Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-12 / 15. szám
Szinérváralja, 1910. Április 12. — 15. szám. * if TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Hetedik évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre X korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Az anyákhoz és apákhoz. — Irta : Kákosy Jenő. Az újabb kor legnagyobb és legdicsőbb vívmánya az, hogy az értékek benne helyet cseréltek. Régen az arany és ezüst, a drágakő, a selyem és bársony és a pénz minden neme és az anyagi érték ezen formája volt emberi felfogás szerint a gazdaság fogalma. Az egyesek ma is ezek után az értékek után futnak káros versenyben. Az összeség sem hanyagolhatja el az anyagi javak e tömegét. De immár ott trónol a legvilágosabb emlékben a megismerés, hogy a nemzetek legdrágább kincse, legértékesebb vagyona, legfőbb ereje az ember anyaga. Minden mozgalomnak tehát, amelyet eddig humanitáriusnak tartottunk, óriási gazdasági jelentősége van. A közoktatás- ügye, a közegészségé és mind az, ami az embertőke gyarapítását és megjavítását szolgálja, első sorban közgazdasági szolgálat. Hiszen a vésőnek, a kalapácsnak a tolinak és az ekeszarvának is az ad nagyobb értéket, hogy hányán forgatják és kik veszik kezükbe. Az ember teszi becsessé az anyagot, nem megfordítva. Az ököritói rémes katasztrófának iszonyusága épen abban rejlik, hogy nem a gazda veszítette el birtokát, hanem a föld veszítette el gazdáját. Iparkodás, munka, takarékosság, okosság, minden elveszett értéket vissza tud szerezni. De a legaldottabb föld sem képes az elveszett gazdát, az elpusztult embert életre kelteni. A kezdetlegesen ösze- rótt vityilló kastélylyá nő a szorgalmas ember kezében; a legfényesebb vár összeomlik, ha az ember kipusztul belőle. Az utolsó tiz év magyar államférfiai e megismerés alapján oly munkát indítottak meg, a melylyel Magyarországot a civilizáció élére állították. Az ember s főleg a gyermek védelem oly szervezetet nyert hazánkban, melynek szinte mondhatnám csodájára járnak a nyugati tátsadalmak vezéralakjai. Ki merné tagadni, hogy Magyarország jövendőjének a kérdése a magyarság hatalmas és eilenáíhatatlan kifejlődése. Nincs ennél nemzetibb, nincsen függetlenségibb politika. De sőt nemcsak Magyarország história nagyságának helyreállítása fordul meg ezen a kérdésen, hanem j Európa keleti részének békéje, művelődése, biztossága és virágzása is. Mert a Duna- Tisza hatalmas völgyében, a Kárpátok gyönyörű koszorújában nincsen egyetlen faj sem, amelyre egy birodalmi szervezet biztosan támaszkodhatnék, kizárólag csak a magyar. Abban a pillanatban, amidőn e fajnak számbeli, műveltségi és vagyoni ereje megtöretnék a sors csapásai alatt oly mértékig, hogy le kellene mondania vezénylő és egységbe kapcsoló hivatásáról: abban a pillanatban a fajok ádáz verseny- gése és visszavonása ütné fel hydrafejét. A bomlás külső hatalom ideig-óráig fenntarthatná, de csak a szabadság árán, csak az autokrácia vaskezével. Minthogy pedig az ily hatalomnak semmi etikai célja nem volna hatalmi érdekén kívül, hovahama- rább meg kellene őrlődnie s ez a gyönyörű, az Isten által is egységesnek teremtett ország, prédája lenne prédakeresőknek és széttagoltatnék s latrok osztozkodnának Krisztus urunk e ragyogó számunkra kiterített köntösén, melynek amig mi itt vagyunk, Magyarország a neve. Ez a jelentősége annak a mozgalomnak, mely minden alakjában az emberanyagot védi ebben a sok külső és belső ellenségtől tépett országban, amelynek legújabb alkotása a Gyermekszanatorium. A gyermekliga szárnyai alá szedi az elhagyott, a züllött, a védtelen gyermekvilágot, hogy megmentse az országnak. A Gyermekszanatórium Egyesület a beteg gyermekeknek vet ágyat, nyújt segítséget és rendel ápolót, hogy megmentse az életnek. Társadalmunk jeles és önzetlen ve- zérférfiai állanak ez alkotás élén és küzdik ki hivó, kérő, buzdító szavukat a nemzet társadalmához. Szegény és gazdag, a ki meghallod, nyisd ki elejbe a szivedet. Nincs a világon irgalmasság szebb, és meg- hatóbb, mint amely a beteg gyermek ágya fölé hajlik. Te, akit az Isten gyermekkel áldott meg, jer és segíts és ezzel háláld meg a gondviselésnek azt, hogy képes vagy a magad gyermekéről gondoskodni anyai, apai szived boldogságára. Te, akitől A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Egy választáson szerzett tapasztalat. — Irta: Ifj. Kárpáti Endre. — Azt mondják, hogy a tudomány, művelődés mindenütt épit, tökéletesít, ahová csak beteszi lábát . . . Hát hiszen így van ez nagyjában ; de, ha egy kis körültekintéssel vizsgáljuk a civilizáció működését, rökíön szemünkbe öt- lik, hogy kár volna a haladást a közönséges élet minden megnyilvánulására reáfognunk. Kevés megfigyelő tehetség kell ahhoz, hogy az alkotó, teremtő hatás mellett, a rohamosan terjedő kultúrának a romboló hatását is észrevegyük. A megsemmisülés legnagyobb erővel a nép régi, puritán erkölcsét, szokásait fenyegeti. Velük együtt hasonló káros befolyásnak van kitéve maga a nép nyelve is. Néhány évtizeddel ezelőtt még csak a város falait kellett elhagynunk, hogy az eredeti, fajmagyar beszédben, szólásmódban gyönyörködhessünk. Mindenütt, a pusztán épugy, mint a népes falvakban, ha- misitatlan, tiszta népnyelv járta, s boldog volt az ember szive-lelke, hogyha a zamatos, naiv egyszerűségében tökéletes nyelvet hallhatta. De sajnos, ez az idő már elrepült és keresve kell keresnünk olyan vidéket, ahol a kristálytiszta, minden külső behatástól ment magyar népnyelvet beszélik. És ennek oka nemcsak az idegen ajkuak- kal való közlekedésben, összevevegyülésben rejlik. Legtöbbet ártanak a nép nyelvének az olcsó, széltében elterjedt újságok, meg az a körülmény, hogy manapság sűrűén érintkezik a nép az urakkal, a városok lakóival. Ezeknek a beszédjéből, meg a hírlapok nyelvezetéből eltanulják a kifacsart, cikormányos kifejezése két és alkalomadtán — főleg ünnepies ténykedéseknél — jól-rosszul elsütögetik tudományukat, a nép olvasatlan részének legőszintébb csodálatára. Mindenki meggyőződhetett már erről a körülményről, ha egyszer tudálékos kékbeli emberrel beszélgetett. Régen tudtam és megmosolyogtam már én is ezt az együgyü népnyavalyát, de egy Ízben bő alkalmam nyilt különösebb tanulmány tárgyává tennem. Terjedelmes faluba vezetett utam. Régi ismerősöm volt az ottani jegyző, aki nagy örömmel fogadott és nem győzött hálálkodni a látogatásért. — Pompás, kedves barátom! rajongott. — Jobbkor nem is jöhettél volna. Épen biróválasztás lesz délután; az bizony. Ismerlek téged, hogy rajongsz a falusi életért; most kitűnő alkalmad nyílik, hogy a mi népünket tanulmányozzad. Igazi kíváncsisággal, érdeklődéssel vártam a nagy eredményt. Már az ebéd utáni órákban forgolódni kezdett a nép az utcán, s a kitűzött időre az egész választó közönség összesereglett a községházában. Kívül, a kapu előtt az asz- ! szonysereg korteskedett, vitázott. Megindult a | szóáradat; dicsérték a jelöltet, mig a másik, kisebb párt hívei, irgalmatlanul lecsepülték a Hangyái bátya jóakaróit. S hogy még teljesebb legyen a kavarodás, az apró legénykék pokoli sivalkodással, pofozkodással kontráztak a nyelvelő Siska Pétörieknek. De ti ugyan akadékoskodhattok, amint csak a kedvetek tartja; azzal a dolog rendjét meg nem /.avatjátok. Lám csak, kijött az igazság! . . . Éljenzés hallik ki a község szobájából, amely,a kívülállókat is lázba ejti. Éljen Hangyái Mihály, biró ur! . . . Szomorúan tapasztalják ezt az ellentáborban. Siskáéknak két olyan hosszú lesz a képük és lekonyitott fővel elkullognak a helyszínéről. A győztes fél pedig annál egetverőb- ben vivátoz a tisztelettel övezett öreg bírónak. Hát szeretik is ám Hangyái bátyánkat. S ^ ne tétovázzék, hanem tf«f JL tfisjjl €Sí & 'öj használjon azonnal mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ara 1 korona 20 fillér. $ Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. er etir ás-p ászt illát, Kapható minden gyógyszertárban. Három doboznál ingyen postai szállítás.
