Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-26 / 17. szám
Szinérváralja, 1910. Április 26. — 17. szám. Hetedik évfolyam. SZINERTAR1LJ1 TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. 910 XV Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilllér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő: FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. —Amerikaiak és magyarok. (F. É.) Roosewelt volt amerikai elnök látogatást tett a magyar királynál Becsben. Ott fogadták fejedelmi pompával, miként vérbeli uralkodókat szokás. Minden tiszteletet megadtak neki, ami egy tényleges uralkodót megillet s igy Roo- sewelt igen meglehet elégedve azzal a fogadtatással, amelylyel a legetikettesebb európai udvar megtisztelte. Roosewelt Magyarországot is megtekintette, hogy végre szemtől szembe nézhesen azzal az országgal, mely kivándorlóinak legnagyobb százalékával növeli az egyesült államok munkás kontingensét. Meg akarta szemeivel tekinteni azt az alföldi jól termő rónát, hol azok a magyar legények látják meg először a napvilágot, kik azután az amerikai szénbányákban a füstös acélmühelyek- ben szivják a testet-lelket ölő büzhödt levegőt s akiknek egész élete ott künt nem egyéb mint a halálozási statisztika egy adata, reánk nézve szomorú adata. S meglátta ezt a tejjel mézzel folyó Kánaánt, mely mindennel bőven elláttatott a természet által, melynek folyója édes vize tiszta, földje termékeny fekete búzája acélos, lakosainak karja vas s mégis kivándorolni kénytelen, mert nincs itthon termő talaja a dolgos, a szorgos kéznek, nem tud földet szerezni a földre éhes magyar paraszt. Az ország egy harmada a papság kezében, egyharmada a latifundiumos mágnásoké, a harmadik harmad nagyrésze illetéktelen kezekben s csak a legkisebb hányad azok kezében, akik reátermettek a földmivelésre, akiknek minden őse ezzel foglalkozott s akik másképen élni sem tudnak, mintha örökösen a földet túrják s arczok verejtékével öntözik a kalászos rónát. Mindezt megláthatja most Roosewelt, megláthatja s örülhet a látottaknak, mert hiszen ő — mint azt több ujságiró előtt kijelentette — kiválóan szereti a magyarokat. Annyira, hogy annak idején, mikor ő elnökölt a köztársaságban olyan tilalmakkal nehezítette meg a kivándorlást, hogy a szegény, de becsületes föld- mives oda be sem juthatott és csak a sikkasztó, de teli zsebü magyaroknak adta meg a bevándorlási egedélvt. Olyan intézkedéseket tett, hogy a kivándorló magyaroknak esetle;; Íretekig kellett Eliis Island szigetén vesztegelniük, ha a ki- vándorlási biztos kénye-kedve úgy akarta s visszaküidötte hazájába a köztársaság érdekeit nem szolgáló, minden vagyonát a kivándorlásra elköltött magyart. De Roosewelt szereti a magyarokat, hiszen többek előtt kijelentette és épen ezért akadályokat görditett a kivándorlásuk elé, mert azt akarta, hogy az általa annyira kedvelt, Amerikában tényleg megbecsült munkáskezek a magyar érdekek szolgálatában működjenek s ezt hazájukban a legjobban fejthetik ki. Oh, de ne búsuljunk nem csak Roosewelt, a volt elnök szereti ennyire és ilyenformán a magyarokat, a többi amerikaiak szimpátiája is épen ilyen módon nyilvánul. Mindenütt szeretik a magyarokat, ahol érdekeiket hűen szolgálják, de utón útfélen kigunyolják, elitélik megvetik a magyart, mihelyt nincsen reájuk szükségük. Jól jegyezzük meg magunknak. Jegyezzük meg, hogy minket e nagy világon mindenütt lenéznek, bántalmaznak, kigunyolnak s megvetnek. Hogy senkire, de egyáltalában senkire sem támaszkodhatunk, csakis önerőnkre, saját szorgalmunk s munkásságunk jól megérdemelt gyümölcseire. A magyarokat nem szenvedhetik sehol, mert jó és örökös szomszédja, fegyvertársa az osztrák eleget gondoskodott évtizedeken keresztül arról, hogy a magyarokat a külföld előtt olyan színbe tüntesse fel, mely a rokonszenvet legázolja, letöri, eltapossa az egész vonalon, Ne ujjongjunk tehát akkor, mikor az erős magyar kar tetőjének, Amerikának egykori elnöke látogatásával tisztel meg. Ne örvendjünk annak, hogy anv- nyira lefokozta igényeit, hogy kiváncsi arra az országra, melynek fővárosáról az amerikai lapok még nem régen, mint cigánytanyáról Írtak. Mert örömük korai s indokolatlan. A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Hajnali vendég. Irta: Nagy Lajos. Hajnali négy óra van. A kávéházban egy vendég sincs. A főpincér, egy pincér és a feliróné a kassza szomszédságában ülnek egy asztalnál és beszélgetnek. A csillároknak csak egy része világit, a világosság alig nagyobb a félhomálynál. A kávéház színe szürke. A padló faparketta. A fal mellett zöld szinü pamlag húzódik. A kasszahölgy beszél: — ... Hogy mért nem veszi el ? Dehogy veszi. Csak mondja. Csak nem bolond, hogy elvegye ! Egyáltalán nem is akar nősülni. Szabad ember akar maradni.. . Pedig szép asszony lenne, mondom . .. Zörög a külső ajtó. Mind a hárman arra felé néznek. Félrehajlik a vastag ajtófüggöny és egy feketekabátos alak jelenik meg. Előbb benéz, kicsit mintha be is akarna jönni, mintha el is akarna menni, aztán mégis bejön. Az ajtón belül megint megáll, ide-oda néz és csak áll, küzködik, nehéz kérdés neki most, hogy hova üljön . . . Leül az egyik oszlop mellé, szomszédságba azzal az asztallal, ahol a háromtagú személyzet disku- rált. Most már csak a nő ül ott — kövér, harmincöt év körüli, csúnya nő — a pincér már ott áll a vendég mellett, várja a rendelést. Gyűrött, barna ruha van a vendégen, a cipője sáros. Hossu fekete haja ritkás és kuszáit .. . Töpreng, kutat, hogy mit rendeljen. Teára, sörre, likőrre, fekete kávéra gondol, tétováz, úgy érzi, hogy leginkább a fekete kávé az, amit kíván, vagy inkább amit még magába tud gyűrni. Feketét rendel ... A felirónő feláll, nehány nagy, nehéz lépéssel felmegy a kasszához, ropog, nyöszörög alatta a parketta, a teste formátlan izgatóan is, meg undorítóan is reug rajta a sok hús. — Fekete! hallatszik hátul a pincér kiáltása. Egy perc múlva pedig hozza is a pincér a kávét. A nő ott marad ülve a kasszánál és szemléli a vendéget. A vendég issza a feketéjét és ezt gondolja: — Undok állat! Vén. De most ez is jobb lenne mint semmi. Inkább ez, mint igy, súlyos, nagy éjszaka után hazamenni . .. Jaj, nem is lehet igy hazamenni. Tovább, tovább 1 egyik kávéházból ki, a másikba be. Mig majd kimerülnek és összeroppannak a vágyak. A háromtagú személyzet ismét beszélget. A nő folytatja az előbbi beszédet: — Hát aztán mondom a Sándornak, hogy szép asszony lenne abból a nőből, ha én neki lennék bizony elvenném. Venné a fene — mondja. — Nem rossz! — mondja a pincér. Aztán mindnyájan nevetnek valamin. A nő hangosan kacag, valamennyire affektálóan, a hangját is fitogtatva és a vendég felé sandít. Aztán tovább beszél: — Van esze annak a komisz Sándornak ! Azt nem lehetne valami bolond házasságba beugratni. — Okos ember nem nősül — mondja a pincér. A vendég dühösen néz rá. Sápadt, agyondolgozott, kiélt alak a pincér. De most vidám és folyton nevet: — Ó, maga hülye! — mondja neki a nő és kacag. A főpincér számol. Hangtalanul és gyorsan mozognak ajkai és néha megnedvesiti a ceruzát. A nő a pincér felé fordul, rácsap kezével a vállára és rajta hagyja kezét; a szemébe kacag és ezt mondja: — Azért maga megnősül, akárhogy is jár a szája. — Hogyne! — válaszol az. Majd magát fogom elvenni. . . Magát csak az ördög veszi el. Az is csak akkor, mikor már meghalt. Elevenen annak sem kell ., . Ha fáj a feje, B e r e t v á s-pasztillát, mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ara 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. 01 Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.
