most indul jóformán s még sok, igen sok a tennivalója, hogy a jövő nemzedék nevelésére nagy, üdvös befolyást gyakorolhasson. A magyar gyermekek még tán ezredrésze sem érezhette jótékony hatását. De semmi kétség sem lehet aziránt, hogy ilyen hatalmas támogatás mellett a gyermekvédelmet mind szélesebb körökre lehet majd kiterjeszteni és sikerül majd azokról, kik nélküle teljesen elzüllöttek és a társadalomra nézve elvesztek volna, derék, jóravaló, munkás embereket nevelni.

Minden igaz hazafinak kötelessége ezért ezt a nemes mozgalmat legjobb tehetsége szerint gyámolitani.

Szatmármegye

Gazdasági Egyesülete ünnepe.

Hónapok óta tartott lázas készülődés után végre megérkezett a várva-várt gazdasági kiállítás megnyitásának nevezetes napja, mely a Gazdasági Egylet történetében mindig fényes napot fog jelenteni.

A kiállítás helyéül szolgáló Kossuth-kert valóságos ünnepi díszt öltött. Fényes fogatok, drága automobilok őrült sebességgel vágtatnak a kiállítás felé, midenki első akar lenni, mindenki élvezni akar, mindenki részesedni akar a kiállítás nyújtotta gyönyörökből.

A város csak úgy hemzseg az idegenek sokaságától, kiket ma egy cél hevít, egy gondolat hat át: meghajtani az elismerés pálmaágát a zseniális rendezőség előtt.

Tudósítónk a megnyitási ünnepségről és annak egyes frázisairól a következőképpen értesít:

A kormány részéről Kazay József földmi- velésügyi államtitkár, Szomjas Lajos földmive- lésügyi miniszteri tanácsos Micseh Endre kereskedelemügyi miniszteri tanácsos, Fáy Viktor földmivelésügyi miniszteri titkár, Lenk Jenő és Juhász Jenő segédfogalmazók jöttek le a kiállításra, akiknek társaságában volt Szilassy Zoltán, az 0. M. G. E. és a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének kiküldöttje valamint dr. Drukker Jenő a Szőlőgazdák Országos Egyesületének igazgatója.

A vendégek a reggeli személyvonathoz csatolt személykocsikban érkeztek. A vasúti állomáson dr. Vajay Károly kir. ^an., polgár- mester fogadta és rövid beszédben üdvözölte őket, majd a püspöki palotába hajtattak, ahol a bérmauton levő püspök képviseletében Szabó István kanonok, pápai praelátus látta őket reggelire vendégül.

A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA.

Egy budapesti gyermek.

— Irta: Tábori Róbert. —

A vásárcsarnokba mentem, hogy néhány cserép virágot vegyek a tavasz tiszteletére.

Mi szegény fővárosiak nem fogadhatjuk öt nagyobb diszszel, pedig hogy mennyire szerelmesek vagyunk bele, csak a jó Isten a megmondhatója.

A telet még valahogy kihúzzuk, mert az a tudat, hogy egy mindenható, rideg zsarnok ül a nyakunkon, megbénítja még a vágyat is. Meg- hagyjuk a tüdőnknek, hogy csak ennyit szabad lélekzenie óránként, mivel hogy kevés a levegő és drága. O szépen engedelmeskedik. Hisz a pincében élő növénynek még annyi levegő sem kell 1 De amikor inog a tél trónusa és oszlopai elolvadnak, valami ideges türelmetlenség fog el minket, bus rabszolgáit a nagyvárosi életnek. Szeretnénk tépni a ködből.jnedvességből és piszkos füstből szőtt atmoszférát, amely ránk borul: hátha azontúl mégis akad egy kis igazi levegő.

A télutó a legkegyetlenebb időszak nagyvárosi ember életében. Ilyenkor szoruló torokkal járunk-kelünk és kínzó kíváncsisággal lessük az első rügyfakadást, amely biztató jóslat, hogy a veröfény keresztül fog törni az ólomszinü ködfelhőn. A veröfény: a mi hűtlen, de örökké csábitó szerelmesünk. Ilyenkor elzarándokolunk a vásárcsarnokba, hogy egy kis zöldet vásároljunk, egy csepp virulást a komor otthon számára. Tiz krajcárért egy adag tavaszt-. . .

Mikor már összevásároltam négy cserepet, mindenféle zöld hajtással, körülnéztem, hogy ki fogja azokat hazavinni ? Mert mi szegény rabszolgák, szeretjük megóvni az uralkodásnak látszatát és nem viszünk terhet, csak azt a mit reánk rakott az élet.

Abban a pillanatban megszólalt mögöttem egy vékony, öreges hang, a melynek még a sej- pitése sem jelentett igazi gyermekességet, hanem inkább emlékeztetett azokra a csenevész kúszó növényekre, a melyek fölkapaszkodnak odvas fatörzsökön, hogy azokból élősködjenek.

— Egy hatosért elviszem, — mondta a hang.

Nyolc éves fővárosi gyermek volt, aki megszólított, de az arca sokkal többet mutatott. Olyan arc volt az, a mely sohasem lehetett fiatal. Okos volt, mint a patkányé, a koponyáját benőtte mohaszerü ritka haj, a melyet hamuszinüre mosott az eső és perzselt fakóra a nap.

A kezébe adtam mind a négy cserepet, valahogy maradt egy kis tátongó üresség a virágok között és azon keresztül látszott a vibráló ajakpár. Ezen a vén gyermekarcon, a hol még a szemek is reszkető, öreges fényben lobogtak, a száj volt a legöregebb.

Tán úgy képzelte, hogy a hatos nagyon is gazdag munkadij és ki akarta egyenlíteni a különbséget a munka és fizetség között, mert az egész utón jól tartott beszélgetéssel. A vásár- csarnoktól a lakásomig megrajzolta nekem egy budapesti gyermeknek a képét . . .

— A hatos tiz krajcár 1 — igy kezdte, — hogy adja majd meg ?

— Mihelyt leteszed a konyhám asztalára a virágokat, megkapod.

— Helyes. De krajcárokban, vagy pedig mint egész hatos ?

— Ahogy te akarod.

— Hát akkor krajcárokban. így biztosabb.

— Miért ?

— Hatossal mit kezdjek f Ha boltba megyek, hogy fölváltsam, biztosra veszik, hogy loptam. Mert sok pénz ám 1 — tette hozzá boldog fontoskodással.

— Sohase volt még ennyi pénzed ?

— Egyetlen-egyszer, — óvatosan körülnézett és suttogva folytatta — akkor, mikor egy ur forintot váltott a gyümölcsös kofánál és elejtette az aprópénzt, amit visszakapott... Mesz- szire gurult .. . Egy-pár darab épen a lábam elé esett . . . gyorsan ráléptem. Négy darab tizfilléres maradt meg nekem.

A fiiiszter morál megmozdult bennem és szemrehányást tettem neki;