Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-14 / 24. szám
Szinérváralja, 1910. Junius 14. — 24. szám. Hetedik évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Színérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = * Vállalkozói kedv és a tőke. (F. É.) Maculay, a neves angol történetiró mondotta, hogy valamely ország köz- gazdasági viszonyainak fejlődése egyenes arányban áll a vállalkozói kedv és az ország tőkeviszonyaival. Vagyis ezzel azt akarta mondani, hogy amely országban vállalkozói kedv van s ugyanott a kellő tőke is rendelkezésre áll, ott a közgazdasági élet virágzik, annak az országnak az előrehaladása biztosítottnak látszik s a fejlődés utján halad. Ha azonban e két tényezőből bármelyik hiányzik, ha tehát vagy a vállalkozói kedv, vagy pedig a szükséges tőke hiányzik, ez esetben a közgazdasági fejlődést hiába várjuk. Stagnáció áll be a legjobb esetben, vagyis a dolgok megmaradnak régi helyükön s a stagnáció nem egyéb, mint visszafejlődés, mely természeténél fogva káros hatású az illető országra. A vállalkozói kedv tehát egyedül nem elégséges ahoz, hogy sikert és előrehaladást hozzon azok részére, kik vállalkozásukkal nem létező dolgok megteremtését célozzák. Tőkeerős országokban a vállalkozói kedv teret talál a sikeres működésre. Az olyan országokban azonban, mint aminő a miénk is, ahol úgyszólván majd minden vállalatunk idegen ország tőkéjével dolgozik és annak adóz, az ilyen országokban még az a vállalat is kétes kimenetelű, melynek pedig minden előfeltétele meg volna a sikerre. S vájjon miért lehetséges, hogy olyan kisebb ország, mint aminő Belgium, esetleg Hollandia, de sőt Angolországot sem véve ki, hatalmas gazdagságra tehettek szert, mig az oiyan erős és törekvő nemzet, mint ami nő a magyarság, nem képes zöld ágra vergődni s nem tudja elérni azt a célt, hogy a sajátjából gazdálkodjék, a maga tőkéjével financirozza vállalatait?! Igen sok okunk van a mentegetőd- zésre. Igen sok mentséget találhatunk szegénységünkre. S ha a mentségek egyben előre vinnék szomorú sorsunkat, akkor talán egyetlen szót sem vesztegetnénk erre a fontos kérdésre, mely egész jövendő fejlődésünk szomorú perspectivájál tárja szemeink elé. A legelső és legfontosabb ok történetünkben rejlik. A magyar nemzet volt mindenkor a nyugoli Euróba védőbástyája. S ez a kifejezés nem a konvencionális frázisok csoportjából való, hanem a való tényállást fedik. Török, talár dúló hordáit mi magyarok tériteltük el pusztító utjokból. Mi állottunk elébök s miközben egyik kezünkben folytonosan a védő kardot tartottuk, csak a másik, szabad kezünkkel működhettünk jólétünk, kultúránk, fejlődésünk előrehaladásán. S ez az egyetlen ok, mely majd 700 esztendeig tartott, már elegendő volna magyarázatul arra a körülményre, miért maradtunk mi annyira hátra a nemzetek versenyében s miért kell bámulnunk azt, amink ezek dacára mégis megvan. Azalatt, mig a magyar nemzet ezektől a rabló hordáktól szabadította meg Európa többi országait, azalatt azok senkitől sem háborgatva, munkálkodhattak jólétük előmozdításán. Az ipar és kereskedelem, a gyarmatok szerzése nem volt nehéz azokban az időkben sem, de fizikai idő szükségeltetett hozzá. Mi erre nem értünk reá sohasem, mert mindenkor a határainkon ólálkodó ellenség sakkban tartásával voltunk elfoglalva. S már a régi latin közmondás is azt tartja: Inter arma silent musae. A fegyverzajban hallgatnak a múzsák. De nemcsak a múzsák hallgatnak el a csatazajban, nemcsak a művészetek látják kárát a háborúskodásnak. Hanem a tőkék is elfogynak s újak nem teremtődnek ezekben a kritikus időkben. Van azután egy másik okunk is, melyek akkor merültek fel, mikor külső ellenség nem támadta határainkat. S ezek azok a pártoskodások, belviszályok, melyek gyöngítették a magyar nemzet teremtő erejét. Az egymást megérteni nem tudás, sőt ami még több, nemakarás, nagyobb károkat okozott azokban az időkben, mint egy-egy véres ütközet. S végül egy hatalmas érv szolgál szegénységünk mellett, ez az idegen királyok uralma feleltünk. A nem magyar házból származott királyok, kiknek széke mindenA „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Siratok valakit. .. Vannak csendes méla éjj’im Mikor ébren álmodok Rózsaszínnek látom oly’kor Az egész nagy világot. De, hogyha jő a pirkadó hajnal Öntudadra ébredek S megértem, hogy nékem többet Remélnem nem lehet, Hogy nékem meghalt mindörökre Nem hallom többé szavait: Akkor én csak sírok . . . sírok Siratok .......................valakit. II . Ha jönnek bús, méla percek Nékem vigaszt csak hitem ád Elmegyek Isten hajlékába Sírok — sírok hol senki sem lát A hideg, márvány feszületre Lehajtom forró homlokom Nem kérdi tőlem ottan senki, Hogy mi fáj nékem oly nagyon. Nem kérdik, de ne is kérdezzék Ne tudja soha senki meg, Hogy az én elhagyott, árva szivem Egy rózsaszín álmot temet. Hogy fáj, — fáj valami nagyon itt, Hogy csak sírok — siratok valakit. Betegen ... Doktor ur kérem! Beteg vagyok ügy fáj minden tagom, Különösen a szivem körül Oly nagy a fájdalom. Ha est-imára szól a harang Sorvasztó láztól szenvedek, Látom, hallom az angyalokat; Ave Máriát zengenek. Doktor ur kérem?! Mentsen meg! II. Doktor ur kérem! — Beteg vagyok! De már nem köhögök, Az orvosságot szedem, — de itt Valami úgy hörög. Az álomkirály félhet tőlem Mert messze . . . messze elkerül, Pedig egykor úgy szeretett, hogy Csókolt . . • dalolt . . . ölelgetett. Doktor ur kérim?! Mentsen meg! 111. Doktor ur ugy-e meggyógyulok Ha jő majd a tavasz ? Ugy-e a tavasz az enyém is lesz, Mely virágot fakaszt. Oh! hiszen oly szép a napsugár, A virág, ha illatozik, A csicsergő fecskepár amint Egymásnak hűséget esküszik. Doktor ur kérem ! — Mért könnyezik ? _____ Manci. Igazság. Prátorius városi tanácsos oly egyenesen és mereven ült az íróasztala előtt álló karosszékben, mintha hosszú sovány alakja fából volna kifaragva. Élesen markáns, csontos arczán törhetetlen eltökéltség kifejezése volt és hideg fényű szürkeszemei szigorúan néztek, amikor a rosz- szalás hangján beszélt. — Igazán csodálom, hogy te Frigyes uny- nyira védelmére kelsz egy aljas gazíiczkónak. Mert tudd meg, hogy ezután nem illetem őt más névvel, noha a tulajdon fiam. Hozzányúlt a főnöke pénzéhez, hogy egy könnyelmű nőszemélyre pazarolhassa. Erre nincs mentség, mint ahogy elnézésről sem lehet szó. Szenvedje végig a bűnHa fáj a feje, Béretvás-pasztillát, w mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint, és fejfájást elmulasztja. — Ära 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.
