Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-01 / 5. szám
(2) 1910. Február 1. SZINÉRVÁRALJ A 5. szám. A kulturális tényező velejárójaként fog jelentkezni. Amely pillanatban a községek országos szervezete megalakult, ez lesz Magyar- ország leghatalmasabb szervezete. Az ország lakosságának 65 százalékát öleli fel. Kétségtelen, hogy a működését is országos eredmények kisérik. A világ vége. (F.) Ismét aktuális ez a kérdés. A Halley- féle üstökös, melynek ez év május havában kell eljönnie, ismét, különféle csillagászati szaktudós és egyéb naiv kombinációkra nyújt alkalmat. A minden hetvenhat esztendőben minket, azaz földbolygónkat meglátogató üstökös, tényleg úgy futja be pályáját, hogy az idők folyamán előbb-utóbb találkoznia kell földünkkel. Hogy ekkor azután mi történik, erre nézve feltétlenül bizonyosat senki sem tudhat, mert hát az ilyen világösszeütközéseknek szemtanúja még eddig nem volt s igen valószinü, hogy nem is lesz. Minden kombinálgatás tehát csakis találgatásokra vezethet. S épen ezért, már csak annál kevésbbé sem terjeszkedhetünk ki erre a kérdésre, vagy még helyesebben a kérdésnek erre az oldalára, mert mint nem szakértők vajmi furcsákat szólhatnánk az elkövetkezendőkről. Mi inkább a világ végének eljövetelekor, vagy elmaradásakor azokkal az erkölcsi kérdésekkel óhajtunk foglalkozni, amelyek az ilyen kérdések felvetésekor felmerülni szoktak. A legelterjedtebb hit s amit a racionális gondolkozás is némileg megerősít azzal, hogy a Halley üstökös csóváját képező gázok, melyek az emberi szervezetre a legveszedelmesebbek, az u. n. cyángázok azáltal, bogy a föld gőzkörébe kerülnek, megfertőzik azt s ezáltal minden szereves és lélegző lénynek azonnali halálát okozzák. Ez a feltevés épen csak annyiban sántikál, hogy abban a percben, mihelyt a cyángázokból képződött üstökösfark a föld gőzkörébe kerül, abban a percben a levegővel való érintkezés következtében meggyulad s ártó vegyi alkatrészei felbomlanak, úgy, hogy veszélyes hatását nyomban elveszíti. De erkölcsi értelemben óhajtunk ezzel a kérdéssel foglalkozni. S foglalkozni kívánunk már most, amikor még nem olyan imminensen veszedelmes e kérdés s amikor még nem foglalkoznak olyan behatóan, mint a minő behatóan fognak foglalkozni majd akkor, ha már közelebbről fenyeget az üstökös eljövetele. Amikor majd a nép, a naivabb publikum körében is elterjed ä hit a Halley-féle üstökös mikor megnősült, több jövedelemre volt szüksége. A gyógyszertárát bérbe adta és eljött mihozzánk végrehajtónak. Egyébként roppant közönséges ember volt. Üres, kifejezésnélküli, szürkéskék szemei, csúnya, sovány arca, rendetlen, gyér bajusza és túlságos hegyes orra volt. Szóval egyáltalán nem olyan ember, akibe egy szép és okos asszony, akit valamikor bizonyára ünnepeltek, szerelmes lehetne. Nos, ez az asszony nem is volt. soha szerelmes a férjébe, de igazi, tiszta erkölcsös szeretet volt az, ami hozzá fűzte. A törvény és vallás szentségével megerősített bizalom. Elmerengve szívta a szivarját, majd kis vártatva folytatta: — Önök bizonyára kitalálták már, hogy mit akarok mondani. Ez az asszony nem csalta meg a férjét soha. Pedig házasságuk legelső idejében szerelmes volt. Elvitázhatatlan igazság, hogy mindnyájunknak kell egyszer szeretnünk Nos, őnála is, mint annyi más asszonynál, a szerelem csak a házasság után kelt életre. Isten tudja: nem szokott még hozzá a falu csöndjéhez, unalmas, egyhangú magányához. A falura kerü!t nagyvárosi asszony legkritikusabb ideje az, amíg eljöveteléről s annak esetleges következményeiről, akkor azután esetleg az erkölcsök olyan eldurvulását is várhatjuk, mint a minő az volt ennek előtte hetvenhat esztendővel, vagy ami még klasszikusabb példa a Krisztus születése utáni 999-ik év végezetével, amikor mindenféle igazi és áltudósok azt a hirt terjesztették a nép között, hogy elkövetkezik a világ vége. S bizonyos, hogy akkor sokkal naivabbak levének az emberek, inkább adtak hitelt ennek a híresztelésnek s kiki, már tudniillik a nép legnagyobb része igyekezett a földi örömökből minél nagyobb részt kivenni, hiszen úgyis mindegy volt ha a világnak vége, minek itt hagyni olyas valamit, aminek még csupán idelent van meg az értéke. S lett vidámság, heje-huja, dáridó az egész föld kerekségén, senki sem dolgozott, mindenki mulatott, szeretett, amennyi csak belefért. Nem voltak szerencsétlen szerelmesek, csupán boldog, egymást megértett szivek, akik boldogan élvezték a világ végét megelőző időket. S azután csak nem lett vége a világnak. Az üstökös szépen odébb állt. A föld épen olyan nyugodtan forgott tengelye körül, mint annak előtte. A virág virágzott, a csermely tovább csobogott s a madarak az erdőkben épen olyan vidáman csicseregték éneküket, mintha misem történt volna. Ahogy tényleg nem is történt semmi. De azok, akik a világ végében bizakodva, mindenüket elköltötték, még talán azt is, amit, nem szabadott volna. A leányok, kik elfelejtkeztek leányi mivoltukról, az asz- szonyok feleségi kötelmeikről,. .. azok ... azok- bizony az üstökös távozása után is itt maradtak bánatukkal, szégyenükkel és soha meg nem vállhafó bűneikkel egyetemben. Ilyen és ebben az értelemben kívántunk tehát a világ végének évezredes kérdésével foglalkozni. Avval a kérdéssel, mely soha sem fogja aktualitását elveszteni s amely ime napjainkban ismét kisért, minden egyéb babonájával egyetemben. Figyelmeztetni, oktatni, tanítani kell azokat a hiszékenyeket, akik ezeknek a mendemondáknak, tudományos színbe burkolt babonáknak hitelt, adnak s ily irányban cselekszenek. Fel kell világosítani őket, hogy a világ vége még mindig nem érkezett el, noha viselkedéseikkel s az emberek egymás iránti gyűlöletüknél fogva régen megérdemelték volna azt. Mindenki dolgozzék, mindenki éljen hivatásának, úgy mint ennek előtte. A világ elpusztítását, vagy fenntartását bízzák arra a felsőbb hatalomra, mely majd tudni fogja azt az időt, mikor látja szükségesnek azt, hogy ez a föld, vagy a rajta levő élőlények végérvényesen eltöröltessenek a valóság világából. hozzászokik, sőt megszereti a csendet, az él- hagyatottságot. Szóval amig unatkozik. Tehát mondom, szerelmes volt. A járásbiró volt az, akiért tálán a lelke üdvösségét adta volna oda. Gyakran találkoztak. Szivük szerelmes, hangos dabbanással csendült össze, tekintetük hosszan, mélyen fonódott egymásba. Az alkalom akkor kínálkozott, mikor a lelkűk megérett a szerelemre. A férjnek távol kellett éjszakára maradnia s az asszony légyottot adott a járásbirónak. Tiszta, csillagos júliusi éj volt, mikor a ház előtti kertben találkoztak. A fölbukkanó hold első sugarai világították meg arcukat, amint egymáshoz közeledtek. A férfi szenvedélyes hévvel csókolt neki kezet. Aztán tekintetük összetörött — egy utolsó, heves lobbanással. A következő pillanatban az asszony kiragadta a kezét a férfi kezéből és ijjedten, mint a föizavart őz, befutott a házba. Ez volt az a pillanat, mikor a falu áhitatos, magasztos csöndje a legnemesebb érzéseket váltja ki egy ingadozó lélekből. Az orvos letette szivarját. Mindnyájan hallA legényegylet bálja. A róm. kath. legényegylet jan. 23-án nem annyira anyagilag, mint inkább erkölcsileg nagyon jól sikerült táncestélyt rendezett, amely vetítéssel, szavaláttal és egy mulattató bohózat előadásával volt egybekötve. A vetített képekben az 1848—49-iki szabadságharcunknak a fontosabb eseményeit láttuk lefolyni, amelyekhez Láng Viktor tartott rövid, de érdekes felolvasást. Ennek kiegészítése képen következett egy szép, hazafias költemény Ábrányi Emiltől »Mi a haza?« címmel, amelyet Eröss Anna igazán könnyed és szép alakítással adott elő a jelenlevőknek teljes megelégedésére, meg is tapsolták érte. Ezután Bartos Zsigmond, Bánk János, Feri- csán Gusztáv, Kiss Lajos, Patován Endre, Reiff Rezső és Ullmánn Viktor legényegyleti tagok adtak elő egy tréfás bohózatot »Hushagyókedden« címmel, amelyen nagyon mulatott az egész közönség, mert a szereplők jól megállották a helyüket, bár ez még csak első fellépésük volt s az idő is rövid volt a készületre, mégis egészen otthonosan érezték magukat a színpadon és ez reményt nyújt arra, hogy a jövőben még nagyobb és nehezebb szerepekkel is bátran megmérkőzhetnek! Ügyes és jó alakításukért az összes szereplőket őszinte dicséret illeti meg, amiben különben már az előadás folyamán is részesültek, mert a közönség lelkesen és őszintén tapsolt nekik, különösen a főszereplőnek (Féricsán G.) — akinek a leghálásabb szerepe volt — jutott ki bőven a gratulációkból 1 Alig szedték szét a színpadot a fiatalság azonnal táncra perdült és igazán fesztelen jó kedvvel táncolt egészen világos reggelig! Mindenki nagyon jól mulatott és a legjobb emlékkel távozott e bálról! Egy sajnálatos tényt is kellett azonban tapasztalnunk! Azt, hogy az intelligencia, amely hivatva van, hogy társadalmilag, de meg más tekintetben is vezessen, amelynek különösen itt Szinérváralján, — ahol alig van társadalmi elet, — az volna a hivatása — többek közt, — hogy ledöntse a kasztrendszer válaszfalait, hogy azutan igv az intelligencia, a kereskedő és iparos osztály együtt karöltve igyekeznének társadalmi életünket felvirágoztatni, — ez az intelligencia, — no meg a kereskedő elem is — teljesen távol tartotta magát e bálból, pedig ez is elég jó alkalom volna a már oly sokszor hangoztatott cél elérésére (mintha csak előre érezték volna, hogy a vendéglős oly borsos áron méri a borát!) A tancestelyre jegyeiket megváltották, illetőleg felülfizettek: Frank József, Fényes Béla 10—10 K, Gsighy Gergely 5 K, Kelemen Dezső, Szőnyx-család 4—4 K, özv. Jaczkovics Gáborné, gattak. A gondolkodó lelkek szárnysuhogása rebbentette meg a levegőt. Majd ismét az orvos törte meg a csendet, amint folytatta : — Azután elkerültem arról a vidékről. Sokáig nem láttam az asszonyt. Mikor aztán tiz év múlva arra vetődtem, boldognak, igazán boldognak találtam. A fölötte elsuhant évek nem hagytak rajta nyomot. Szép volt akkor is, pedig mar sok gyermeke volt. A háztartás gondjai mellett ráért arra is, hogy férjének hivatalában segítsen. Elmélázó boldog mosolylyal monda, amint végignézett gyermekein : — Lássa, uram, én nem érek rá unatkozni. És amelyik asszony ezt mondja boldog. Ismét csönd lett. Az asszonyok összenéztek, mintha mondani akarnának valamit. A férfiak mereven néztek maguk elé. Az orvos eldobta szivarját. És miközben fölállt, nemes, egyszerű kézmozdulattal szólt: — Lássak, hölgyeim, ez az asszony a falu áhitatos, tiszta csöndjének köszönhette boldogságát. Mii Bankház 4 BUDAPEST. > Bank-központunk: VI., Váci-körut 45. Bankpalota. Telefon : 92—25 (Interurban) Díjtalanul nyújtunk bárkinak szakszerű felvilágosítást. Válaszbélyeg ■ mindenkor melléklendő. a ’’ír F 0 L Y ö S 1 T ü N K: 'ír Törlesztési kölcsönöket földbirtokokra és bérházakra 10—75'éves törlesztésre 3°/o—•d'/sVo—4°A>—41 sio-os kamatra készpénzben. Jelzálog kölcsönöket Il-od és llí-ad helyi betáblázásra 5—15 évre 5%-al, esetleg ö‘|*"|,-al. Személy- és tárcaváltóhitelt iparosok és kereskedők részére, valamint minden hitelképes egyénnek 2lj8—10 évi időtartamra. Tisztviselői kölcsönöket állam, törvényhatósági, községi tisztviselőknek és katonatiszteknek fizetési előjegyzésre kezes és . _ életbiztosítás nélkül. Ugyanezek nyugdijaira is. Értékpapírokra, vidéki pénzintézetek és vállalatok részvényeire értékük 95%-áig kölcsönt nyújtunk az Osztrák-Magyar Bank karhatlába mellett. Tőzsdemegbizásokat a budapesti és külföldi tőzsdékben lelkiismeretesen és pontosan teljesítünk mindenkori eredménynyel; az árfolyamokat naponta díjtalanul közöljük. Konvertálunk bármely belföldi pénzintézet áital nyújtott jelzálogos , tijrlesztéses-, személyi- és váltókölcsönt. — Mindennemű bel- és külföldi értékpapírt napi árfolyamon veszünk és eladunk. Pénzügyi szakba vágó minden reálisügyletet a legnagyobb pénzcsoportoknál levő összeköttetéseinknél fogva legelőnyösebben bonyolítjuk le. a*- Bankházunk képviseletére megbízható egyéneket felveszünk, mg
