Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-01 / 44. szám
(2) 44. szám. SZÍN ÉRV ÁRALJA 1910. November 1. dánunk a küzdelemről, nem szabad a férfias munkát elhanyagolnunk, azért, mert egyformán jut osztályrészül mindnyájunknak a közös sors. Nem, ezerszer nem! Itt is, az elhaltak porában is megvan a különbség, megvan a differencia, mely a munkára serkent, mely fellobantja bennünk az elhamvadni kész ambíciót, az akaraterőt, küzdeni azért, hogy emléket hagyjunk utódainkra, mely emlék halhatatlanokká tesz bennünket. Küzdjünk s bízva bízunk tehát továbbra is. A halottak emlékezete ne ejtsen kétségbe, hanem inkább öntsön uj erőt elpetyhüdt, elványadt idegzetünkbe a jövendő küzdelmek dicsőséges megvívására. Közgyűlés. A szegénysorsu iskolás gyermekeket segélyző egyesület október hó 27-én tartotta VIII. rendes közgyűlését dr. Székely Farkas elnöklete alatt. Elnök szép szavakkal emlékezett meg az egyesület múlt évi működéséről. A közgyűlés örömmel vette tudomásul az igazán szép eredményt, hogy e szépen fejlődő egyesület 65 gyermeket ruházott fel és telte nekik lehetővé, hogy iskolába járhassanak és hazánknak és községünknek hasznos polgáraivá váljanak. Kevés község van az országban, hol a jobb- módú közönség ily lélekemelő módon segítené a szegénység gyermekeit, felismerve azt, hogy hazánk és benne községünk boldogulása, előmenetele értelmes, okos és szorgalmas generáció nevelése által érhető el. Az egyesület vagyoni állapota kielégítő, amennyiben 884 korona 12 fillér vagyonnal rendelkezik, melyből az idén 400 koronát fordít segélyezésre. Ez összegből 378 korona 53 fillér alapvagyon, melynek csak a kamatai használhatók fel segélyezésre. Az egyesület alapszabálya értelmében a tisztikar évről-évre választandó. Dr. Székely Farkas, az egyesület agilis, fáradhatatlan vezetője megköszönve a támogatást, melyben úgy a választmány, mint a közgyűlés részesítette a tisztikart, a bizalmat, melynek ki- érdemléséért az egész tisztikar munkálkodott, a megbízást a közgyűlés kezébe leteszi. Főtisztelendő Frank József esperes-plébános ur, mint korelnök, elismeréssel emlékezik meg az egész tisztikar munkálkodásáról, indítványára a közgyűlés az egész tisztikart egyhangúlag újból megválasztotta s eddigi működésűkért köszönetét nyilvánította. fülébe sugdostak. Anna hiába kérlelte, hiába intette fiát, még reá haragudott meg a király. Mancini kisasszony hatalmának tetőpontján állott. Bíboros bátyját is meggyőzte, miszerint ha támogatja a királynővel szemben, Lajos már beleegyezett és kész nőül venni őt. Mazarin, a sima olasz mosolyogva, mintegy húgának hiú álmodozásáról beszélt és puhatolódzott a királynőnél. A királynő megvetőleg és határozottan kettészakította e merész reménykedés fátyolét. — Ha fiam oly aljasságra képes volna — mondotta a királynő — fellázítaná Franczia- országot. Én a király testvérével magam állanék a lázadók élére. Nemsokára még inkább hanyatlóra fordult a királyi kegyencznő aranyos napja. A spanyol háborút fegyverszünettel szakították félbe. Mazarin bíboros De Haro spanyol miniszterrel már tárgyalták az infánsnő és a Lajos király közötti házasságot is, sőt Don Jouan d’ Ausztria a párisi udvarnál is megfordult a házasságkötés útját egyengetni, ekkor sújtott le a csapás Mancini Marira, mely a Mazarin bíboros féktelen becsvágyát is erősen próbára tette. Mielőtt ugyanis a bíboros elindult volna a franczia-spanyol határszélre a béke- és házasságkötés feltételeit nyélbe ütni, Anna királynő komolyan figyelmeztette, mennyire illetlen az ilyen leánykérés, midőn otthon a vőlegényjelölt még szeretőjével éli világát. A bíboros kénytelen volt igazat adni a királynőnek és húgát szigorú rendelettel száműzte az udvartól, valamint minden olyan helyről, ahol csak a király megjelenik . .. Lajos király most már maga ajánlotta fel a bíborosnak, hogy nőül veszi az unokahugát, Ezután a választmány kisorsolt tagjai helyére választott a közgyűlés uj tagokat s az uj tagokkal együtt az egész választmány igy alakult meg: Elnök: Dr. Székely Farkas kir. járásbiró. Alelnökök: Dr. Székely Józsefné úrnő és Irinyi Sándor áll. isk. igazgató. Titkár: Damokos István áll. tanító. II. titkár: Schwanner Rezső áll. tanító. Pénztárnok: Buti Vince áll. tanító. Gazda: Fábián István ref. tanító. Ügyész: Dr. Kaba Tihamér. Választmányi tagok: Dittrich Ilona,Demjén Lajosné, Gönczy Adolfné, Gerber Béláné, Irinyi Sáudorné, Lipcsey Sándorné, B. Nagy Sándorné, S. Nagy Izabella, Sepsy Károlyné, Óváry Juliska, Vigné Vida Emma úrnők, Achim György, Bárány Béla, Fényes Béla, Frank József, Spitzer Ödön, Kuliffay Mihály, Sepsy Károly, Vig Dezső urak. Pénztárvizsgálókul Spitzer Ödön és Vig Dezső urak választattak meg. Foglalkozott a közgyűlés a farsang alkalmával tartani szokott mulatság kérdésével is. Tekintve azt a nagy népszerűséget, melyet 8 év óta a rongyos-bál kivívott, közgyűlés elhatározta, hogy lehetőleg január első felében, műkedvelő előadással egybekötve tartja meg ezidei mulatságát s ennek előkészítésére vigalmi bizottságot választ. A vigalmi bizottság tagjai lettek dr. Székely Farkas elnöklete alatt Vig Dezső, dr. Klein Samu, Sepsy Károly, dr. Somlyó Lajos, dr. Lányi Sándor és Schwanner Rezső urak. Foglalkozott a közgyűlés a tagság kérdésével is és elhatározta, hogy választmánya utján felkéri a község tehetősebb lakosságát, hogy tekintve a nemes célt, mit az egyesület szolgál, belépésükkel segítsék elő az intézmény megerősödését. Alapitó tagja az egyesületnek, aki egy- szersmindenkorra 30 koronát, rendes tag, aki évenkint 3 koronát és pártoló tag, aki évenkint 1 koronát fizet az egyesület pénztárába. Aki tagja óhajt lenni az egyesületnek, jelent- kezhetik a választmány bármelyik tagjánál, avagy az egyesület titkáránál. Az emberszeretet nemes példája e virágzó egyesület, nemes szivéről tesz bizonyságot, aki pártolói közé lép. Hisszük, hogy minden nemesért lelkesülő közönségünk örömmel gyülekezik az egyesület kibontott zászlója alá, pártolja a célt, melyet e humánus testület maga elé tűzött: a kultúra áldásában részesíteni azokat az ártatlan kis gyermekeket, akik szegénységük miatt, avagy szüleik könnyelműsége s nemtörődömsége folytán tudatlanságra volnának kárhoztatva s belőlük értelmes, szorgalmas, Istent, hazát szerető értékes embereket neveljen. de Mazarin hajthatatlan maradt. Marit Brouage városba száműzte, bár Lajos nehezen és sírva egyezett bele, hogy hü kedvesétől igy elszakítsák. Zokogva, megtörve emelte kedvesét az úti hintóba. — Ön sir ?! Hisz ön itt az ur! — ez volt az erősakaratu leány búcsúszava. Majd, hogy szórakozzon és felejtsen a király, szinte elutazott. Chantilli várkastélyába ment s még innét egy közös hírnök, egy gróf közbenjárásával leveleztek. Azonban beárulták az udvarnál a levelezést. A grófot száműzték és most már a két szerelmes között csakugyan megszakadt minden érintkezés. Árván maradtak Fontai- nebleauban a rózsalugasok. Cupidocska szobráról is letörte a nyilat valami ügyetlen kertiszolga és a fiatal király hü kedvesével, Mancini Mari kisasszonynyal csupán még egyszer találkozott, midőn Lajos király a béke megkötéséhez és a szép spanyol királyleányért utazott a határokra — Bordeaux! elérték. Bordeauxval közel szomszédvároska volt, Brouage s még utolszor fellángolt a fiatal király szenvedélyes, szerelmes szive, úgy hogy még az anyja sem merte tartóztatni, beleegyezett a szerelmesek utolsó találkozásába. Cognac városban találkozott Lajos Mancinival. — Nagyon érzékeny volt a találkozás, de — írja Madame Moteville — minden következmény nélkül maradt ... Lajos még aznap tovább utazott jövendőbeli szép hitvese után, Mademoiselle Mancini pedig visszetért a szomorú száműzetésbe. A barna Mari szivregénye befejeződött; hanem azért Fon- taineblaeuban nem sokáig maradtak árván, üresen az illatos rózsalugasok. Móricz Pál. A protekczió. Ismét egy rendelet, melynek az a czélja, hogy társadalmunk valóságos rákfenéjét, a protek- cziót kiirtsa, vagy inkább szükebb korlátok közé szorítsa. A kereskedelmi miniszter ugyanis rendeletet adott ki, melyben az állások protekczió- val való betöltését eltiltja. De vájjon lesz-e ennek a rendeletnek eredménye? Megszünteti-e egy imperativ formában kiadott irás ezt a társadalom minden rétegében általánosan elterjedt visszaélést? Boldogok, akik hisznek. Újabb kor fel- virradását látják e rendelet üdvös intencziójában. Nem lesz többé érdemtelenek rokonságból, vagy pajtásságból való előretolása. A tehetség és tudás megkapja ezentúl jutalmát, nem kell a mellőzés és méltánytalanság szúró tövisét keblében hordani, amely annál jobban kinzotta, hogy igazán tudatlan került elébe. Vajha igy lenne. De nem lesz-e e rendelet is csak írott malaszt? Ki lehet-e irtani ily megrögzött bajt pusztán rendeleti utón? Nem hisszük. A társadalom minden rétegének gondolkozásban, cselekvésben meg kellene változnia, egyedeinek pedig igényeit aszerint kellene támasztania, amennyire erőt, tehetséget és tudást érez a társadalomban való hasznos tevékenységre. Hol vagyunk ettől! Nem adja-e meg ezentúl is a tehetségtelen, de vagyonos, vagy előkelő családból származott embernek a protekczió azt, amit a szorgalmas és tehetséggel megáldott még egészségéi is aláásó tanulással sem tud elérni. Ezután a rendelet után, ha egy nyomorúságos kis állásra akarunk szert tenni, nem kell-e csakúgy kilincselnünk, kunyorálnunk s valami befolyásos ember után szaladgálnunk, hogy szekerünket az állásocskába betolja. Nem lesz-e ezentúl a pályázatoknál egy titkos minősitvény, melybe a proíektorok vannak bevezetve. Hisz manapság már nem is a pályázók küzdenek egymás ellen, hanem a protektorok; s aki befolyásosabb, hatalmasabb, vagy ügyesebb, annak pártfogolja győz. S ez annyira elterjedt dolog, hogy még titkot sem csinálnak belőle. A pályázó büszke mellverés közt dicsekszik el legyőzhetetlennek hitt pártfogójával, a másik meg, akinek protek- tora nem bir oly befolyással, tühöz-fához kapkod, rokonságot, összeköttetést keres, hogy legalább méltókép mérkőzhessen protektorára büszke ellenfelével. S ez a legelszomoritóbb; ha nem győz, beletörődik, mert nem volt elég jó protekcziója. Kevés van, aki kétségbeesetten a mellőzött tehetségre, a nem méltányolt tudásra és sok más elméletileg igen szép és hasznos dologra hivatkozik, de amik az állás megszerzésében édes-keveset használnak. Duzzog egy darabig s utána néz ő is egy kis protek- cziócskának. Mert protekczió van s anélkül még a sliftbe se lehet beadni a gyereket, pedig jó diák; mig másik szülő fiát rossz bizouyitvány- nyal is felveszik. Persze protekczió s újra protekczió. S ép ez okból hány kiváló ember kénytelen életét nyomorultul tengetni, pedig produktiv tehetség, akiből megfelelő állásban a társadalomnak mérhetetlen haszna volna s hány agyonprotezsált alak okoz a meg nem érdemlett áilásban olyan károkat, melyeket kellően értékelni alig lehet. E bajon szeretne segíteni a rendelet. Nem sokat várunk tőle, de legalább e borzasztó anomáliának elejét venni megpróbálkoznak már — és az akarat is dicséretre méltó. HÍREK. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Flieszné Bernhardt Vilma tanítónőt a borpataki áll. el. iskolától a nagybányai gazdasági szakiskolához helyezte át. Esküvő. Október hó 25-én tartotta esküvőjét Ercsényi István m. kir. főerdőmérnök Dit- rich Mária urhölgy, áll. óvónővel Szinérváralján. Az egyházi szertartást Brogyányi Kázmér nagybányai minorita házfőnök végezte. Áthelyezett óvónő. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Fekete Gyuláné sz. Papp Irén aurélházai állami óvónőt a misztólfalusi óvodához áthelyezte.
